Tudomány
KITEKINTŐ: Az aranysakálok terjedési útvonalai és élőhelyhasználata
Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta az aranysakálok terjedési útvonalait és élőhelyhasználatát
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A tanulmány az aranysakálok (Canis aureus) terjedését, nagyobb területváltoztatásait, felderítő vándorlásait, pihenőhely-választását és új otthonterületeik kialakulását vizsgálta GPS-telemetriai adatok segítségével. A kutatók tizenkét, Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában megjelölt aranysakál mozgását elemezték. A nyomkövetés 2018 és 2023 között zajlott, a vizsgálat pedig az Alpok–Dinári-hegység, valamint a Pannon-régió egymástól jelentősen eltérő tájaira terjedt ki.
A fénykép illusztráció. Fotó: Jakabfi Zoltán amatőr természetfotós – Agro Jager News
A munka jelentőségét az adja, hogy miközben az aranysakál Európa egyik leggyorsabban terjeszkedő emlősfajává vált, a tényleges terjedési útvonalairól, a hosszabb vándorlások során használt pihenőhelyeiről és az eltérő tájakon mutatott viselkedéséről eddig viszonylag kevés számszerű adat állt rendelkezésre.
A vizsgálat célja és módszere
Az aranysakál európai állománya Délkelet-Európából északi és nyugati irányba terjeszkedik, és mára a kontinens legtöbb országában megjelent alkalmi előfordulóként vagy szaporodó állományt alkotó fajként. A tanulmány szerint a terjedés sikerében több tényező is közrejátszhat. Ezek közé tartozik a nagyobb versenytársak hiánya, a faj változatos és gyakran emberi eredetű táplálékforrásokra is támaszkodó étrendje, az éghajlatváltozás, az erdőirtások, az úthálózat terjeszkedése, valamint az, hogy az aranysakál sokféle élőhelyhez képes alkalmazkodni.
A faj új területeken történő megtelepedése ugyanakkor új ökológiai kapcsolatokat, vadgazdálkodási kérdéseket, állattartási konfliktusokat és járványtani kockázatokat is felvethet. Emiatt a terjedési képesség megértése alapvető a jövőbeni állományváltozások előrejelzéséhez és a megfelelő kezelési döntésekhez.
Ne maradjon le! Kattintson a képre és nézze meg, milyen akciókkal érkezett Magyarországra a Benelli és a Franchi!
A kutatók azt vizsgálták, hogy az egyes sakálok mennyi ideig és milyen távolságra vándorolnak, mennyire egyenes vagy kanyargós útvonalakat követnek, milyen gyakran kelnek át folyókon és autópályákon, illetve milyen területeket választanak pihenésre az állandó otthonterületükön kívül. Összehasonlították az elvándorlást megelőző és az azt követő otthonterületek nagyságát és élőhelyi összetételét is. A kutatás egyik fő kérdése az volt, hogy a nagyobb folyók, autópályák és más, ember által létrehozott tájelemek valódi akadályt jelentenek-e az aranysakálok számára.
A tizenkét megfigyelt sakált befogták, rövid időre elkábították, majd GPS-jeladóval ellátott nyakörvet helyeztek rájuk. A vizsgált állatok között nyolc hím és négy nőstény volt, többségük fiatal, körülbelül egy–két és fél éves egyed. A jeladók összesen 22 707 érvényes helymeghatározási adatot szolgáltattak, több mint 98 százalékos átlagos mérési sikerrel.
A mozgásokat négy fő kategóriára osztották. Otthonterületi mozgásnak tekintették azokat az időszakokat, amikor az állat tartósan ugyanabban a térségben maradt. Felderítő vándorlásnak minősült, amikor legalább egy napra elhagyta otthonterületét, majd oda visszatért. Elvándorlásról akkor beszéltek, amikor az állat elhagyta korábbi területét, és egy másik térségben alakított ki új otthonterületet. Külön csoportba kerültek a befogást közvetlenül követő mozgások.
Az útvonalak elkülönítését térinformatikai klaszterezéssel végezték, majd egy másik mozgáselemzési módszerrel és vizuális ellenőrzéssel is megerősítették.
Az elvándorlások és a nagyobb területváltoztatások
A tizenkét sakál közül hét egyednél összesen kilenc elvándorlási eseményt azonosítottak. Négy rövid, egy–két napig tartó elvándorlás történt, míg öt hosszú vándorlás 17–61 napig tartott. Az események az év különböző időszakaiban jelentkeztek, bár nyáron ritkábban fordultak elő.
A legtávolabbra egy Szlovéniában megjelölt, SL4 azonosítójú sakál vándorolt. Szlovéniából a horvát tengerpart térségén keresztül haladt, nagyrészt egyenes vonalú útvonalon. Főként erdős, ritkán lakott területeket használt, majd az Adriai-tenger közelében fekvő, erdőkkel és gyepekkel borított fennsíkon telepedett meg.
Egy Horvátországban jelölt egyed és egy szlovéniai sakál szintén hosszú, viszonylag egyenes, északi irányú útvonalat követett. A horvát sakál 572 méteres szintkülönbséget leküzdve alacsonyabban fekvő mezőgazdasági és cserjés területre jutott, falvak közelében. A szlovéniai SL2 ezzel szemben átkelt az Alpokon, és Ausztriába jutott. Útja során 1908 méteres tengerszint feletti magasságot is elért, miközben hegyvidéki területeken, völgyeken és településeken haladt keresztül.
A szerbiai egyedek egészen más jellegű, sík vagy enyhén dombos, mozaikos tájakon mozogtak. Két sakál Belgrád térségéből keleti irányba, a román határ és a Duna felé indult, majd eltérő útvonalakon visszatért. Mindketten átkeltek a körülbelül 300 méter széles Száván, egyikük pedig kétszer a mintegy 600 méter széles Dunán is átúszott. Mozgásuk során nagyvárosok külvárosi területeit is érintették.
Az új honlapon mintegy 965 fegyvert érhetünk el. A legújabb modellektől kezdve az akciós, az outlet fegyvereken át, a KONUS termékeivel bezáróan válogathatunk. Kattintson a képre és tájékozódjon!
A rövid elvándorlások során az állatok általában egy-két nap alatt jutottak át egy másik térségbe. Az olaszországi IT2 kétszer is területet váltott, végül egy szlovéniai város körüli mozaikos tájban, a Vipava-völgyben telepedett meg. A szerbiai SR1 a Száva egyik kanyarulatát követve és egy falu mellett elhaladva jutott új területére. A rövid elvándorlások során a kutatók nem azonosítottak külön pihenőhelyeket, ami arra utal, hogy az állatok ezeket az utakat megállás nélkül vagy csak nagyon rövid megszakításokkal tették meg.
A folyók és autópályák általában nem jelentettek komoly akadályt. Öt sakál rendszeresen keresztezett autópályákat, egy egyed esetében 21 átkelést is rögzítettek. A megfigyelések alapján még a nagy folyók, a széles közlekedési folyosók, a magashegységi területek és a települések sem feltétlenül állítják meg a terjedő sakálokat.
Felderítő vándorlások
A kutatók összesen 48, az otthonterületen kívülre vezető, majd oda visszatérő felderítő vándorlást azonosítottak tizenegy sakálnál. Egyetlen egyednél nem figyeltek meg ilyen mozgást. A felderítő vándorlások átlagosan csaknem öt napig tartottak, az állatok pedig átlagosan valamivel több mint tíz kilométerre távolodtak el otthonterületüktől.
Két különösen hosszú felderítő vándorlást is rögzítettek. Az egyik állat több mint 32 napig maradt távol, és 24,36 kilométerre jutott korábbi területétől. Bár a GPS-adatok alapján nem lehetett megállapítani, hogy új otthonterületet alakított-e ki, későbbi kameracsapdás felvételek igazolták, hogy hosszabb ideig a térségben maradt.
Egy másik sakál hat nap alatt 37,75 kilométerre távolodott el, majd visszatért eredeti otthonterületére. Ezek a mozgások kiterjedésük alapján akár sikertelen vagy félbeszakadt elvándorlási kísérletként is értelmezhetők.
A vizsgálat nem talált minden állatnál egyértelmű, közvetlen kapcsolatot a felderítő vándorlások és a későbbi elvándorlás között. Csak két sakálnál figyeltek meg jól elkülöníthető, elvándorlást megelőző felderítő mozgásokat. Ez arra utal, hogy az aranysakálok egy része előzetes területfelderítés nélkül is elindulhat új élőhelyet keresni.
Más egyedek ugyanakkor több korábbi felderítő vándorlást vagy elnyújtott területhasználatot mutattak, így elképzelhető, hogy a környezet előzetes felmérése kevésbé egyértelmű formában mégis szerepet játszott a döntéseikben. A szerzők szerint a fiatal állatok ilyen mozgások során információt gyűjthetnek a szomszédos élőhelyekről, a táplálékról, a takarásról és az esetleges veszélyekről.
A jelentősebb területváltoztatások többsége kétévesnél fiatalabb egyedekhez kapcsolódott. Egyes elvándorlások a kölyöknevelési időszakra estek, amikor a korábbi alomból származó, családi csoportban maradt segítő egyedek elhagyhatják születési területüket.
Más esetekben a párzási időszak, egy társ elvesztése, a vadászat vagy a közúti elhullás következtében kialakuló társas zavarok is ösztönözhették az elvándorlást. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a vizsgált egyedek kis száma miatt ezek az összefüggések nem tekinthetők véglegesnek.
A pihenőhelyek használata
A kutatók kilenc sakálnál összesen hetven, az otthonterületen kívüli mozgásokhoz kapcsolódó pihenőhelyet elemeztek. Ezek közül 38 felderítő vándorlásokhoz, 28 hosszú elvándorlásokhoz, négy pedig a befogás utáni mozgásokhoz tartozott.
A felderítő vándorlások során használt pihenőhelyeken az állatok hosszabb ideig maradtak. A tartózkodás középértéke 77,7 óra volt, míg az elvándorlás közbeni megállóhelyeken csak 43,2 óra.
A hosszú elvándorlások során azonban a sakálok sokkal következetesebben ragaszkodtak az adott pihenőhelyhez. A helyhűség középértéke 98 százalék volt, szemben a felderítő vándorlások során mért 66 százalékkal. Az elvándorlás alatti pihenőhelyektől az állatok általában csak 420 méterre távolodtak el, míg a felderítő vándorlások idején 1,6 kilométeres utakat is tettek a pihenőhely körül.
Ez a viselkedés arra utal, hogy az elvándorló sakálok fokozott kockázatot érzékelhetnek az ismeretlen területen. Rövid időre megállnak, de a pihenés alatt szorosan a kiválasztott hely közelében maradnak. A felderítő vándorlások során használt helyek ezzel szemben inkább ideiglenes központként működnek, ahonnan az állatok rendszeresen nagyobb körutakat tesznek, majd visszatérnek.
A pihenőhelyek átlagos sugara körülbelül 285 méter volt. A nappali és éjszakai használat aránya jelentősen eltért az egyedek és a helyszínek között, de ebben nem mutatkozott számottevő különbség a felderítő vándorlások és az elvándorlások között.
A pihenőhely-választást nem egyetlen élőhelytípus határozta meg, hanem a mezőgazdasági területek, utak, vízfolyások, települések és a domborzat egymással összefüggő hatása.
Az utak közvetlen közelében a sakálok kerülték a mezőgazdasági területeket. Mintegy 410 méteres távolságon túl azonban már előnyben részesítették azokat. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az utaktól távolabb fekvő mezőgazdasági területek szegélyei egyszerre biztosíthatnak takarást és táplálkozási lehetőséget, miközben kisebb az emberi zavarás.
A mezőgazdasági területeken kívül a sakálok inkább az utakhoz közelebbi pihenőhelyeket választották. Az utak ilyenkor mozgási folyosóként vagy táplálkozóhelyként szolgálhattak.
A városi területeken kifejezetten előnyben részesítették a vízhez közeli pontokat. A kisebb vízfolyások és csatornák ezekben a környezetekben takarást és biztonságos közlekedési útvonalat biztosíthatnak. A pihenőhelyek kiválasztásának valószínűsége a tengerszint feletti magasság növekedésével csökkent, vagyis a sakálok helyi szinten inkább az alacsonyabban fekvő térségekben álltak meg. Az erdők jelenléte önmagában nem gyakorolt egyértelmű pozitív vagy negatív hatást.
Az új otthonterületek kialakulása
A tizenkét állatnál összesen húsz otthonterületet határoztak meg. Ezek nagysága 1,6 és 91 négyzetkilométer között változott, középértékük 11,27 négyzetkilométer volt.
Az Alpok–Dinári-hegység térségében élő sakálok új otthonterülete általában nagyobb volt a kiindulási területnél. Ebben a csoportban az átlagos otthonterület 15,16 négyzetkilométerről 30,25 négyzetkilométerre növekedett. Ezzel szemben a pannon térségben mindhárom értékelhető elvándorló sakál kisebb területet alakított ki: az átlag 17,97 négyzetkilométerről 8,67 négyzetkilométerre csökkent.
A legnagyobb növekedést egy Olaszországban jelölt egyednél mérték, amelynek területe az első elvándorlás után 11,41-ről 41,65 négyzetkilométerre, majd a második elvándorlás után 91,14 négyzetkilométerre nőtt. A pannon térségben ezzel szemben az egyik sakál otthonterülete 11,09-ről mindössze 1,6 négyzetkilométerre csökkent.
Az élőhely-összetételben nem jelentkezett minden egyedre érvényes változás. Több sakálnál csökkent a lombhullató erdők aránya, miközben nőtt az összetett művelési szerkezetű mezőgazdasági területek szerepe. Az Alpok–Dinári-hegység sakáljainál az új területeken gyakran nagyobb arányban jelentek meg a gyepek és legelők.
A pannon sakálok kisebb új otthonterületei részben azzal magyarázhatók, hogy mozaikosabb, településekhez közelebbi, feltehetően több táplálékot kínáló élőhelyekre kerültek. A hegyvidéki állatoknak viszont a nyíltabb és töredezettebb élőhelyeken nagyobb területet kellett használniuk.
Következtetések
A tanulmány alapján az aranysakál rendkívül alkalmazkodóképes faj, amely természetes és ember által jelentősen átalakított tájakon egyaránt képes nagy távolságokra eljutni. A folyók, autópályák, települések, magashegységi térségek és a farkasok által lakott élőhelyek sem jelentenek minden esetben áthatolhatatlan akadályt.
Az állatok útvonalai országhatárokon és különböző sakálállományok területein is áthaladtak, ami elősegítheti a genetikai kapcsolatok fennmaradását és új populációk kialakulását.
Az elvándorlások formája régiónként különbözött. Az Alpok–Dinári-hegység sakáljai inkább egyenesebb, látszólag céltudatos útvonalakat követtek, míg a pannon egyedek kanyargósabb mozgást mutattak. A szerzők szerint ez összefügghet a táj szerkezetével, a farkasok jelenlétével és az állatok kockázatérzékelésével, de az alacsony mintaszám miatt ezt további kutatásokkal kell igazolni.
Az elvándorlás alatti rövid, szorosan használt pihenőhelyek a kockázatérzékeny viselkedés jelei lehetnek. A pihenőhely-választást nem egyszerűen a természetes vagy emberi környezet előnyben részesítése határozta meg, hanem a takarás, az emberi zavarás, a táplálékforrások, az utak, a víz és a domborzat közötti összetett egyensúly.
A vizsgálat legfontosabb következtetése, hogy az aranysakál terjedése nem írható le egyetlen, minden térségre érvényes mintával. Az egyedek eltérő stratégiákat alkalmaznak, és mozgásukat a táj szerkezete, az élőhelyek összetétele, az emberi jelenlét, valamint feltehetően a nagyobb ragadozók előfordulása együttesen alakítja.
A kutatók ezért a jövőben a farkasok jelenlétének pontosabb bevonását, valamint nagyobb számú sakál hosszabb távú nyomon követését tartják szükségesnek.
A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:
Jakabfi Zoltán amatőr természetfotós Facebook oldala itt érhető el
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Tudomány
DEBRECEN: Konferencia – Növényegészségügy a klímaváltozás szorításában – GALÉRIA
A klímaváltozás, az új károsítók, a szárazság és a precíziós növényvédelem állt a 31. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum középpontjában Debrecenben.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A növényvédelem, a klímaváltozás hatásai, az új károsítók földrajzi terjedése és a korszerű növényvédelmi technológiák egyaránt középpontba kerültek a 31. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon, Debrecenben. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának Növényvédelmi Intézete által szervezett kétnapos rendezvényen több mint 50 előadás hangzott el. A nemzetközi konferencián rangos növényvédelmi elismeréseket is átadtak – tájékoztatott a Debreceni Egyetem.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben
A Tiszántúli Növényvédelmi Fórum immár tizenhárom éve nemzetközi szimpóziumként is működik. A Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) székházában megrendezett konferenciára ezúttal is jelentős számban érkeztek neves előadók az Egyesült Királyságból, Indiából, Nepálból, Észak-Macedóniából, Romániából és Szlovákiából.
Az idei rendezvényt a szakmai tudás változó világban betöltött szerepe köré szervezték. A növényorvosokat ugyanis egyre nagyobb kihívások elé állítják a változó éghajlati körülmények, miközben egészséges élelmiszert csak egészséges alapanyagból lehet előállítani.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
A klímaváltozás új növényvédelmi módszereket követel
Változtatni kell a növényvédelmi módszereinken. A kémiai szerek használatának lehető legkisebbre csökkentése mellett egyéb védekezési módok alkalmazása is szükséges az integrált növényvédelemben. Emellett ma a precíziós növényvédelmi megoldások – például a drónok és GPS alapú technológiák – is előtérbe kerülnek, illetve az alternatív biológiai készítményeknek, illóolajoknak és más természetes anyagoknak, növényi kivonatok alkalmazásának is van növényvédelmi jelentősége – hívta fel a figyelmet Tarcali Gábor, a MÉK Növényvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa a hirek.unideb.hu érdeklődésére.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
A szárazság az állati kártevőknek kedvezett
Az idei extrém száraz év kettős hatást gyakorolt a növények egészségi állapotára.
Azt tapasztaltuk, hogy betegségek alig fordultak elő, hiszen a fertőzésekhez alapvetően víz és nedvesség kell. A száraz körülmények inkább az állati kártevőknek kedveztek. Ugyanakkor a változó klíma nem csupán új károsítók megjelenését idézi elő, hanem bizonyos károsítók felszaporodását okozza, más esetekben viszont az időjárás hatására csökkenhet az egyedszámuk vagy az okozott kár – jelentette ki Tarcali Gábor.
A változó klimatikus körülmények így nemcsak új károsítók megjelenését idézhetik elő, hanem a már ismert növénykárosítók előfordulását és az általuk okozott károk mértékét is befolyásolhatják.
Nemzetközi hallgatók is bemutatták kutatási eredményeiket
Nagy Antal, a Növényvédelmi Intézet egyetemi tanára köszöntőjében arról beszélt, hogy bár sok negatívumot hozott az év a mezőgazdaságban, a konferencia és a tudományos-szakmai párbeszéd okot ad az örömre.
A növényvédelmi fórumon a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar hazai és külföldi hallgatói is részt vesznek, többen előadóként is bemutatják kutatási eredményeiket, ezáltal erősítve a konferencia nemzetköziségét. Ez azt jelenti, hogy továbbra is vonzó a növényvédelmi pálya – mutatott rá.
A MÉK-en minden tanévben indul angol nyelvű növényorvosképzési program. A fórumon törökországi, kínai, marokkói, mozambiki, ugandai, iráni, pakisztáni, bangladesi és vietnámi hallgató is tartott előadást.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
Újra kell gondolni a hagyományos növényvédelmi stratégiákat
A plenáris nyitóelőadást az észak-macedóniai Goce Delcev Egyetemről érkezett Biljana Atanaszova tartotta, aki a növényvédelem újragondolásának szükségességéről beszélt.
Kifejtette, hogy a hagyományos gazdálkodási stratégiákon alapuló feltételezések már nem elégségesek, a klimatikus változások új megoldásokat kívánnak a növényvédelem területén.
Ezt olvasta már? Kattintson a képre!
Kabócák, sáskajárások és precíziós növényvédelem a szakmai programban
A kétnapos fórumon számos aktuális növényegészségügyi kérdés került napirendre.
Az előadások többek között a környező országok növényvédelmi helyzetével, a vektorként szerepet játszó kabócafajokkal, a Kárpát-medence sáskajárásaival, valamint a gyümölcstermesztés növényvédelmi kihívásaival foglalkoztak.
Külön előadások szóltak a gyümölcsösökben jelentkező napégés megelőzési lehetőségeiről, a dióültetvények növényvédelméről, illetve a precíziós szerkijuttatás almaültetvényekre gyakorolt hatásairól.
A konferencia második napján a résztvevők Tokaj-Hegyaljára szervezett szakmai kiránduláson vehettek részt.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
Növényvédelmi kitüntetéseket adtak át a konferencián
A 31. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum keretében idén is átadták a Gulyás Antal Emlékérem a Növényvédelemért kitüntetést.
A rangos elismerést ezúttal Balázs Klára növényorvos, entomológus, a Növényvédelem folyóirat főszerkesztője vehette át.
Emellett a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hajdú-Bihar Vármegyei Területi Szervezete Kiváló Növényorvos kitüntetést adományozott Juhász György részére.
A nemzetközi fórum ismét lehetőséget teremtett a növényvédelmi kutatási eredmények bemutatására, a szakmai tapasztalatcserére és a változó éghajlati körülményekhez alkalmazkodó növényvédelmi megoldások megvitatására.
Debreceni Egyetem
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Egyedülálló növényvédelmi alkalmazást fejlesztettek a MATE kutatói
A MATE kutatói által fejlesztett CropDefend alkalmazás segíti a kártevők, kórokozók és gyomnövények felismerését, valamint a növényvédelmi döntéseket.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Hazánkban egyedülálló növényvédelmi alkalmazást fejlesztettek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési Tudományok Intézet kutatói. A CropDefend a kártevők, kórokozók és gyomnövények felismerésében, valamint a megfelelő növényvédelmi beavatkozás kiválasztásában nyújt segítséget. A többéves tudományos és gyakorlati tapasztalatra épülő, hiánypótló digitális döntéstámogató rendszer célja, hogy gyors és megbízható szakmai segítséget adjon a gazdálkodóknak és a növényvédelmi szakembereknek.
Fotó: MATE
A digitalizáció ma már a mezőgazdaság szinte valamennyi területén jelen van, a precíziós technológiák és az okoseszközök pedig egyre nagyobb szerepet töltenek be a mindennapi gazdálkodásban. Ezt a folyamatot erősítheti a CropDefend alkalmazás is, amelynek fejlesztői a tudományos ismereteket és a gyakorlati növényvédelmi tapasztalatokat egy könnyen használható digitális rendszerben kapcsolták össze.
Az alkalmazás szakmai alapját Dr. Keszthelyi Sándor, a MATE egyetemi tanárának több évtizedes növényvédelmi kutatói és gyakorlati tapasztalata adta. A fejlesztés ötlete egy 2023-ban megjelent szakkönyv készítése során kezdett formát ölteni.
„A könyv készítése során rengeteg szakmai információ és képanyag gyűlt össze, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy mindebből egy olyan döntéstámogató rendszer születhetne, amely a kárkép felismerésétől egészen a megfelelő növényvédelmi beavatkozásig segíti a szakembereket. Az volt a célunk, hogy a hosszú évek alatt felhalmozott tudás ne csak hagyományos formában legyen hozzáférhető, hanem egy korszerű, a gyakorlatban is jól használható eszközben hasznosuljon” – emelte ki Dr. Keszthelyi Sándor.
Az elképzelés akkor kapott új lendületet, amikor Gerbovits Bálint, a MATE PhD-hallgatója bekapcsolódott a munkába, és felmerült a megfelelő informatikai háttér kialakításának lehetősége, amelyet Gerbovits Balázs, Nemes Barnabás valósítottak meg. A fejlesztés során a szakmai tartalom tovább bővült, és végül a növényvédelem három meghatározó területének – a rovartannak, a növénykórtannak és a herbológiának – ismeretanyaga kapcsolódott össze. A szakmai munkába Dr. Varga Zsolt címzetes egyetemi docenst is bevonták, így több szakterület tudása és gyakorlati tapasztalata épülhetett be az alkalmazásba.
„A mezőgazdaság digitalizációja rendkívül gyorsan fejlődik, a növényvédelemben azonban úgy láttuk, hogy szükség lenne egy olyan, független szakmai alapokon nyugvó digitális döntéstámogató megoldásra, amely egyszerre épít a tudományos ismeretekre és a gyakorlati tapasztalatokra. A fejlesztésben részt vevő szakemberek nemcsak tudományos oldalról ismerik ezt a területet, hanem a gyakorlatban is foglalkoznak növényvédelemmel. Számunkra a digitalizáció mellett az ismeretterjesztés is fontos cél: szeretnénk ezt a tudást minél több gazdálkodó és szakember számára elérhetővé tenni” – hangsúlyozta Gerbovits Bálint.
Az adatbázis folyamatosan bővül, így egyre több károsító, növényvédő szer és szakmai kézirat válik elérhetővé a rendszerben. Az alkalmazás egyik különlegessége, hogy található benne egy “Növényvédelmi érdekességek” menüpont, ahol a MATE kutatói által írt nemzetközi, referált kéziratok magyar nyelvű kivonatai – kutatási összefoglalói -, valamint a hazai tudománynépszerűsítő folyóiratokba írt szakcikkek rövid, lényegretörő változatai olvashatók fotókkal, ábrákkal kiegészítve.
A rendszer mögött álló tudásbázis és döntési logika célja, hogy ne a szakember helyett hozzon döntést, hanem gyors és megbízható szakmai segítséget nyújtson a megfelelő döntés meghozatalához. A fejlesztés egyben jól példázza, hogyan válhat az egyetemen létrejövő, hosszú évek alatt felhalmozott tudományos tudás a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható innovációvá. A CropDefend alkalmazás már elérhető az App Store-ban és a Google Play Áruházban.
Weboldal: https://cropdefend.hu/
App Store letöltés: https://apps.apple.com/hu/app/cropdefend/id6805911866?l=hu
Google Play letöltés: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.cropdefendkft.cropdefend&hl=hu
Forrás: MATE
Mezőgazdaság
Génszerkesztés a mezőgazdaságban: miben különbözik a GMO-tól, és hogyan alakíthatja át a növénynemesítést?
A génszerkesztés gyorsabbá és célzottabbá teheti a növénynemesítést. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatói a GMO és a génszerkesztés közötti különbségekről, a technológia lehetőségeiről és mezőgazdasági alkalmazásáról beszéltek.
A növénynemesítés új korszakát hozhatják el azok a génszerkesztési technológiák, amelyekkel a kutatók célzottan és a hagyományos nemesítésnél jóval gyorsabban alakíthatják a haszonnövények egyes tulajdonságait. A módszerek új lehetőségeket kínálnak többek között a betegségekkel és a szélsőséges időjárással szemben ellenállóbb, kevesebb növényvédő szert igénylő fajták fejlesztésére, miközben alkalmazásukat máig számos félreértés és a klasszikus GMO-technológiával való összemosás övezi. Tóth Szilvia Zita, Györgyey János, Kaló Péter, Nagy László és Szabados László kutatóbiológusokkal, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársaival arról beszélgettünk, miben különbözik a génszerkesztés a klasszikus GMO-technológiától, milyen tévhitek élnek róla a köztudatban, és hogyan formálhatja a jövő mezőgazdaságát.
Ha valaki azt hallja, hogy „génszerkesztett növény”, valószínűleg rögtön a GMO-ra gondol. Mi a legfontosabb különbség a klasszikus GMO-technológia és a modern génszerkesztés között, és hogyan lehetne ezt egy hétköznapi hasonlattal elmagyarázni?
A génszerkesztés és a hagyományos GMO-k létrehozása közötti alapvető különbség abban rejlik, ahogyan a genetikai anyagot módosítják. A klasszikus GMO-technológia a genetikai transzformáción alapul, ami azt jelenti, hogy a kutatók külső – akár saját, akár más fajból származó – DNS-t, jellemzően több idegen, illetve módosított gént ültetnek be a növény génállományába.
A modern génszerkesztés, azon belül is az NGT-1 kategória, ezzel szemben közvetlenül a növény meglévő génjeit módosítja anélkül, hogy szükségszerűen külső DNS-t építene be. Ez az újabb megközelítés rendkívül célzott változtatásokat tesz lehetővé, amelyek egyetlen bázispártól kezdve nagyobb szakaszokra is kiterjedhetnek, és olyan módosításokat hoznak létre, amelyek megfelelnek a természetben is gyakran előforduló variációknak vagy mutációknak, és meg sem különböztethetők azoktól.
Hétköznapi hasonlattal élve ez olyan, mintha a növény DNS-ét egy hatalmas regényként értelmeznénk. A klasszikus GMO-technológia olyan, mintha egy másik könyvet vennénk elő, és egyszerűen beragasztanánk bizonyos lapjait a regényünkbe. Az NGT-1 kategóriájú génszerkesztés viszont inkább ahhoz hasonlít, mintha csak kijavítanánk egy elgépelést vagy egy-egy szót anélkül, hogy más könyvből származó lapot ragasztanánk a regényünkbe.
A hagyományos nemesítés (keresztezés és indukált mutagenezis), az NGT-1 és a GMO technológia összehasonlítása. Ábra: HUN-REN
Tulajdonképpen valamennyi ma termesztett növényfajtánk hosszú genetikai változások, háziasítás és nemesítés eredménye. Ha bizonyos genetikai változások hagyományos nemesítéssel is létrehozhatók, miért van szükség génszerkesztésre? Hogyan magyaráznák el egy laikusnak, mi történik, amikor például CRISPR/Cas segítségével megszerkesztik egy növény genomját, és mitől célzottabb ez a hagyományos növénynemesítésnél?
A hagyományos nemesítés és a génszerkesztés közötti legfőbb különbség az időfaktorban és a precizitásban rejlik. Bár a hagyományos módszerekkel is el lehet érni jelentős genetikai változásokat, a génszerkesztéssel mindössze néhány év alatt megvalósítható az, ami a klasszikus eljárásokkal legalább évtizedes időtávlatot és sokkal több erőforrást igényelne, vagy az elvi lehetőség ellenére belátható időn belül meg sem tudnánk oldani. Ez kulcsfontosságú tényező, mert így a mezőgazdaság sokkal gyorsabban és rugalmasabban képes reagálni a klímaváltozás kihívásaira és az újonnan megjelenő kórokozókra.
A CRISPR/Cas módszer működését egy laikus számára talán egy szövegszerkesztő program „keresés és csere” funkciójához vagy egy rendkívül precíz mikrosebészeti beavatkozáshoz lehetne a legkönnyebben hasonlítani. A beavatkozás során a kutatók a növény genomját közvetlenül módosítják külső DNS hozzáadása nélkül, így akár egyetlen bázispárt vagy kisebb-nagyobb DNS-szakaszokat is pontosan meg tudnak változtatni.
Ez a technológia azért nagyságrendekkel célzottabb a hagyományos nemesítésnél, mert a klasszikus módszerek sok esetben véletlenszerű folyamatokra – például keresztezésre vagy besugárzással előidézett mutagenezisre – épülnek. A hagyományos eljárásoknál hosszas, utólagos szelekcióra van szükség a kívánt tulajdonságok megtalálásához. Ezzel szemben a génszerkesztés a módosítást pontosan, előre megtervezetten és szigorúan ellenőrizhetően teszi lehetővé.
Hétköznapi hasonlattal élve a mutációs-szelekciós nemesítésnél sörétes puskával lövünk a céltáblára, és igyekszünk utólag elválasztani a megfelelő találatot a többitől, míg az NGT-1-es génszerkesztett mutánsoknál eleve mesterlövészpuskával lövünk.
A génszerkesztés tehát olyan genetikai változásokat is létrehozhat, amelyek természetes úton vagy hagyományos nemesítéssel is kialakulhatnának. Meg lehet-e állapítani pusztán egy ilyen növény DNS-ének vizsgálatából, hogy az adott változás természetesen vagy génszerkesztéssel jött létre?
Az NGT-1 kategóriájú génszerkesztett növények esetében a DNS-sorrend alapján nem lehetséges megállapítani, hogy spontán történt-e a mutáció, vagy génszerkesztés eredménye.
Ennek az az oka, hogy az NGT-1 kategóriájú génszerkesztés ugyanolyan DNS-változásokat – például egy-egy bázispár cseréjét – hoz létre, mint amilyenek a természetben is folyamatosan végbemennek. Mivel nem juttatunk be idegen, más fajból származó DNS-szakaszt, a végeredmény molekuláris szinten teljesen természetazonos lesz. Ez az egyezés az alapja az Európai Unió által elfogadott új szabályozásban az NGT-1-es kategória meghatározásának.
Részben éppen ez a tudományos tény szolgáltatta az alapot ahhoz is, hogy az Európai Unió új szabályozási keretrendszere ezeket az NGT-1 kategóriájú, természetazonos növényeket ne sorolja be a klasszikus, idegen géneket tartalmazó GMO-kra vonatkozó szigorú szabályozás alá.
A hagyományos nemesítés, az NGT-1 és a GMO technológia általános jellemzői. Ábra: HUN-REN
Az egyik gyakori félelem, hogy ha célzottan belenyúlnak egy növény genomjába, annak előre nem látható következményei lehetnek. Mit tud ma a tudomány a génszerkesztés biztonságosságáról, milyen nem kívánt változások fordulhatnak elő, és hogyan ellenőrzik ezeket?
A génszerkesztés egy rendkívül precíz és biztonságos eljárás. A kiterjedt tudományos vizsgálatok, valamint a világ különböző részein már megvalósult sikeres piaci bevezetések egyértelműen bizonyítják, hogy ez a technológia értékes és biztonságos megoldásokat kínál a mezőgazdaság számára.
A biztonság egyik legfőbb garanciája éppen az, hogy a génszerkesztés során létrejövő genetikai változások teljes mértékben megegyeznek azokkal a folyamatokkal, amelyek a természetben spontán módon is lejátszódnak. Amikor az előre nem látható következményektől tartunk, érdemes felidézni, hogy a génszerkesztés a módosításokat pontosan, előre megtervezetten és szigorúan ellenőrizhetően teszi lehetővé. A korábban említett hagyományos nemesítés sokkal több véletlenszerű és ismeretlen változást hoz létre a genomban, mégis teljesen biztonságosnak tekintjük a végeredményt. A génszerkesztés célzott volta drasztikusan csökkenti a nem kívánt változások esélyét a klasszikus eljárásokhoz képest, aminek köszönhetően nem jelentkezik biztonsági kockázat. Így a szabályozásban sem állíthatjuk be kockázatosabbként, mint a hagyományos nemesítéssel előállított fajtákat.
Az ellenőrzés kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unió új szabályozása nem hagyja kontroll nélkül a folyamatot. Bár a természetazonos, NGT-1 kategóriájú növényeket a jövőben nem soroljuk a klasszikus GMO-k kategóriájába, a bejelentési és dokumentálási kötelezettség ezeknél is fennmarad. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos fajták uniós fajtajegyzékéhez hasonlóan az NGT-1-es új fajtákat is pontosan és szigorúan számon fogják tartani, így az új fajták bevezetése teljesen átlátható és nyomon követhető marad a hatóságok számára.
A génszerkesztés még elsősorban laboratóriumi technológia, vagy már vannak olyan génszerkesztett növények, amelyeket ténylegesen termesztenek és fogyasztanak? Milyen már létező példák mutatják meg a legjobban, hogy mire használható a technológia a gyakorlatban?
A génszerkesztés ma már messze túllépte a laboratóriumi kísérletek szintjét. Napjainkra jó néhány fajta ténylegesen bekerült a köztermesztésbe azokban az országokban, ahol az ottani jogszabályok ezt már lehetővé teszik. A kiterjedt tudományos vizsgálatok és a sikeres piaci bevezetések egyértelműen igazolják ezek létjogosultságát.
Kereskedelmileg is rendkívül sikeres például egy Japánban már piacra dobott paradicsomfajta, amely a magas vérnyomás csökkentésében nyújthat segítséget a fogyasztóknak.
Szintén nagyon előremutató az a magas olajsavtartalmú szója, amelyet az Egyesült Államokban termesztenek. Ez a génszerkesztett változat sokkal egészségesebb zsírsavösszetétellel rendelkezik az eredeti, hagyományos szójához képest.
A klímaváltozás okozta kihívásokra pedig kiváló gyakorlati példa az Indiában létrehozott, szikesedést és szárazságot tűrő génszerkesztett rizsfajta, amely kedvezőtlen körülmények között is jelentős termésnövekedést képes biztosítani.
Mit jelent közérthetően az új uniós szabályozásban az NGT-1 és az NGT-2 kategória, mi alapján kerül egy génszerkesztett növény az egyikbe vagy a másikba, és tudnának egy-egy konkrét példát mondani arra, milyen módosítás tartozhat ezekbe?
Az új uniós szabályozás alapvetően a módosítás jellegéből és a természetes folyamatokhoz való hasonlóságból indul ki.
Az NGT-1 kategóriába azok a génszerkesztéssel létrehozott, úgynevezett természetazonos fajták tartoznak, amelyek hagyományos nemesítéssel vagy akár maguktól is létrejöhetnének, mivel genetikai változásaik megkülönböztethetetlenek a természetben is előforduló mutációktól. Az új keretrendszer ezeket a növényeket nem tekinti GMO-knak. Egy ilyen NGT-1-es módosításra kiváló példa lehet egyetlen bázispár célzott cseréje, amelynek segítségével létrehozták a korábban is említett növényfajtákat, mint a szikesedést tűrő rizst vagy a vérnyomáscsökkentő paradicsomot.
Az NGT-2 kategória ezzel szemben azokat a génszerkesztett növényeket foglalja magában, amelyek nem tekinthetők természetazonosnak. Ide minden olyan komplexebb génszerkesztési beavatkozás tartozik, amely túllépi a természetes variabilitás vagy a hagyományos keresztezés során létrejövő változások határait. Ez azt jelenti, hogy mivel ezek a változások hagyományos nemesítéssel nem jöhetnének létre, az NGT-2-be sorolt növényekre – a klasszikus GMO-khoz hasonlóan – továbbra is a megszokott szigorú szabályozás és engedélyeztetési eljárás marad érvényben az Európai Unióban és Magyarországon is.
Mit nyerhet a génszerkesztéssel egy gazdálkodó és végső soron a fogyasztó? Milyen konkrét mezőgazdasági problémák kezelésében segíthet, például a betegségekkel szembeni ellenállóság, a növényvédőszer-használat csökkentése vagy a kedvezőbb beltartalmi tulajdonságok kialakítása terén?
A génszerkesztés mind a növénytermesztők, mind a fogyasztók számára kézzelfogható előnyöket kínál, hozzájárulva egy fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakításához.
A gazdálkodók szempontjából az egyik legnagyobb potenciális előnye az NGT-1 fajtáknak a könnyebb és biztonságosabb termeszthetőség, így például a szárazsághoz és az egyre szélsőségesebb időjáráshoz jobban alkalmazkodó, a különböző betegségekkel szemben ellenálló fajták létrehozása. Az előbbiek kevesebb csapadék mellett is nyereségesen termeszthetők, az utóbbiak termesztése lényegesen kevesebb vegyszeres védekezést igényel, mint a most forgalomban lévő fajtáké. A növényvédőszer-használat mérséklése nemcsak a költségeket csökkenti, hanem a környezetet is kíméli, és elősegíti a gazdák számára a folyamatosan szigorodó szermaradék-határértékek betartását is.
A fogyasztók számára mindez elsősorban egészségesebb, ízletesebb, magasabb vitamintartalmú és kevesebb vegyszermaradékot tartalmazó élelmiszereket jelent. Összességében tehát a technológia egyszerre szolgálja az agrárium válságállóságát és az asztalunkra kerülő élelmiszerek minőségének javulását.
Mindezek mellett fontos kiemelni, hogy ezzel a technológiával a már termesztésben lévő fajták tulajdonságai is javíthatók, így nincs arról szó, hogy az egyébként nagyon értékes beltartalmi tulajdonságokkal bíró hazai fajtáinkat multinacionális cégek növényfajtáira kellene cserélni. Az NGT-1 növényfajták létrehozásához szükséges szaktudás megtalálható Magyarországon, de gyakorlati alkalmazásukhoz jelentős támogatásra és megfelelő jogi szabályozásra van szükség. Magyarországnak erre két éve van, hogy a hazai növényfajtáinkat ellenállóbbá tudjuk tenni a klímaváltozás hatásaival, valamint a betegségekkel és kórokozókkal szemben.
Az aszályok, hőhullámok, szélsőséges időjárási események és új növényi kórokozók terjedése mellett milyen szerepe lehet a génszerkesztésnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, és hol vannak a technológia határai – mit tud megoldani, és mit nem? Elképzelhető, hogy a jövőben éppen az lesz a nagyobb kockázat a mezőgazdaság számára, ha nem használjuk a génszerkesztést – például azért, mert a hagyományos nemesítés nem tud elég gyorsan lépést tartani a klímaváltozással és az új kórokozókkal?
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban a génszerkesztés legnagyobb értéke annak gyorsaságában és pontosságában rejlik. Ami a technológia határait illeti: a génszerkesztés a növények élettani ellenálló képességét – például a szárazság- és sótűrést – képes jelentősen fokozni, de természetesen csak egy bizonyos határig, így önmagában az NGT-1 technológia nem fogja tudni megoldani a klímaváltozás jelentette problémákat. Tehát az NGT-1 nem „a bölcsek köve”, hanem egy sokoldalú technológia. Nyilvánvalóan korszerű agrotechnológiára és vízmegtartásra is szükség van a kielégítő terméshozamok eléréséhez.
Aszály által sújtott kukoricaföld. Ábra: HUN-REN
A kérdésben megfogalmazott felvetés, miszerint a technológia elutasítása jelenti a jövőben a nagyobb kockázatot, abszolút helytálló. A hagyományos nemesítéssel ugyanis legalább évtizedes időtávlatban, lényegesen több erőforrás ráfordításával lehetne csak hasonló eredményeket elérni.
Ha nem alkalmazzuk a génszerkesztést, valóban sokkal jobban fenyeget az a veszély, hogy képtelenek leszünk elég gyorsan lépést tartani a felgyorsult éghajlati kihívásokkal és az új kórokozók megjelenésével. Éppen ezért elengedhetetlen a verseny nyitottá válása és az e téren történő kutatások támogatása, hiszen csak így biztosítható, hogy a hazai és az európai mezőgazdaság sikeresen megfeleljen az elkövetkező évtizedek egyre fokozódó kihívásainak.
Forrás: HUN-REN
DEBRECEN: Konferencia – Növényegészségügy a klímaváltozás szorításában – GALÉRIA
Különleges karácsonyi mézválogatással rukkolt elő a Virágbéke Méz Manufaktúra
FEGYVERMESTER: 100 darabot gyártottak a Benelli Lupo Alpha Top Class Limited Editionből
Trófeaszemle 2026 – Szentgyörgyvár
Zuberecz Tibor: A jövő hivatásos vadászait várják Gyomaendrődön – pályaválasztási napot tartottak
Gőzerővel tart az őszi kalászosok vetése
KITEKINTŐ: Románia – Halálra gázoltak egy 200 éve kihalt állatot
Trófeák ünnepe
Korlátozások a kőrisrontó karcsúdíszbogár terjedése ellen
Egyeztettünk Szendőfi Balázzsal
Nem értjük
Vadász és segítője őrizetben
Bőgésben a Garéi Gímszarvas Vadásztársaság területén
Gímbika esett Szentgálon
Légfegyverből lőfegyver
Stratégiaalkotás
Visszanéző (2020): A tanuló puska: Baikal IZS -18.
Reolink G450 teszt: kipróbáltuk az intelligens 4G vadkamerát
A vadászat nem kiváltság, hanem felelősség
