Vadászat
Egy vadászpuska emlékére
Szépen pattogott körülöttem a puska. Egy tisztáson álltam és mind szaporább szívveréssel vártam, hátha meglep hirtelen egy szalonka. Semmi. Már március derekán jártunk, erősen a szezonban, de még nem sikerült elsütnöm duplapuskám. Tíz nappal korábban gyönyörűen pisszegve jött az a bizonyos első, amit kalaplevéve köszöntöttem, de azóta csak villanni láttam egyet-egyet.
Kilencen voltunk kinn ezen a hajnalon és csupán én nem tettem lövést. A városba vezető út nagy meséléssel telt. Barátom kilenc hosszúcsőrűt látott. Izzó tekintettel magyarázta melyik, honnan jött, hogy fordult, ő hogy kapkodott és hibázta el őket. Izgatottak voltunk és alig vártuk, hogy elteljen a nap jöhessünk mihamarább az alkonyi húzásra.
Reggeli utáni bóbiskolásomból ideges telefon riasztott cimborám puskáját ellopták autójából, amíg ő átöltözött és megreggelizett.
– Az egész nem tartott tovább egy óránál! – magyarázta elfúló hangon. Tudta, hogy nem kellene otthagyni, de az ébredő belváros reggeli forgatagában nem számított ilyen gaztettre. Egyszeri könnyelműség milyen súlyos árat követelt! Hol volt már a párás hajnal szalonkalázas hangulata?! Kapkodó telefonok, ügyintézés, rohangálás. Koszos utcácska még koszosabb rendőrőrsén lombrosoi arcok között várakozni hát nem így indult a nap!
Nyugtalan volt a délután is. Úgy éreztük magunkat, mintha meghalt volna valaki. Agyunk tudta, hogy a baj megtörtént, de fel mégse foghatta. Egy nehéz orosz bockpuska volt, különösebb anyagi érték nélkül, de az érzelmi kötődés forintban kifejezhetetlen. Barátom még édesapjától kapta. Ezzel tanulta ki a sörétlövés mibenlétét, ezzel ejtette első vadjait. És most hirtelen nincs. Nincs!
Az esti les néma volt, de nem hiszem, hogy komolyabb veszélyt jelentettem volna bármilyen szalonkára, még ha arra is vetődik. Elhatároztam, hogy kölcsönadom puskámat barátomnak. Az nem lehet, hogy erről a szezonról csak ez a rossz élmény maradjon meg neki. Nem fogadta el.
– Amíg Te nem lősz madarat, addig ne is reméld, hogy a kezembe veszem a puskád! – mondta. Nagyot sóhajtottam. Most már kétszeresen koncentráltam, hogy mielőbb meglőhessem az idei szalonkámat, hiszen az ő esélyeit is rövidítette esetleges hibázásom.
Következő hajnalban együtt álltunk meg azon a standon, ahol az előző nap parádés húzás volt. Cimborám még sötétben mutogatta melyik, honnan jött, merre ment. Cseres fiatalosban álltunk egy kis tisztáson, a fák néhány centivel értek kalapunk fölé. Zsongott a fejem a sok lehetséges iránytól, ahonnan érkezhetett az erdők királynője. Nincs két azonos hajnal! Nincs két azonos les! – szóltam magamra. Elhessegettem gondolataimból mind a kilenc szalonkát. Igyekeztem elcsípni minden neszt, minden villanást. Az elmondottakból kitűnt, hogy alacsonyan érkeznek a madarak és gyorsan vágnak félre. Nem vagyok egy villámkezű puskás, ezért szuggeráltam magam: Gyorsnak kell lenned! Nem lesz időd célozgatni!
Lassan pirkadni kezdett. Kezem már félig megfagyott a csípős időben, amikor az első lövések dördültek. Szívem majd kiugrott mellkasomból.
– Itt van! – kiáltott rám barátom a hátam mögül. Balra kaptam a fejem. Szalonka! Durr! A madár hátrabukfencet vetett a levegőben és leesett. A hajnal vörösében néhány tollpihe szállingózott alá. Lihegtem. A víz kivert. Megvan! zakatolt agyamban.
– Törd már meg! – szólt rám kísérőm.
– Ja, igen
patroncsere
hátha – hebegtem. Hiába jött volna másik madár. Gondolataim már amott, tizenöt méterrel előrébb egy kis cser tövében jártak.
Ólomlábakon érkezett a húzás vége. Egyenesen a kiszemelt fácska irányába indultunk, és ott találtam a hőn áhítottat, az első idei szalonkámat. Tavaly nem mosolygott rám Diána, így hosszú böjt végére értem. A madár felett állva párás tekintettel gratulált barátom. Hihetetlen lelki hullámvasutazásban voltunk társak az elmúlt nap folyamán. A párkák jól összekuszálták a sors fonalát. A gyülemlő feszültség itt, a közösen zsákmányolt vad feletti örömben robbant szét.
Furcsa érzések tomboltak bennem, ahogy ballagtunk kifelé az erdőből. Ha nem áll meg barátom mögöttem, akkor nem veszem észre a takarásból némán suhanó szalonkakakast. Kétemberes madár volt. Ha ő nincs ott, valószínűleg nem is tudok lövést tenni. Ha nem lopják el a puskáját, akkor ő nincs ott! Illetve én nem állok ott, hiszen ő vadászott volna azon a helyen!
Tudom, hogy barátságunkat még jobban erősíti ez a bajban közösen zsákmányolt szalonka, de mégis gonosz fintora a sorsnak, hogy ezt egy pitiáner tolvajnak köszönhetem .
Vadászat
Aranyérmes trófeák Sárosfőn
Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt.
Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt. A trófeamustra állományában a szeptemberben elejtett bikák közül 118-nak az agancsát láthatták a résztvevők – adta hírül a vármegyei hírportál.
A veol.hu beszámolója szerint a kiállított trófeák jól tükrözték a Bakonyerdő Zrt. gímbikaállományának minőségét. A látványos méretű, érmes trófeák mellett, számos érdekes, torz agancs és nem kívánatos, úgynevezett selejt is helyet kapott a trófeamustra állományában.
A hagyományos szezonértékelő találkozón Varga László vezérigazgató és Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető köszöntötte az esős idő ellenére szép számban összegyűlt kollégákat és vendégeket.
Varga László vezérigazgató örömét fejezte ki, hogy a kollégákon kívül számos visszatérő vendég érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a pandémiás időszakban elindult szakmai munka eredményei egyre markánsabban látszanak, ami a szakszemélyzet munkáját dicsérik. Az erdőgazdaság szeptemberi vadászati teljesítményéről úgy fogalmazott, a tervet kissé túlteljesítve zárták a hónapot, a gímbika szezon száz millió forintot meghaladó bevételt hozott a társaságnak.
Pölöskei Balázs osztályvezető elmondta, a szeptember szokatlan módon indult a nagy hőséggel, majd a csapadékos, viharos szeles időjárás nehezítette a körülményeket, ennek ellenére a tervezett mennyiségű és minőségű vadat sikerült terítékre hozni. Mindez számokban azt jelenti, hogy 130 vendégvadászt fogadtak az erdészetek, zömében német ajkúakat, köztük 43 hazai vendéget is. A bérvadászok 150 bikát hoztak terítékre a bőgésben. Ezek közül három aranyérmes, 21 ezüstérmes és 61 bronzérmes bika került bírálatra eddig.
Pölöske Balázs arról is szólt, komoly kihívás előtt állnak az erdőgazdaságok, hiszen a társadalmi és gazdasági nyomás miatt előírás a vadlétszám jelentős csökkentése, így a gímszarvasoké is. Ezért a következő időszakban folytatódik a szarvasvadászat immár a szakszemélyzet által. Hangsúlyozta, a vadbiológia és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár. A kevesebb vad, egymásra és a környezetére is kisebb hatással van.
A trófeamustra jó hangulatban telt és kiváló lehetőséget nyújtott a baráti beszélgetésekre, a szakmai tapasztalatok és élmények megosztására is.
Forrás: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK
Vadászat
Három a magyar igazság!
Bozsolik Dániel élménybeszámolója:
A kánikulát követő hidegfront okozta lehűlés meghozta az idei bőgés kezdetét vadászterületünkön. Először szeptember 10-én találkoztunk, ezen a napon 8 bika hallatta hangját környékemen. Naplemente után négy fiatal bika (egy bőgve) jelent meg a dombélen, ahol a legények egymásnak feszülve tesztelték fejdíszüket. Egyikőjük jobb szára érdekes képet mutatott, osztott középágúnak vélelmeztem, azonban a folyamatos harc miatt nem tudtam egyértelműen elbírálni.
Fordult a szelem, úgy döntöttem nagyot kerülve alulról rájuk cserkelek. Félúton járva egy elhagyatott szőlőből kilépett egy harmadik agancsú bika, melynek bal szárát látván a keresőtávcsövet gondolkodás nélkül puskára váltva terítékre hoztam.
Másodjára, szeptember 25-én, ismét a lucernatáblára esett a választásom, ez alkalommal a szarvasok várt kiváltó helyétől nem messze, egy diófán helyezkedtem el. Az erdőből 200 m-re öt bika váltott ki, köztük a rendellenes agancsot viselő.
Folyamatosan mozgásban volt, míg a legnagyobb bika visszazavarta őt az erdőbe. Pár perccel később néhány reccsenés hallatszott az erdőből: hátha, visszajön. Szív kalapál, majd .. megjelenik két süldő a keresőtávcső túloldalán, túrkáltak, mintha tudták volna, ma szabadon garázdálkodhatnak.
Harmadjára: elmélyedve figyeltem a disznók munkáját, mikor megpillantottam szemem sarkában a kiszemeltet, miközben kb. 70 m-re nyugodtan legelt. Az egyre erősödő szürkület miatt már csak az alkalmas pillanatra vártam, majd keresztbe fordult..
Írta és fényképezte: Bozsolik Dániel
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
III. Takács Tibor Emlékverseny
Jótékonysági Koronglövő Versenyt szerveztek Takács Tibor emlékére
Jótékonysági Koronglövő Verseny Takács Tibor emlékére. A verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Harmadik alkalommal rendezte meg a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Vármegyei Területi Szervezetével karöltve, a Takács Tibor Koronglövő Versenyt. A nevezési díjak az alapítvány számlájára folynak be.
A Soponya és Aba közötti Sportlőtér október 11-én adott helyet az előre meghirdetett gyorsított korongvadászatnak. Szép számmal jelentkeztek a megmérettetésre, összesen 21-en indultak a dobogós helyezésekért, vadász- és sportlövő kategóriában. A kiírásban a szervezők a verseny céljaként fogalmazták meg a vadászati kultúra ápolását, a szakmai sport- és baráti kapcsolatok erősítését, a versenyzési lehetőség biztosítását.
Tarró István, a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd a Soponyai Sportlőtér vezetője, Szolga József elmondta, hogy a verseny lebonyolítása a FITASC és a MVE szabályai szerint történik.
Alapítvány a hivatásos vadászok megsegítésére
A vármegyei vadászkamara jótékonysági céllal hozta létre a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítványt: – Az idei esztendőben is több, arra rászoruló hivatásos vadászt támogattunk gyerekeik beiskolázásakor, vagy éppen egy életpálya lezárásaként, nyugdíjba vonulásakor. Jövőre, a közhasznú jogállás megteremtésével, lehetővé válik a személyi jövedelemadó 1 %-os felajánlása az alapítványunk számlájára.
Reméljük, hogy a rendezvények, egyéb felajánlások bevétele fedezetül szolgál a jelenleginél is több, arra érdemes hivatásos vadász megsegítésére. Minden fórumot megragadunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, milyen támogatásban részesülhetnek a hivatásos vadászok munkavégzés közben elszenvedett baleset, tartós betegség esetén. Céljaink között szerepel elhunyt hivatásos vadászok gyermekeinek pártfogásában, esélyegyenlőségük megteremtésében, anyagi helyzetük javításában való részvétel. További célunk hivatásos vadászok lakhatásának elősegítése, nyugdíjas, illetve idős hivatásos vadászok gondozása, támogatása. A mai, Takács Tibor személye előtt tisztelgő, rá emlékező, alapítványi koronglövő verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és fáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember, az ütést is, meg a simogatást is – fogalmazott Tarró István, az alapítvány kuratóriumi elnöke.
Takács Tibor emlékezete
Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12.-én, életének 57. évében hunyt el. Az életerős vadászembert legyőzte a koronavírus. Évtizedes munkájának eredménye, hogy a cég legjobb gímbikái ma már a fehérvárcsurgói kertből kerülnek ki, ugyanígy a szikaszarvas-gazdálkodás és a pisztrángtelepítés kidolgozása, a Gaja-völgy megújulása is Tibor érdeme.
A gyorsított korongvadászat dobogós helyezettjei:
Vadász kategóriában (országos versenyen nem indulók): I. Zángó Zoltán II. Szekeres Gábor III. Szabó Máté
Sportlövő kategóriában (országos versenyen indulók): I. Házi Gergely II. Csákány Csaba III. Komáromi Ferenc (pályasúlyozással)
Különdíjban részesült: Molnár Istvánné sportvadász
Forrás: OMVK
You must be logged in to post a comment Login