Keressen minket

Vadászat

A meglőtt, de el nem ejtett bika története

Közzétéve:

Feltöltő:

Az eset nem velem történt, hanem egy ismerősömmel, aki hosszas győzködés ellenére sem járult hozzá, hogy nevét leírjam, nehogy mindenki rajta nevessen.

Pedig a történet tanulságként szolgálhat mások számára is. Azért is írtam meg, mert én sajnos negyvenéves korom ellenére – sok fiatalabb vadásztársammal ellentétben –, nemhogy nem lőttem, de még fegyverem sem emelhettem bikára.

Fotó: Csizmadia Lajos

Biztosan sok vadász volt már úgy, hogy egy bizonyos vadra elszántan vadászott, így történt ez az én ismerősömmel is. Tudtak a területen egy jó bikát, amelyet látni csak kevesen láttak. Barátom vadászvérét felpezsdítette a lehetőség, és időt, fáradtságot nem nézve kereste a vaddal való találkozás lehetőségét.

A bika soha nem bőgött, mindig csendben járt a háremével. Barátom leste párás hajnalokon, hűvösödő estéken, de hiába, a találkozó nem jött létre. Szinte mindig máshol váltott, sokszor napokra eltűnt. Már kezdte azt hinni, hogy talán a szomszédok elejtették. De amikor másnap hajnalban újra megtalálta a nyomait, megnyugvás töltötte el, és a remény újra élt, hátha egyszer sikerül találkozni vele.

Egy szeptemberi hajnalon barátom egy erdőszéli lesen várta a reggelt, amikor az erdő egy távoli részén, két nagy lapátfület látott meg, amelyek egy tehénhez tartoztak. A vad tétovázott, néha hátranézett, majd lassan kilépett az árvakeléstől zöldülő tarlóra. Ekkorra már, mint a mágnes a vasra, úgy tapadt barátom szemére a keresőtávcső. Tudta, hogy tehén ilyenkor ritkán jár egyedül. Az erdőt szegélyező bokrok lassan szétnyíltak a nagy test előtt, és kilépett Ő, akit már régóta keresett.

A látvány teljesen lenyűgözte, gyönyörű, páros 14-es bika volt. Bár nem az első bikáját látja és lövi, mégis a higgadtság és a vadászláz közötti pengeélen táncolt. Talán a sok türelmeskedő les, cserkelés, nyomozás gyümölcse most van beérőben?

A két vad gyanútlanul a les felé legelészett. Lehettek vagy 100–150 méterre, amikor valami gyanúsat hallottak az erdő irányából, és arra fordultak. A koronában lévő ágak, mint négy gyertya, úgy villogtak. De ezeket már a céltávcsövön keresztül látta. Talán eljött a pillanat, sem fa, sem bokor nem állhatja útját a golyónak. A szálkereszt a bika testén táncolt, amikor barátom útjára engedte a golyót, sőt talán még fohászt is küldött utána.

A becsapódás tisztán hallatszott, a tehén fejvesztve menekült a biztonságot nyújtó erdőbe. A bika pedig mintha villám érte volna, tűzben összerogyott.


(Illusztráció)

Barátom alig akart hinni a szemének. Lemászott a lesről, kalapját levéve odalépett a vadhoz, megmarkolta az agancsot, bírálgatta, forgatta, élvezte a siker ízét. Aztán megfordult, és elindult, hogy elhozza a hátizsákban hagyott felszerelést, hogy a vadat feltörhesse, szállításra alkalmassá tegye.

Menet közben, mintha egy hang azt súgta volna: fordulj hátra! Még a vér is meghűlt benne, amikor látta, hogy a bika talpon van, és egyre nagyobb erőre kapva menekül az erdő felé. Barátom lekapta a válláról a fegyvert, hogy még az erdő előtt rálőhessen újra. De fájdalmasan hasított belé a felismerés, hogy az első lövés után nem töltötte újra a fegyverét. Az imént elkönyvelt siker újra álommá, reménnyé vált. A bikát elnyelte az erdő.

Keserű szájízzel és önvádaskodásokkal teli napok következtek. Utánkeresés kutyával, cserkelés, lesek, a dagonyák felkeresése – egyik sem járt eredménnyel. A bika végleg eltűnt, és hamarosan kiheverte a gerinctüskelövést, mert a jelek szerint az volt a bika villámcsapásszerű összeesésének az oka. Barátom még néhány hétig kereste, érdeklődött, de nem jutott többé a nyomára. Még a téli hajtásokkor sem bukkantak rá. Örökre eltűnt.

„Pedig már a markomban volt a bika” – adhattam volna ezt a címet is írásomnak, az is helytálló lett volna. A történet hitelességét igazolni is tudom az esetleg kételkedő vadásztársaim számára. Szolgáljon ez mindannyiunk számára tanulságképpen!

Vadászat

Aranyérmes trófeák Sárosfőn

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt.

Published

on

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt. A trófeamustra állományában a szeptemberben elejtett bikák közül 118-nak az agancsát láthatták a résztvevők – adta hírül a vármegyei hírportál.

Fotó: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

A veol.hu beszámolója szerint a kiállított trófeák jól tükrözték a Bakonyerdő Zrt. gímbikaállományának minőségét. A látványos méretű, érmes trófeák mellett, számos érdekes, torz agancs és nem kívánatos, úgynevezett selejt is helyet kapott a trófeamustra állományában.

A hagyományos szezonértékelő találkozón Varga László vezérigazgató és Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető köszöntötte az esős idő ellenére szép számban összegyűlt kollégákat és vendégeket.

Varga László vezérigazgató örömét fejezte ki, hogy a kollégákon kívül számos visszatérő vendég érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a pandémiás időszakban elindult szakmai munka eredményei egyre markánsabban látszanak, ami a szakszemélyzet munkáját dicsérik. Az erdőgazdaság szeptemberi vadászati teljesítményéről úgy fogalmazott, a tervet kissé túlteljesítve zárták a hónapot, a gímbika szezon száz millió forintot meghaladó bevételt hozott a társaságnak.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Pölöskei Balázs osztályvezető elmondta, a szeptember szokatlan módon indult a nagy hőséggel, majd a csapadékos, viharos szeles időjárás nehezítette a körülményeket, ennek ellenére a tervezett mennyiségű és minőségű vadat sikerült terítékre hozni. Mindez számokban azt jelenti, hogy 130 vendégvadászt fogadtak az erdészetek, zömében német ajkúakat, köztük 43 hazai vendéget is. A bérvadászok 150 bikát hoztak terítékre a bőgésben. Ezek közül három aranyérmes, 21 ezüstérmes és 61 bronzérmes bika került bírálatra eddig.

Pölöske Balázs arról is szólt, komoly kihívás előtt állnak az erdőgazdaságok, hiszen a társadalmi és gazdasági nyomás miatt előírás a vadlétszám jelentős csökkentése, így a gímszarvasoké is. Ezért a következő időszakban folytatódik a szarvasvadászat immár a szakszemélyzet által. Hangsúlyozta, a vadbiológia és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár. A kevesebb vad, egymásra és a környezetére is kisebb hatással van.

A trófeamustra jó hangulatban telt és kiváló lehetőséget nyújtott a baráti beszélgetésekre, a szakmai tapasztalatok és élmények megosztására is.

Forrás: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Három a magyar igazság!

Published

on

Bozsolik Dániel élménybeszámolója:

A kánikulát követő hidegfront okozta lehűlés meghozta az idei bőgés kezdetét vadászterületünkön. Először szeptember 10-én találkoztunk, ezen a napon 8 bika hallatta hangját környékemen. Naplemente után négy fiatal bika (egy bőgve) jelent meg a dombélen, ahol a legények egymásnak feszülve tesztelték fejdíszüket. Egyikőjük jobb szára érdekes képet mutatott, osztott középágúnak vélelmeztem, azonban a folyamatos harc miatt nem tudtam egyértelműen elbírálni.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Fordult a szelem, úgy döntöttem nagyot kerülve alulról rájuk cserkelek. Félúton járva egy elhagyatott szőlőből kilépett egy harmadik agancsú bika, melynek bal szárát látván a keresőtávcsövet gondolkodás nélkül puskára váltva terítékre hoztam.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Másodjára, szeptember 25-én, ismét a lucernatáblára esett a választásom, ez alkalommal a szarvasok várt kiváltó helyétől nem messze, egy diófán helyezkedtem el. Az erdőből 200 m-re öt bika váltott ki, köztük a rendellenes agancsot viselő.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Folyamatosan mozgásban volt, míg a legnagyobb bika visszazavarta őt az erdőbe. Pár perccel később néhány reccsenés hallatszott az erdőből: hátha, visszajön. Szív kalapál, majd .. megjelenik két süldő a keresőtávcső túloldalán, túrkáltak, mintha tudták volna, ma szabadon garázdálkodhatnak.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Harmadjára: elmélyedve figyeltem a disznók munkáját, mikor megpillantottam szemem sarkában a kiszemeltet, miközben kb. 70 m-re nyugodtan legelt. Az egyre erősödő szürkület miatt már csak az alkalmas pillanatra vártam, majd keresztbe fordult..

Írta és fényképezte: Bozsolik Dániel

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom

Vadászat

III. Takács Tibor Emlékverseny

Jótékonysági Koronglövő Versenyt szerveztek Takács Tibor emlékére

Published

on

Jótékonysági Koronglövő Verseny Takács Tibor emlékére. A verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Harmadik alkalommal rendezte meg a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Vármegyei Területi Szervezetével karöltve, a Takács Tibor Koronglövő Versenyt. A nevezési díjak az alapítvány számlájára folynak be.

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12. napján, életének 57. évében hunyt el. (Fotó: VADEX Zrt.)

A Soponya és Aba közötti Sportlőtér október 11-én adott helyet az előre meghirdetett gyorsított korongvadászatnak. Szép számmal jelentkeztek a megmérettetésre, összesen 21-en indultak a dobogós helyezésekért, vadász- és sportlövő kategóriában. A kiírásban a szervezők a verseny céljaként fogalmazták meg a vadászati kultúra ápolását, a szakmai sport- és baráti kapcsolatok erősítését, a versenyzési lehetőség biztosítását.

Fotó: OMVK

Tarró István, a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd a Soponyai Sportlőtér vezetője, Szolga József elmondta, hogy a verseny lebonyolítása a FITASC és a MVE szabályai szerint történik.

Fotó: OMVK

Alapítvány a hivatásos vadászok megsegítésére

A vármegyei vadászkamara jótékonysági céllal hozta létre a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítványt: – Az idei esztendőben is több, arra rászoruló hivatásos vadászt támogattunk gyerekeik beiskolázásakor, vagy éppen egy életpálya lezárásaként, nyugdíjba vonulásakor. Jövőre, a közhasznú jogállás megteremtésével, lehetővé válik a személyi jövedelemadó 1 %-os felajánlása az alapítványunk számlájára.

Fotó: OMVK

Reméljük, hogy a rendezvények, egyéb felajánlások bevétele fedezetül szolgál a jelenleginél is több, arra érdemes hivatásos vadász megsegítésére. Minden fórumot megragadunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, milyen támogatásban részesülhetnek a hivatásos vadászok munkavégzés közben elszenvedett baleset, tartós betegség esetén. Céljaink között szerepel elhunyt hivatásos vadászok gyermekeinek pártfogásában, esélyegyenlőségük megteremtésében, anyagi helyzetük javításában való részvétel. További célunk hivatásos vadászok lakhatásának elősegítése, nyugdíjas, illetve idős hivatásos vadászok gondozása, támogatása. A mai, Takács Tibor személye előtt tisztelgő, rá emlékező, alapítványi koronglövő verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és fáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember, az ütést is, meg a simogatást is – fogalmazott Tarró István, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Fotó: OMVK

Takács Tibor emlékezete

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12.-én, életének 57. évében hunyt el. Az életerős vadászembert legyőzte a koronavírus. Évtizedes munkájának eredménye, hogy a cég legjobb gímbikái ma már a fehérvárcsurgói kertből kerülnek ki, ugyanígy a szikaszarvas-gazdálkodás és a pisztrángtelepítés kidolgozása, a Gaja-völgy megújulása is Tibor érdeme.

Fotó: OMVK

A gyorsított korongvadászat dobogós helyezettjei:

Vadász kategóriában (országos versenyen nem indulók): I. Zángó Zoltán II. Szekeres Gábor III. Szabó Máté

Sportlövő kategóriában (országos versenyen indulók): I. Házi Gergely II. Csákány Csaba III. Komáromi Ferenc (pályasúlyozással)

Különdíjban részesült: Molnár Istvánné sportvadász

Forrás: OMVK

Tovább olvasom