Keressen minket

Vadászat

Egy egyszerű történet

Közzétéve:

Feltöltő:

Ébresztőt csipog a telefonom és bár félig még az álomvilágban járok, automatikusan kikapcsolom az ébresztőt, majd felülök. Biztos módja ez annak, hogy az ember ne aludjon vissza.

Lassan kinyitom a szemem, nyújtózkodom és körbenézek a szobában. Nem látni semmit a sötétben, csak az ajtó felől dereng az előtérben lévő kis kandallóból kiáradó vöröses, meleg fény.

Hajnal négy óra van. Lassan felkelek, majd az előző este a párom által kikészített ruhák felvétele után kisétálok a konyhába, és lehajtok egy csésze hideg kávét, amitől aztán kiráz a hideg – de legalább felébresztett. Odasétálok a fegyverszekrényhez, kiveszem belőle a jó öreg 12-es TOZ-t, fél doboz töltényt, az övem, majd magamra veszem a kabátom és kilépek az udvarra.

A januári hideg szinte azonnal belehasít az orromba, könnybe lábadt szemmel botorkálok oda garázshoz. Beteszem a kocsiba a felszerelést, beindítom az autót és amíg melegszik egy kicsit a motor, addig kinyitom a nagykaput. Pár pillanat és úton vagyok – vadlibavadászatra megyek.

Sötét van még és csak egy-két tejes- vagy kenyérszállító autó fénye töri meg az egyhangúságot, miközben gyorsan fogynak alattam a kilométerek. Az út szélén jó fél méter magasra tolta fel a havat a hókotró, de ennek már bő egy hete. Mostanra az út már száraz és nem kell aggódnom az alattomos jégfoltoktól. A rádióból valamilyen névtelen, ismeretlen együttes jazz előadása hangzik, ami máskor inkább altató hatású lenne, de most valamiért jól beleillik a hajnali hangulatba. A távolban egy róka néz rám az út közepéről, de mire közelebb érek, már el is tűnik az út menti nádasban.

Igen, lassan közelítek a végállomáshoz, és az egyre gyakrabban feltűnő nádfoltok jelzik, hogy vízenyős területen járok. Időben vagyok, lassítok kicsit – még csak öt óra van. A találkozót fél hatra beszéltük meg, így van időm élvezni a hajnali utazás különleges hangulatát.

Bő tíz perccel korábban érkezem, így járó motorral várom a vadőrt, aki szokásához híven pontban a megbeszélt időben be is fut. Leállítom a motort, és egy hangos sóhajjal kiszállok a kellemesen átmelegedett, kényelmes autóból. Kiveszem a puskát és a többi felszerelést, bebújok a csizmába és egy kalapemeléssel üdvözlöm az addigra mellém érő mackó kinézetű hivatásos vadász.

Beiratkozunk, majd átköltözök az ő autójába, mivel a határban csak azzal lehet bejutni sziktavakhoz. Ő már fitt, és szokás szerint bőbeszédű, de én még nem kerültem ki teljesen a csendes, hajnali hangulatomból. A falu szélén megállunk, mert itt kötelező egy kávét inni, mielőtt végleg rászánnánk magunk a hajnali, –10 fokos hidegben történő libalesre. De hiába a meleg és hangulatos kis kocsma, akaratunk töretlen.

Kifele menet már én is élénkebb vagyok. Túl az első libámon, már nem csak az hajt, hogy lőjek valamit, hanem, hogy minél szebb élménnyel távozhassak. „Liba van!-rengeteg. Csak magasan repülnek és bőven a park határain belül.” Kapom az információt, de sebaj! Eddig még soha nem csalódtam ebben a helyben, pedig sokszor meg kellett tennem ezt az utat, mire az első liliket leszólíthattam a magasból.

Az út szokás szerint rázós, szinte minden tagom beütöm valamibe, mire kiérünk kiszemelt helyre. Itt aztán gyorsan beöltözünk, puskát a vállra és már sietünk is a nádba vágott leshelyekre, mert az ég alját most tépte fel a hajnal és a szakadás – melynek mentén elválik az ég a földtől – egyre erősebben izzik, derengésbe vonva a tájat. Kísérőm mutatja, hogy hol álljak meg. Megbízik bennem, ismer már annyira, hogy tudja, nem kapkodok. Végre megint egyedül, és végre megint itt vagyok!

Nézelődök. A tóról egyre hangosabban lehet hallani az ébredező madársereg zsivaját. Ahogy növekszik a fény, úgy nő a szárnyas sereglet hangja is, és úgy hág egyre magasabbra az izgalmam. „Vajon sikeresen térek ma haza?” Forgolódok és közben egyre több mindent fedezek fel a körülöttem lévő világból.

Merengésemből a fejem fölött tovahúzó vadkacsacsapat ránt vissza a valóságba. Lőhetőek… lettek volna, ha épp nem a hajnali nádas szépségeivel lettem volna elfoglalva. Igaz, annyira nem is bánom az elszalasztott lehetőséget – az is elég, hogy itt vagyok. Azért lassan ideje tényleg arra figyelnem amiért jöttem, így a tó felé és a lassan monoton zúgássá erősödő madárhangok felé fordulok.

Aztán egyszer csak, mintha felrobbant volna valami, a zúgás robajjá erősödik és szinte hallani, amint a hang forrása elválik a víztől. Nem bírom ki, hogy ne kukucskáljak ki a nádból, és akkor a szemem elé tárul a robaj oka: hatalmas, fekete felhő kering a távoli sziktó felett, és mintha maga sem bírná a szédítő örvénylést kisebb foltok – vadlibák – szakadnak le róla a szélrózsa minden irányába. Mivel felém is tart két-három csapat, így megint lehúzódom a nád közé, és a fegyvert kézbe véve, lélegzetvisszafojtva várom a lehetőséget, hogy megint egy vadlibára emelhessem a puskám.

Már levegőt is alig merek venni, nehogy eláruljam magam – ha akarnám sem tagadhatnám le, hogy a vadliba vadászata az egyik nagy kedvencem. Hallgatózom és a nád zörgése mellett egyre jobban hallatszanak a közeledő lilikek kiáltásai. Aztán a vadőr felől szól a puska, a libák pedig liftként emelkednek a magasba. Szinte szájtátva figyelem, ahogy elérhetetlen magasságban tovahúznak felettem, majd lassan elhalkulnak és eltűnnek a hajnali párában.

Újabb és újabb csapatok közelítenek hullámokban, de ezek már magasan jönnek – esélyem sincs a rendes a lövésre, pedig néha már-már emelném a puskát is. Sebaj! – gyönyörű látványt nyújtanak a szikrázó, fagyos reggeli fényben.

Eltelik egy óra és szép lassan elfogy a a tó fölötti „felhő” is. Már csak egy-egy elmaradt vagy helyét nem találó liba-csapat kering a táj fölött. Innen is, onnan is hallatszik a hangjuk, „lilik-lilik” vagy néha egy mély gágogás a lilikek közé keveredett nyári ludaktól. Szép ez a reggel.

Kinézek az útra. A kísérőm már felém tart, vidáman lóbálja az elejtett liliket, miközben öles léptekkel közelít felém. Tényleg olyan, mint egy nagy medve…
–– Na? Eredmény? –– kérdi.
–– Semmi. Csak ez a szép reggel –– válaszolom, miközben kiverekedem magam az útra.
–– Nekem ez a lilik jött. Azt hittem feléd jönnek, de aztán átkanyarodtak hozzám –– meséli, miközben poroszkálunk vissza az autóhoz.

Lemálházom magam, beülök az autóba, miközben a vadőr is betuszkolja magát a számára szűk ajtón. Indít, majd perceken belül átverekszi magát a traktorok által mélyen felszántott szakaszon és már a kövesúton robogunk a reggeli találkozóhely felé. Az elszámolás után szertartásosan még meghívom egy kávéra, majd mindenki megy a maga útján. Ő etetni, én meg haza.

Az autó gyorsan falja a kilométereket. Lassan feltárul a megszokott táj képe, buckák és akácosok között visz az utam, miközben a rádióból valami kellemes jazz szól. Mögöttem pedig egy északi vándor utazik, amit ajándékba kaptam a vadőrtől.

Vadászat

A Visszatérő!

Erdélyi kopókkal vadásztak a Tisza árterében.

Published

on

Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.

Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó:  Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.

Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.

Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Ábra: Facebook

Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.

Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.

Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.

Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.

Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó  Sznupinak!

Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

 

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története

A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..

2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.

Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:

-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!

Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.

-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!

-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!

Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.

-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.

Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:

-Mi újság ? Megvan?

-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.

-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.

Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager

Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.

Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager

A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.

-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.

Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:

-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?

-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.

-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!

Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…

Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Agro Jager News

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!
Tovább olvasom

Vadászat

A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson

A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején

Published

on

A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.

Fotó: NEFAG Zrt.

A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.

Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.

Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.

Fotó: NEFAG Zrt.

Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.

A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.

A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.

Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.

Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!

 

Forrás: NEFAG Zrt.

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

Tovább olvasom