Keressen minket

Vadászat

Bika a Bikamájról

Közzétéve:

Feltöltő:

Magyarnándor székhellyel, Debercsény, Mohora, Kisecset, Cserháthaláp határában, 3666 hektáros területen gazdálkodik a Tókerti Vadásztársaság. A tagság 22 fő, egyelőre két főállású hivatásos vadászt alkalmaznak, de rövidesen egy harmadikat is felvesznek, hogy a több embert kívánó munkavégzést is lehetővé tegyék.

–– Egy ember nem tud kukoricát zsákolni, magaslest állítani sokszor még kettő sem –– mondja Nagy Zoltán, a társaság elnöke, egyben a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Iroda ügyvezető igazgatója. – Abban a helyzetben vagyunk, hogy ennyi embernek is tudunk munkát adni, de, ha kell, magam is bármit megcsinálok a területen!

Egyébként idén szeptember 29-én éppen a Tókerti Vadásztársaság Bikamáj nevű területrészén esett az idei év legnagyobb nógrádi gímbikája. A képzeletbeli megyei rangsorban a szabad területen terítékre hozott bikák között a negyedik helyen áll a trófea. Nagy Zoltán elmondta: a bika már régen a területen tartózkodott, négy éve ismerték, de mindeddig nem sikerült meglőni.

–– Tavaly még valamivel nagyobb volt a trófea, akkor kulminált, viszont idén már valamelyest visszarakta az agancsát –– mutatja is a koronaágakat, amelyek előző évben még hosszabbak voltak, az agancsszár pedig valamivel vastagabb. –– A bírálaton így is 11,03 kilogrammos súlyával 218,08 pontot ért el, így a trófea aranyérmes lett. Az elejtő, a német állampolgár dr. Günther Littomisky már vagy tizenöt éve jár Magyarországra vadászni.

A vad szeptember 29-én került terítékre a Bikamáj nevű területrészen, a Szandai-patak mellett, Magyarnándor és Kelecsénypuszta között. Az elejtésére tavaly egyszer adódott volna esélye egy belga vendégvadásznak, de akkor nem sikerült. Idén is óvatos volt a bika, általában éjszaka tartózkodott kinn a repceföldön a húsz tehenével együtt. Ráadásul igencsak megtévesztő volt, hogy öreg kora ellenére egy fiatal bika nyekergő hangján bőgött, s mivel a teheneit kerülgette vagy négy-öt kísérőbika, nem is volt olyan egyszerű megtalálni. Aztán szeptember 29-én hajnalban, amikor a repcéről váltott vissza az erdőbe, sikerült őt kedves vendégünknek terítékre hoznia.

A Tókerti Vadásztársaság területén még nem esett ekkora bika, a második helyezett trófeája 10,5 kilogrammot nyomott. Egyébként 2007-ben a megyében sem esett nagyobb súlyú gímszarvas, ha a vadaskertieket nem vesszük figyelembe.

Nagy Zoltán elmondta: a Tókerti Vadásztársaság ez idáig legnagyobb gímszarvasbikájának méltó emléket szeretne állítani, így azon a helyen, ahol a vad megkerült, terveik szerint rövidesen kopjafát állítanak.

Arra a kérdésre, hogy minek köszönhetik a mintegy 70 darabos gímszarvasállományt és a már most is éremesélyes, de még pár évig tenyésztésben tartandó, kiváló bikákat, elmondta, hogy az alig zavart élőhely, a társaság területén elhelyezkedő mintegy ezer hektáros erdőtömb mellett döntő szerepe van a vadföldgazdálkodásnak is.

–– Idén 70 hektár vadföldet műveltünk meg, ugyanolyan gondosan és odafigyelve, mintha betakarításra szánt élelmiszernövényt termelnénk. A legfontosabb termesztett növény a kukorica és a cirok. Jövőre a terv 150 hektár magas szintű megművelése. Fontos a téli vadetetés is. Az előző télen, az enyhe időjárás ellenére 900 mázsa cukorrépát, 300-–400 mázsa silót, 300 mázsa sörtörkölyt, 400–-500 mázsa szemes kukoricát és mintegy 100 mázsa hullott almát etettünk fel. Idén –– időjárástól függetlenül –– legalább ennyi takarmányt szánunk az állománynak. Nyalósóból évi 4–5 mázsa fogy. Tartalékolunk lucernaszénát is a vad számára, de az előző enyhe télen a vad hozzá sem nyúlt a nagyvadetetőkbe kihelyezett takarmányhoz.

A Tókerti Vadásztársaság a szép nagyvadállomány mellett fácánnal is foglalkozik: a területen idén négyezer madarat helyeztek ki, vadásztatásuk pedig az elmúlt héten megkezdődött.

Nagy Zoltán a bika trófeájával

Az elejtett bika, Nagy Zoltán és dr. Günther Littomisky
német vendégvadász a Bikamájon

Vadászat

Türelem és szerencse

Published

on

Gálos Csaba aranysakálra vadászott. Tapasztalatairól beszámolt lapunknak:

Etetőhöz terveztem a mai estét. Hosszú, keskeny borsóvetés két erdő között. Hátam mögött kefesűrű, fiatal akácsarjas, előttem, a borsón túl, magas domboldal, ami a gyulaji erdő kerítésére dől. A toportyánok legtöbbször onnan indulnak portyázni. A hívót letettem a les alá, habár nem terveztem hívni. Bíztam benne, hogy a kihordott ingyen koszt elcsábítja a sakálokat. De hiába. Jó két órás csendes várakozás alatt nem történt semmi.

Fotó: Gálos Csaba

Illetve annyi mégis, hogy a szél néha csavargott egyet-egyet minden irányba. Ez erősen leapasztotta a reményeimet. Gondoltam, mielőtt megfutamodok és a meleg cserépkályhát választom, már csak hívok egy sort.

El is indítottam a szokásos programot. Magányos kereső, aztán páros beszélgetős, majd malacsírás. Utána kis szünet és zárásként a hisztérikus, csoportos jajgatás. A lekapcsolás után fél perccel átsuhant egy árny a keskeny földön, jó háromszáz méterre tőlem. Amint takarásba ért a szemközti oldalon, már el is kezdett énekelni.

Nagyon érdekelte a betolakodók kiléte, időnként kicsit hangoskodott, de nagyon lassan közeledett. Jó fél órába tartott, mire a szemközti oldalból hallatta a hangját. Lehorgonyzott a legsűrűbb bodzás foltban. Amikor beadtam neki a magányos hangot, minden alkalommal válaszolt, de közben kínosan ügyelt arra, hogy csak itt-ott lássak belőle egy darabkát. De egyszer úgy ült le velem szemben, úgy 130 méterre, hogy a mellkasát semmi sem takarta. És a föld felé alacsonyan leszegett fejjel elkezdett vonyítani. Nem sokat tanakodtam.

Ha mellé megy, akkor a gyors és extra könnyű Varmint lövedék már egy vékonyabb ágon is teljesen szétfröccsen. Ha pedig eltalál az ágas-bogas terepen, akkor én nyertem… No, ide kellett a szerencsefaktor is, de végül a kis golyó a legjobb helyre vágott be, egy nagyon karakteres becsapódási hang kíséretében. A meglőtt sakál pedig csak eldőlt. És nem is mozdult meg többet. Nagyon nagy testű, öreg, kopott fogú kansakál került terítékre. Jó vadászat volt. Hasonlót kívánok mindenkinek.

Írta és fényképezte: Gálos Csaba

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

A Visszatérő!

Erdélyi kopókkal vadásztak a Tisza árterében.

Published

on

Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.

Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó:  Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.

Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.

Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Ábra: Facebook

Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.

Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.

Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.

Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.

Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó  Sznupinak!

Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

 

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története

A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..

2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.

Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:

-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!

Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.

-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!

-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!

Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.

-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.

Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:

-Mi újság ? Megvan?

-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.

-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.

Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager

Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.

Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager

A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.

-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.

Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:

-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?

-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.

-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!

Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…

Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Agro Jager News

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!
Tovább olvasom