A  Guelphi Egyetem kutatói elsőként vizsgáltak a neonikotinoid rovarirtó szerek hatását, a vadon élő földben fészkelő méhekre. A kutatók megállapították, hogy legalább egy faj biztosan kitett a halálos dózisoknak a talajban is.

Prof. Dr. Nigel Raine

A talajban jelenlévő, gyakran használt rovarirtószerek vizsgálata nagyon fontos, mivel a kanadai méhfajok többsége a talajban fészkel – állapították meg a Guepl Egyetem munkatársai. A tanulmány a poszméhekre összpontosított, amelyek kizárólag a tökfélék nektárjából és a növény pollenéből táplálkoznak. A kutatók azt találták, hogy annak a lehetősége, hogy a poszméhek krónikusan ki legyenek téve a kulcsfontosságú neonikotinoidoknak, a klotianidin halálos dózisának a talajban, 36%-kal nagyobb esélye volt a tök félék termesztési helyein.

Poszméh

Ez azt jelenti hogy 36%-a az állománynak valószínűleg a halálos dózissal küzd, ami jóval felette van az elfogadható 5 %-os küszöbhatárnak, amelyet a méhek 95%-a képes túlélni.

Ezek az eredmények alkalmazhatóak sok más méhfajra is, amelyek földben, vagy föld közelben fészkelnek Kanadában, mondta az U of G Egyetem Környezettudományok professzora: Nigel Raine.

Még nem tudjuk pontosan, hogyan hatnak ezek a rovarirtószerek a poszméhek állományaira, mert a vad méheket nem monitorozták még hasonló módon, mint a háziméheket – fogalmazott a professzor. Azonban tudjuk azt, hogy más vadméhek fészkelnek és táplálkoznak is mezőgazdasági területeken, így a megállapításaink nagyon aggasztóak – összegzett a kutató.

A Science Reportban közzétett tanulmány azzal kezdődött, hogy Chan talajmintát gyűjtött 18 konvencionálisan termesztett tök földről Ontarioban. A talajmintákból gyűjtött rovarirtó szer maradványok, illetve a szántóföldi növények adatállományát használták fel. Chan és kollégája Prof. Ryan Prosser mellett (Környezettudományok Iskola) és Dr. Jose Rodríguez-Gil is bekapcsolódott, hogy felmérjék a földön fészkelő méhfélékre fellépő kockázatokat is. A kutatás azután indult el, miután az “Egészséges Kanada” új korlátokat szabott a három legfontosabb neonikotinoidra – amely tartalmazza a klotianidin is – miközben eldöntik, hogy teljes kivonásra kerüljenek-e?

A neonikotinoidokat már összekapcsolták a háziméh családok egészségi állapotával és a kutatások azt mutatták, hogy a méhek veszélyes mennyiségeket képesek elfogyasztani a nektárból és a pollenből is.

Guelphi Egyetem

A jelenlegi kockázatértékelés a rovarirtó szerek háziméhekre gyakorolt hatását vizsgálja, olyan fajokra, amelyek nagyon ritkán kerülnek kapcsolatba a talajjal – mondta Raine. Azonban a méhek többsége az életük nagyobb részét a talajban élik, tehát a rovarirtó szereknek való kitettség a talajban kell a döntő tényezőnek lennie a szabályozási döntésekben. Mostanáig senki nem vizsgálta a neonikotinoidok veszélyeit a méhekre nézve a talajban, annak ellenére, hogy ezeket a rovarirtó szereket közvetlenül a vetőmagok csávázására alkalmazzák vetés során. Hatásuk, úgy tűnik, több hónapig fennállhatnak a talajban – mondta Chan. A csávázás során a bevont magok a neonikotidoidoknak csak a 20%-át használják fel a növények, amelyet felvesznek, de a többi maradék a talajban marad, és ott maradhat a következő évszakokban is. Ezzel a poszméheket különösen veszélyezteti, mert kedvelik a sekélyen megművelt mezőgazdasági területeket. Földalatti fészkeik elkészítése bonyolult és összetett. Amikor a fészküket megépítik, a test tömegükhöz képest körülbelül 300-szoros föld mennyiséget mozgatnak meg.

Mivel a méhek nem esznek talajt, nehéz pontosan megmondani, mennyi rovarirtó szer maradvány kerül a szervezetükbe. A kutatók azonban kiszámították, hogy még akkor is, ha konzervatívak maradunk és feltételezzük, hogy csak 25% klotiandin jut be a szervezetükbe, az elhullás veszélye tökfajták esetében 11%-ék, ami meghaladja az általánosan elfogadott 5%-os küszöbértéket.

A csoport megvizsgálta a kitettségi veszélyt a szántóföldi növényekre, mivel számos földön fészkelő méhfaj él kukorica és szója földeken, ahol neonikotinoidokat is használnak. Megállapították, hogy a talajban fészkelő méhek 58% volt kitéve halálos dózisnak, miközben a fészkeiket építették.

A tökféléket termelő gazdák avval a dilemmával néznek most szembe, hogy megvédjék-e beporzókat, mint a poszméhet, ami létfontosságú a növénytermesztéshez, de ugyanakkor meg kell védeniük a kártevőktől a növényeiket – mondta Chan.

Új megközelítésre van szükség, amely lehetővé teszi a gazdálkodók számára a kártevők elleni küzdelmet és a beporzók egyidejű védelmét. A gazdálkodóknak azt tanácsolják, hogy ha a gazdaságukban fészkelő poszméheket találnak, védjék meg őket a neonikotinoidok kitettségétől, akár úgy, hogy egyáltalán nem is használnak rovarirtószereket, vagy legalább nem használva a szereket a fészkeik közelében.

Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely

A tudományos cikk angol megnevezése és elérhetősége:

10. Susan Willis Chan, Ryan S. Prosser, Jose L. Rodríguez-Gil, Nigel E. Raine. Assessment of risk to hoary squash bees (Peponapis pruinosa) and other ground-nesting bees from systemic insecticides in agricultural soil. Scientific Reports, 2019; 9 (1) DOI: 10.1038/s41598-019-47805-1

Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:

https://www.sciencedaily.com/releases/2019/08/190826164716.htm

Képek megnevezése:

1. kép: Guelphi Egyetem
2. kép: Poszméh
3. kép: Prof. Dr. Nigel Raine

Képek forrása:

1. https://hu.pinterest.com/pin/345088390194257659/
2. https://pixabay.com/hu/photos/azokat-m%C3%A9h-rovar-f-bumble-m%C3%A9h-2361336/
3. https://news.uoguelph.ca/2015/01/university-of-guelph-bee-expert-nigel-raine-studies-the-plight-of-pollinators/