A Felső-Kiskunság pusztáinak mélyebb fekvésű területein egykor a tavaszi, sekély vizek megjelenése a táj természetes működésének része volt. A téli és kora tavaszi csapadék időszakos vagy tartósabb megjelenése a talajfelszínen a mezőgazdasági területek kedvező állapotát mutatta. Napjainkra azonban ezek a tavaszi vízállások csak kivételes években alakulnak ki természetes módon.

A szivattyúzás február végén kezdődött, és mintegy két héten át tartott (fotó: Török Zoltán)

Pedig a sekély, gyorsan felmelegedő víztestek a szikes puszták meghatározó elemei. Nemcsak a szikes élőhelyek természetes egyensúlyának fenntartásában játszanak szerepet, hanem kedvező feltételeket teremtenek a kétéltűek szaporodásához, valamint a parti- és gázlómadarak táplálkozásához. Minden tavasszal néhány hétre új életet visznek a tájba, majd a nyári meleg hatására kiszáradnak.

A vízrendezések, a tájhasználat átalakulása, valamint a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb és hosszabb aszályok megváltoztatták a táj vízháztartását. Ebben a helyzetben különösen felértékelődnek azok a természetvédelmi beavatkozások, amelyek képesek legalább részben visszaadni a vizes élőhelyek működéséhez nélkülözhetetlen vízdinamikát.

Mesterséges árasztás – gyors válasz a természettől

Ennek jegyében valósult meg 2026 tavaszán Nagyállás–Bösztörpuszta térségében egy ökológiai célú vízpótlás a XXXI-es csatornából történő vízkivétellel. A szivattyúzás február végén kezdődött, és mintegy két héten át tartott. Ez idő alatt nagyjából 95 hektáron alakult ki időszakos vízborítás. A vízutánpótlás fokozatosan csökkenő intenzitással egészen június közepéig tartott.

A víz megjelenése után alig néhány nappal megjelentek az első vízimadarak. Ez jól mutatja, milyen gyorsan képes reagálni az élővilág a megfelelő élőhelyi feltételek visszatérésére. Az idei tapasztalatok alátámasztják a beavatkozás jelentőségét: a kialakult sekély vízfelületek fontos táplálkozó-, pihenő- és költőhelyként szolgáltak a térség madarainak, miközben a kétéltűeknek is tökéletes szaporodóhelyet biztosítottak. Vöröshasú unka, kecskebéka, zöld varangy és zöld levelibéka jelenléte is észlelhető volt a területen.

Életre kelt a puszta: 61 madárfaj a területen

A tavaszi monitoring során a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai összesen 61 madárfaj jelenlétét dokumentálták (a teljes fajlista cikkünk végén található). Ez a szám jól mutatja, hogy a helyreállított élőhelyek milyen gyorsan betöltik ökológiai szerepüket. Különösen biztató, hogy több faj – köztük nyári lúd, gólyatöcs, bíbic – esetében sikeres költést is megfigyeltek.

Az árasztás idején olyan különleges madárfajok is felbukkantak a területen, mint a fekete gólya, bütykös ásólúd, gólyatöcs, kanalasgém és pásztorgém. A tavaszi vonulás során emellett nagy godák, pajzsos cankók és számos récefaj csapatai használták táplálkozó- és pihenőhelyként az időszakos vízfelületeket.

Az ökológiai célú vízpótlás nem helyettesíti teljesen a táj egykori természetes vízjárását, és nem állítja vissza a természetes hidrológiai folyamatokat, amelyek évszázadokon át formálták a Duna–Tisza köze vizes élőhelyeit (fotó: Kecskeméti Anna)

Szükséges a legeltetés is

A víz fokozatos visszahúzódását követően ezeket a szikes gyepeket a nyári időszakban Igazgatóságunk nagyállási magyar szürke szarvasmarha gulyája legeli. A természetvédelmi célú legeltetés és a vízpótlás együttesen alakítja ki azt a mozaikos élőhely-szerkezetet, amely hozzájárul a jellegzetes szikes gyepek fennmaradásához, és a Felső-Kiskunság természeti örökségének megőrzéséhez.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ökológiai célú vízpótlás nem helyettesíti teljesen a táj egykori természetes vízjárását, és nem állítja vissza a természetes hidrológiai folyamatokat, amelyek évszázadokon át formálták a Duna–Tisza köze vizes élőhelyeit. Ugyanakkor az egyre gyakoribb aszályos években ezek a beavatkozások sok esetben az egyetlen esélyt jelentik a sekély vizekhez kötődő fajok túlélésére. Emellett megállítja a gyepek fűhozamának csökkenését, így a legelő állatok fenntartását is segíti.

Befektetés a jövőbe

A nagyállási árasztás eredményei is igazolják, hogy a természetvédelem ma már nem csupán a meglévő természeti értékek megőrzéséről szól, hanem egyre inkább azok működési feltételeinek helyreállításáról. A megfelelő időben visszatartott és a tájba juttatott víz néhány hét alatt képes újraindítani azokat az ökológiai folyamatokat, amelyek természetes körülmények között ma már csak ritkán jönnének létre.

Egy olyan térségben, ahol az aszály évről évre visszatérő kihívás, minden sikeres vízpótlás egyszerre szolgálja a biológiai sokféleség megőrzését, a fenntartható tájhasználatot és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.

A megfelelő időben visszatartott és a tájba juttatott víz néhány hét alatt képes újraindítani azokat az ökológiai folyamatokat, amelyek természetes körülmények között ma már csak ritkán jönnének létre (fotó: Gálos Anna)

Megfigyelt madárfajok:

apró partfutó, aranylile, barátréce, barázdabillegető, barna rétihéja, bíbic, billegetőcankó, böjti réce, bütykös ásólúd, bütykös hattyú, cigánycsuk, cigányréce, csörgő réce, dankasirály, daru, erdei cankó, ezüstlile, fattyúszerkő, fehér gólya, fekete gólya, fenyőrigó, füstös cankó, fütyülő réce, gólyatöcs, gulipán, havasi partfutó, kanalas réce, kanalasgém, kékes rétihéja, kendermagos réce, kerceréce, kerecsensólyom, kis kócsag, kis lile, kis póling, kis vöcsök, kormos szerkő, nádi sármány, nagy goda, nagy kócsag, nagy póling, nagy sárszalonka, nyári lúd, nyílfarkú réce, pajzsoscankó, parlagi sas, partifecske, pásztorgém, piroslábú cankó, réti cankó, réti pityer, rétisas, sárga billegető, sárszalonka, szerecsensirály, szürke cankó, szürke gém, tőkés réce, üstökösgém, vándorsólyom, vörös gém

A témához kapcsolódó korábbi cikkünk itt olvasható.

Forrás: KNP