Keressen minket

Vadászat

Szalonkavarázs

Közzétéve:

Feltöltő:

A hűvös szél sejtelmesen végigborzolta a völgyet, átfurakodva lankán és meredélyen, bokrok-cserjék sokaságán, megkerülve az éltes fatörzseket, nyugalmából támasztva fel a száraz, földre hullt faleveleket.

Az erdő mélyén hirtelen megtorpant, rácsodálkozva az utolsó elmúló csillagra, majd újult erőre kapva megindult, hogy ébressze az erdő lakóit. A távolból felderengett a pirkadó nap halvány, párás ruhába öltözött körvonala. Hajnalodott.

Az idei tavasz kissé megkésett, a tél így a naptári tavasz derekán is megvillantotta elfogyó, de nem teljesen elkészült erejét. Fagyos lépteit nyomát elszórva hagyta a zúzmarás talajon. Lassan az erdei csendélet megelevenedni látszott, ahogy a szürkeséget átvették a színek. A rigók füttye élesen vízhangzott a tájon, örömteli szonátába kezdtek az erdő kis napszámosai, túlélve ezt az éjszakát is. Távolabb egy bagoly, valószínűleg jóllakva pocokkal, egerekkel, teli beggyel vitorlázva közelített fészke felé, valami régi-régi sok esztendőt megélt megcsonkított odvas tölgyhöz. Ha vallatnánk, sok szép, gyönyörű és szomorú történetnek lehetnénk részesei. Ő már ott állt az első világégés idején is, a másodikat is megélte, ott állt akkor, amikor szabadságért kiáltott a pesti nép, és fedezékért bújtak meg törzse mögött, éltes teste biztonságában. Többször perzselte tűz, párszor kijelölték vágásra, de mindannyiszor túlélte. Látta társai pusztulását, az új nemzedék felcseperedését. Vajon ki lehet Ágota és Tomi, aki 1955-ben véste nevét a lehántott kéreg helyére? Élnek-e még, mi lett velük, visszatérnek-e egyszer emlékezni? S vajon mikor érhette a végzetes villámcsapás a matuzsálemet, ami törzsét kettéhasítva fél oldalát letaszítva pusztította el.

Elmerengő gondolataimból hangos verébcsivitelés hoz vissza a valóságba. Valami finom falaton veszhetett össze a csicseri had, és az előttem lévő bokorról lehuppanva a földre, pár pillanatig felém sandítva, menekülésre fogják a dolgot.

Társam Zoltán, baljában puskáját fogva, széttárt karokkal tanácstalanul néz felém. Hát igen, úgy érzem ma sem szól a tizenkettes. Azonban valami belső kényszertől vezérelve türelemre intem, és bízom Diana kegyeiben. Ő tudja, tapasztalatom nagyon kevés, de kitartásom az végtelen. Hátha.

A völgy lassan kivilágosodik én reményt vesztve, nézek a fák fölé. Addig merengek, míg megpillantok az égbolt nyugalmából elváló, bizonytalan szárnycsapásokkal, kissé imbolyogva közeledő madarat. Szívem hangosan feldobban, majd zakatolni kezd. Talán Ő az! Ő az oly sokat várt, oly sokat olvasott és emlegetett, játékos szárnycsapásokkal közeledő hosszúcsőrű. A messzi vándor, ki nászát üli erdeinkben. Ő az, az erdei szalonka!

Úgy érzem, bizonytalanul, de felismertem. Na de nem azért, mert számtalanszor láttam, hanem azért, mert ilyen madarat még nem. Kivéve azt az egyet, amit rendszeres sóvárgással nézek Gyuri barátom fali szentélyén. Ott áll a központi helyet díszítő, dürrögőre tömött egyed.

Ő, csak Ő lehet. Igen. Felém veszi az irányt. A fegyver lendül s a lövés eldörren, elnémítva az erdő kelő zűrzavarát. Szertefoszlik a varázs, amint lehuppan tőlem kissé távolabb, fagyos ravatalára, a deres fűszálak közé.

Zoltánra nézek, aki kalapját emelve bólint felém. Megtöröm a fegyvert és bizonytalan léptekkel indulok a madár felé. Ilyen nehezen még sohasem indultam el, ilyen lassan még sohasem telt az idő. Tényleg szalonkát lőttem?

Rátalálva letérdelek elé, meleg kis testét két tenyerem közé fogva emelem mellemhez. Figyelem csapzott ruháját, amit megszórt a sörét. Fekete gombszemébe nézve lelkiismeret-furdalás gyötör, elnyomva azt a szenvedélyt, amiért puskát ragadtam. Lágyan kalapomba helyezem, gondolva a hosszú hazaútra.
Ő az. Ő az első szalonkám.

Vadászat

Aranyérmes trófeák Sárosfőn

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt.

Published

on

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt. A trófeamustra állományában a szeptemberben elejtett bikák közül 118-nak az agancsát láthatták a résztvevők – adta hírül a vármegyei hírportál.

Fotó: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

A veol.hu beszámolója szerint a kiállított trófeák jól tükrözték a Bakonyerdő Zrt. gímbikaállományának minőségét. A látványos méretű, érmes trófeák mellett, számos érdekes, torz agancs és nem kívánatos, úgynevezett selejt is helyet kapott a trófeamustra állományában.

A hagyományos szezonértékelő találkozón Varga László vezérigazgató és Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető köszöntötte az esős idő ellenére szép számban összegyűlt kollégákat és vendégeket.

Varga László vezérigazgató örömét fejezte ki, hogy a kollégákon kívül számos visszatérő vendég érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a pandémiás időszakban elindult szakmai munka eredményei egyre markánsabban látszanak, ami a szakszemélyzet munkáját dicsérik. Az erdőgazdaság szeptemberi vadászati teljesítményéről úgy fogalmazott, a tervet kissé túlteljesítve zárták a hónapot, a gímbika szezon száz millió forintot meghaladó bevételt hozott a társaságnak.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Pölöskei Balázs osztályvezető elmondta, a szeptember szokatlan módon indult a nagy hőséggel, majd a csapadékos, viharos szeles időjárás nehezítette a körülményeket, ennek ellenére a tervezett mennyiségű és minőségű vadat sikerült terítékre hozni. Mindez számokban azt jelenti, hogy 130 vendégvadászt fogadtak az erdészetek, zömében német ajkúakat, köztük 43 hazai vendéget is. A bérvadászok 150 bikát hoztak terítékre a bőgésben. Ezek közül három aranyérmes, 21 ezüstérmes és 61 bronzérmes bika került bírálatra eddig.

Pölöske Balázs arról is szólt, komoly kihívás előtt állnak az erdőgazdaságok, hiszen a társadalmi és gazdasági nyomás miatt előírás a vadlétszám jelentős csökkentése, így a gímszarvasoké is. Ezért a következő időszakban folytatódik a szarvasvadászat immár a szakszemélyzet által. Hangsúlyozta, a vadbiológia és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár. A kevesebb vad, egymásra és a környezetére is kisebb hatással van.

A trófeamustra jó hangulatban telt és kiváló lehetőséget nyújtott a baráti beszélgetésekre, a szakmai tapasztalatok és élmények megosztására is.

Forrás: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Három a magyar igazság!

Published

on

Bozsolik Dániel élménybeszámolója:

A kánikulát követő hidegfront okozta lehűlés meghozta az idei bőgés kezdetét vadászterületünkön. Először szeptember 10-én találkoztunk, ezen a napon 8 bika hallatta hangját környékemen. Naplemente után négy fiatal bika (egy bőgve) jelent meg a dombélen, ahol a legények egymásnak feszülve tesztelték fejdíszüket. Egyikőjük jobb szára érdekes képet mutatott, osztott középágúnak vélelmeztem, azonban a folyamatos harc miatt nem tudtam egyértelműen elbírálni.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Fordult a szelem, úgy döntöttem nagyot kerülve alulról rájuk cserkelek. Félúton járva egy elhagyatott szőlőből kilépett egy harmadik agancsú bika, melynek bal szárát látván a keresőtávcsövet gondolkodás nélkül puskára váltva terítékre hoztam.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Másodjára, szeptember 25-én, ismét a lucernatáblára esett a választásom, ez alkalommal a szarvasok várt kiváltó helyétől nem messze, egy diófán helyezkedtem el. Az erdőből 200 m-re öt bika váltott ki, köztük a rendellenes agancsot viselő.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Folyamatosan mozgásban volt, míg a legnagyobb bika visszazavarta őt az erdőbe. Pár perccel később néhány reccsenés hallatszott az erdőből: hátha, visszajön. Szív kalapál, majd .. megjelenik két süldő a keresőtávcső túloldalán, túrkáltak, mintha tudták volna, ma szabadon garázdálkodhatnak.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Harmadjára: elmélyedve figyeltem a disznók munkáját, mikor megpillantottam szemem sarkában a kiszemeltet, miközben kb. 70 m-re nyugodtan legelt. Az egyre erősödő szürkület miatt már csak az alkalmas pillanatra vártam, majd keresztbe fordult..

Írta és fényképezte: Bozsolik Dániel

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom

Vadászat

III. Takács Tibor Emlékverseny

Jótékonysági Koronglövő Versenyt szerveztek Takács Tibor emlékére

Published

on

Jótékonysági Koronglövő Verseny Takács Tibor emlékére. A verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Harmadik alkalommal rendezte meg a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Vármegyei Területi Szervezetével karöltve, a Takács Tibor Koronglövő Versenyt. A nevezési díjak az alapítvány számlájára folynak be.

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12. napján, életének 57. évében hunyt el. (Fotó: VADEX Zrt.)

A Soponya és Aba közötti Sportlőtér október 11-én adott helyet az előre meghirdetett gyorsított korongvadászatnak. Szép számmal jelentkeztek a megmérettetésre, összesen 21-en indultak a dobogós helyezésekért, vadász- és sportlövő kategóriában. A kiírásban a szervezők a verseny céljaként fogalmazták meg a vadászati kultúra ápolását, a szakmai sport- és baráti kapcsolatok erősítését, a versenyzési lehetőség biztosítását.

Fotó: OMVK

Tarró István, a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd a Soponyai Sportlőtér vezetője, Szolga József elmondta, hogy a verseny lebonyolítása a FITASC és a MVE szabályai szerint történik.

Fotó: OMVK

Alapítvány a hivatásos vadászok megsegítésére

A vármegyei vadászkamara jótékonysági céllal hozta létre a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítványt: – Az idei esztendőben is több, arra rászoruló hivatásos vadászt támogattunk gyerekeik beiskolázásakor, vagy éppen egy életpálya lezárásaként, nyugdíjba vonulásakor. Jövőre, a közhasznú jogállás megteremtésével, lehetővé válik a személyi jövedelemadó 1 %-os felajánlása az alapítványunk számlájára.

Fotó: OMVK

Reméljük, hogy a rendezvények, egyéb felajánlások bevétele fedezetül szolgál a jelenleginél is több, arra érdemes hivatásos vadász megsegítésére. Minden fórumot megragadunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, milyen támogatásban részesülhetnek a hivatásos vadászok munkavégzés közben elszenvedett baleset, tartós betegség esetén. Céljaink között szerepel elhunyt hivatásos vadászok gyermekeinek pártfogásában, esélyegyenlőségük megteremtésében, anyagi helyzetük javításában való részvétel. További célunk hivatásos vadászok lakhatásának elősegítése, nyugdíjas, illetve idős hivatásos vadászok gondozása, támogatása. A mai, Takács Tibor személye előtt tisztelgő, rá emlékező, alapítványi koronglövő verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és fáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember, az ütést is, meg a simogatást is – fogalmazott Tarró István, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Fotó: OMVK

Takács Tibor emlékezete

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12.-én, életének 57. évében hunyt el. Az életerős vadászembert legyőzte a koronavírus. Évtizedes munkájának eredménye, hogy a cég legjobb gímbikái ma már a fehérvárcsurgói kertből kerülnek ki, ugyanígy a szikaszarvas-gazdálkodás és a pisztrángtelepítés kidolgozása, a Gaja-völgy megújulása is Tibor érdeme.

Fotó: OMVK

A gyorsított korongvadászat dobogós helyezettjei:

Vadász kategóriában (országos versenyen nem indulók): I. Zángó Zoltán II. Szekeres Gábor III. Szabó Máté

Sportlövő kategóriában (országos versenyen indulók): I. Házi Gergely II. Csákány Csaba III. Komáromi Ferenc (pályasúlyozással)

Különdíjban részesült: Molnár Istvánné sportvadász

Forrás: OMVK

Tovább olvasom