Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A FACE – Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetség (European Federation for Hunting and Conservation) 2026 júliusában megjelent jelentése az európai vadgerleállomány helyzetét, a faj vadászatának szabályozását, a terítékadatokat, az ellenőrzési rendszereket, valamint a legújabb kutatási és élőhely-helyreállítási eredményeket mutatja be. A dokumentum az Európai Unióban 2021 óta működő Adaptive Harvest Management (AHM), vagyis az állomány aktuális helyzetéhez igazodó adaptív vadászati hasznosítási rendszer hatodik évének tapasztalatait összegzi.

Fotó: FACE

Az adaptív vadgazdálkodási rendszer eredményei

A jelentés szerint az elmúlt évek egyik legfontosabb eredménye, hogy a vadgerle vadászati hasznosítása mind a nyugati, mind a közép- és kelet-európai vonulási útvonalon körülbelül 90 százalékkal csökkent. A FACE értékelése alapján a vadászat ezzel olyan alacsony szintre került, amely már fenntarthatónak tekinthető, így a terítékből eredő potenciális veszély jelentősen mérséklődött.

A tagállamok szigorú nemzeti kvótákat vezettek be, továbbá olyan adatgyűjtési rendszereket alakítottak ki, amelyek segítségével a teríték alakulása rövid időn belül, egyes országokban valós időben követhető. A vadászati idényt a kvóta elérésekor lezárhatják. A jelentés szerint ezek a megoldások más vadászható fajok jövőbeni teríték-nyilvántartásához is mintául szolgálhatnak.

Eltérő állományváltozások a két vonulási útvonalon

A vadgerle európai állományát két nagy vonulási egység szerint vizsgálják:

• nyugati vonulási útvonal;
• közép- és kelet-európai vonulási útvonal.

A Pan-European Common Bird Monitoring Scheme, vagyis a PECBMS adatsorát 2026 áprilisában frissítették a 2025-ös költési időszak eredményeivel.

A nyugati vonulási útvonalon folytatódott az állomány növekedése. A jelentés szerint az átlagos éves növekedési ütem 9,6 százalék volt, a 2025 tavaszára számított állományindex pedig 2009 óta a legmagasabb értéket érte el. A 2025-ös költési időszak egyben a négyéves vadászati moratórium utolsó évének eredményeit is magában foglalja, mivel a vadászatot csak 2025-ben nyitották meg ismét.

A közép- és kelet-európai vonulási útvonalon ezzel szemben hosszabb távon továbbra is csökkenő tendencia figyelhető meg. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy az állományindex 2021 óta viszonylag stabilan alakult, tehát a csökkenés ütemének mérséklődésére utaló jelek is láthatók. A tízéves trendeket a PECBMS a 2021 előtti frissítések során még stabilnak, a későbbi adatok alapján azonban már mérsékelt csökkenésnek minősítette. A becsült trendértékek ugyanakkor az utolsó három adatfrissítés során csak kisebb változást mutattak.

A vadászat helyzete a nyugati vonulási útvonalon

A nyugati vonulási útvonalon négyéves moratórium után, 2025-ben ismét engedélyezték a vadgerle vadászatát. Az elfogadott hasznosítási arány 1,5 százalék volt, ami megközelítőleg 130–150 ezer madaras kvótának felelt meg.

A gyakorlatban azonban a kvótának mindössze körülbelül 33 százalékát használták fel: összesen mintegy 43 ezer vadgerle került terítékre.

A kvóta kiszámításakor a 2025-ös költőállományból, valamint a túlélési és szaporodási mutatókból indultak ki. Ezek alapján a nyugati útvonal vadászat előtti, költés utáni állományát körülbelül 10 millió példányra becsülték. Az integrált populációs modell szerint akár 4 százalékos hasznosítási arány mellett is fennmaradhatna az állomány növekedése, ennek ellenére elővigyázatossági okokból 1,5 százalékos arányt választottak.

A 2025-ös állományadatokon alapuló előrejelzések szerint a 0 és 2 százalék közötti hasznosítási arányok mellett a nyugati vonulási útvonal állománya hosszabb távon is jelentős növekedést mutathat.

A közép- és kelet-európai vonulási útvonal terítéke

A közép- és kelet-európai útvonalon az Európai Bizottság 2021-ben eredetileg 50 százalékos terítékcsökkentést javasolt. A vadászat több olasz régióban történő teljes felfüggesztése miatt a tényleges csökkenés már ekkor elérte a 75 százalékot a 2013–2018-as referencia-időszakhoz képest.

A tagállamok 2024-ben tovább csökkentették a kvótákat, így a vadászati hasznosítás összességében megközelítőleg 90 százalékkal maradt el a korábbi referenciaszinttől. A 2025-ös teljes teríték 94 788 vadgerle volt. Bulgáriában, Cipruson, Görögországban és Máltán a nemzeti kvótákat általában elérték vagy megközelítették, Ausztriában és Romániában viszont nem vadásztak vadgerlére, Olaszországban pedig csak nagyon korlátozott volt a hasznosítás.

A nyugati útvonalon alkalmazott számítási módszert a közép- és kelet-európai állományra is kiterjesztették. Az ottani költés utáni állományt körülbelül 3 millió példányra becsülték. A mintegy 95 ezer madaras kvóta így hozzávetőleg 3,3 százalékos hasznosítási aránynak felel meg. A jelentés szerint ez már a moratóriumhoz közeli, rendkívül alacsony vadászati szint.

Miért nem növekszik még az állomány keleten?

A közép- és kelet-európai állomány növekedésének elmaradására az Európai Bizottság tudományos konzorciuma két lehetséges magyarázatot vetett fel:

1. a teríték egy részét nem jelentik be, illetve jelentős lehet az illegális elejtés;
2. a jelenlegi, körülbelül 3 százalékos hasznosítási arány még mindig túl magas.

A FACE jelentése mindkét felvetést vitatja. Érvelése szerint a tagállami ellenőrzési adatok rendkívül magas jogkövetési arányt mutatnak, miközben a 3 százalék körüli hasznosítási arány a nyugati útvonalra kidolgozott modellek szerint fenntartható. A szervezet ezért úgy véli, hogy a fennmaradó vadászat teljes megszüntetése önmagában valószínűleg nem változtatná meg jelentősen az állomány trendjét.

A FACE más lehetséges tényezők vizsgálatát javasolja. Ilyen lehet, hogy a vadászat nem tartozik a csökkenés elsődleges okai közé, illetve az is, hogy az összesített PECBMS-trend nem megfelelően reprezentálja a faj fontos közép- és kelet-európai állományterületeit. A jelentés szerint ezért országonként is elemezni kellene a monitoringadatokat.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez a FACE értékelése és következtetése. Az Európai Bizottság tudományos konzorciuma ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló adatok és a módszertani bizonytalanságok miatt óvatosabban kell megítélni a vadászati hasznosítás fenntarthatóságát.

A fenntarthatóság gyors értékelése

Az Európai Bizottság által alkalmazott küszöbértékek alapján a nyugati útvonal jelenlegi kvótája egyértelműen a „zöld”, vagyis fenntarthatónak tekintett tartományban található. A közép- és kelet-európai útvonal körülbelül 95 ezres terítéke pedig a zöld és a sárga minősítés határán áll.

A gyors PTL-módszer és a jóval részletesebb integrált populációs modell hasonló eredményre jutott. A nyugati útvonalon az integrált modell legfeljebb 4 százalékos fenntartható hasznosítást jelzett, míg a popharvest körülbelül 4,8 százalékos aránynál húzta meg az Európai Bizottság „zöld” kategóriájának határát. A dokumentum szerint ez arra utal, hogy a gyorsabb módszerek a jövőben nagyobb szerepet kaphatnak, különösen ott, ahol még nincs részletes populációs modell.

Terítékjelentés és hatósági ellenőrzés

A vadgerlére vadászó valamennyi érintett országban kötelező a teríték bejelentése. A nyugati útvonal országaiban elsősorban mobiltelefonos alkalmazásokat alkalmaznak, amelyeket esetenként internetes vagy papíralapú jelentés egészít ki.

Franciaországban a ChassAdapt alkalmazás valós időben követte a terítéket. Portugáliában mindössze két vadászati napot engedélyeztek, és minden elejtett madarat manipulációbiztos jelöléssel kellett ellátni. Spanyolországban a kvótához többek között élőhely-kezelési, állományfelmérési és digitális adatszolgáltatási feltételeket kellett teljesíteni.

A közép- és kelet-európai útvonalon szintén minden országban kötelező a bejelentés. Bulgária elektronikus, valós idejű rendszer bevezetését teszteli, míg Cipruson, Görögországban és Máltán okostelefonos alkalmazás működik. A napi, illetve idényenkénti terítékkorlátok országonként eltérnek.

A 2024-es és 2025-ös ellenőrzési adatok szerint nagyszámú helyszíni ellenőrzés mellett nagyon kevés szabálytalanságot tártak fel. A jogsértések aránya Ciprus kivételével általában nem érte el az ellenőrzések egy százalékát. A szabálytalanságok nem kizárólag illegális vadgerle-elejtést jelentettek, hanem más vadászati adminisztrációs hiányosságokat, például lejárt engedélyt is magukban foglaltak. A FACE ebből arra következtet, hogy a jelentős mértékű illegális vadgerle-elejtés valószínűsége alacsony.

Új kutatási eredmények

Bulgáriában új vizsgálatok készültek a faj költési sűrűségéről és szaporodási sikeréről. A költőpárok sűrűsége 2022 és 2024 között 10,2–10,9 pár között alakult száz hektáronként, 2025-ben azonban 16,3 párra emelkedett. Ez körülbelül 50 százalékos növekedést jelent. Az átlagos szaporodási eredmény 3,24 kirepült fiatal volt fészkenként. A jelentés szerint ezeket az adatokat fel kell használni a közép- és kelet-európai populációs modell továbbfejlesztéséhez.

A terítékre került madarak szárnyainak vizsgálata Spanyolországban, Franciaországban, Görögországban, Olaszországban és Portugáliában is folytatódik. Franciaországban a ChassAdapt alkalmazáson keresztül 1826 értékelhető szárnyfotót gyűjtöttek. Az elemzés során egy öreg madárra átlagosan 3,14 fiatal jutott, a fiatalok pedig a teríték 76 százalékát alkották. A jelentés ezt a nyugati vonulási útvonal állományának jó szaporodási teljesítményére utaló jelként értékeli.

Az élőhelyek helyreállításának jelentősége

A dokumentum zárófejezete szerint a madárállományok és általában a biológiai sokféleség csökkenésének elsődleges hajtóereje az élőhelyek elvesztése. Ezért a vadgerle hosszú távú helyreállításának egyik legfontosabb feltétele az alkalmas élőhelyek megőrzése és fejlesztése.

Az EU madárvédelmi munkacsoportja olyan intézkedéscsomagot dolgozott ki, amely segítséget nyújthat a tagállamoknak a természet-helyreállítási rendelet alapján készülő nemzeti helyreállítási tervek összeállításához. Az ajánlott intézkedések között szerepelnek a mezőgazdasági élőhelyek javítását, a táplálékforrások növelését, a természetes növényzet fenntartását és a megfelelő tájszerkezet kialakítását szolgáló beavatkozások.

A FACE 2026-os jelentése szerint a vadgerle vadászati hasznosítása Európában az elmúlt években rendkívül alacsony szintre csökkent, miközben a teríték bejelentése és ellenőrzése jelentősen fejlődött. A nyugati vonulási útvonal állománya növekszik, és ott az óvatosan meghatározott kvótának is csak kis részét használták fel.

A közép- és kelet-európai útvonalon a hosszú távú csökkenés továbbra is fennáll, bár 2021 óta bizonyos stabilizálódás figyelhető meg. A FACE álláspontja szerint az ottani állományváltozások magyarázatához a vadászaton kívüli tényezőket, különösen az országonkénti állománytrendeket és az élőhelyi körülményeket is részletesebben kell vizsgálni.

A jelentés legfontosabb üzenete, hogy az alacsony vadászati terhelés fenntartása mellett a vadgerle tartós állományjavulásához további kutatásokra, pontos monitoringra és mindenekelőtt megfelelő költő- és táplálkozóhelyek helyreállítására van szükség.

A magyar nyelvű összefoglaló a Európai Vadászati és Természetvédelmi Szövetség közleménye alapján készült. A tanulmány itt érhető el:

Forrás: FACE

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Seregély József élménybeszámolója Észak-Bajorországból:

Nyár közepén kedves ismerősök meghívtak egy vadfotós workshopra egy észak-bajorországi vadrezervátumba, ahol az volt a kitűzött cél, hogy nagyragadozókat kapjunk lencsevégre. Kaptam a lehetőségen, hiszen meglehetősen megterhelő munkám mellett, gyakran csak a vadfotózás képes igazán kikapcsolni. A lehetőség pedig, hogy olyan fajokat is fényképezhessek, amelyeket idehaza jó esetben csak állatkertben láthatnék, egészen feldobott.

Nyolcórás autóút és két ország átszelése után megérkeztünk a szálláshelyünkre, egy kis faluba. Ezzel kezdetét vette a szűk egyhetes, ám kalandokban gazdag alvásmegvonásunk, hiszen a ragadozók legfőképpen a kora hajnali, illetve az alkonyat utáni órákban aktívak. Ilyenkor azonban még a fényképezőgépeink szenzorai és nagy fényerejű objektívjeink is képesek megörökíteni őket. A túra egyik fénypontját, a számos megfigyelhető faj közül, természetesen a szürke farkas jelentette.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News

Sajnálatos módon a hónap legforróbb időszakában érkeztünk, ezért nagyon gyér vadmozgásra számítottunk. Az első kint töltött estén a farkasok csak későn jelentek meg, és nem is sikerült értékelhető fotót készítenem róluk. Így csupán megfigyelhettem őket, ami ettől függetlenül is felejthetetlen személyes élményt jelentett.

Szükség volt néhány napra, mire kitapasztaltuk, melyek azok a legaktívabb órák, amikor még megfelelő fényviszonyok között fényképezhettük őket. A harmadik estén aztán megtört a jég.

A szárazság ellenére, a 600 méteres tengerszint feletti magasságban, illetve a földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően, időnként rövid, de annál intenzívebb záporok alakultak ki. Ezek valamelyest enyhítették a rendellenes időjárás hatásait, amely még a helyi lakosokat is megdöbbentette és megviselte.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News

Talán a harmadik napon történt, hogy az előrejelzés este hét óra körül vihart ígért. Fel is kerekedtünk, mert éreztük, hogy ebből még lehet valami. Az erős szél érkezésével meg is szaporodtak az „árnyak”: itt-ott felvillant egy-egy szürkésfehér folt a gyér cserjék takarásában. Aztán komótosan előbaktatott egy megközelítőleg hároméves, egészséges, jól táplált hím.

Ásítva nyújtózkodott, majd körbeszaglászott. Tudta, hogy ott vagyunk, de nem zavartatta magát. Megszokta már a lesben várakozó fotóscsoportokat. Kisvártatva felkapta a fejét, hátracsapta a füleit, majd csóválni kezdett egy bizonyos irányba, ahonnan hamarosan egy másik hím bukkant elő. Feltehetőleg testvérek voltak.

Az első farkas azonnal lefeküdt előtte, majd kölcsönösen tisztogatni kezdték egymást. Közben eleredt az eső, és végre hűlni kezdett a levegő. Az egyik fivér csaknem öt percen át hempergett egy régi, feltehetőleg őztől származó, kiszáradt maradványban, amely csontokból és szőrcsomókból állt.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News

A lehűlés hatására ők is felélénkültek. Legnagyobb meglepetésemre játszani kezdtek, pontosan úgy, mint két kutya a futtatóban. Az egyik felkapott egy fadarabot, a másik pedig játékosan üldözni kezdte, hogy elvegye tőle.

Nagyjából 10–15 percen át lehettünk a jelenet megfigyelői, míg végül az eső csendesedésével lassan elporoszkáltak az erdőbe, a látóterünkön túlra.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News

Azt tapasztaltam, hogy a faj rendkívüli szociális érzékenységéhez, alkalmazkodóképességéhez és intelligenciájához képest, méltatlanul lealacsonyító és alulértékelő kép alakult ki róla. A könyörtelen, állhatatos és kíméletlen gyilkosokról szóló legenda mögött rendkívül érzékeny, gondoskodó és sokféle módon kommunikáló ragadozókat láthattam.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News

Óriási élmény volt. Köszönet érte!

Írta és fényképezte: Seregély József amatőr természetfotős

További fényképek Seregély Józseftől az alábbi Facebook oldalon érhető el:

Van egy jó története, egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Ruedas-Torres és munkatársai 2024-ben cikket közöltek az afrikai sertéspestis vírusának patogenitásáról és virulenciájáról:

Az afrikai sertéspestis, rövidítve ASP, a sertésfélék súlyos, fertőző vírusos betegsége, amely világszerte jelentős veszélyt jelent a házisertés-állományokra, a sertéshús-előállításra és az élelmiszer-biztonságra. Az afrikai sertéspestis lefolyása a vírusizolátum virulenciájától függően jelentősen eltérhet. A magas virulenciájú izolátumok okozta heveny forma esetén az elhullás aránya akár a 100 százalékot is elérheti, míg egyes alacsony virulenciájú izolátumok enyhébb vagy idült lefolyású fertőzést idézhetnek elő.

A fénykép illusztráció. Fotó: Bakos László – Agro Jager News

A lefolyást elsősorban a vírustörzs virulenciája, a fertőzési dózis és út, valamint az állat egyedi tulajdonságai és immunállapota határozza meg. A vírustörzseket ennek alapján magas, közepes vagy alacsony virulenciájú csoportokba sorolják.

A betegség terjedése és világméretű megjelenése

Az afrikai sertéspestis első leírása a XX. század elején, a mai Kenya területén történt. A betegséget kezdetben a klasszikus sertéspestis különösen súlyos formájának vélték, később azonban bebizonyosodott, hogy eltérő kórokozó idézi elő. Az ASP hosszú ideig Afrikára korlátozódott, majd 1957-ben fertőzött sertéshúst tartalmazó élelmiszer-hulladék közvetítésével Portugáliában is megjelent. Az 1960-as újbóli behurcolást követően elterjedt az Ibériai-félszigeten, majd több európai országban is kitöréseket okozott.

A betegséget a XX. század végére Európa legtöbb területéről felszámolták, Szardínia szigetén azonban tartósan fennmaradt. Az ASP 2007-ben ismét megjelent Európa közelében, amikor a Georgia 2007/1 elnevezésű, magas virulenciájú vírustörzset kimutatták Grúziában. A fertőzés innen gyorsan továbbterjedt a környező országokba, majd 2014 és 2018 között az Európai Unió keleti tagállamaiba, később Magyarországra, Csehországba és Romániába is eljutott.

Ázsiában 2018-ban igazolták először az ASP jelenlétét. A vírus rövid idő alatt több mint tizenhat országban jelent meg, különösen súlyos következményeket okozva Kínában és Vietnámban. Vietnámban a járvány következtében közel hatmillió sertés pusztult el vagy került leölésre, ami az ország sertésállományának több mint húsz százalékát jelentette. Az ASP később Óceániában, valamint a Dominikai Köztársaságban és Haitin is megjelent. A tanulmány szerint a betegséget az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen kimutatták.

A vírus felépítése és szaporodása

Az afrikai sertéspestis vírusa egy nagyméretű, kettős szálú DNS-t tartalmazó vírus. Az Asfivirus nemzetség és az Asfarviridae család egyetlen ismert tagja. Genomja megközelítőleg 170–190 ezer bázispár hosszúságú, és vírustörzstől függően mintegy 150–200 fehérjét kódol. Ezek között legalább 68 szerkezeti és több mint száz nem szerkezeti fehérje található. Számos vírusfehérje pontos működése azonban még nem ismert, ami a hatékony és biztonságos vakcinák fejlesztését is megnehezíti.

A vírusrészecske többrétegű szerkezetű. Külső burkolatból, ikozaéderes kapszidból, belső membránból, fehérjeburokból és a vírus genetikai állományát tartalmazó központi nukleoidból épül fel. A p72 nevű fehérje a kapszid egyik legfontosabb alkotóeleme, és a vírustörzsek genetikai osztályozásában is szerepet játszik. A CD2v néven is ismert pEP402R fehérje hozzájárul a vörösvértestek vírushoz kötődéséhez, az immunrendszer befolyásolásához és a virulencia fokozásához.

A vírus elsősorban a monocitákat és makrofágokat fertőzi, de kisebb mértékben más sejtekben, például endotélsejtekben, fibroblasztokban, neutrofil granulocitákban, máj- és vesesejtekben is képes szaporodni. A gazdasejtbe jutás pontos mechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Több lehetséges sejtfelszíni receptor, valamint különböző felvételi útvonalak szerepét is vizsgálják. A genetikai állomány szaporodásának egy korai szakasza valószínűleg a sejtmagban történik, majd a folyamat a citoplazmában, a sejtmag körüli úgynevezett vírusgyárakban folytatódik. Az új vírusrészecskék itt állnak össze, majd exocitózissal, sejtbimbózással vagy apoptotikus testekkel távozhatnak a sejtből. A folyamatot a tanulmány 3. oldalán található ábra szemlélteti.

Genetikai változatosság és virulencia

Az ASP-vírus izolátumait hagyományosan a p72 fehérjét kódoló B646L gén részleges szekvenálása alapján genotípusokba sorolták. A korábbi rendszer huszonöt genotípust különített el, egy újabb javaslat azonban hat p72-csoportot határoz meg. A tanulmány szerint az egyetlen gén alapján történő osztályozás korlátozott lehet, ezért a teljes genomot vagy több genetikai régiót figyelembe vevő módszerek pontosabb képet adhatnak.

Az Afrikán kívüli jelenlegi világjárványért túlnyomórészt a II-es genotípus felelős. Az I-es genotípus korábban főként az első európai és amerikai megjelenésekben játszott szerepet. Kínában azonban az I-es és II-es genotípus tulajdonságait egyesítő rekombináns vírusokat is azonosítottak. Ezek megjelenése új kihívást jelent a járványvédelem és a vakcinák fejlesztése szempontjából, mert a II-es genotípus ellen kialakított védelem nem feltétlenül hatásos a rekombináns változatokkal szemben.

A vírus virulenciáját számos gén és fehérje befolyásolja. A többgénes családokhoz tartozó MGF360- és MGF505-gének, továbbá többek között az I73R, MGF360-9L, F317L és I267L gének részt vesznek a veleszületett immunválasz gátlásában, a vírus szaporodásának támogatásában és a gazdaszervezet védekezésének kijátszásában. Egyes gének eltávolítása mérsékelheti a vírus virulenciáját, ezért a génhiányos változatokat élő, attenuált vakcinajelöltként vizsgálják.

A fertőzés epidemiológiai ciklusai

A tanulmány három alapvető epidemiológiai ciklust különít el: az erdei vagy szilvatikus ciklust, a kullancs–sertés ciklust és a házisertésekhez kapcsolódó ciklust.

Afrika keleti és déli részén a vírus fennmaradásában a varacskos disznók és az üregeikben élő Ornithodoros-óvantagok (úgynevezett lágykullancsok) játszanak központi szerepet. A varacskos disznók általában nem mutatnak klinikai tüneteket, de szöveteikben hosszú ideig fennmaradhat a vírus. A fiatal állatokban átmeneti virémia alakulhat ki, amely lehetővé teszi a kullancsok megfertőződését. A bozótdisznók és a vörös folyami disznók szintén tünetmentesen fertőződhetnek, de szerepük kisebbnek tekinthető.

Az Ornithodoros nembe tartozó óvantagok hónapokig vagy akár évekig hordozhatják a vírust, és szexuális úton vagy a petéken keresztül utódaiknak is továbbadhatják. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az ASP-vírus az egyetlen ismert, ízeltlábúak által terjesztett DNS-vírus.

Európában és Ázsiában a vaddisznók kiemelkedő szerepet töltenek be a fertőzés fenntartásában és terjesztésében. A vaddisznók és házisertések közötti kapcsolat, valamint a nem megfelelő járványvédelmi intézkedések elősegíthetik a vírus bejutását az állattartó telepekre. A fertőzés közvetlen állat–állat érintkezéssel, vérrel, testváladékokkal, bélsárral, fertőzött tetemekkel, sertéshústermékekkel, illetve szennyezett tárgyakkal és járművekkel is terjedhet. Az élő állatok és sertéshústermékek illegális mozgatása különösen fontos szerepet játszik az új, egymástól távoli kitörések kialakulásában. A 6. oldalon található ábra ezeket a terjedési ciklusokat és kapcsolódásaikat foglalja össze.

Klinikai formák és kórbonctani elváltozások

Az ASP túlheveny, heveny, félheveny és idült formában jelentkezhet. A túlheveny lefolyást többnyire magas virulenciájú törzsek okozzák. Ilyenkor akár 42 Celsius-fokos láz, étvágytalanság és levertség figyelhető meg, de az állatok előzetes tünetek nélkül is hirtelen elpusztulhatnak.

A heveny forma során 40–42 Celsius-fokos láz, étvágytalanság, elesettség és az állatok összebújása jellemző. A füleken, végtagokon, orron, farkon, nemi szerveken és a has alsó részén kékes elszíneződés jelenhet meg. Gyakoriak a bőr pontszerű vagy nagyobb vérzései, a véres orrváladék, a nehézlégzés, a tüdőödéma, a hányás és a hasmenés. A megemésztett vér miatt a bélsár sötét színű lehet, a vemhes kocák pedig elvetélhetnek.

A boncolás során a heveny forma jellegzetes elváltozása a súlyosan megnagyobbodott, sötét, vérrel telt lép. Gyakori a nyirokcsomók vérzéses gyulladása, különösen a gyomor és a máj környéki, a vese körüli és a bélfodri nyirokcsomókban. Vérzések alakulhatnak ki a vesékben, a belek savóshártyáján, a szív külső felszínén és a húgyhólyagban is.

A félheveny forma tünetei hasonlóak, de rendszerint lassabban alakulnak ki. Az elhullás 30–70 százalék között változhat, és általában a fertőződést követő 7–20. napon következik be. A heveny formában az elhullás gyakran már a 3–7. napon bekövetkezik, és aránya elérheti a száz százalékot.

Az idült formát rendszerint alacsony virulenciájú vírustörzsek okozzák. Ízületgyulladás, bőrelváltozások, lesoványodás, fejlődésbeli visszamaradás és vetélés jellemezheti. A vírus által kiváltott immungyengülés miatt másodlagos bakteriális fertőzések, tüdőgyulladás, mandulaelhalás és több testüreget érintő savóshártya-gyulladás is kialakulhat. Az idült fertőzött állatok járványügyi szempontból különösen veszélyesek lehetnek, mert hosszú ideig hordozhatják a vírust.

A betegség kialakulása és az immunrendszer károsodása

A fertőzés rendszerint szájon és orron keresztül, vagy fertőzött óvantag csípésével következik be. A vírus kezdetben a mandulákban és a környéki nyirokcsomókban szaporodik, majd a nyirokkeringéssel és a vérrel más szervekbe is eljut. Legfontosabb célsejtjei a monociták és makrofágok.

A fertőzés kezdeti szakaszában a vírus gátolja a megfertőzött sejtek programozott sejthalálát, így elegendő időt biztosít saját szaporodásához. Később azonban apoptózist és nekrózist idéz elő a fertőzött, valamint a környezetükben található, közvetlenül nem fertőzött sejtekben is. A makrofágok nagy mennyiségű gyulladáskeltő citokint, többek között IL-1-et, IL-6-ot, IL-8-at és TNF-alfát termelnek. Ez az úgynevezett citokinvihar a limfociták tömeges pusztulását, súlyos nyirokszövet-károsodást és immunszuppressziót okoz.

Forrás: Ruedas-Torres és munkatársai: Pathogenicity and virulence of African swine fever virus

A másik meghatározó kóroktani folyamat a vérzések kialakulása. A gyulladásos citokinek megváltoztatják az erek belső felszínét alkotó endotélsejtek működését, fokozzák az erek áteresztőképességét, és elősegítik a véralvadási rendszer kóros aktiválódását. Ennek következtében szétszórt érpályán belüli véralvadás, vérlemezkefogyás, szöveti ödéma és többszervi vérzés alakulhat ki. A folyamatot a tanulmány 9. oldalán szereplő ábra részletesen bemutatja.

Diagnosztika

Az ASP gyors és megbízható diagnosztikája alapvető fontosságú. A klinikai tünetek és kórbonctani elváltozások önmagukban nem tekinthetők elegendőnek, mert más betegségek, különösen a klasszikus sertéspestis és a súlyos sertés reprodukciós és légzőszervi szindróma, hasonló tüneteket, vérzéseket és magas elhullást okozhatnak.

A hemadszorpciós vizsgálat hosszú ideig alapvető módszernek számított, de speciális laboratóriumot és elsődleges sejttenyészeteket igényel, az eredményre pedig több mint egy hetet kell várni. Emellett egyes vírusváltozatok a CD2v fehérjét kódoló gén hiánya miatt nem okoznak hemadszorpciót.

A leggyakrabban alkalmazott módszerek ezért a vírus genetikai anyagát kimutató molekuláris vizsgálatok. A valós idejű PCR-t a vírus nukleinsavának kimutatásában arany standardnak tekintik. Terjednek az egyszerűbb, gyorsabb izoterm amplifikációs eljárások, így a LAMP-, RCA- és RPA-módszerek is. A CRISPR-alapú technológiák a következő generációs diagnosztikai eszközök ígéretes képviselői.

Az ellenanyagok ELISA-vizsgálattal vagy helyszínen használható gyorstesztekkel is kimutathatók. A heveny fertőzésben azonban az állatok gyakran még az ellenanyag-termelés megindulása előtt elpusztulnak, ezért ezek a vizsgálatok sok esetben kevésbé használhatók.

Védekezés és vakcinafejlesztés

Az ASP elleni védekezés legfontosabb eleme a vírus behurcolásának megelőzése. Ehhez a házi- és vaddisznóállományok rendszeres megfigyelése, a járványvédelmi intézkedések szigorú betartása, a gyors diagnosztika és az állatok, termékek, járművek, illetve eszközök mozgásának ellenőrzése szükséges. Kitörés esetén a fertőzött állatok felszámolása, a telepek fertőtlenítése és a forgalmi korlátozások együtt alkalmazandók. Az oltás önmagában nem helyettesítheti ezeket az intézkedéseket, hanem csak szervezett járványvédelmi program, utólagos ellenőrzés és megfelelő biológiai biztonság mellett használható.

Az inaktivált, alegység-, mRNS-, DNS- és vírusvektor-alapú vakcinajelöltek eddig nem nyújtottak következetes és megbízható védelmet. A legígéretesebb eredményeket az élő, attenuált vírusokon alapuló oltóanyagokkal érték el. Ezek egyszerre válthatnak ki sejtes és ellenanyagos immunválaszt, ugyanakkor biztonsági kockázatokat is hordoznak. Fennállhat a virulencia visszatérésének, a tartós fertőzés kialakulásának, valamint a különböző vírustörzsek közötti elégtelen keresztvédelemnek a veszélye.

Az I177L gén törlésével előállított attenuált vakcinajelölt kísérleti körülmények között erős védelmet és meghatározott dózisoknál steril immunitást biztosított az Eurázsiában keringő virulens törzsekkel szemben. Ezt, valamint egy MGF-géntörlést tartalmazó másik vakcinát Vietnámban engedélyezték. A nem megfelelően ellenőrzött, rossz minőségű oltóanyagok használata azonban súlyos kockázatot jelenthet, mert tartós vagy idült fertőzést okozhatnak, és a vad típusú vírusokkal rekombinálódva új változatokat hozhatnak létre.

Következtetések

A tanulmány szerint az afrikai sertéspestis továbbra is a világ sertéságazatának egyik legsúlyosabb fenyegetése. A vírus összetett felépítése, számos virulenciafaktora és az immunrendszert kijátszó mechanizmusai jelentősen megnehezítik a védekezést. Sok vírusfehérje működése, a védettség kialakulásának pontos mechanizmusa és a hatékony immunválasz feltételei továbbra sem teljesen ismertek.

A betegség hosszú távú visszaszorításához olyan biztonságos és hatékony vakcina szükséges, amelyhez nagy áteresztőképességű DIVA-diagnosztikai módszer kapcsolódik. Ez tenné lehetővé a fertőzött és a vakcinázott állatok elkülönítését. A vakcinázásnak ugyanakkor mindig átfogó járványvédelmi és felszámolási program részeként kell működnie, figyelembe véve az egyes térségek eltérő járványtani és társadalmi-gazdasági viszonyait.

A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:

Forrás: Ruedas-Torres és munkatársai: Pathogenicity and virulence of African swine fever virus

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131