Horgászat
Harcsafogó bajnokságot szerveztek Ongán
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében harcsafogó-bajnokságot szerveztek az Ongai Horgász Egyesület vízterületén.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében harcsafogó-bajnokságot szerveztek az Ongai Horgász Egyesület vízterületén. A megyeszékhelytől, Miskolctól, alig tíz kilométerre helyezkedik el a horgászterület, az Ongát és Gesztelyt összekötő út bal oldalán. A települést először 1222-ben említik. A magyar-török háború idején a települést felégették az Oszmán birodalom janicsárjai. A Rákóczi szabadságharc idején is sokat szenvedett a helyi lakosság. A 19.században Miskolc és környéke fejlődésnek indult, folyamatosan nőtt az iparban dolgozók száma. Talán ennek is köszönhető, hogy az Ongai Horgász Egyesületet a Diósgyőri Gépgyár dolgozói alapították 1972-ben.
A tórendszer rendkívül népszerű a békés és a ragadozóhalak szerelmeseinek egyaránt. Az egyesület által kezelt vízterület körülbelül 42 hektár, amit a helyi horgászok mellett egyre többen ismernek magyar és külfödi vendéghorgászok is. A határ közelsége miatt jelentős a szlovák vendégek száma.
Pintye Róbert feleségével, Pintyéné Riegel Viktóriával indult az idei harcsafogó bajnokságon. A versenyt minden évben kétszer rendezik meg. Az esetek többségében barátjával versenyzik, de most Jávor Dániel nem tudott részt venni a megmérettetésen. A négy napos verseny nagyon sok szervezést igényelt, mivel mind a kettőjüknek szabadságot kellett kivenniük. Már összekészülni is kimerítő volt, mert a csalihal mellett számos dolgot kellett összepakoljunk – kezdte a beszámolóját Pintye Róbert.
A csalihalak miatt is aggódtam, mert a hetes tavon jelentős számban élnek a nagytestű csukák, amik nem kímélték a csalihalakat. Sokat fogtam belőlük. Az a tó, amin a feleségemmel horgásztunk, körülbelül 14 hektár nagyságú, amely rendkívül mozaikos képet mutat. A vízmélység kettő és hat méter között változik. A verseny legelején Szabó János, az egyesület elnöke koordinálta a sorshúzást, ami nekünk rendkívül kedvezően alakult. A tó jobb sarkára kerültünk. Nyolc órától délig volt lehetőségünk elfoglalni a helyünket és felkészülni. Ekkor még nem gondoltam, milyen izgalmakban lesz részünk, mivel a feleségem főleg a háttértámogatásban segített. Horgászni, csak egyedül én horgásztam. A többi csapatban két-három fő is volt, így tudtak időnként pihenni a horgászat alatt. Én főleg akkor aludtam, amikor elfáradtam, vagy nem történt semmi a vizen. Bármilyen más esetben kapás esetén azonnal bevágtam, vagy a feleségem ébresztett. Érdekes tapasztalat volt a mostani megmérettetés, mert versenykörülmények között hasonló élményben egyszer sem volt részem. Minden harcsának én vágtam be, és fárasztottam. A kedves feleségem pedig mindenben segített. Nélküle el sem jövök.
Napról-napra egyre jobban fáradtunk.
Mivel a harcsa horgászata köztudottan az egyik legnehezebb, ezért a verseny szervezői az összes MOHOSZ által elfogadott technikát engedélyezték a versenyzőknek. Lehetett csónakból kuttyogtatni, pergetni, vagy a horgászat passzív módszereivel kapásra ingerelni a harcsákat. A pergetés az egyik legszebb de talán legnehezebb horgászati módszer. A négy nap során bárki bármit kipróbálhatott. A kuttyogtatás mellett én a spannolós módszert részesítettem előnyben.
Szerencsére a harcsák az első naptól kezdve egymás után érkeztek. A MOHOSZ által elismert szabályrendszer szerint csak a 60 centiméternél hosszabb halakat mérlegelték a halőrök és versenybírók. Kisebb-nagyobb halakat egymás után akasztottunk. A feleségemmel összeszokott csapatként egymás után szákoltuk meg az 5-6 kilós halakat. Sajnos, volt több rontott kapásom is. Szerettem volna fogni igazán nagy kapitális halakat is, ami csak a bevágásig sikerült. Az egyik hal kifejezetten nagy lehetett, mert pár másodpercig éreztem az erejét, de ekkor a horog kipattant a gerebenfogak közül. Nehéz pillanatok voltak ezek, amit kezelni is tudni kell. Emlékszem, gyerekként, ha valami nem sikerült, összepakoltam és hazamentem. De ez egy verseny, így nem adtuk fel. Nem volt mit tenni, kezdtünk mindent elölről. A harcsahorgászokat mindig a hite viszi előre. Sokan évekig, több tucat éjszaka kint ülve türelmesen várnak a kapitális egyedekért. A két méternél nagyobb harcsák meg az álomkategória, amiért sokan akár tíz évet is várnak.
A verseny során azonban ez most sajnos nem sikerült. Az igazán nagy halak minket és a többi 8-9 csapatot is messze elkerülték. A legnagyobb hal, amit kifogtam, 11 kilogramm súlyú volt. Sikereinkhez nagyban hozzájárultak Csepelényi Tamás kiegészítői. A második nap végén sajnos megváltoztak a körülmények. Az időjárás, légkör olyan szinten befolyásolta a halakat, hogy még kapásunk sem volt, de a többieknek sem.
Az első két nap sikerei azonban biztosították az első helyezésünket. Összesített mérlegelés után első helyezést értünk el, amely elérte a 30 kilogrammot. Ha bárki megakaszt egy igazán nagy halat, azonnal meg is nyeri a mostani megmérettetést.
Köszönöm a feleségemnek, hogy négy napig elviselt, és mindenben segített a versenyben – zárta beszámolóját Pintye Róbert.
Agro Jager News
Horgászat
Kapitális csukát akasztottak
Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.
2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.
A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.
Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!
Írta és fényképezte: Bagó Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Spanyol és francia rendőrök közösen csaptak le nemzetközi csempészhálózatok csoportjaira, és lefoglaltak 5 tonna üvegangolnát, melynek feketepiaci értéke meghaladja a 30 millió eurót. Az európai angolnák fiatal példányainak kilójáért már 7 ezer eurót is megadnak ázsiai tenyésztők, és ennél jóval többet a vendéglők.
A biológusok már a 80-as években megkongatták a vészharangot, hogy a folyók túlhalászása, szennyezése, savasodása és vízerőművek létesítése miatt végveszélybe került az európai angolna, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2009-ben vett fel a kihalással fenyegetett fajok listájára. Azóta sok országban kvótákkal védik a halászatát, és 2010-ben az Európai Unió tagállamaiban betiltották az exportját, amitől még magasabbra szökött a feketepiaci ára. Ázsia keleti és délkeleti felén az angolnatenyésztők ma már 7 ezer eurót, azaz több mint 2,8 millió forintot is megadnak egyetlen kiló európai üvegangolnáért. A vendéglők ennek a többszörösét fizetik nekik a vágykeltőként is számontartott hal kifejlett példányaiért, melyek nyersen, főleg szusiként feldolgozott változata a luxusvendéglők egyik legnépszerűbb és legdrágább előétele.
Több bűnözői hálózat is specializálódott európai angolnák Ázsiába, főleg Kínába csempészésére. Ezek között kis csoportok is vannak, de egyvalamiben mindannyian megegyeznek: bőröndökbe rejtve viszik ki a vén kontinensről a faj fiatal, apró méretű képviselőit, az úgynevezett üvegangolnákat. A nagyobb bűnszervezetek tagjai Európából először Afrikába – jellemzően Mauritániába és Szenegálba – csempészik az üvegangolnákat, és onnan repülnek velük Ázsiába, mert a nouakchotti és a dakari nemzetközi repülőtéren kevésbé kell a lebukástól tartaniuk. Egy ilyen bőröndbe, vízzel teli műanyag zacskókba átlagosan 30 kiló üvegangolnát pakolnak, ami azt is jelenti, hogy egy ilyen halcsempészkoffer 200 ezer eurót, azaz 80 millió forintot is érhet. A tenyésztők nyereségkulcsa hozzávetőleg tízszeres, mert egyetlen kilogramm üvegangolna kb. 3000 példánynak felel meg.
Ígéretesnek tűnik a faj megmentésére szakosodott biológusok indukált ivarérési eljárása, de a bűnözői körök továbbra is az angolnákhoz alkalmazkodnak, amelyek az Atlanti-óceán nyugati felén, az áramlatokkal szegélyezett Sargasso-tenger 200–500 méteres mélységében ikráznak. Onnan a lárvák legnagyobb tömege a Golf-áramlattal sodródik Délnyugat-Európa, onnan pedig a Földközi-tenger partvidékére, ahonnan folyótorkolatokon úsznak fel édesvizekbe. Akkor is halásszák őket, amikor ezeken a folyókon visszatérnek a tengerbe, és a zughalászat elleni küzdelmet nehezíti, hogy a csempészek jellemzően középkori módszert alkalmaznak: a halászok csónakkal viszik ki a fogást a partszakasz járművel megközelíthetetlen részére, ahol a bűnözők szamárhátra pakolva, úttalan utakon szállítják zsákmányukat a járművükhöz.
A 2010-es exporttilalom óta az Europol hangolja össze az angolnázó bűnszervezetek elleni küzdelmet, amely 2017-ben az Interpol belépésével szintet lépett. Nemzetközi együttműködés körvonalazódott, amelyben ma már több mint 30 állam vesz részt. Azóta világszerte 85 tonna európai angolnát foglaltak le, és 850 ember ellen indult büntetőeljárás, de továbbra is a spanyol és a francia rendőrök vannak a küzdelem frontvonalában. Nemrég hatalmas sikerről számoltak be, összehangolt rajtaütések során 5 tonna üvegangolnát foglaltak le, majd szakemberek bevonásával folyótorkolatok közelében engedtek vissza természetes élőhelyükre. Feketepiaci áron számolva ezzel 30 millió eurós, azaz 12 milliárd forintos illegális bevételtől estek el a bűnszervezetek. A szél-, illetve vízimalomharc folytatódik, amelyet tovább nehezít az éghajlatváltozás. Becslések szerint a 21. században legalább 75 százalékkal csökkent az európai angolna egyedszáma, miközben ázsiai vendéglőkben a mai napon is rengeteg példánya kerül tányérra.
Forrás: Rendőrség