Horgászat
Harcsafogó bajnokságot szerveztek Ongán
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében harcsafogó-bajnokságot szerveztek az Ongai Horgász Egyesület vízterületén.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében harcsafogó-bajnokságot szerveztek az Ongai Horgász Egyesület vízterületén. A megyeszékhelytől, Miskolctól, alig tíz kilométerre helyezkedik el a horgászterület, az Ongát és Gesztelyt összekötő út bal oldalán. A települést először 1222-ben említik. A magyar-török háború idején a települést felégették az Oszmán birodalom janicsárjai. A Rákóczi szabadságharc idején is sokat szenvedett a helyi lakosság. A 19.században Miskolc és környéke fejlődésnek indult, folyamatosan nőtt az iparban dolgozók száma. Talán ennek is köszönhető, hogy az Ongai Horgász Egyesületet a Diósgyőri Gépgyár dolgozói alapították 1972-ben.
A tórendszer rendkívül népszerű a békés és a ragadozóhalak szerelmeseinek egyaránt. Az egyesület által kezelt vízterület körülbelül 42 hektár, amit a helyi horgászok mellett egyre többen ismernek magyar és külfödi vendéghorgászok is. A határ közelsége miatt jelentős a szlovák vendégek száma.
Pintye Róbert feleségével, Pintyéné Riegel Viktóriával indult az idei harcsafogó bajnokságon. A versenyt minden évben kétszer rendezik meg. Az esetek többségében barátjával versenyzik, de most Jávor Dániel nem tudott részt venni a megmérettetésen. A négy napos verseny nagyon sok szervezést igényelt, mivel mind a kettőjüknek szabadságot kellett kivenniük. Már összekészülni is kimerítő volt, mert a csalihal mellett számos dolgot kellett összepakoljunk – kezdte a beszámolóját Pintye Róbert.
A csalihalak miatt is aggódtam, mert a hetes tavon jelentős számban élnek a nagytestű csukák, amik nem kímélték a csalihalakat. Sokat fogtam belőlük. Az a tó, amin a feleségemmel horgásztunk, körülbelül 14 hektár nagyságú, amely rendkívül mozaikos képet mutat. A vízmélység kettő és hat méter között változik. A verseny legelején Szabó János, az egyesület elnöke koordinálta a sorshúzást, ami nekünk rendkívül kedvezően alakult. A tó jobb sarkára kerültünk. Nyolc órától délig volt lehetőségünk elfoglalni a helyünket és felkészülni. Ekkor még nem gondoltam, milyen izgalmakban lesz részünk, mivel a feleségem főleg a háttértámogatásban segített. Horgászni, csak egyedül én horgásztam. A többi csapatban két-három fő is volt, így tudtak időnként pihenni a horgászat alatt. Én főleg akkor aludtam, amikor elfáradtam, vagy nem történt semmi a vizen. Bármilyen más esetben kapás esetén azonnal bevágtam, vagy a feleségem ébresztett. Érdekes tapasztalat volt a mostani megmérettetés, mert versenykörülmények között hasonló élményben egyszer sem volt részem. Minden harcsának én vágtam be, és fárasztottam. A kedves feleségem pedig mindenben segített. Nélküle el sem jövök.
Napról-napra egyre jobban fáradtunk.
Mivel a harcsa horgászata köztudottan az egyik legnehezebb, ezért a verseny szervezői az összes MOHOSZ által elfogadott technikát engedélyezték a versenyzőknek. Lehetett csónakból kuttyogtatni, pergetni, vagy a horgászat passzív módszereivel kapásra ingerelni a harcsákat. A pergetés az egyik legszebb de talán legnehezebb horgászati módszer. A négy nap során bárki bármit kipróbálhatott. A kuttyogtatás mellett én a spannolós módszert részesítettem előnyben.
Szerencsére a harcsák az első naptól kezdve egymás után érkeztek. A MOHOSZ által elismert szabályrendszer szerint csak a 60 centiméternél hosszabb halakat mérlegelték a halőrök és versenybírók. Kisebb-nagyobb halakat egymás után akasztottunk. A feleségemmel összeszokott csapatként egymás után szákoltuk meg az 5-6 kilós halakat. Sajnos, volt több rontott kapásom is. Szerettem volna fogni igazán nagy kapitális halakat is, ami csak a bevágásig sikerült. Az egyik hal kifejezetten nagy lehetett, mert pár másodpercig éreztem az erejét, de ekkor a horog kipattant a gerebenfogak közül. Nehéz pillanatok voltak ezek, amit kezelni is tudni kell. Emlékszem, gyerekként, ha valami nem sikerült, összepakoltam és hazamentem. De ez egy verseny, így nem adtuk fel. Nem volt mit tenni, kezdtünk mindent elölről. A harcsahorgászokat mindig a hite viszi előre. Sokan évekig, több tucat éjszaka kint ülve türelmesen várnak a kapitális egyedekért. A két méternél nagyobb harcsák meg az álomkategória, amiért sokan akár tíz évet is várnak.
A verseny során azonban ez most sajnos nem sikerült. Az igazán nagy halak minket és a többi 8-9 csapatot is messze elkerülték. A legnagyobb hal, amit kifogtam, 11 kilogramm súlyú volt. Sikereinkhez nagyban hozzájárultak Csepelényi Tamás kiegészítői. A második nap végén sajnos megváltoztak a körülmények. Az időjárás, légkör olyan szinten befolyásolta a halakat, hogy még kapásunk sem volt, de a többieknek sem.
Az első két nap sikerei azonban biztosították az első helyezésünket. Összesített mérlegelés után első helyezést értünk el, amely elérte a 30 kilogrammot. Ha bárki megakaszt egy igazán nagy halat, azonnal meg is nyeri a mostani megmérettetést.
Köszönöm a feleségemnek, hogy négy napig elviselt, és mindenben segített a versenyben – zárta beszámolóját Pintye Róbert.
Agro Jager News
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Kapitális csukát akasztottak
Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.
2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.
A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.
Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!
Írta és fényképezte: Bagó Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre