Vadászat
Berti históriája
A történet régebben kezdődött, amikor Andor barátom vadász lett, és rendszeresen kijártunk a Beregdaróc és Csaroda községek közötti csodálatos területünkre disznót vadászni.
A találkozó Andoréknál volt, ahol akkor óvodás unokája mindig nagy figyelemmel kísérte megbeszéléseinket. Aztán az oviban hallott egy mesét, amelyikben Berti a vaddisznó szerepelt. Innentől fogva elég gyakran mondogatta indulásunk előtt, hogy Papa, lődd meg nekem a Bertit! Természetesen elég sokszor elmaradt a várva várt lövés, de attól kezdve gondolataimban a Berti mint egy hatalmas nagy kan vésődött be a sok emlegetés folytán.
Valójában csak gondolataimban létezett, olyasmi volt, mint a csodaszarvas. Aztán amikor a határban jó tenyérnyi nagyságú disznónyommal találkoztam mindig azt gondoltam, ez talán a Berti lehet.
Egyszer aztán gyanús lett az ügy, mert a Ducskós erdőn lévő nullás lesemnél a szórón óriási disznónyomot találtam. István vadőrünkkel megnéztük és megállapítottuk, hogy ez lesz a Berti. Aztán a képzeletből valóság lett és a nyoma alapján meg is kereszteltük. Beindult ám ezek után a gépezet.
Az amúgy is rendszeresen etetett szóróra még több élelem lett kihordva. A Berti pedig élt és degeszre ehette magát lányos zavarában. Nagyfiú lévén vigyázott is a kabátjára rendesen, mert amikor a lesről bámultam mindig túljárt az eszemen és soha sem mutatkozott.
Tudtam, hogy a közelben van. Sokszor éreztem a szagát, hallottam amint szuszog, veszi a levegőt. Volt amikor a fasorból rám fújt. Na várjál pajtás, egyszer majd csak el fogod téveszteni, és a 30-06-os csinál a zakódon akkora lukat, hogy csak na. De a Bertit ez a beszéd sem hatotta meg és tovább dőzsölt.
A nullás lesről nézve
Sokáig bírtuk mindketten, mígnem az egyik este már jócskán sötétedéskor az erdő szélén tőlem jobbra vagy 300 méterre észrevettem a majdnem derékig érő kaszálón egy irdatlan nagy fekete tömeget. Berti! Kiáltottam magamban. Valószínű, hogy már látott engem, és tudta hogy lőtávon kívül nyugodtan szimatolhatja a nyári illatokat, de lassan azért csak közeledett.
Aztán egy óriási durranás az 5-ös les irányából, és az én drága Bertim egy szemvillanás alatt kereket oldott. Ez az én szerencsém! Andor barátom is pont most tudta eltángálni azt a koszos süldőt, amikor én már majdnem vizet fakasztottam a puskám tusából nagy izgalmamban. Hát ez nem jött össze, de legalább már láttalak!
Pár hét múlva vadőrünk izgatottan telefonál, hogy a repcetábla szélén lőtt egy rókát és a lövés zajára egy óriási disznó ugrott ki a mocsaras tó széléről és nyugodt kocogással felé közeledik.
Azt is közölte, hogy a 222-es szolgálati fegyver van nála és mit tegyen? A válasz egyszerű volt, hogy meg ne rémiszd azzal a kis kaliberűvel. Elmondása szerint még egy tehén is megindult a borjával a nagyra nőtt repcésben, de a disznó jóval magasabb volt a borjúnál. Szerinte ez az én Bertim volt.
Egyre többet jártam a nullás lesre, de nem sikerült puskavégre kapni, pedig azon a részen portyázott rendszeresen.
Egyik hétvégén Krisztina vadásztársnőm érkezett férjével, Tiborral hozzánk Budapestről. Miután a Bertit már hírből ismerték felajánlottam, hogy Kriszti jöjjön velem és lőhet a lesemről egy disznót akár a Bertit is. Tibor meg a vadőrrel menjen egy másik helyre. Kora délután indultunk a területre, mert még egy őzbakkilövés is engedélyezve volt. Kerestünk és láttunk is bakokat, de nem sikerült lövéshez jutni. Krisztina váltig emlegette, hogy inkább üljünk már fel a lesre, a disznólövés jobban érdekelné.
Rendben van, mivel már az eső is elkezdett cseperegni, irány a fedett les. Magasan ráérünk, mert még nagyon korai az idő. Gondoltam úgyse lesz még semmi sem kinn a szórón. Megbeszéltük, hogy először majd én felmegyek a lesre és szétnézek a szóró körül is. Amint az utolsó létrafokra léptem azt hittem az ütő is megáll bennem. A szórón egy pár disznó látszott, de egy pillanat alatt kiderült, hogy az csak egy disznó, és átér a szórón. Atya Isten! A Berti van előttem, és nyugodtan táplálkozik.
Óvatosan lecsúsztam és közöltem Krisztivel, hogy várja a Berti. Lett ám adrenalin, meg vérnyomás. Megbeszéltük suttogva, hogy felmegy, leül az ülőkére, és nyugodtan próbálja megcélozni és meglőni. Én csak a felső létrafokig követem és onnan veszem célba, de csakis ha eltalálja, és szükséges neki még egy gyors lövés, akkor lövök.
Mindketten céloztunk. Lenyűgöző volt a nagy disznó látványa. Aztán hirtelen DURRRRRR. Egy másodpercre megállt az idő. Még a madarak is elhallgattak. Berti szép lassan megfordult, és finoman belépett az erdőbe. Krisztinának nem volt lehetősége még egy lövésre, én pedig nem tartottam illendőnek az elhibázott disznóra rálőni, mert tisztán láttam a lövedék becsapódását.
Szegény vadásztársnőt a sírás kerülgette. Nem akarta elhinni, hogy elhibázta. Leszálltunk és megvizsgáltuk a rálövés helyét. Még az erdőt is végigpásztáztuk a szóró környékén, de nem találtunk semmit.
Én is szívből sajnáltam. Talán ha még egy kicsit vár a lövéssel, mert különben 150 méterről úgy lövi az őzet, ahogy az elő van írva. De hát az nem jelent ekkora izgalmat. Még másnap is kerestük, de hiába. És Bertit ezzel a cselekedettel vérig sértettük. Úgy eltűnt, mint a kámfor. Egy darabig még megvolt a lába nyoma a szórón, de lassacskán elmosta azt is az eső, na meg összetaposták a vadak. Hát így jártunk, kár volt érte.
Ősz lett és a Beregszászi erdőn lévő szóróm melletti kukoricásnak nagyon nekiestek a disznók. Csekő Jóska vadásztársam, aki a kukoricás tulajdonosa, le is vágatott az erdő alatt egy pár sort, hogy tudjuk a disznókat lőni, riasztani. Lőttem is egy süldőt, de míg kihúztuk megállapítottuk, hogy Bertinek is itt van a friss nyoma.
Hát előkerültél! Ezután csak ide jártam lesni.
Egyik alkalommal Józsi bátyám megelőzött és felült a lesre. Én tőle vagy 300 méterre foglaltam helyet. Még teljesen világos volt, amikor hallottuk lövését. Telefonált is, hogy belelőtt egy hatalmas disznóba és menjünk már oda segíteni. Kerestük, de hiába. Berti, merthogy Ő volt, sértetlenül eltolta a kerékpárt. Különben semmi baja nem lett, mert a lövedék a hasa alatt vágódott a földbe.
A riasztás viszont sikkesen megtörtént, mert őkelme megint csak eltűnt. A fél társulat már ismerte legendáját és mindenki fente rá a fogát. Aztán Endre vadásztársam küldött egy SMS-t november elsején, halottak napján, hogy gyújtsak egy szál gyertyát a Bertire. Hirtelen elöntött a melegség. Szegény Berti hát mégis eltévesztetted! Aztán a hír mégsem volt teljesen igaz, mert méretei nem azt igazolták. De hogy teljesen eltűnt a környékről az már biztos.
Január vége felé egyik nagyon régi barátom ültettem fel a nullás lesre a Ducskós erdőn, ami a Beregszászi erdőtől jó másfél kilométerre van. Gondoltam, had szellőztesse ki magát a kórház szagától a főorvos úr. Neki is bejött a Berti, de úgy, hogy a fasor túloldalán a les lábától 5-6 méterre. Miután lőni csak úgy lehetett, hogy fel kellett állni, eközben a les megreccsent és a fasorba beugró disznóra odavetett lövés nem talált rendesen.
A nagy hóban végigjártuk az erdőt. A lábnyom mellett néhány centire volt pár csepp vér, de nem volt komoly a sérülés. Vagy két kilométert mentünk a nyomon, de sehol sem állt meg, rendesen járt. A horzslövés pedig, ami a combját érte, meg sem kottyant neki. Már van legalább egy sebe, mégis vidáman él. Miután a szomszéd társulat felé vette az irányt majdnem biztosra vettem, hogy többé nem találkozunk
Aztán újra kitavaszodott. Júniusban megint megkezdtük a disznó lesvadászatát. Az én szóróim, ha vadászunk, ha nem, mindig etetve vannak. A kezdés meg is hozta az eredményt. Egymás után három kiülés alkalmával még igen korán elejtettem egy-egy kan süldőt.
Aztán 2005. június 12-én vasárnap valami csodálatos napra ébredtem. Tettem a dolgom, mint ahogy az máskor is szokás. Délután megbeszéltem Lengyel Berti barátommal, hogy felül velem a nullás lesre. Még a nap aranyszínű koronája magasan szántotta a horizontot, de mi már a lesen ültünk és reménykedtünk a szebb jövőben.
A látvány csodaszép. A bokrok, fák zöldellnek, a kaszálón magas a fű, megannyi minden színű virág. Ettől szebbet elgondolni sem lehetne. Körülöttünk zajlik az élet, madarak énekelnek, darazsak zümmögnek, a szúnyogok pedig kegyetlenül csípnek. Mi pedig szívjuk a friss levegőt és bámulunk jobbra-balra, de legfőképp előre a kb. 110 méterre lévő szóró felé. A szóró mögötti fasoron vágtunk egy ötméteres lyukat, így a túloldali tarlóra is rálátunk.
Az első vendégünk egy dámbika. Szépen bejön a szóróra és nyugodtan megkezdi felséges vacsorája elfogyasztását. Csipegetés közben nagyritkán megemeli kezdetleges barkás agancsú fejét, aztán megnyugodva tovább lakmározik. Nem nagyon zavarja a közelben kiabáló kakukk sem. Körülbelül 25 percig tartott a vacsora, és amilyen csendben jött, ugyanúgy távozik a tőlünk balra lévő ősláp, a Navat-tó irányába egy kis hűsítőre.
Tovább várakozunk, lassacskán kezd szürkülni. A kivágott lyukon keresztül gímeket látunk a búzatarlón a mocsár felé sétálni. A madarak elcsendesednek, de a mocsár felől zörgéseket hallunk. Néha őzek riasztanak. Az egyik tőlünk 150-200 méterre úgy kiabál, mint a fába szorult féreg. Valaki miatt nagyon nem tetszik neki a rendszer.
Besötétedik, de a Hold már szépen jön fel a csillagok közé. Így aztán Ő lesz a lámpásunk, mert a keresőtávcsővel nagyon jól látunk. Később aztán teljes lett a csend. Közeledik a célul kitűzött este tíz. Na, barátom, szép csendben kezdjük elpakolni cuccainkat aztán irány haza. Berti a hátizsákba pakolja a kint lévő lomot, ami egy mozdulattal már a hátára is kerül. Azért mielőtt lemásznánk nézz már körül! Adtam ki a végső utasítást. Amint a keresőt a szeméhez emeli rögtön suttogja, hogy lát egy nagy disznót a fasorban lévő kivágásban.
Lett ám izgalom. Óvatosan visszaültem helyemre, hogy megnézzem a delikvenst. Első pillantásra ki is jelentettem, hogy kár az izgalomért, mert a dám jött vissza. A fűben akkora nagy testet láttam, de mire barátom újra odasúgja, hogy disznó, már én is tisztán felismerem. Itt a Berti! Mert ekkora hatalmas jószág csak Ő lehet.
Gyorsvonat módjára beindul a szívem, adrenalin az egekben, izgalom a tetőfokán. Beengedem a szóróra, döntök hirtelen. De Berti csak állt mozdulatlanul. Már bekapcsolt világító ponttal célzom a puskatávcsövön keresztül, de várok, mert mindenem remeg. Most nem engedlek el! Gondolataimban gyorsan átszaladnak a vele szembeni kudarcok. A nagy disznó lassan lép egyet az erdő irányába, és újra megáll.
Barátom susogja, hogy lődd, mert elmegy. Na innen aztán nem! Veszek egy mély lélegzetet, és biztos célzás után nagy durranással útjára engedem a 11,7 grammos lövedéket. Az én Bertim ezt már valószínűen nem is hallja, mert a golyó a lapockája tetejébe csapódik és eltöri a gerincét. Megvan! szólok hangosan, mert láttam amint eldőlt, mint egy zsák. A lövedék becsapódása is tökéletesen, tisztán hallatszott. Nézem a keresővel, de nem látom a fűben.
A várakozás percei lassan telnek. Közben felhívom a vadőrt, na meg a vadászmestert. Aztán leszállunk a lesről, visszaballagunk a hátul hagyott autónkhoz és a fasoron túl odahajtunk a rálövés helyére. Már messziről észrevesszük, hogy ott fekszik a mi Bertink. Mert, hogy Ő, az már nem vitás. Remegő kézzel megsimogatom, és a könny majdnem kicsordul a szememből.
Kettesben
Bocsáss meg Pajtás, ez így sikerült! Vegyes érzelmekkel bámulom az általam oly nagyra becsült vadat. Nem tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak. Mindenesetre örömömben is nagyon meg vagyok hatva, és már sajnálom is.
Nemsokára megérkezik Pista, a vadőr, Endre vadásztárssal. Majd kis idő múlva Liba Endre barátom is odajön párjával együtt, már egy egész népes sereg vesz körül. Fényképeket készítenénk, de még szerencse, hogy csak a második után merül le az akku. Ez a Berti bosszúja. Azért csodálgatjuk a kiálló agyarakat. Úgy saccoljuk magasan aranyérmes lesz. Az utánfutóra öten is alig bírjuk felrakni zsigerelés után. A leadott súly 180 kiló volt, tehát élősúlyban magasan túlszárnyalta a kétszázat.
A Berti története ezzel lezárult. A trófea az elvárásnak megfelelően 23 centi fölötti, csodálatosan szép, szabályos, és aranyérmes lett. Korát nyolcévesre becsülték. Az elkészített kép és a rövid történet hamar megjelent a megyei sajtóban, látható volt az interneten is. Jöttek is sorban a gratulációk, melyet bárkivel szemben hasonló esetben én is szívből megtennék.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login