Tudomány
Veszélyben vannak talajban fészkelő vadméhek
A Guelphi Egyetem kutatói elsőként vizsgáltak a neonikotinoid rovarirtó szerek hatását, a vadon élő földben fészkelő méhekre. A kutatók megállapították, hogy legalább egy faj biztosan kitett a halálos dózisoknak a talajban is.
A talajban jelenlévő, gyakran használt rovarirtószerek vizsgálata nagyon fontos, mivel a kanadai méhfajok többsége a talajban fészkel – állapították meg a Guepl Egyetem munkatársai. A tanulmány a poszméhekre összpontosított, amelyek kizárólag a tökfélék nektárjából és a növény pollenéből táplálkoznak. A kutatók azt találták, hogy annak a lehetősége, hogy a poszméhek krónikusan ki legyenek téve a kulcsfontosságú neonikotinoidoknak, a klotianidin halálos dózisának a talajban, 36%-kal nagyobb esélye volt a tök félék termesztési helyein.
Ez azt jelenti hogy 36%-a az állománynak valószínűleg a halálos dózissal küzd, ami jóval felette van az elfogadható 5 %-os küszöbhatárnak, amelyet a méhek 95%-a képes túlélni.
Ezek az eredmények alkalmazhatóak sok más méhfajra is, amelyek földben, vagy föld közelben fészkelnek Kanadában, mondta az U of G Egyetem Környezettudományok professzora: Nigel Raine.
Még nem tudjuk pontosan, hogyan hatnak ezek a rovarirtószerek a poszméhek állományaira, mert a vad méheket nem monitorozták még hasonló módon, mint a háziméheket – fogalmazott a professzor. Azonban tudjuk azt, hogy más vadméhek fészkelnek és táplálkoznak is mezőgazdasági területeken, így a megállapításaink nagyon aggasztóak – összegzett a kutató.
A Science Reportban közzétett tanulmány azzal kezdődött, hogy Chan talajmintát gyűjtött 18 konvencionálisan termesztett tök földről Ontarioban. A talajmintákból gyűjtött rovarirtó szer maradványok, illetve a szántóföldi növények adatállományát használták fel. Chan és kollégája Prof. Ryan Prosser mellett (Környezettudományok Iskola) és Dr. Jose Rodríguez-Gil is bekapcsolódott, hogy felmérjék a földön fészkelő méhfélékre fellépő kockázatokat is. A kutatás azután indult el, miután az “Egészséges Kanada” új korlátokat szabott a három legfontosabb neonikotinoidra – amely tartalmazza a klotianidin is – miközben eldöntik, hogy teljes kivonásra kerüljenek-e?
A neonikotinoidokat már összekapcsolták a háziméh családok egészségi állapotával és a kutatások azt mutatták, hogy a méhek veszélyes mennyiségeket képesek elfogyasztani a nektárból és a pollenből is.
A jelenlegi kockázatértékelés a rovarirtó szerek háziméhekre gyakorolt hatását vizsgálja, olyan fajokra, amelyek nagyon ritkán kerülnek kapcsolatba a talajjal – mondta Raine. Azonban a méhek többsége az életük nagyobb részét a talajban élik, tehát a rovarirtó szereknek való kitettség a talajban kell a döntő tényezőnek lennie a szabályozási döntésekben. Mostanáig senki nem vizsgálta a neonikotinoidok veszélyeit a méhekre nézve a talajban, annak ellenére, hogy ezeket a rovarirtó szereket közvetlenül a vetőmagok csávázására alkalmazzák vetés során. Hatásuk, úgy tűnik, több hónapig fennállhatnak a talajban – mondta Chan. A csávázás során a bevont magok a neonikotidoidoknak csak a 20%-át használják fel a növények, amelyet felvesznek, de a többi maradék a talajban marad, és ott maradhat a következő évszakokban is. Ezzel a poszméheket különösen veszélyezteti, mert kedvelik a sekélyen megművelt mezőgazdasági területeket. Földalatti fészkeik elkészítése bonyolult és összetett. Amikor a fészküket megépítik, a test tömegükhöz képest körülbelül 300-szoros föld mennyiséget mozgatnak meg.
Mivel a méhek nem esznek talajt, nehéz pontosan megmondani, mennyi rovarirtó szer maradvány kerül a szervezetükbe. A kutatók azonban kiszámították, hogy még akkor is, ha konzervatívak maradunk és feltételezzük, hogy csak 25% klotiandin jut be a szervezetükbe, az elhullás veszélye tökfajták esetében 11%-ék, ami meghaladja az általánosan elfogadott 5%-os küszöbértéket.
A csoport megvizsgálta a kitettségi veszélyt a szántóföldi növényekre, mivel számos földön fészkelő méhfaj él kukorica és szója földeken, ahol neonikotinoidokat is használnak. Megállapították, hogy a talajban fészkelő méhek 58% volt kitéve halálos dózisnak, miközben a fészkeiket építették.
A tökféléket termelő gazdák avval a dilemmával néznek most szembe, hogy megvédjék-e beporzókat, mint a poszméhet, ami létfontosságú a növénytermesztéshez, de ugyanakkor meg kell védeniük a kártevőktől a növényeiket – mondta Chan.
Új megközelítésre van szükség, amely lehetővé teszi a gazdálkodók számára a kártevők elleni küzdelmet és a beporzók egyidejű védelmét. A gazdálkodóknak azt tanácsolják, hogy ha a gazdaságukban fészkelő poszméheket találnak, védjék meg őket a neonikotinoidok kitettségétől, akár úgy, hogy egyáltalán nem is használnak rovarirtószereket, vagy legalább nem használva a szereket a fészkeik közelében.
Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely
A tudományos cikk angol megnevezése és elérhetősége:
- Susan Willis Chan, Ryan S. Prosser, Jose L. Rodríguez-Gil, Nigel E. Raine. Assessment of risk to hoary squash bees (Peponapis pruinosa) and other ground-nesting bees from systemic insecticides in agricultural soil. Scientific Reports, 2019; 9 (1) DOI: 10.1038/s41598-019-47805-1
Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:
https://www.sciencedaily.com/releases/2019/08/190826164716.htm
Képek megnevezése:
- kép: Guelphi Egyetem
- kép: Poszméh
- kép: Prof. Dr. Nigel Raine
Képek forrása:
- https://hu.pinterest.com/pin/345088390194257659/
- https://pixabay.com/hu/photos/azokat-m%C3%A9h-rovar-f-bumble-m%C3%A9h-2361336/
- https://news.uoguelph.ca/2015/01/university-of-guelph-bee-expert-nigel-raine-studies-the-plight-of-pollinators/
Tudomány
Csernobil – Sugárzáshoz alkalmazkodó kutyák
A csernobili kutyák ellenállóbbá váltak a sugárzással, nehézfémekkel és szennyezéssel szemben
Mutáns csernobili kutyák nyomokat adhatnak a sugárzásállóság titkáról
A kutatók szerint az 1986-os csernobili katasztrófa közelében élő kutyák genetikai változásokon mentek keresztül, amelyek ellenállóbbá tették őket a sugárzással, nehézfémekkel és szennyezéssel szemben. Ezek az eredmények fontos információkat nyújthatnak az emberek környezeti veszélyekkel szembeni ellenállóképességéről is. A kutatás során 116 kóbor kutyától vettek vérmintát a Csernobili 30 km-es zóna (CEZ), és ezek elemzése két genetikailag elkülönülő populációt mutatott ki a nukleáris katasztrófa helyszínétől távolabb élő kutyákhoz képest.
Az eredményeket a Canine Medicine and Genetics című szaklapban publikálták. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyák genetikai változásokon estek át, amelyek lehetővé tették számukra, hogy alkalmazkodjanak a mérgező környezet hosszú távú hatásaihoz.
Az 1986-os csernobili katasztrófa, amely a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris és ökológiai tragédiája, Ukrajna északi részén történt, amikor egy nukleáris reaktor robbanása a valaha mért legnagyobb mennyiségű radioaktív anyagot juttatta a környezetbe.
A tragédia után a lakosokat kitelepítették, és a térség elhagyatott, radioaktív pusztasággá vált. Becslések szerint ma körülbelül 900 kóbor kutya él a kizárási zónában, közülük sokan az evakuálás során hátrahagyott házi kedvencek leszármazottai.
A tanulmány szerint a nukleáris katasztrófa genetikai mutációkat indított el a kutyákban, amelyek generációról generációra öröklődtek és segítettek nekik túlélni a szélsőséges környezeti feltételek között.
Hasonló jelenségeket más fajoknál is megfigyeltek. Januárban például arról számoltak be, hogy a CEZ-ben élő mutáns farkasok rákellenállóvá váltak, míg májusban a kutatók megállapították, hogy az ottani békák sötétebb bőrszínt fejlesztettek ki, ami növeli túlélési esélyeiket a sugárzás ellen.
A kutatás szélesebb kérdéseket vet fel az emberi lakhatás lehetőségeiről a kizárási zónában. Dr. Norman Kleiman, a tanulmány vezetője és a Columbia Egyetem Környezeti Egészségtudományok Tanszékének kutatója szerint: „A kutyák krónikus sugárzásnak való kitettsége genetikai és egészségügyi hatásainak vizsgálata segít jobban megérteni, hogyan hatnak az ilyen környezeti veszélyek az emberekre, és hogyan csökkenthetjük a kapcsolódó egészségügyi kockázatokat.” – mondta a Daily Mailnek.
Forrás: Ynetnews
Tudomány
A Svájci Szövetségi Kutatóintézet nemzetközi kutatásába kapcsolódott be a Bakonyerdő Zrt.
A Bakonyerdő több, mint egy éve csatlakozott a My Garden Of Trees projekthez, mely egy önkéntes részvételen alapuló kutatási projekt az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes európai erdőkért.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
A Bakonyerdő több, mint egy éve csatlakozott a My Garden Of Trees projekthez, mely egy önkéntes részvételen alapuló kutatási projekt az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes európai erdőkért. Az első megfigyelési év eredményei láthatóak a grafikonon, mely a 2024-ben különböző származási helyekről elültetett magok csírázását és a csemeték túlélését mutatja a kísérleti parcelláinkban.
Az erdészek évszázadok óta végeznek származásvizsgálatokat, melyek során különböző eredetű magok növekedését hasonlítják össze ugyanazon az élőhelyen. Ilyen származási kísérletet, a Svájci Szövetségi Kutatóintézet nemzetközi kutatását indítottuk el három bakonyi helyszínen, a Farkasgyepűi Erdészet Forrasztókői Egzótakertjében és a Bakonybéli Erdészet Kőris-hegyi és Kék-hegyi erdőrészleteiben.
A mikrokertekbe közönséges jegenyefenyő (Abies alba), kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), Borisz-király jegenyefenyő (Abies borisii-regis), közönséges bükk (Fagus sylvatica) és keleti bükk (Fagus sylvatica subsp. orientalis) magokat vetettük el, melyek 13 ország 23 különböző régiójából származnak.
A My Garden Of Trees projekt több száz kisméretű származásvizsgálatból, úgynevezett mikrokertekből álló hálózatot hoz létre szerte Európában. Ennek előnye, hogy a különböző genetikai eredetű származások sokféle kombinációban vizsgálhatók eltérő környezeti feltételek mellett. Nyomon követhető, hogy a fák milyen mértékben képesek alkalmazkodni az eredeti termőhelyüktől eltérő körülményekhez. A projekt résztvevői öt évig kísérik figyelemmel a csemeték fejlődését, ez a kutatás tehát elsősorban a korai életszakasz túlélési és növekedési tulajdonságainak megfigyelésére, elemzésére összpontosít.
Ha a projekt során végzett megfigyelések azt támasztják alá, hogy ezeknek a rokonfajoknak jobb a csírázása és a fejlődése, az erdészek fontolóra vehetik a behozatalukat, mely az úgynevezett támogatott fajvándorlás.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Több évszázad erdészeti szakirodalmát digitalizálták
Több évszázad erdészeti szakirodalmának anyaga a fenntarthatósági gondolatkör kialakulásának lenyomata, amely ma már digitális formátumban mindenki számára elérhető – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára Budapesten, szerdán, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár projekt bemutató rendezvényén. A 2007 óta tartó digitalizációs program eredménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 1500 dokumentum mintegy háromszázezer oldalnyi anyagával az egyik legnagyobb magyar nyelvű adatbázist jelenti.
Az államtitkár kiemelte, a 18. századra visszanyúló erdészeti szakirodalom tudásanyaga felbecsülhetetlen értéket képvisel, az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában őrzött könyvek a gyakorlati fenntarthatóság több évszázados szakmai történetéről szólnak.
Hozzátette, az erdőkezelés 1700-as években megalapozott hagyománya a fenntarthatóság és a zöldvagyon-kezelés fogalmain keresztül kapcsolódik a ma emberéhez. Magyarország jelenleg mintegy 2,3 millió hektárnyi erdőterülete nem létezne anélkül a szakismeret és tradíció nélkül, amelynek tudásanyagát és emlékeit az ágazati szakkönyvtárban őrzött könyvek és folyóiratok tartalmazzák – emelte ki Zambó Péter. Hazánknak azért lehet erdővagyona, mert a magyar erdészek évszázadok óta fenntartható módon kezelik ezt a nemzeti természeti erőforrást. Amikor a trianoni diktátum elvitte tőlünk a legértékesebb részeit, szakértelemmel, erkölcsi kitartással és szakmai összefogással száz év alatt megdupláztuk az ország erdővel borított területeinek arányát – húzta alá.
Zambó Péter elmondta, az erdészeti szakirodalom tudásanyaga a digitalizáció segítségével szabadon elérhetővé és feldolgozhatóvá vált, immár 300 ezer oldal terjedelemben, amely egyben a mesterséges intelligencia számára is hatalmas adatbázist jelent. A projekt az Agrárminisztérium támogatásával a Wagner Károly Alapítvány digitalizációs programja keretében valósult meg.