Magyarnándor székhellyel, Debercsény, Mohora, Kisecset, Cserháthaláp határában, 3666 hektáros területen gazdálkodik a Tókerti Vadásztársaság. A tagság 22 fő, egyelőre két főállású hivatásos vadászt alkalmaznak, de rövidesen egy harmadikat is felvesznek, hogy a több embert kívánó munkavégzést is lehetővé tegyék.

–– Egy ember nem tud kukoricát zsákolni, magaslest állítani sokszor még kettő sem –– mondja Nagy Zoltán, a társaság elnöke, egyben a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Iroda ügyvezető igazgatója. – Abban a helyzetben vagyunk, hogy ennyi embernek is tudunk munkát adni, de, ha kell, magam is bármit megcsinálok a területen!

Egyébként idén szeptember 29-én éppen a Tókerti Vadásztársaság Bikamáj nevű területrészén esett az idei év legnagyobb nógrádi gímbikája. A képzeletbeli megyei rangsorban a szabad területen terítékre hozott bikák között a negyedik helyen áll a trófea. Nagy Zoltán elmondta: a bika már régen a területen tartózkodott, négy éve ismerték, de mindeddig nem sikerült meglőni.

–– Tavaly még valamivel nagyobb volt a trófea, akkor kulminált, viszont idén már valamelyest visszarakta az agancsát –– mutatja is a koronaágakat, amelyek előző évben még hosszabbak voltak, az agancsszár pedig valamivel vastagabb. –– A bírálaton így is 11,03 kilogrammos súlyával 218,08 pontot ért el, így a trófea aranyérmes lett. Az elejtő, a német állampolgár dr. Günther Littomisky már vagy tizenöt éve jár Magyarországra vadászni.

A vad szeptember 29-én került terítékre a Bikamáj nevű területrészen, a Szandai-patak mellett, Magyarnándor és Kelecsénypuszta között. Az elejtésére tavaly egyszer adódott volna esélye egy belga vendégvadásznak, de akkor nem sikerült. Idén is óvatos volt a bika, általában éjszaka tartózkodott kinn a repceföldön a húsz tehenével együtt. Ráadásul igencsak megtévesztő volt, hogy öreg kora ellenére egy fiatal bika nyekergő hangján bőgött, s mivel a teheneit kerülgette vagy négy-öt kísérőbika, nem is volt olyan egyszerű megtalálni. Aztán szeptember 29-én hajnalban, amikor a repcéről váltott vissza az erdőbe, sikerült őt kedves vendégünknek terítékre hoznia.

A Tókerti Vadásztársaság területén még nem esett ekkora bika, a második helyezett trófeája 10,5 kilogrammot nyomott. Egyébként 2007-ben a megyében sem esett nagyobb súlyú gímszarvas, ha a vadaskertieket nem vesszük figyelembe.

Nagy Zoltán elmondta: a Tókerti Vadásztársaság ez idáig legnagyobb gímszarvasbikájának méltó emléket szeretne állítani, így azon a helyen, ahol a vad megkerült, terveik szerint rövidesen kopjafát állítanak.

Arra a kérdésre, hogy minek köszönhetik a mintegy 70 darabos gímszarvasállományt és a már most is éremesélyes, de még pár évig tenyésztésben tartandó, kiváló bikákat, elmondta, hogy az alig zavart élőhely, a társaság területén elhelyezkedő mintegy ezer hektáros erdőtömb mellett döntő szerepe van a vadföldgazdálkodásnak is.

–– Idén 70 hektár vadföldet műveltünk meg, ugyanolyan gondosan és odafigyelve, mintha betakarításra szánt élelmiszernövényt termelnénk. A legfontosabb termesztett növény a kukorica és a cirok. Jövőre a terv 150 hektár magas szintű megművelése. Fontos a téli vadetetés is. Az előző télen, az enyhe időjárás ellenére 900 mázsa cukorrépát, 300-–400 mázsa silót, 300 mázsa sörtörkölyt, 400–-500 mázsa szemes kukoricát és mintegy 100 mázsa hullott almát etettünk fel. Idén –– időjárástól függetlenül –– legalább ennyi takarmányt szánunk az állománynak. Nyalósóból évi 4–5 mázsa fogy. Tartalékolunk lucernaszénát is a vad számára, de az előző enyhe télen a vad hozzá sem nyúlt a nagyvadetetőkbe kihelyezett takarmányhoz.

A Tókerti Vadásztársaság a szép nagyvadállomány mellett fácánnal is foglalkozik: a területen idén négyezer madarat helyeztek ki, vadásztatásuk pedig az elmúlt héten megkezdődött.

Nagy Zoltán a bika trófeájával

Az elejtett bika, Nagy Zoltán és dr. Günther Littomisky
német vendégvadász a Bikamájon