Keressen minket

Természetvédelem

A vadmacska nyomában: a nyugati határvidék rejtélyes ragadozója

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet friss tanulmányt közölt a vadmacskáról

Közzétéve:

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet által koordinált vadmacska programban nemcsak elpusztultan talált példányokat vizsgálunk részletesen, hanem terepi adatgyűjtést is végzünk. Egy friss tanulmány a faj nyugati határvidéki jelenlétét és életmódját tárja fel, egy olyan régióban, ahol a vadmacska előfordulása eddig ismeretlen volt.

Fotó: BalatonScience

Miért veszélyeztetett a vadmacska?
Az európai vadmacska Európa egyik legveszélyeztetettebb emlősfaja, Magyarországon fokozottan védett. Fennmaradását elsősorban közeli rokonával, a házi macskával való kereszteződés veszélyezteti, ami genetikai leromláshoz vezet a vadmacskaállományban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a vadmacska állománya felhígul a házi macskák „tengerében”, és mint önálló faj, lassan eltűnik. Skóciában ez sajnos már be is következett.

Rejtett életmód
A vadmacska rejtőzködő, magányosan élő ragadozó, amely főként szürkületben és éjszaka aktív, de nyugalmas területeken és kölyöknevelés idején nappal is megfigyelhető. A nappalt faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti.

Vadmacska vagy házi macska?
A vadmacskát és a cirmos mintázatú házi macskákat első pillantásra nehéz megkülönböztetni, különösen a hibrideket. Megbízható azonosítás csak genetikai vizsgálattal lehetséges. Azonban néhány külső jegy segíthet terepi megfigyeléskor.

Fontos külső jegyek
• A vadmacska farka vastagabb, dús szőrzetű, tompa végződésű és fekete végű. Rajta 3-5 sötét gyűrű található, amelyek élesen elválnak a világosabb sávoktól. A házi macska farka vékonyabb, hegyesebb végű, rajta több, keskeny gyűrű lehet.
• A vadmacska hátán egy sötét sáv fut, amely a faroktőnél véget ér, míg a házi macskánál a sáv vagy a farkon is folytatódik, vagy hiányzik, vagy elmosódik.
• A vadmacska zömökebbnek tűnik, szélesebb fejű, kisebb fülű és vaskosabb lábú, mint a házi macska. Bundája halványabb, szőrzete hosszabb, oldalsávjai folytonosak, a házi macskáé pettyezett.
A hibridek gyakran öröklik a vadmacskára jellemző vastag farkot és nagyobb testméreteket, de a farokgyűrűk kevésbé markánsak.

Kutatás a terepen
A kutatók különféle illatcsalikat, így macskagyökeret és macskamentát használtak, hogy kameracsapdák elé csalogassák az állatokat. A vizsgálatot két és fél év alatt közel félszáz helyszínen, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén végezték. Az eredmények szerint a helyszínek felén vadmacskákat, felén házi macskákat, és sok helyszínen mindkét fajt azonosították.

Eltérő viselkedés
Mindkét faj főként éjszakai életmódot folytat, de a vadmacskák aktivitásmintázata tavasszal a kölyöknevelési időszakról árulkodott. További érdekesség, hogy a házi macskák észlelése télen visszaesett a vadmacskákhoz képest. Az illatcsalira is eltérően reagáltak: a házi macskákat szinte azonnal odavonzotta, míg a félénkebb vadmacskáknál az észlelési gyakoriság csak fokozatosan növekedett. Mindezek azt jelzik, hogy a megfigyelt házi macskák házaktól rendszeresen elkóboroló példányok, amelyek a zordabb időket az emberi környezet biztonságában vészelik át.

A kutatás jelentősége
A kutatás rávilágított arra, hogy a veszélyeztetett vadmacska a korábban ismert területeken túl is előfordul, gyakran osztozva élőhelyén a házi macskákkal. Ezek az eredmények fontos alapot nyújthatnak a faj hatékonyabb védelméhez, és felhívják a figyelmet a felelős állattartásra: a házi macskák kontrollált, lakáson belüli tartása kiemelten fontos a vadmacska fennmaradásához.

Együttműködés
A kutatásban a HUN-REN BLKI, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Természettudományi Múzeum és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem szakemberei vettek részt. Eredményeiket az Applied Animal Behaviour Science szaklapban tették közzé.

Természetvédelem

Új kutatás: a borzok jelentős ragadozói a vörös listás parti madaraknak

Egy új kutatás szerint a borzok az egyik legjelentősebb veszélyt jelentik a földön fészkelő parti madarakra.

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

Egy új kutatás szerint a borzok az egyik legjelentősebb veszélyt jelentik a vörös listán szereplő, földön fészkelő parti madarak – köztük a bíbic és a nagy goda – fennmaradására. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a fészkek kifosztásának kockázata hideg vagy száraz időjárás idején nő meg, amikor a borzok fő táplálékát jelentő giliszták nehezebben érhetők el a talaj felszínén.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az egyik tanulmány – amely az Egyesült Királyság területéről származó kameracsapdás adatok átfogó elemzésén alapul – eddig a legvilágosabb képet adja arról, mely állatfajok felelősek a madárfészkek pusztulásáért Nagy-Britanniában.
A vizsgálatban 2 088 fészket elemeztek, ezek 29,2%-át ragadozók pusztították el. A parti madarak fészkeit leggyakrabban emlősök fosztották ki. A pusztítás 41,7%-áért a borzok, míg 23%-áért a rókák voltak felelősek.

Andrew Hoodless, a GWCT (Game & Wildlife Conservation Trust) kutatási igazgatója – amely szervezet többek között az RSPB, az Essex Wildlife Trust és a Wildfowl and Wetlands Trust mellett adatokat szolgáltatott a tanulmányhoz – így fogalmazott:

„Az élőhelyek folyamatos javítása és helyreállítása kulcsfontosságú a parti madarak védelmében, de ragadozószabályozás nélkül ez gyakran hiábavaló. Ez a tanulmány értékes képet ad a fészkelőhelyeket érő ragadozói nyomás mértékéről és jellegéről, és segíthet a földön fészkelő fajok védelmét célzó kezelési stratégiák kialakításában.
Ugyanakkor kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban is, hogyan kezeljük a védett ragadozók – például a borz – jelentette veszélyt. A nem halálos módszerek, mint például a fészkek ideiglenes elektromos kerítéssel való védelme, hatékonyak lehetnek, de nem minden esetben kivitelezhetők.”

Hoodless hozzátette:

„A bíbic állománya az 1990-es évek közepe óta 53%-kal csökkent, ami mintegy 110 000 pár eltűnését jelenti az Egyesült Királyságban. A Birminghamtől délre fekvő területeken pedig mindössze 300–450 költő nagy godapár maradt. Mindkét faj esetében helyi kihalás veszélye áll fenn, miközben az általános táplálkozású ragadozók állományai növekedtek, és sok más európai országhoz képest magas szinten vannak.
Ha meg akarjuk menteni ikonikus madarainkat, a jövőben nehéz döntéseket kell hozni, akár egyes fajok célzott, engedélyezett szabályozásáról is, hogy másokat megvédhessünk – mielőtt túl késő lenne.”

A GWCT által a tanulmányhoz benyújtott adatok egy hatéves vizsgálatból származnak, amelyet a szervezet korábbi bemutató gazdaságában, Auchnerranben (Aberdeenshire) végeztek bíbicfészkekkel kapcsolatban. Az eredmények szerint minden negyedik fészekpusztítást borzok követtek el.
A 372 vizsgált fészekből 90-et ragadozók pusztítottak el, ezek közül 23-at borzok. A kutatás rámutatott arra is, hogy az időjárás kulcsszerepet játszik: hideg vagy száraz időszakokban a borzok nagyobb valószínűséggel fogyasztották el a bíbic tojásait, mivel ilyenkor a giliszták kevésbé elérhetők.

Ezért a száraz vagy hideg tavaszok további nyomást gyakorolhatnak az amúgy is csökkenő parti madárállományokra, különösen ott, ahol borzok és parti madarak ugyanazokat a gyepeket használják.

Nick Hesford, a GWCT skót igazgatója így értékelte az eredményeket:

„Ez a hosszú távú vizsgálat azt mutatja, hogy bár országos szinten továbbra is a rókák és a varjúfélék a leggyakoribb fészekragadozók, gyepterületeken a borzok ragadozása komoly korlátozó tényezője lehet a bíbic állományának regenerálódásában, különösen hideg tavaszokon és a borzvárak közelében.
Az eredmények arra utalnak, hogy az időjárás-előrejelzések felhasználhatók lennének célzott, megelőző ragadozókezelési intézkedésekhez, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megállítsuk – és visszafordítsuk – a bíbic állományának további csökkenését Skóciában.”

***

A Game & Wildlife Conservation Trust (GWCT) kutatásalapú természetvédelmi munkát végez egy élettel teli, fenntartható vidéki környezet érdekében.
A GWCT egy független természetvédelmi jótékonysági szervezet, amely az 1930-as évek óta folytat tudományos kutatásokat Nagy-Britannia vad- és élővilágával kapcsolatban.

A szervezet gazdálkodóknak és földtulajdonosoknak nyújt szakmai tanácsadást a vadon élő állatok élőhelyeinek javítása érdekében. Több mint 60 posztdoktori kutatót és más kutatási szakembert foglalkoztat, akik olyan szakterületeken rendelkeznek tapasztalattal, mint a madártan, rovartan, emlőskutatás, mezőgazdaság, halbiológia és statisztika.

A Trust saját kutatásokat is végez, emellett kormányzati és magánszervezetek által finanszírozott, szerződéses és pályázati projektekben is részt vesz.
A GWCT emellett különálló, professzionális tanácsadó szolgálattal is rendelkezik annak érdekében, hogy kutatási eredményei közérthető és gyakorlatban alkalmazható formában jussanak el a gazdálkodókhoz, földtulajdonosokhoz, vadőrökhöz, vadgazdálkodókhoz és mindazokhoz, akik a természetvédelmi gyakorlat megvalósításában szerepet vállalnak.

Forrás: GWCT

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Megérkeztek a vándorsólymok Dévaványa térségébe

A hideg idő beálltával a vándorsólymok is megjelentek a Körös–Maros Nemzeti Park területén.

Published

on

A hideg idő beálltával a vándorsólymok is megjelentek a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén. A korábbi évekhez hasonlóan idén is mintegy tíz példány tölti a telet a térségben.

A fotó illusztráció, készítette Czifrák Gábor

A vándorsólymok alapvetően nem költőző madarak, de télen ők is elkóborolnak élelem után kutatva. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon igen jó környezeti adottságok vannak telelésükhöz. Az itteni nagy, nyílt puszták, a sok apróvad és a Hortobágy-Berettyó folyón időző aprótestű barát- és csörgő récék vonzóak a vándorsólymok számára. Esetenként még akár a nagyobb testű tőkés récéket is zsákmányul ejtik.

Az ártéri magasabb fákon ülve éles szemmel kifigyelik a megsebzett, gyengébb récéket és gyorsan lecsapnak rájuk. Zuhanórepülés közben akár a 360 km/órás sebességet is elérhetik. Az orrukban lévő speciális nyúlvány (orrcsap) megóvja őket attól, hogy nagy sebességnél a légnyomás kárt tegyen a tüdejükben. Vadászat közben arra is figyelnek, hogy a parlagi sasok ne vegyék őket észre, mert akkor könnyen elkobozzák tőlük a megszerzett zsákmányt.

Telente általában 5-10, maximum 15 példány telel Dévaványa térségében. November végén, december végén érkeznek az orosz tundrákról, illetve Svédországból és Norvégiából. Február elején már mennek is vissza költőhelyükre, ahol megkezdik a területfoglalást.

Érdekesség, hogy időnként a városok belterületén is megfigyelünk vándorsólymokat, amelyek magas épületek tetejéről lesnek a galambokra. Orosházán, a víztorony tetején és Békéscsabán a református templom tetején is láttunk már vándorsólymot.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

POLICE: Orvvadász rendőrkézen

Feljelentést tett a Hortobágyi Nemzeti Park a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, az ügyben nyomozás indult.

Published

on

Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!

Védett madarakat fogott el tiltott módon egy szolnoki férfi, majd ismeretségi körében értékesítette őket. A Hortobágyi Nemzeti Park tett feljelentést a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, mivel információik alapján egy szolnoki lakos engedély nélkül védett madarakat tart, illetve azokkal kereskedik. A nyomozók ellenőrizték a férfi Facebook-profilját, és a madarak tartására, eladására utaló fotókat, bejegyzéseket találtak.

Fotó: Rendőrség

A rendőrök december 4-én kutattak az 54 éves gyanúsított ingatlanjában, és hatósági engedélyek nélkül, illegálisan tartott 12 tengelicet, 15 csízt, három-három csicsörkét, kenderikét, zöldikét, valamint egy karvalyt halva találtak, illetve foglaltak le. A nyomozók lefoglaltak továbbá három, a madarak befogásához használt, fa- és fémkeretes, élve befogó kalitkát, valamint  hat lépvesszőt a hozzá tartozó léptáskával.

Előállították az orvvadászt a rendőrkapitányságra, majd kétrendbeli természetkárosítás bűntett és orvvadászat bűntett gyanúja miatt hallgatták ki.

Átadták a közel 1 millió forint eszmei értékű védett egyedeket a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak, akik gondoskodtak a természetes közegükbe történő visszahelyezésről.

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom