Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A Börzsönybe úgy jutottam fel, hogy apósom – aki közel negyven éven át volt hivatásos vadász Bánhalmán – jó barátságot ápolt a kemencei Kalácska testvérekkel. Így ismertem meg őket én is. Most is Kalácska Zsolt vendége voltam, aki sajnos betegsége miatt nem tudott elkísérni, ezért jó barátját, Győrfi Antalt kérte meg, hogy vezessen rá egy bikára. Mondtam is otthon, hogy nem is kérek én karácsonyra más ajándékot, hiszen vadászhattam, régi jó barátokkal, olyanokkal, akik már sok évtizede a család barátai és akik közé már magam is tartozok. Arról meg nem is beszélve, hogy én sem ma lettem már vadász s most életem első szarvasbikájára indultunk. Nem tudtam még elképzelni sem azt, hogyan is lesz…

Támár Zoltán és karácsonyi bikája.

A társaság az Észak-Börzsöny Vadásztársaság. Több mint tíz éve járunk ide. Gyönyörű hely, jó szívvel ajánlom. Mi sokszor feljövünk vadászat nélkül is, kirándulni, nyáron és ősszel egyaránt. Gyakran hozom magammal a gyereket szarvasbőgésre, végigjárjuk a tanösvényt, Szeder Antaléknál alszunk, majd felmegyünk a gerincre, onnan ereszkedünk le a Fekete-völgybe. Zalán ezt különösen szereti.

Erre a vadászatra nagyon készültem. Októberben már voltam fent, akkor csak egy tehenet tudtam elejteni. Most azonban november vége járt. Borongós, hideg időt kaptunk, apró záporok jöttek-mentek, de éppen csak annyira esett, hogy minden nedves legyen.

Győrfi Antal Szeder Anti bátyáméknál vett fel – ahányszor jövünk, mindig ott alszunk. Onnan indultunk felfelé a hegyi utakon, a 21-es körzet irányába, Tésa felé. A köves útról letérve mindenfelé ribizliültetvények húzódnak. Sok mindent készítenek belőle, a maradékból pedig, pálinkát főznek. Megkínáltak vele, nem most a vadászaton, hanem korábban, meg gondolom este is ittunk, de nem akarok elé szaladni a történetnek. Egy biztos: az ízét nehéz leírni, de különleges és nagyon finom.

Bikámat bent, egy árok oldalában találtuk meg.

A területen akácosok, tölgyesek és gondozott fenyvesek váltják egymást. Az autót egy járatlanabb, elhagyatott úton hagytuk, mély árkok között. Gyepek is vannak, de ott sem könnyű a terep..

Betáraztam. Csőre töltöttem. Biztosítottam, majd elindultunk. Antal ment elől, én követtem. Meg-megálltunk, hallgatóztunk.

A les egy zöldellő repcetábla szélén állt. Balra akácos, azon túl fenyves. Amikor kiértünk, nyolc őz állt a távolban, úgy háromszáz méterre. A les kiváló: tetővel, két irányba kilátással, belül szigetelve – rossz időben sem fúj be a szél.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja
Tartalmak már 1999-től

Csak figyeltünk. A bőgés teljesen véget ért. Egy szajkó lármázott valahol és egy holló válaszolt rá. Talán disznó mozgott, vagy valami dög körül perlekedtek. Ha nincsenek ott a bikák, érdekesebb lett volna, de így minden figyelmünk másra összpontosult.

Balról, egy árokban jöttek felfelé. Két bika, jó ötven méterre. Az egyik fiatal spíszer volt, harminc centi körüli aganccsal – ebben Antallal egyetértettünk. A másik félszárú. Folyamatosan mozogtak, tiszta célt nem adva – többnyire csak a hátukat láttam.

Amikor végre oldalra fordultak, láttuk, hogy nem törött szárú a bika, hanem már az agancsfejlődés elején érhette valami. Egy pillanatra a les felé nézett – nem tudtuk, meglátott-e vagy megérzett bennünket. Szerencsére nem távolodtak. Antal a keresővel is megerősítette: lőhető.

A félszárú bikám.

Kibiztosítottam.
A szálkereszt a lapocka mögött ült, úgy tíz centivel – ahogy mindig. Sok rókát lőttem már, több bronzérmes trófeám van, borzot is ejtettem, amelyek közül van aranyérmes is mégis elért a vadászláz. Nem esek kétségbe a pici célok láttán sem, de most ez nemcsak egy félszárú bika volt, hanem az első gímszarvas bikám is és ha nem is remegett a kezem, de a szívem a torkomban dobogott: utolért a vadászláz – tudtam!

A lövés után az erdőben a végtelen csend terült el. A szajkó és a holló is elhallgatott.

A bika körülbelül hatvan métert rohant, majd összeesett.

Antal rágyújtott. Meglehetősen nyugodt volt – gondolom látta, hogyan jelzett a bika. Nem dohányzom, de most én is szívtam a füstöt – várni kellett. Nálunk, a Hortobágy határán, ha egy liba leesik, gyorsan utána lépünk, de most nem futhattam rá a bikára, mert ez a törvény! Nem az írott, hanem az íratlan vadászregula.

Beértünk Kemencére.

Először a rálövés helyére mentünk. Kevés vért találtunk, ami a csapára is igaz volt. A lestől nem láthattuk, de amikor beértünk az erdőbe, megértettem miért: a terep befelé lejtett egy árokba, ahol ott feküdt a bikám! Azon az oldalán, ahol a lövedék átütötte. Már dermedt volt.

A puska végig a vállamon lógott, mert annyira biztos voltam benne, hogy fekszik. Ahogy odaértem, észrevettem, hogy a kalapomat már a kezemben szorongatom, mint egy gyerek. Ott álltunk hárman a késő őszi, november végi erdőben.

Csend ült az egész erdőn. Az öreg Börzsöny felett eleredt a lassú, áztató eső. Mintha siratta volna a bikát.

Az avatás sem maradhatott el.

Gyorsan beláttuk: ketten kizárt, hogy fel tudjuk húzni. „Biztos, hogy nem” – hangzott el. Két vadászbarát hamar megérkezett, de még így is kellett egy autó.

Közben mindenkit hívtunk. Apósom örült. Mire beértünk, ott találtuk Anti bácsit, Zsoltit és Feri bácsi is megjelent! Tudták, hogy bikát még nem lőttem. Hiába mondtam, hogy tehenet már igen – Kemencén ragaszkodnak a hagyományhoz: az első bikára fel kell avatni a vadászt! – mondta Zsolti és már suhogott is pálca.

Meg is történt. Szerencsémre azzal kezdték, hogy jól lőttem meg, tisztességgel. Megtiszteltem a vadat és a társaságot és illően, vadásztam – tette hozzá Kalácska Zsolti. Elmondhatom, hogy szelíd körülmények között avattak szarvasvadásszá, szűk körben ünnepeltünk tovább.

Vendéglátóm Kalácska Zsolt és jómagam a bikámmal.

Más ajándékot nem is kértem karácsonyra. December 21-én Kunhegyesre megérkezett a kifőzött, lebírált bikám és kisfiammal, Zalánnal együtt örültünk az új trófeának s persze indultunk papához, mert ez egy kicsit az ő trófeája is…

Nekünk így teltek az utolsó napok 2025-ben…

Támár Zoltán elbeszélése nyomán írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131