Vadászat
Hogy mit hoz a holnap, nem tudhatjuk!
Késő délután van, de az erdő szárnyas lakói még javában hangoskodnak. A nap is csak most kezdett süllyedni a nyugati horizont felé, gyorsan veszítve sugarainak melegséget árasztó erejét.
Vadászom! Ülök a lesen, és azon gondolkozom, mennyire szerencsés vagyok, hogy ebben a hatalmas tölgyerdőben vadászhatok, ahova eddig csupán a sóvárgó vágyaim jutottak be. Kisherenden vagyok, a baranyai dámok hazájában. Az Újpetrei Gazdák Vt. elnöke, Németh Zoltán és vadászmestere, Dobos Gyula meghívására dámtarvad lesvadászatán vehetek részt.
Délután háromkor találkozunk a többi vadásztárssal és indulunk a dámos erdő felé. Még jóval a kitűzött cél előtt félreállunk az autóval. Figyelmeztet a vadászmester, lehet hogy így többet kell majd gyalogolnunk, de nem zavarjuk a vad nyugalmát.
Karbantartott lesek, gondozott utak, kaszált nyiladékok, erdei legelők, kerítéssel védett tölgyfiatalosok fogadnak bennünket ebben a közel kétszáz hektáros, szinte kincsként kezelt erdőben. Bármerre nézek kitaposott váltók jelzik, hogy vadban igen gazdag területen járok.
Nekem az ún. Bika réten a 16-os les jutott. Megkaptam az eligazítást, miszerint lőhetek dámtarvadat és vaddisznót koca kivételével. Tudnak ezen a részen egy kb. harminc darabból álló kondát, de mostanában nem látták őket. Tilos lőirányom nem volt, etikus távolságon belül bármerre lőhetek. Dobos Gyula vadászmester közölte, mielőtt elindulna hozzám a vadászat végén ami kb. 21 óra telefonál, és ha közeledik, lámpával jelez. Ezután egy kalappal kívánva, eltűnt az erdő fái között.
Az emlékezetes Bika rét
A nap lenyugvó vörös korongja már a tölgyfák törzsei között bujkált. Előttem kb. két futballpályányi nagyságú legelő, jobb sarkában, a nyomokból ítélve, a sűrűn látogatott szóró. Mindezt különböző korosztályú erdő öleli körül. Mögöttem kis patak csobogását hallom, egy nádfoltból tőkés récék hangoskodnak. A sűrű bokrok alól fácánkakas dugja ki a fejét, és mivel ellenséget nem lát, a kukoricától sárgálló szóróra fut. Nemsokára népes tyúkcsapat követi, heten vannak.
Csendben figyelem az erdő életét, próbálom minden pillanatát jól emlékezetembe vésni és elraktározni, ki tudja mikor kapok újra lehetőséget, hogy ismét itt vadászhassak. Most úgy érzem, itt minden az enyém, legalábbis erre az egy-két órára.
Lassan sötétedik. Távcsővel kutatom a szórót és környékét, amikor egy pillanatra megáll a kezemben az optika. Két vad mozgására lettem figyelmes, még szabad szemmel is látni, ahogy őz nagyságú vad közelít. Többen vannak, és tudom már, hogy nem őzek, hanem dámok jönnek. Életemben most látok először ilyen vadat természetes közegében, így nem csoda, hogy eluralkodik rajtam a vadászláz. Még rókánál is érzem, ami szerintem egészséges reakció.
Nem akarok hibát elkövetni, hogy hasas tehenet vagy bikaborjat lőjek, ezért hosszasan távcsövezem őket, közben az idegeim is megnyugszanak kissé. Végül kiválasztottam egyet, ami testre is a legkisebb volt, a hasa alatt sem láttam a pamacsot, ami arra utal bikaborjú. Lassan emelem a fegyvert, a sors által nekem szánt első dámomra. A szálkereszt nehezen, de megállapodik a vad lapockája mögötti tenyérnyi helyen, dördül a lövésem.
Utána csak annyit látok, hogy a vad magasra ugrik mintegy jelezve a találatot, vad vágtába kezd, de húsz méter után felbukfencezik. El sem akarom hinni, meglőttem életem első dámvadját. Távcsővel hosszan nézem a már élettelen ünőt, ott fekszik a legelőn, ami egykor táplálta, és most ravatala lett.
Telefonom rezgése rántott vissza a valóságba, a vonal másik végén a vadászmester hangját hallom: Mire lőttél? Megvan? Válaszomat gratuláció követte, és én már tudtam hogy ennek fájdalmas következményei lesznek. Hívtam a többi vadásztársamat is, tudattam velük a számomra csodálatos élményt, nem feledkeztem meg, egy előző írásomban említett barátomról, Obermayer Robiról sem. Tenyerét dörzsölve ígérte: a világ minden kincséért sem hagyná ki, amikor dámvadásszá avatnak, a beírókönyvnél vár majd bennünket.
Korán van, még csak fél hat, várnom kell még, mire értem jönnek, így a történtek újraboncolgatásával, ízlelgetésével, szarvasom újra- és újranézegetésével töltöttem az időt. A megbeszéltek szerint helyemet nem hagyhattam el, pedig már hogy siettem volna hozzá. Másrészt meghagyták, figyeljek, hátha jön még dám, ha tudok, lőjek közülük.
Csak úgy ösztönösen nézek a szóróra, majd meghűl bennem a vér. Na nem, ez már csak mese! Ismét két fekete árny mozog azon a helyen ahol alig egy órája az ünőt lőttem. A távcső majd kiesett a kezemből: nem dámok, hanem két disznó falatozik a szórón. Ez már sok a jóból, de hát vadászni jöttem, vagy nem?
Itt is hosszasan figyelem a vadat, nehogy kocát lőjek. Tehetem ezt bátran mivel nyugodtan turkálnak, dagonyáznak, semmi gyanúsat nem vesznek észre. Elég szembetűnő a két vad közötti méretkülönbség. A kicsi mellett döntök. Most már szükség van a fegyvertávcsőbe épített világító pontra, annak ellenére, hogy majdnem holdtölte van.
Miután csillapodik bennem az újra eluralkodó vadászláz disznónál hihetetlen erővel fog el , sikerül a piros pontot a vad oldalán stabilan megállítani. Szól a fegyver, és csak annyit látok, hogy a nagyobb elvágtat a sűrűbe De hol van, amire lőttem?
Hamarosan érkezik a válasz. A szarvasok számára készített, deszkából összeszögelt etetőbe borult bele a disznóm, onnan hallom utolsó rúgásait, a 11,7-es Norma Vulkan lövedék azonnal földhöz vágta.
Az előző telefonok megismétlődtek, még maradjunk, biztattak.
Nehezen akart múlni az idő, hol a disznót, hol az ünőt lámpáztam meg, hogy ott vannak-e még, mintha attól kéne félnem, hogy csülökre kapnak és elmenekülnek.
Nagyon lassan, de eljárt az idő, Gyula szólt, hogy elindul felém. Én is elkezdtem pakolni, végre mehetek a vadjaimhoz! Az erdő egy távoli kanyarulatában láttam felvillanni a lámpáját, kiürítettem a fegyverem, jeleztem hogy látom, és elindultam lefelé a létrán.
Talán félúton járhattam, amikor az erdőből erős törést, csörtetést hallottam. Lépteimet megnyújtva a közeledő társam elé siettem, jelezve, hogy fentről a dombról konda közelít. Már ő is hallotta a törést, javasolta, húzódjunk a fák árnyékába a hold fénye elől, hátha kiváltanak ide a rétre.
Nem kellett soká várni, az erdőt szegélyező gazosból először kettő, majd összesen hat disznó sziluettje tűnt fel. Az első egy süldő, lőheted. Tedd a vállamra a puskát, úgy biztosabban célozhatsz szólt az utasítás. Inkább szabadkézből lövök, válaszoltam kissé elbizakodottan az első két sikeres lövésem miatt.
A világító pont újra egy disznó fekete oldalán kereste a halálos pontot. Végre megállt a lapockán, görbült az ujjam a ravaszon, de a hangos dördülés helyett csak egy silány csett volt a válasz. Úristen, csütörtök, villan át az agyamon a gondolat, de fájdalmasan hasított belém a felismerés, hogy miután leszálltam a lesről, nem töltöttem újra a fegyverem.
Távcsövezés, és látom hogy a disznók, bár gyanakodva, már az erdő felé fordulva, de még mindig ott állnak. Hosszú órának tűnt, mire úgy ahogy hang nélkül megtöltöm a puskát, de a vad kivárta. Ismét sikerül jó helyre vinnem a szálkereszt közepén világító piros pontot, és most már gorombán szól a fegyver, kiszakítva ebből a csodás erdőből egy újabb életet. A vad tűzben rogyott össze, akárcsak nemrég a másik fajtársa.
Fedetlen fővel lépek oda hozzá, fogadva a gratulációt, sorban először a dámhoz, majd a második disznóhoz, ami kb. 4050 kilós kan süldő. De hol az első disznó?, kérdezi Gyula? Az még eszik válaszolom. Meghökkenve, kérdőn néz rám.
Odamegyünk ahol rálőttem, nevetve mondja, ez benne van a kukoricás ládában. Amit szintén süldőnek néztem az kb. 80 kilós kan, a másik, amit elengedtem, minimum két arasszal magasabb volt. Lehet hogy elengedtem életem nagy kanját?
Gyorsan elhessegetem a gondolatot, nem akarok mohó lenni, amit ma átéltem, annak a töredéke is elég lett volna. Egy napra csak egy nagyvadat tanította nekem régen valaki. Ezt is milyen jó volna elosztani egy évre, hiszen van, amikor hónapokig vadat sem látok, nem hogy lőhetek. Előző este, mielőtt elaludtam, álmodni sem mertem volna, hogy ilyen napra ébredek. Sohasem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
Barátom, ahogy ígérte, várt, és nem hagyta ki a lámpákkal megvilágított terítéknél a dámvadásszá avatásom, hozzásegítve annak fájdalmas következményeihez, amelyet fotókkal örökítettünk meg magunk és az utókor számára.
Köszönet ezért a felejthetetlen szép napért, az örök emlékként megmaradó vadászatért!
Köszönöm Újpetrei Gazdák Vt., köszönöm újpetrei vadászok!
Teríték a Bika rétről
Dobos Gyula vadászmester és a szerző
Dámvadásszá avatásom
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login