Keressen minket

Horgászat

Pergetve kapitális szürkeharcsát fogtak Tolnán

Közzétéve:

+1

2023. augusztus legvégén Wimmer Ferenc barátjával, Póta Gáborral, munka után közös horgászatra indult a Tolnai Dunáért Egyesület kezelésében lévő vízterületen. Régóta együtt horgásznak. Gábor közel 40 éves tapasztalatával az egyik legtapasztaltabb szürkeharcsa horgászok egyike. Sokan kedvelik, mert a tudását meg is osztja másokkal, egyben jó tanár is. Itt, Tolnán, a 40 éves pályafutása alatt pergetve is sok harcsát fogott ki. A tárgyi tudás azonban csak az egyik faktor, minden más a szerencse kérdése. Sok minden függ a harcsáktól, mert egyes napokon nincs étvágyuk, nehéz őket kapásra bírni.

Fotó: Póta Gábor – Agro Jager News

A mostani horgászatuk során, kisebb halakat céloztak meg a jól ismert gödrök környékén. Maximum 10 kilós halakban bíztak a sporthorgászok. Egy ismert mélyedés szélén Feri először megdobta a közepét, majd szakaszosan, kifelé haladva dobálta meg a vizet a gumihallal. Az ötödik dobásra nem várt kapás jelentkezett. Egyből érezte, hogy nagy halat sikerült megakasztania a 14-es fonott főzsinórral, amelyhez 40-es fluor-karbon előkét kötött.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A hat gramm-os jig fejjel felkínált gumihal kapásra bírta a nagytestű ragadozót, amit körülbelül 35 perc múlva sikerült megpillantaniuk. A fárasztás közben Gábor mindenre figyelt. Felvette a horgonyt, és jó tanácsokkal biztatta barátját. Több esetben kitört a hal, ilyenkor a féken csökkentve mindig engedte mozogni. A felszerelése miatt jóval óvatosabban kellett a fárasztást megoldania. A hal valamiért a csónak közelében maradt, nem indult el az akadók felé. “Húzd meg, ereszd meg” küzdelem zajlott a horgász és a harcsa között. Közel fél óra után érezni lehetett, hogy a hal is fárad. A felszínen megjelenő apró szemű buborékok mutatták, hogy a harcsának lassan elfogy az ereje. Ezután pár perccel feljött az ismeretlen óriás. Nem számítottak ilyen nagy halra. Miután a vízfelszínre került a hal, még többször kitört, mire meg lehetett fogni. A halat kíméletesen a  csónakba emelték.

Fotó: Póta Gábor – Agro Jager News

Miután a parthoz közel kormányozták magukat, segítséget kértek. Még a hosszát sem tudták önerőből megmérni, mert amit vittek mérőszalagot, jóval kisebb volt a halhoz képest. Szerencséjükre a Tolnai Dunáért Egyesület alelnöke is kint horgászott, akit megkértek, hogy hitelesítse a fogást. Takács Balázs egy csónakkal hamar a barátai segítségére sietett. A szürkeharcsa hossza elérte a 180 centimétert. A súlya, a becslésük szerint, körülbelül 40-45 kilogramm körül lehetett. Mint utólag kiderült, Takács Balázs is megdobta ugyanazt a szakaszt a barátjával, de még kapásuk sem volt, és továbbálltak. Azonban ez a harcsa vélhetően akkor még nem volt éhes. Ezek a nagytestű ragadozók a napszak bármelyik időszakában zsákmányolhatnak. Ez mindig attól függ, hogy előző nap mikor kezdtek el vadászni. Ha kora délutáni vagy este órában, akkor már kora délután rabolhat. Egy nagyobb hidegfront szinte minden esetben meghozza az étvágyukat.

A TDE vízterületén ekkora harcsát pergetve még senkinek nem sikerült fognia. A fénykép elkészítése után a harcsát szabadon engedték. A fogás egyedülálló, mivel számos pergető horgász próbál nap mint nap szerencsét a Tolnai vízterületen.

Lassan véget ér a nyár, az őszi időszak talán az egyik legfontosabb időszaka a harcsahorgászoknak, mert a halak a téli hónapokra készülnek. Az óvatosságuk, a hideg beköszöntével, fokozatosan csökken. Érdemes ilyenkor kint lenni a vízparton. Harcsát egészen a nyolc Celsius vízhőmérsékletig foghatunk egy kis szerencsével – zárta beszámolóját Wimmer Ferenc.”

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is. Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

+1

Horgászat

Kitekintés: Észak-nyugati Területek – Kanada – folytatás

+1

Horgászat Kanada Északnyugati Területein:

+1

Published

on

+1

A terület, amit szeretnék röviden bemutatni a korábbi ízelítő után, az Északnyugati Területek (Northwest Territories, rövidítve NWT). Ez Kanada három területéből (Yukon, Északnyugati Területek és Nunavut) az egyik, a tíz provincián kívül. A „terület” elnevezés arra utal, hogy ezek a régiók kevésbé fejlettek, mint a provinciák, ami elsősorban sajátos elhelyezkedésükből, a hatalmas távolságokból és a rendkívül ritkán lakott területekből adódik.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Az Észak-nyugati Területeken főként az indiánok, azaz az “első nemzet” népei élnek, míg Nunavut az inuitok otthona. Fontos megjegyezni, hogy az “indián” kifejezést az őslakosok nem szívesen használják, helyette az „első nemzet” megnevezést részesítik előnyben, hasonlóan ahhoz, ahogy az „eszkimó” helyett az „inuit” elnevezést használják. A terület fővárosa Yellowknife, amelynek neve (Sárgakés) arra utal, hogy az érkező európaiak észrevették, hogy a helyi lakosok réz eszközöket használnak. A város a Nagy Rabszolga-tó partján fekszik, és 1967-ben lett a terület fővárosa, majd 1970-ben kapott városi státuszt.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Kanada hosszú ideig nem tudta hatékonyan közigazgatni ezt a hatalmas területet. Nunavut például csak 1999-ben vált önálló egységgé, előtte a NWT része volt. Az Észak-nyugati Területek jelenlegi területe több mint tízszerese Magyarországénak (93 000 km² helyett 1 144 000 km²), amelyből 163 000 km² vízfelület (12%). Lakossága 40 ezer fő, így ez a legnépesebb a három terület közül. A Nagy Rabszolga-tó (Great Slave Lake) neve a slavy első nemzet jelenlétére utal. Ez a tó Észak-Amerika legmélyebb tava (600+ méter) és a világon a 10. legnagyobb. A tóból indul ki a Mackenzie-folyó, Észak-Amerika második legnagyobb vízgyűjtő területű folyója a Mississippi után. A Mackenzie deltája, a második legnagyobb a világon, az északi-sarkvidékbe ömlő folyók közül, az oroszországi Lena után.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

A régió népszerű a természet szerelmesei körében, évente több ezer horgász és vadász érkezik ide. Emellett az arany- és gyémántbányászat is jelentős, világviszonylatban is kiemelkedő. Yellowknife városa autóval a Mackenzie Highway-n keresztül érhető el, amely az egyetlen országút, amely összeköti a területet a külvilággal. Alternatívaként rendszeres repülőjáratok is elérhetők és az érkezőket egy kitömött jegesmedve fogadja, amely éppen egy fókát üldöz a jég hátán. Érdekesség, hogy a gépkocsik rendszámtáblája medve alakúra van formázva.

Horgásztúra az Aurora Nights Lodge-ban

Az Aurora Nights Lodge (Északi Fény Éjszakái Horgásztanya) a Nagy Rabszolga-tó déli oldalán, a Taltson-folyónál található. A tanya elérhetősége csak repülővel lehetséges Yellowknife-ból, majd motorcsónakkal közelíthető meg a torkolattól. A repüléshez jellemzően bush plane-eket (kis, speciális terepre alkalmas repülőgépeket) használnak. A tanya egy első nemzetbeli család tulajdonában áll és inkább tábori körülményeket kínál, de a csukázás minősége felülmúlhatatlan. A fogások között 100 cm feletti, 10+ kg-os példányok voltak a jellemzőek.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Első alkalommal egyedül érkeztem a táborba, de a horgászcsapat, akikkel később megismerkedtem, szívesen fogadott, és a következő években együtt tértünk vissza a túrákra. Egy emlékezetes eset alkalmával egy leszakított gumikalapácsot (csalit) egy másik horgász fogta ki, majd visszaadta nekem – ugyanaz a hal kapta el a csalit, amit korábban elvesztettem. Ez a csali azóta is a falamon lóg, mint emlék.

Horgászüdvözlettel: Horváth Zoltán

 

Horgászni szeretne Kanadában?

Keresse bizalommal Pálfai Gábort!

 

+1
Tovább olvasom

Horgászat

Anekdota a távoli Észak-Kanadából, avagy… Kést hoztál a pisztolypárbajra?

+1

Tóth Zoltán élménybeszámolója Kanadából:

+1

Published

on

+1

Tóth Zoltán osztotta meg kanadai élményeit:

Mielőtt valaki megijedne, rögtön tisztázom, hogy ez csak egy kifejezés, amit akkor használnak, ha valaki felkészületlenül vág bele egy nagyobb feladatba. Mégis belevág, minden kockázat ellenére.

Én is így jártam, amikor egy horgásztúrán vettem részt egy hat fős profi csukázó csapattal a távoli Észak-nyugati Területeken, Kanadában (Northwest Territories). Az előző évben „fogadtak örökbe”, amikor egyedül horgásztam mellettük. A terület a Nagy Rabszolga-tó (Great Slave Lake) déli oldalán volt, a Taltson folyónál, ami a tóba torkollik. A deltától egy órás motorcsónakos útra volt a horgásztábor. A „horgásztábor” kifejezés talán túlzás, inkább sátortábornak illett nevezni, de csukázás szempontjából az első öt között van Észak-Amerikában. Yellowknife-ból repültünk be, egy másfél órás légi út során.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Nem akarok számokkal senkit megzavarni, de a terület (Kanadában 10 tartomány és 3 terület van) elmaradottabb, mint egy tartomány. Ez a terület Magyarországnál több mint tízszer nagyobb, lakossága azonban mindössze 41 ezer fő. Yellowknife a főváros, ahol a lakosság többsége él. A Nagy Rabszolga-tó 27 000 km²-es, és a világon a 10. legnagyobb tó. Érdekesség, hogy Yellowknife először lett főváros, és csak azt követően érte el a „város” elnevezést fejlődése során.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Szeretek könnyű szerelékkel horgászni; Székesfehérvár környéki vizeken, a Velencei-tavon és a Gaja-patakon, üldöztem a pontyokat, kárászokat, dévérkeszegeket. Ott hallottam először a vadon szavát, ami nagyon fiatalon magával ragadott. Aztán változott a terep. Ebben a csapatban a profi csukázók felszerelése nekem túl durvának tűnt: rugalmatlan, rövid botok, erős fonott zsinórok és hatalmas kanalak jellemezték a repertoárt. Én rugalmas bottal és 0.20-as monofil damillal horgásztam. Ez váltotta ki a barátságos zsémbelődést: „Mi van, öreg? Kést hoztál a pisztolypárbajra? Csak nem pisztrángozni jöttél?”

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Ez érthető volt, hiszen a csukák bőven egy méter felettiek voltak. A barátságos versenyre természetesen én is beneveztem, és… csodák csodájára, az én csukám lett a legnagyobb a hét során.

A könnyű szerelék azt igényli, hogy nem lehet erőltetni a halat, ezt minden horgász tudja. Hátránya, hogy a hal jobban elfárad a kifogás során, amit az óvatos kímélet és a gondos, gyors visszahelyezés kárpótolhat.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Szeretem, és szerencsére van lehetőségem követni a vadon szavát, amit először Jack London novelláiból ismertem meg, és amelyre a mai napig hallgatok. Természetesen a régi vizeken, Székesfehérvár körül magyarul hallgatom a vadon szavát. Továbbra is pontyozok és kárászozok, a compóról nem is beszélve. Egy-egy túra után pedig legurítok néhány korsó jó magyar sört.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Honfitársi horgász üdvözlettel Montanából.

Írta és fényképezte: Horváth Zoltán

+1
Tovább olvasom

Horgászat

MŰCSALI LAS-SÍ-TÁS…

Published

on

+2

Varga Szilárd osztotta meg a tapasztalait a téli pergetésről:

Télen, amikor jószerivel szinte az egész természet mély álomba merül és az élővilág lüktetése is jelentősen lelassul, nekünk, pergetőknek is más aspektusból kell megközelítenünk a rablóhalak elejtésének praktikáit. A téli hónapok didergős időjárásában már nem tudunk tempósan, ütemre vezetett műcsalikkal (csak egészen minimális körülmények között) halat fogni. Számunkra is itt az ideje, hogy más taktikával kutassuk fel a kevesebb aktivitást mutató rablóhalakat. Természetesen több műcsali-prezentációs lehetőség is adott számunkra, de most egy, kifejezetten süllőre sikeres, metódust szeretnék megosztani a kedves pergetőkkel.

Fotó: Varga Szilárd – Absolute Fishing

Mint ismert, az éj királynője (fogassüllő) télen jelentősen nehezebben fogható meg, köszönhetően a hideg miatt kialakuló lelassult anyagcseréjének. A lelassult anyagcsere-folyamatok (metabolizmus) miatt a tüskéshátú ragadozók is jóval kevesebbet táplálkoznak, emiatt pedig jóval passzívabban reagálnak az általunk felkínált műcsalikra. Ahogyan a korábbi írásaimban már többször kitértem az éjszakai wobbleres süllőzés hatásosságára, ez télen sincs másképp – csupán más technikákat kell alkalmaznunk a hideg évszakban.

Télen egy kifejezetten sikeres wobbleres technikának bizonyul, amikor a szembe sodrásban hagyjuk úgymond „megúsztatni” a wobblerünket. Ez egy hihetetlenül jól működő horgászmódszer, amelyben a sodrást használjuk fel arra, hogy hosszabb ideig tartsuk a wobblerünket egy bizonyos ponton, a megfelelő mélységben, a süllők számára presszionálva.

Na, de hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?
A legmegfelelőbb, ha olyan helyeket keresünk, ahol jellemzően két folyó torkollik egymásba. Az ilyen helyeken a wobblerünket egyszerűen bedobjuk arra a pontra, ahol láthatóan a két folyó összefolyik. Ekkor szoktam még egy kisebb trükköt alkalmazni: a becsobbanást követően még nem csapom rögtön vissza a felkapókart, hanem hagyom, hogy a wobblert még 15-20 métert sodorja a víz, így hosszabb szakaszon is végigkutathatom a süllők esetleges jelenlétét a spoton. Miután a csalink a megfelelő pozícióba került, jön a technika lényege.

A szembe sodrásban egyszerűen csak megtartjuk a wobblerünket: a terelőjének köszönhetően bevontatás nélkül, a sodrás segítségével érjük el a műcsali megfelelő mélységét. Ilyenkor általában 4-5 másodpercig tartom egy helyben a csalit, majd egy leheletfinom, kifejezetten lassú orsótekeréssel közelebb húzom a wobblert. Ezután ismét megállítom és hagyom, hogy a sodrás mozgassa a műcsalit további 4-5 másodpercig. Ezt a folyamatot ismétlem, amíg a süllők nem reagálnak.

Ha a süllő táplálkozási szándékot mutat, nem fog ellenállni a műcsalinknak. Ha pedig épp nem éhes, ezzel a technikával akkor is megfoghatjuk, mivel a süllő, territóriumát védelmező halfaj. Sokszor előfordul, hogy a süllő egyszerűen „leüti” a nem kívánatos halakat a közeléből és ilyenkor a wobblert állal érinti, amely a prezentálás közben kívülről az állkapcsába akad.

Fotó: Varga Szilárd – Absolute Fishing

Fontos, hogy télen teljesen le kell lassítanunk a csalink vezetését, különben elveszítjük az esélyt, hogy egy szép fogast tereljünk partra. Ezekben a hónapokban a legjobb barátunk a türelem és a kitartás. Másképp nem megy! Wobbleres süllőzésre télen is az éj leple lehet a legalkalmasabb.

A wobbler méretét tekintve nálam a móka 13 cm-nél kezdődik. Sokan ezen meglepődnek, de bátran kijelentem, hogy egy 40 centis süllő is gond nélkül torokra tud venni egy ekkora műcsalit.

Az alsó képen láthatjátok, hogyan néz ki egy ilyen horgászat. A két piros nyíl mutatja az egymásba torkolló folyókat (a folyásirányokkal együtt), a zölddel megjelölt sáv pedig a meghorgászandó területet.

Ajánlom mindenkinek ezt a technikát – nagyon sikeresen lehet vele süllőt fogni! Szóval ha tél, akkor lassuljunk vissza mi is egy kicsit! 🙂

Görbüljön mindenkinek! 😉

Írta és fényképezte: Varga Szilárd – Absolute Fishing

 

Érdekel a pergetés világa? Csatlakozz te is az Absulte Fishing közösségéhez!

+2
Tovább olvasom