Vadászat
Tókerti történetek I.
Jó sorsom és valami véletlen a napokban elvitt a Cserhát szívében fekvő Tókerti Vadásztársaság területére az itt esett, ez évi legnagyobb nógrádi gímszarvastrófeáról a Bika a Bikamájról című írásban számoltam be.
A 3666 hektáron igen szép, hetven körülire becsült gímszarvasállomány él, a vaddisznóé ennek a duplája lehet, a terület egy részének bejárása után látszik, őz is szépen van. A nagyvad csekély zavarásnak kitett fő élőhelyét egy mintegy ezer hektáros, zárt erdőtömb biztosítja, szélein rég felhagyott legelőterületekkel, öreg gyümölcsösökkel, szőlőhegyekkel, a völgyek aljában szántóföldekkel, néhol nádasokkal.
A mezőgazdasági területeken négyezer fácánt bocsátottak ki az idén – a hosszú farkú madarak persze nem maradtak egy helyben, kisebb állományok kialakultak az erdőszéli élőhelyeken is. A kiváló vadállomány fenntartásában igen fontos szerepet játszik a vadföldgazdálkodás: a lehető legmagasabb színvonalon hetven hektárt művelnek az idén, jövőre pedig százötvenet terveznek.
A vad téli etetése is kiemelt szerepet kap, de nem takarékoskodnak az állomány gondozására és a területen elvégzendő feladatok biztosítására a munkaerővel sem. Akárhogyan is van, öröm látni: a kiváló adottságokat kihasználva, a vendégvadásztatás mellett a 22 tagnak is lehetőséget adva, így is lehet gazdálkodni!
Végül szeretnék köszönetet mondani Nagy Zoltán úrnak, a Tókerti Vadásztársaság elnökének, egyben a Nagyvad-Hunting Vadászatszervező Iroda ügyvezető igazgatójának a szép élményekét és az alapos tájékoztatásért, nemkülönben a vadászat lehetőségéért.
Fácántyúk
SZÉTNÉZÜNK A FÁCÁNOSBAN
Vasútvonalon innen, főúton túl, valahol Magyarnándor és Becske között gyűri a métereket a terepjáró a cserháti földúton. A völgyek aljában akad egy-két sárfolt, néhai pocsolyák nyoma, de az út száraz, jól járható, látnivaló meg bőven akad!
A területre négyezer fácánt helyezett ki a területen gazdálkodó Tókerti Vadásztársaság. A csibék mostanra szépen kifejlődtek, s itt is, ott is látható az útszélen egy-két tarkatollas kakas, barnás színű tyúk sőt, mivel már esteledik, az etetők környékén tucatszám gyülekeznek a hosszúfarkú madarak.
– Heten őrzik őket – mondja kedves vendéglátóm, Nagy Zoltán. – Sok fáradság volt velük az elmúlt hónapokban, előfordult, hogy egyetlen róka több százat pusztított el közülük, mire sikerült meglőni…
Hegynek fel, völgynek le igyekszünk tovább a kukoricások, napraforgótáblák, meredek, cserjésedő legelők, erdősávok és -foltok között.
– Lekerítettük a vadföldnek ezt a résztét – mutatja Zoltán egy helyen a műanyag hálót az út mellett – A héják megtanulták, hogy, ha megijesztik és a hálónak ugratják a fácánokat, akkor könnyen megfoghatják
.
Bizonyítja ezt úgy negyven méterenként egy-egy tépés nyoma, ami a ragadozó csőrmunkája után maradt a területen.
Vendéglátóm hirtelen fékez, és a szemközti domboldalban álló magasles tetején mutatja, hogy ott figyel egy ragadozó. Első ránézésre a testtartása után ölyvnek vélem, de aztán a távcső elárulja a héját. A ragadozó nem sokáig hagyja magát nézegetni, elrúgja magát a les tetejéről és alacsonyan, a kukoricatarló felett, gyors szárnycsapásokkal elrepül.
Látunk aztán a vadföldek közötti legelőkön jó néhány vaddisznóváltót, megnézünk egy automata szórót, az út mellett egészen közelre bevár egy hasmenéses őzgida közben pedig hosszú farkú madarak mindenfelé. Nagy élmény a területet látni ezzel a mesebeli fácánbőséggel de van itt más is!
Kedves vendéglátóm, Nagy Zoltán a Tókerti Vadásztársaság elnöke,
a Nagyvad-Hunting Vadászatszervező Iroda ügyvezető igazgatója
RUDLI ÉS RUDI
Megnéztük a fácánost, mennénk a lesre, de a Balassagyarmat-Aszód műútra kanyarodva szinte azonnal hat szarvast veszünk észre egy kukoricatarlón! Mivel a tarvadat lőni kellene, Zoltán gázt ad. Egy perc alatt a vadászháznál vagyunk, ahol beiratkozunk a területre Katona-erdő a neve, ha jól emlékszem aztán már megyünk is visszafelé. A hat vad még mindig ott áll, ahol pár perce láttuk őket, sőt, mintha még két őz is lett volna előttük a hajlatban.
A domb mögé kerülve leállunk, kiszállunk, betöltöm a puskát, fejemre csapom a kalapot, Zoli hozza a keresőtávcsövét és a szaktudását, aztán az eléggé rossz, kissé forgolódó oldalszélben rácserkelünk a rudlira. Egy hajlatban állnak, ez ad némi reményt, hogy lőtávolra lopódzhassunk. Elsőként a vezértehén fejét vesszük észre: jó száz méterre van.
– Majd a vállamra támasztod a puskát súgja vendéglátóm, aztán leguggolunk a kökénybozót szélében, hogy a vad ne lásson bennünket.
– A legkisebbet lődd! – teszi még hozzá Zoli, aztán várunk.
Közben egy szürke bundás hát mozdul előttünk a tarlón mekkora nyúl! Nézem jobban, hát egy már téli szőrben lévő róka! Közben a vezértehén feje felénk fordul, látni szép, nagy füleit Aztán a szelet is a tarkómon érzem… Mellettünk ekkor valami szöszmötölés hallatszik a kökénybozótból, mellé egy-kis csörtetés is… Pár méternyire lehet csak a zaj okozója. Felőle viszont jó a szelünk
A rudli megugrik a következő pillanatban, a szarvasok a hajlatból a dombtetőnek tartanak. Felpattanunk erre, már célzom is Zoli válláról a legkisebb vadat, a vágyott borjút… Mire azonban felénk figyelve megállnak, már háromszáz méter felett vannak. Ráadásul a domb gerincéről néznek vissza, mögöttük pedig a forgalmas út vezet. Mindegy, ilyen távolságra úgysem lőnék.
Aztán látom ám, hogy két őz követi a megugró szarvasokat, de végig a hajlatban futnak a kökényesig, majd a róka fogja menekülőre a dolgot: Rudi barátunk tesz egy kis kört a tarlón, végül a bokrok közé pattan ő is. Közben a cserjék közül egy nagy fújás és némi csörtetés hallatszik a még sötétedés előtt kifelé igyekvő disznók visszafordulnak!
– Két tehén, egy borjú, három spíszer bika – sorolja Zoltán a rudli behatóbb vizsgálata után. Még mindig a szeme előtt a keresőtávcső. – A disznók is már jöttek volna kifelé. Legalább hárman voltak…
Mennyi minden egyetlen dombhajlatban! Hálás vagyok a szarvaslövés lehetőségéért, ami ugyan csak lehetőség maradt, de nem rajtunk múlt. Aztán az jut eszembe, hogy a legtöbb hasznot a róka elejtésével hajtottam volna: közel esik a fácános.
A nap bíborkorongja éppen akkor éri el a horizontot, amikor visszaülünk a terepjáróba és elindulunk újabb vadászesélyek és élmények felé: hosszú még az este. (FOLYTATJUK)
Vadászat
Türelem és szerencse
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
You must be logged in to post a comment Login