A fiús suta történetének kezdete még 2002-re nyúlik vissza. Hivatásos vadászunk, Szabó Tibor és bátyám selejt őzbak elejtését tervezték április végén a Bátaszéki Vadászegylet Zsizsák nevű területrészén.

Fotó: Agro Jager News 

A területen lévő őzbakok megfigyelése közben vették észre a barkás agancsot növesztett sutát. Azonban a lőtávolon belül látott selejtbak elejtésének lehetősége sokkal inkább lekötötte őket, úgyhogy még aznap töret került bátyám kalapjára.

2003-ban a hivatásos vadász területét bejárva már nem találkozott vele, idén azonban ismét feltűnt ugyanazon a helyen, mint két évvel korábban. Késő nyáron több alkalommal is körülnéztem ott, de nem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. Azután teltek a hónapok, és elérkezett december 23-a. Ezen a napon a szokott csapat  a hivatásos vadász, Csapó Attila vadásztársam és jómagam  reggel 8 órakor elindult őzsuta és őzgida selejtezésre.

Az időjárással nem voltunk teljes mértékben megelégedve. A pár napja lehullott hó még megmaradt foltokban, 2 fok volt a hőmérséklet, és egy kicsit zavaró volt a közepes erősségű déli szél. A vadkár megelőzésének érdekében a szőlőültetvényeken illetve azok közelébe terveztük utunkat.

Az összeverődött rudliból a hozzáértő szemek gyorsan kiválasztották a selejtezésre érett sutát vagy sutagidát. Ez nagy segítség volt, csak a pontos lövésre kellett koncentrálnom. Sajnos a terület emberek és gépjárművek által nagyon zavart – és itt nem csak a vadászokra gondolok–, így a vad mozgás nélkül csak másodpercekig várja be a közeledő embert. Ezért is jó, hogy már négy éve együtt vadászunk és mindhárman tudjuk, hogy gyorsnak kell lennünk, ha szakszerűen és eredményesen akarunk vadászni.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Én maximálisan megbízok vadásztársaim tudásában, és ők is tudják, hogy csak azt a sutát ejtem el, amit ők selejtezésre alkalmasnak talának. Három órával indulásunk után egy sutát és egy sutagidát sikerült elejtenünk. Természetesen lett volna még több lehetőségünk, de nem volt semmiféle indok a többi példány kilövésére.

Az idő előrehaladta miatt csak a zsizsáki területet nézhettük meg. A szántás közepén hattagú rudlit láttunk. A bírálók tették a dolgukat, én a napos tájat néztem.

– Ott az agancsos suta! – mondja Tibor.

Persze mindezt teljes nyugalommal. Vérnyomás, adrenalin emelkedőben, nem is kicsit. Attila megerősíti a hírt. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam. Úgy 300 méterre voltak tűlünk és távolodtak. Haladási irányunkon úgy változtattunk, hogy a vonuló csapat hozzánk minél közelebb kerüljön. Ez bevált, de a felénk araszoló őzek szél alá kerültek.

A fiús suta volt a vezérük, agancsa segítségével egy tőle még nagyobb sutát noszogatott maga előtt. A céltávcsőben már én is láttam az agancsát. A suta helyzetéről folyamatosan megerősítettek a megfigyelők: első, második a sorban, ne lőj, mert mögötte van egy másik stb.

Vonalunkba érve tőlünk kb. 220 méterre megálltak és a 22-250 kaliberű Remington fegyveremből 1130 m/s kezdősebességgel elindult lövedék. A másodperc tizedrésze alatt csapódott a suta testébe, a lapocka felett a gerincbe. A suta azonnal összeesett és szenvedés nélkül múlt ki.

A hagyományoknak megfelelően megadtuk a tiszteletet az elejtett vadnak. Zsigerelt súlya 19 kg volt, életkorát nyolc évre becsültük. A bal agancsszár 12 cm hosszú, a jobb oldalon 2 cm hosszú és 2 cm széles csontkinövés található. Mindkét agancs barkában volt, ugyanúgy, mint két évvel korábban is.

A petefészkek épek voltak, de semmilyen jel nem utalt arra, hogy korábban utódot hozott volna világra. Az emlője előtt fiús szőrpamacs volt látható kisebb dudorral együtt. A felvágáskor láttuk, hogy a dudort zsírlerakódás okozta.

Titkon reméltem, hogy nekem sikerül majd elejteni, mert ez nem mindennapi trófea egy vadász életében. Édesapám, aki 1956-tól 39 évig vadászott ezen a területen, nem emlékszik arra, hogy ilyen suta élt volna itt.

Köszönöm a vadásztársaimnak, hogy az elejtésben segítségemre voltak. Bízom benne, hogy nekik is örök élmény marad a közös vadászatunk. Igazi csapatmunka volt.