Vadászat
Viharsarki disznók
Mezőgyánban, ahol oly sikeres bakvadászatoknak lehettem részese, vaddisznó-vadászati lehetőséggel is megtisztelt Hubertus. Első alkalommal még 2000-ben, egy hómentes télen voltam ott hajtáson. A terítéken látott vaddisznókat leszámítva disznót nem láttam, viszont egyik alkalommal teljesen beragadtam az áthatolhatatlan sűrű tüskés gazosba. A hajtósorból jöttek vissza a keresésemre
Eme nem túl kellemes emlék után már tagként igyekeztem gyakran kiülni a lesekre, hátha összetalálkozok egy agyarassal. Erre egészen 2004 novemberéig várnom kellett, de akkor egészen felemelő alkalom jött össze. Épp az első napján a hónapnak délután ültem ki egy nem sokkal korábban felfedezett természetes és telepített erdős rész közötti magaslesre. Sokáig nem történt semmi, már lassan alkonyodni kezdett, és a hazaindulás gondolata is befészkelte magát tudatomba, bár csak egészen finoman, mert tett nem követte.
Füleltem, távcsöveztem, aztán bal felé letekintve egy nagy sötét tömegre figyeltem fel. Egyből a torkomban dobogott a szívem, hiszen azonnal felismertem, hogy egy szép disznót hozott elém a sors. Mielőtt izgalmam teljesen elhatalmasodott volna rajtam, lassan a fegyver után nyúltam, s jókora sóhaj kíséretében célba vettem. Már az sem volt egyszerű, hiszen nem oldalát mutatta, hanem félig felém fordulva állt, így a fej és a lapocka tájéka közé célozva lőttem. Várni nem várhattam, mert a szemben lévő sűrű, gazos szélű erdős részbe igyekezett, így kiszámíthatatlan volt, mikor lép tovább.
A lövés után lerogyott, mintegy jelezve a találatot. Ekkor kezdett engedni addig mind jobban erősödő izgalmam, mivel biztos voltam a sikerben. Kissé elhamarkodottan. Ürítésre és újratöltésre volt módom, de ismétlésre már nem. Merthogy megmozdult a disznó, s mire ismét célba vettem volna eltűnt. Bizonytalan, lassú, de folyamatos léptekkel folytatta a nemrég kényszerből megszakított útját. Egy ideig feszülten füleltem, hallottam is csörtetését, amely hamarosan alábbhagyott.
Egy ideig nem mertem mozdulni a lesről, pedig igazán kíváncsi voltam. De várnom kellett, tudván azt, hogy egy sebzett disznó, legyen akár koca, akár kan, mennyire veszélyes lehet. Aztán óvatosan lejöttem a lesről, hogy utánanézzek a sebzettnek. Megtaláltam a rálövés helyét, onnan egy ideig követtem a nyomát, de hamarosan elvesztettem. Közben a szomszéd les felől fütty hallatszott, majd visszajelzésem után a Mi történt? kiáltásra azt feleltem, hogy lőttem egy disznót, de sebzetten bement a sűrűbe.
Egyik fiatal sporttárs jött át, én közben lehoztam a fent hagyott zseblámpát, így indultunk az utánkeresésre. Hamarosan megláttunk egy mozdulatlan, fekete tömeget. Biztonságból adtam egy kegyelemlövést a lámpafénynél, de arra sem volt semmilyen reakció, így megközelítettem. Akkor derült ki, hogy egy jókora vadkant sikerült lőnöm. Kijjebb húztuk a sűrűből, majd készítettem néhány fényképet.
Csak ketten nem tudtuk volna áthúzni a pár méter magas töltésen, ezért felhívtam M. Sándor hivatásos vadászt, s tájékoztattam a történtekről. Hamarosan elém jöttek egy terepjáróval s kötéllel, aminek segítségével átvonszoltuk. Mielőtt a platóra felraktuk, elismerően konstatáltuk a kan méreteit.
Boldogan mentünk a vadászház felé, ahol hamar híre ment az elejtett nagy kannak. Egész csapat várt minket az ünneplésre. Leírhatatlan volt az örömöm, életem második disznója egy ekkora kan formájában adatott meg. Ennek a helynek köszönhetem első szarvasomat és megannyi őzkalandomat. Azt hiszem, sokat kell még dolgoznom, hogy megháláljam e kegyet Hubertusnak, amelyhez ennyi idő alatt juttatott.
A megtalálás helyén
Már a töltésen való áthúzás után, teljes sötétben
A következő mezőgyáni agyarasra mintegy három évet kellett várnom. Október vége felé volt lehetőségem kiülni, ekkor hajnalban is kimentem. Egy közelebb található lesre ültem fel, amely előtt hatalmas, lábon álló kukoricatáblavolt. Még teljes sötétben érkeztem ki, az időnkénti bizonytalan neszeket leszámítva nem történt semmi egészen pirkadatig. Aztán világosban megjelent egy róka.
Először messzebb, úgy 150 méterre, de egyenletes lépésekkel fokozatosan közeledett. Eleinte csak távcsővel néztem, de olyannyira csábított a közeledése, hogy elhatároztam magam a lövésre. Az ilyenkor jelentkező izgalmat nagy nehezen sikerült leszerelnem, de még akkor is elég bizonytalannak tűnt a célzás. Vártam is vele, mire rászántam magam a lövésre. Mögötte porzott a föld, jelezve sikertelenségem. Meglepetésemre csak felfigyelt, de nem futott el, így újra próbálkozhattam.Az újabb hibázást követően fürgén megugrott, s pillanatok alatt a mögötte lévő erdős részbe futott.
Kicsit bosszantott a dolog, egyrészt a hibázásom miatt, másrészt talán ha várok, közelebb is jöhetett volna, és több esélyt vagy fényképezési lehetőséget is ad. Ám ezen már kár volt rágódni, elkezdtem szedelőzködni, s a hazafelé indulásra felkészülni. Azért nem volt szívem olyan könnyen itt hagyni ezt a helyet, ezért már teljes világosban, de körbesétáltam a helyet, hátha esetleg szembe kerülök valamivel. De csak néhány őz ugrott meg előlem, amikor feléjük csörtettem. Mert zajos lépteimet akármennyire is óvatosan próbálkoztam találóan csak ezzel a jelzővel illethettem. Hamarosan el is indultam mostmár visszavonhatatlanul hazafelé. Akkor még nem gondoltam, hogy délután ismét itt leszek, s milyen csodában lesz részem.
De így történt. Valóban délután is kivezetett a szenvedély a területre. Eleinte gondolkodtam, érdemes-e ugyanoda menni a reggeli lövések után, de megnyugtattak a többiek, hogy miért is ne. Ráadásul előttem lebegett a három évvel előtti eset, amikor azt a nagy kant lőttem, s többen is kimentünk az ugyanitt elterülő nagy kukoricatáblát körülülni. Akkor engem lebeszéltek arról a lesről, ahol nem sokkal előtte voltam szerencsés, így nem oda ültem. Hát persze, hogy épp ott lőtt egy kisebb disznót az ott helyet foglaló társam. Ezt követően sokkal inkább hajlottam arra, hogy ugyanarra a helyre menjek, még ha lövés is történt is. Így ültem fel ugyanarra a lesre, ahol a hajnal köszöntött.
A kocsiból kiszállva elég sietősen öltöztem át, s fűztem be a csizmát, nyomta is a lábam minden lépésnél, míg odaértem. Ezért amint felültem, s épp körülnéztem, egyből kifűztem, s megigazítottam. Alig végeztem, amikor előretekintve az óris kukoricatáblát határoló erdő felől egy disznó lépkedett a terített asztala felé. Szerencsémre meglepetésem nem bénította le kezem, egyből felkapva, s célzásra emelve a fegyvert épp odasütöttem az oldalára mielőtt eltakarták volna a kukorica lenge széltől szállongó levelei. Becsapódást nem hallottam, de mintha elterült volna, s hirtelen el is tűnt a tömeg. Mégis inkább reménykedtem, mint amennyire bizonytalannak éreztem.
Bevallom, ezek után nehezen telt az az idő, amit várnom kellett. Közben egyfolytában távcsöveztem, de csak sejtettem, hol lehet a disznó, látótérbe hozni nem voltam képes. Ha kínosan is, de eltelt a várakozás. Elindulva hamarosan megnyugodhattam, feltűnt a fekvő vaddisznó. Mintegy 120 méterre feküdt a lestől, a kukoricatábla szélig jutott el, ott állította meg jól sikerült lövésem. Még mozgatta, időnként emelgette is a fejét, de jelét sem mutatta a felállás képességének, ezért aztán fokozott óvatossággal, töltött fegyverrel közelítettem meg. Megkerülve, mögé lépve megböktem a fejét a puskacsővel, de arra sem reagált különösebben. Ráadásul megtévesztett, hogy a blatt előtt egy bogáncs tapadt a bundájára, mely először rátekintve lövésnek imponáló képet jelenített meg bennem.
Amikor jobban szemügyre akartam venni, elkezdte fejét bizonytalanul, de ismét kicsit emelgetni. Ijedtemben hátrahőköltem, hátha felugrik, de sokkal inkább vonaglásnak tűnt a mozgása. Biztonság kedvéért a füle tövére lőttem egy kegyelemlövést, amely után nem mozdult többet.
Ezt követően boldogan vettem szemügyre zsákmányom, telefonáltam a hivatásos vadásznak, jelentve a történteket. Míg megérkezett, beállítottam a disznót a fényképezéshez. Kiderült, a közelben lévő, a táblát határoló lesekre többen is kiültek, de ők nem láttak, hallottak semmit. Ilyen a vadászszerencse. Éppen hogy kiérek a leshez, ott a disznó, az se zavarja, hogy a csizmám igazításával vagyok elfoglalva. Laci gratulált, megnézte a rálövés helyét, amely mutatta, hogy tökéletes helyen találta el a golyó. Egy közepes kan adatott meg 2007 őszén, e kellemes, napsütötte lesen. Természetesen a fényképezés boldog pillanatai következtek a beszállítás előtt.
Jelenlegi harmadik vaddisznómat a viharsarokban 2008 tele hozta meg. Egy ismerősöm révén volt lehetőségem Bélmegyeren vadászni. Ezen a régi rendszerben bizonyos körök számára fenntartott vadászhelyen területi vita miatt nem volt egy ideig vadászat, amely kétségtelenül előnyére vált az itteni, amúgy is elég jó állománynak. Ilyen előjelek után nem kis bizakodással ültem fel az év utolsó napjai egyikén, havas, hideg időben a lesre. Igyekeztem jól felöltözni, felkészülni a hidegre, mert tartottam attól, hogy megnehezítheti dolgomat a remegés.
A kísérő hivatásos vadász elkísért a leshez, jelezte, hogy merre vannak a lőirányok, s jó szerencsét kívánva hagyott csendes magányomban. A nemrég esett hó miatt fehéres lepellel volt fedett a terep. Az idő kegyes volt, a hideget leszámítva nem volt más, ami nehezítette volna a dolgomat. A les egy tisztásra nézett, ahonnan három irányba elég jól el lehetett látni. Előttem, mintegy 5060 méterre helyezkedett el egy szóró, rajta kukoricacsövek.
Hamarosan megjelent két őz, egyből melegséget adva izgalomtól s hidegtől remegő szívemnek. Persze nem is gondoltam lövésre, egyrészt ilyen távolságból nem lett volna különösebben nagy dolog eltalálni, másrészt inkább vaddisznó reményében vállaltam a dacolást a hideggel.
Nem sokkal az elhelyezkedésemet követően megátogatta a szórót egy suta a gidájával. A szóróhoz baktattak finom lépteikkel, s kezdték elropogtatni a csöveket. Rájuk tekintettem távcsővel, bár igazán nem volt ár szükség, hiszen egyáltalán nem voltak messze. Olyan kedves, szívet melengető látvány volt, egyszerűen nem tudtam betelni vele. Lövés eszembe sem jutott, pedig igencsak kedveztek volna rá a körülmények, de inkább, mint potenciális fotóélményként tekintettem rájuk. Sajnos a kocsiban felejtettem a gépem, de a fényviszonyok sem lettek volna optimálisak a kép készítéséhez. Így maradt bennem mint emlék, amely bármikor kellemes emlékeket idéz bennem.
A játék még jó ideig tartott, s lassan kezdett alkonyodni. Télen elég megtévesztő a sötétedés mértékéből következtetni az eltelt időre. Időnként az oldalirányokba is tekintgettem, hátha megjelenik ott is valami. Az őzek eljátszadoztak még egy ideig, majd még teljes lővilágnál visszalépkedtek az erdő fái közé. Hamarosan lépteik zaját sem tudtam kivenni, csak hűvös csend vett körül. Kissé később mintha egy róka futott volna bal felől, próbáltam jobban szemügyre venni, de nem hagyott érdemi időt az első benyomás megerősítéséhez. Így ez is nem kis izgalmat okozó röpke emlék maradt a v iharsarki téli les idejéből.
Elmélkedni kezdtem, vajon mi lett volna, ha lassan lépkedve kerül elém. Bevallom, nem kis kísértés lett volna, ha van módom célba venni, bár távolról sem rókára jöttem, mégiscsak egy lehetőség. Talán az egyre mélyebbre, a több rétegű ruha közé lassan, de kíméletlenül hatoló hideg ellen próbáltam ilyen s hasonló melengető gondolatokkal védekezni, vagy kevésbé észrevenni. Nem panaszkodni akartam ezzel, csak kifejezni, hogy mennyi mindent képes vagyok én is vállalni egy vadászélményért. Ilyenkor eszembe jutott, milyen várakozás volt bennem, amikor értesültem arról, hogy eljöhetek ide vadászni. Egyelőre élveztem a friss levegőt, a kezdeti látvány okozta kellemes pillanatot.
Ki tudja meddig tartott volna még ki gondolatom fonala, ha nem pillantok meg a szemközti nyiladék vége felé egy sötét tömeget, amely mintha előtte nem lett volna ott. A szórótól lényegesen távolabb rajzolódott ki, de annak irányában. A távcsövezés, bár nem volt tökéletes lővilág, de megerősítette az első, felettébb izgató benyomást egy disznó volt! Egyből felemeltem a fegyvert, s lámpalázam legyőzve igyekeztem célozni az egyértelműen mozgó tömeg közepére. Túl sokat nem várhattam, mivel néhány lépés, és már el is nyelte a jótékony sűrű bozótos, továbbá a fényviszonyok is folyamatosan romlottak, így amint megfelelőnek éreztem a helyzetet, gyors biztosítás után lőttem.
A tömeg magassága szemlátomást csökkent, így bizakodással vártam az időt, míg reménnyel telve lekecmeregtem, s elindultam a rálövés helyére. Lassan haladtam, óvatos léptekkel, s közben többször rávillantva a mind jobban kivehető zsákmányra, amely mozdulatlanul feküdt a megpillantás helyén. A torkomban dobogott a szívem mire odaértem, s határtalan lelkesedés lett úrrá rajtam. Egy jól megtermett vaddisznót hozott nekem Hubertus nem sokkal szilveszter előtt. Mellé érve még a csővel megpiszkáltam, nehogy esetleg feltámadva, erőre kapva csúfosan meglepjen. De nem fenyegetett ez a mások történeteiből ismert veszély.
Ezután szépen beállítottam a ravatalához. majd szerettem volna néhány képet készíteni róla, de erre csak jóval később került sor, mivel mint korábban is említettem, a masinám a kocsiban maradt. Így csak a vadászat végén a kísérő és a vadászmester gratulációja után készültek képek. Telefonos egyeztetés után visszaültem a szerencsét hozó deszkákra. A hideg távolról sem volt enyhébb, ráadásul teljesen besötétedett, de ez már a legkevésbé sem zavart. Nem is csoda: életem negyedik vaddisznója aludta végső álmát a hóval borított nyiladékon.
Egyelőre eddig tartottak a viharsarki disznók, de remélem lesz még folytatása. Mint kiderült a nyaktövön hatolt be a szerencsés lövés, ezért nem mozdult semmit, nem szenvedett egy cseppet sem.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login