Vadászat
Királyi vad Zalából
Előzetesen megjegyzem, hogy a cím alapján bizonyára mindenki valami egészen kapitális (minimum 10 kg feletti) bikára gondol. Számomra persze a lehetőségeimhez mérten a mérete is, élménye is mindenképp méltán szolgál rá e jelzőre a következő bikát illetően.
Az újjászületéses reggel után bizakodva, kevesebb balszerencsét remélve indultunk el a cserkelés során érintett területen fekvő lesre. A közelbe érve egy spíszert pillantottam meg, amíg nem láttam az agancsát, el lehet képzelni mi zajlott bennem. A hivatásos vadász nyugtató szavai állították meg a fegyver irányába induló kezemet.
A terület jellege miatt eltűnt a szemünk elől a bika, amikor felültünk a lesre, csak időnként láthattuk háta vonalát, inkább csak sejtettük jelenlétét. Miután nem mutatkozott bőgés jó ideig, így ezt a bikát, valamint a később elénk lépkedő őzet nézhettük, hol távcsővel, hol szabad szemmel.
Már kezdett lemenni a nap, amikor bal felől megszólalt az őszi erdő sokak által nagyon várt fenséges zenéje. A jellegzetes felhívó, figyelemfelkeltő bőgést egyből követte a szintén jól kivehető terelést jelző hang. Ebből én rögtön nagyobb bikára gondoltam, de kísérőm szerint ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak. Azt kívántam, bárcsak megjelenne előttünk, de Hubertust nem hatotta meg egyelőre fohászom.
Jó ideig csend volt, nem mutatkozott semmi mozgás, így nézelődéssel, távcsövezéssel telt az idő. Később egy őzbak, majd egy suta mozgása tűnt fel előttünk. Óvatosan rájuk csettintettem a gépet, hátha látszanak majd a képeken.
Lassan teltek az alkonyodó napon a percek, amikor az előbbi bőgés elkövetője közelebb hallatta kívánatos hangját. Fokozódott az izgalmam, bár én nem igazán tudtam megítélni, hol járhat, inkább reménykedtem, hogy hamarosan feltűnik előttünk. Szinte szuggeráltuk a fákat, hogy jelenjen meg, lépjen ki a sűrűből a hőn áhított bika.
Mintha csak meghallotta volna védőszentünk ki nem mondott fohászomat, hirtelen mozgás hangjára figyeltünk fel. Túl sok időnk nem volt gondolkodni, mivel szinte azonnal megjelent a fenséges agancsos. Egyből feltűnt gyönyörű koronája, amiből én nagynak véleményeztem. Kísérőm szeme elé vette a távcsövet és megfelelőnek minősítette, biztatott, hogy amint a megfelelőnek érzem, nyugodtan lőhetem.
El lehet képzelni, mi játszódott bennem e szavak hallatán. Mondanom sem kell, úgy elkezdtem remegni, mint a nyárfalevél a szellőben, talán az egész magasles megmozdult, amikor felállva, feltámasztva célzásra emeltem a fegyvert. Igyekeztem nyugalmat erőltetni magara, miközben próbáltam követni a bika mozgó testét az igencsak imbolygó célkereszttel. Ugyanis ő nem várt rám, szépen elkezdett araszolni felfelé, egyre növelve a kezdetben abszolút megfelelő távolságot.
Amikor az oldalt lévő másik magasleshez ért megállt szép nyugodtan, egészen csábítóan, oldalt fordulva, szinte felkínálva magát, végtelen méltósággal. De ekkor még nem tudtam kellőképpen koncentrálni, még a lélegzetem is visszatartottam, hátha úgy mozdulatlanul célba tudom venni. A hivatásos vadász kísérőm sürgető szavai nem segítettek, bár ő jót akart, hiszen nagyon is érzékelhette, mi zajlott le bennem.
A bika hamarosan folytatta poroszkálását, erre már neheztelést is éreztem kísérőm szavaiban hozzáteszem, teljes joggal , hogy miért nem lőttem. Annyit tudtam magamból kipréselni, hogy nem éreztem biztosan, ami sajnos teljesen igaz volt. Rövid idő alatt sikerült némileg megnyugodnom, és már amennyire ilyen helyzetben remegés nélkül lehet, a bika blattjára illesztettem a célkeresztet. Ő viszont folytatta nyugodt egyenletes poroszkálását, csak akkor állt meg, amikor szemközt ért, egészen magasan, fel a lejtős tarvágásos részre. Ekkor összpontosítást, s fohászt követően útjára engedtem a lövedéket.
A dörrenést hangos csattanás kísérte, utalva a találatra, de a bika nem ugrott fel, hanem futásban megindult arra, ahol kilépett elénk az erdő rejtekéből. Közben gyorsan ismételtem, bár úgy éreztem lassuló mozgását látva, hogy nem lesz szükség újabb lövésre. Az említett les vonalához érve megállt, ekkor a kísérőm biztatására valóban blatton lőttem. Ezt követően összeesett, s a lejtés miatt gurult néhány métert, majd eltűnt a sűrű aljnövényzetben. Még az agancsa csúcsa sem látszott, mintha a zöld aljzat nyelte volna el.
Hatalmas sóhaj hagyta el még a látottak lázában lévő lényemet. Érzékelte ezt a kísérőm is, s megjegyezte, hogy jól van, bár hozzátette, hogy az elsővel nem teljesen a váll-lapját találtam el. Most már ennek nem volt jelentősége, annak fényében, hogy a reggeli újjászületéses balszerencsét követően egy számomra egészen királyi vadat sikerült elejtenem.
Bevallom alig győztem kivárni a cigiszünetet, kísérőmet is sürgette a természet. Azért hozzátette a gratuláció mellett, hogy amikor nem lőttem az első megállásakor, azt hitte, ismét nem volt töltve a fegyver. Még az ivartalanításom, esetleg az övé is szóba került a lesről való lelökésemmel együtt. Igazán nem is tudom, mit választottam volna, ha ismét elkövetem a hajnal baklövést. De szerencsére most töltött volt a puska, így a sikeres találatnak nem volt akadálya.
Miközben végigfutottak bennem ezek a gondolatok, eltelt a várakozásra ajánlott idő, így lejöttünk a lesről, s elindultunk a zsákmány felé. Szó ami szó, a bikámat úgy eltüntette a rejtő aljnövényzet, hogy csak egészen közelről vettük észre. Ekkor szembesültem fejedelmi méreteivel, koronájánál alig érte át a kezem. Kicsit megtisztítottuk a környezetét, hogy csinálni tudjak néhány fényképet az elejtés helyszínén. Majd holnap méltó ravatalt kap a vadászháznál.
Másnap hajnalban vaddisznóra ültünk ki egy hatalmas kukoricatábla mellé. Visszafelé úton gyűjtött tölgyágakkal készítettük elő ravatalát a vadászháznál. Ismét egy év, újabb fejedelmi élmény számomra, amit Zala adott nekem.
Nehéz szívvel vettem búcsút a számomra oly kedves, emlékezetes, maradandó élményeket adó helytől. Hogy meddig? Nem tudhatom. Él bennem a remény, hogy tartogat még számomra e dombság néhány meglepetést.
Úgy érzem, számomra megadatott az igazi királyi gímbika elejtése,
nekem ő lett Zala uralkodója.
Vadászat
Türelem és szerencse
Gálos Csaba aranysakálra vadászott. Tapasztalatairól beszámolt lapunknak:
Etetőhöz terveztem a mai estét. Hosszú, keskeny borsóvetés két erdő között. Hátam mögött kefesűrű, fiatal akácsarjas, előttem, a borsón túl, magas domboldal, ami a gyulaji erdő kerítésére dől. A toportyánok legtöbbször onnan indulnak portyázni. A hívót letettem a les alá, habár nem terveztem hívni. Bíztam benne, hogy a kihordott ingyen koszt elcsábítja a sakálokat. De hiába. Jó két órás csendes várakozás alatt nem történt semmi.
Fotó: Gálos Csaba
Illetve annyi mégis, hogy a szél néha csavargott egyet-egyet minden irányba. Ez erősen leapasztotta a reményeimet. Gondoltam, mielőtt megfutamodok és a meleg cserépkályhát választom, már csak hívok egy sort.
El is indítottam a szokásos programot. Magányos kereső, aztán páros beszélgetős, majd malacsírás. Utána kis szünet és zárásként a hisztérikus, csoportos jajgatás. A lekapcsolás után fél perccel átsuhant egy árny a keskeny földön, jó háromszáz méterre tőlem. Amint takarásba ért a szemközti oldalon, már el is kezdett énekelni.
Nagyon érdekelte a betolakodók kiléte, időnként kicsit hangoskodott, de nagyon lassan közeledett. Jó fél órába tartott, mire a szemközti oldalból hallatta a hangját. Lehorgonyzott a legsűrűbb bodzás foltban. Amikor beadtam neki a magányos hangot, minden alkalommal válaszolt, de közben kínosan ügyelt arra, hogy csak itt-ott lássak belőle egy darabkát. De egyszer úgy ült le velem szemben, úgy 130 méterre, hogy a mellkasát semmi sem takarta. És a föld felé alacsonyan leszegett fejjel elkezdett vonyítani. Nem sokat tanakodtam.
Ha mellé megy, akkor a gyors és extra könnyű Varmint lövedék már egy vékonyabb ágon is teljesen szétfröccsen. Ha pedig eltalál az ágas-bogas terepen, akkor én nyertem… No, ide kellett a szerencsefaktor is, de végül a kis golyó a legjobb helyre vágott be, egy nagyon karakteres becsapódási hang kíséretében. A meglőtt sakál pedig csak eldőlt. És nem is mozdult meg többet. Nagyon nagy testű, öreg, kopott fogú kansakál került terítékre. Jó vadászat volt. Hasonlót kívánok mindenkinek.
Írta és fényképezte: Gálos Csaba
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Türelem és szerencse
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login