Vadászat
Első eredményes disznóhajtásom
A vadászok bölcsessége,
a hegyi patak tisztasága,
a vadkan ereje és a magyar erdők királyának
méltósága boldogítson az új esztendőben!
… kaptam az újévi jókívánságot sms-ben egyik vadászbarátomtól. Újévkor a himnusz hangjai után mindig kíván az ember valamit magának, amit szeretne, ha teljesülne. Abban a pillanatban, az üzenet hatása alatt nem tudtam másra gondolni, mint a vadkanra Miért nem tudtam én még hajtásban egyszer se disznót lőni, mikor annyi hajtáson voltam? A többiek, némelyikük akár hat disznót is elengedett, egyetlen rálövés vagy sebzés nélkül, pedig én a jagd terrieremmel a sűrűk sűrűjében sokszor kúszva mentem a hajtásban, s disznót se láttam. Elhatároztam, hogy 2005-ben az összes lehetőségemet ki fogom használni, és lőni fogok hajtásban disznót.
Horváth Gábor vadászcimborám invitált meg a Zemplénbe, a Széchenyi Zsigmond Vt. területén rendezett hajtásra, amit az Encsencsi Vadásztársulat vett meg néhány nyíregyházi vadásszal. Mi még pont belefértünk a keretbe.
Január 9-én kora hajnalban indulás, 7.30-kor gyülekező Novalyidrányban. Itt több ismerős arcot pillantottam meg, köztük Poór Imiét, akivel együtt jártunk vadásztanfolyamra. Sorszámhúzás következett, mind a három hajtásra kihúztuk a stand számát, majd hosszú sorban kígyózva indultunk terepjáróinkkal a területre. Ott átszálltunk egy traktor pótkocsijára, és elindultunk a nehéz terepen át, a hegy túloldalára, az első hajtás helyszínére.
Az út melletti csipkebokrok alja tele volt friss túrásokkal, sokat sejtető disznónyomokkal. Ez mindannyiunkat felvillanyozott. Miután elfoglaltam a helyem, átmentem a két szomszédomhoz, hogy megbeszéljem velük, merre álljunk, merre, meddig lőhetünk a zárt terepen egymás veszélyeztetése nélkül, majd sok disznót kívánva egymásnak csendben felálltunk helyünkre.
Tíz perc múlva már hallottuk a hajtókat, és a kutyák is üldözőbe vették az első disznókat. Igen sűrű fás, bokros rész volt előttem, azt mérlegeltem, vajon ha itt vagy ott kitörne a disznó, hogy lenne a legjobb, hogy legalább egyszer rá tudjak lőni. A hajtók egyre közeledtek, az első lövések is elhangoztak.
Pattanásig feszült idegekkel várakoztam. 30-06-os Mauser puskámban hat RWS TUG lőszerrel vártam a hőn áhított disznókat. A hajtók már majdnem kiértek, amikor a kutyák szinte előttem keltettek fel egy disznót, de az a sűrű túloldalán maradt, nem tört át rajta. Hallottam, hogy pár lépést odébb megy, szaglál, fújtat. Ekkor egy kutya egész közelről elkezdte csaholni és a disznó a szomszédom irányába menekült, hatalmas csörtetéssel. Rá is lőtt, majd a mellette lévő lőállásból is szólt a puska. Szinte mindenki kint volt, mikor az egyik hajtó szólt, menjek gyorsan, mert itt egy sebzett disznó.
Több vadászaton is mondták, hogy az ötvenkilós süldő is milyen agresszívan támad a hajtásban gyalogoló vadászokra. Lekaptam gyorsan a távcsövet, és lélekszakadva mentem a hajtó után a sűrűbe. A sebzett disznó egy bokor alatt volt, kutyákkal körülvéve, feltartott fejjel acsarkodott. Lőttem, mire azonnal kimúlt. Több lövés volt látható rajta, a legcsúnyább, a gyomrán keresztül a jobb hátsó csánkját vitte szét. A vadászatvezető nekem adta a véres töretet.
A lövésre néhány vadász is odajött, köztük olyanok is, akik rálőttek a disznóra. Látva nálam a töretet, heves vita alakult ki köztünk, ki lőhette a vadat, ki hova lőtt stb. Mivel láttam, hogy úgyse győzhet senki, mindenki magának követeli az amúgy kocasüldő lövésének dicsőségét, hagytam az egészet, mégpedig abban a tudatban, hogy úgyis én adtam le rá a halálos lövést. Mindkét vadásztársam gratuláltatott magának, de nekem is ugyanúgy gratuláltak, látva a kalapom mellé tűzött töretet. Vegyes érzelmekkel fogadtam a gratulációkat.
Sietnünk kellett. A következő, háromórás hajtás nemsokára kezdődött, egy völgyet álltunk le mindkét hosszanti oldalán. A hajtás hosszú volt, és nem igazán eseménydús. Talán négy lövést sikerült az egész csapatnak leadni, és a hajtókutyák zsákmányoltak egy lebetegedett őzet. Elém egy jókora tapsifüles cikázott ki, azon kívül semmi. Ezután ebédeltünk, majd mentünk az utolsó, időben legrövidebb hajtás lőállásaihoz.
Sorra maradoztak le a vadásztársak, a hegyet kezdtük lassan félkörben bekeríteni. Én az elnök, Holló úr által vezetett csoportban voltam. Elfogytak idővel a számozott lőállások, de mi, az utolsó három, még mindig mentünk az elnökkel. Már a hegy túlsó felén jártunk, mikor egy kökénybokornál megálltunk. Ez itt a kedvenc, elnöki helyem. Amit a többiek a hegy túloldalán elengednek, mind itt fog elrohanni, ügyesnek kell majd lenned mondta, majd a két másik vadásszal még tovább mentek.
Egy völgyben voltam, előttem a kisebb heggyel, gyönyörű, kökényes, csipkebokros tájjal. Aznap januárhoz képest igen meleg volt, talán még plusz 10 fok is lehetett. Lefeküdtem egy kicsit a domboldalra, becsuktam a szemem, élveztem a nap árasztotta meleget. Utólag, mint kiderült, a többiek is ezt tették. Mindannyian korán keltünk, 180 km-et vezettünk, jól esett kicsit szenderegnünk.
Ám ez az állapot nem tartott sokáig. A hajtók hatalmas kiabálással kezdtek közeledni a távolból, innen is, onnan is csaholták a disznókat a kutyák, és az első lövések is elhangzottak ebben a hajtásban. Balra mögöttem egy kutya elkezdett egy vadat egy alsókulcsos western-karabéllyal vadászó társunk felé hajtani. A vadász több lövést adott le egymás után, de a kutya még mindig csaholt. Vagy 10–15 métert a mögöttem lévő, hosszan elnyúló bokor túloldalára mentem, mert úgy hallottam, mintha felém közeledtek volna. Senkit nem zavarok morfondíroztam magamban a többiek úgyis a hegy túloldalán vannak, én meg nyakon csípem a malackát s figyeltem bokor túloldalára várt disznót.
Bár ne tettem volna! A hegytetőn, a bokrok közt valami iszonyatos csörtetéssel jött ki, s kisvártatva, nem túlzok, egy medve méretű kan rohant lefelé, tőlem úgy kétszáz méterre. Földbe gyökerezett lábbal néztem a hatalmas méretű ezüstszürke jószágot. Mire felocsúdtam és lövésre emeltem a puskámat, beugrott a hegyen lévő fiatalosba. Nem akarom leírni, mi játszódott bennem le ott és akkor. Ha a helyeden maradsz, nem takar a kökénybokor, ha disznót akarsz lőni, ne csak bámulj, lőj is! Életed kanja volt
Visszaálltam az eredeti helyemre. Jó két perc múlva csörtetés, most az előttem lévő hegy bal oldalán jelent meg egy termetes, rohanó disznó. Gyorsan felkaptam a fegyvert, rögtön rajta voltam. Követtem egy picit, majd amikor a tövisbokrok közt egy négyméteres sima placcra ért, lőttem. A fejét céloztam, úgy 160 méterre lehetett. Az RWS lőszer nem rúgott nagyot, de az átlagosnál nagyobb zajjal indult, el is kezdett sípolni a fülem, becsapódást nem hallottam, a disznó rohant tovább. Tudtam, hogy lesz még egy lehetőségem, újrakulcsoltam, de amint fel akartam kapni a Mausert, a disznó oldalra bukott, rúgott egyet a hátsó lábával a levegőbe, és azon lendülettel becsúszott, két tövisbokor közé.
Nagyon megörültem! Végre lőttem, tisztán, magamban egy disznót, ráadásul öregapja lehetne az első hajtásban lőtt közösnek.
A hegy túloldaláról ismét több lövés hangzott, majd harsogva tört a cserje, amint egy termetes kan disznó most az előttem lévő hegy jobb oldalán vágtázott lefelé. Azonnal lőttem, becsapódást itt se hallottam, gyorsan újratöltöttem, de mire célba vettem a disznót, az felbukott, s hátsó lábával focilabdányi földdarabot felszakítva rúgott egy hatalmasat, majd elfeküdt.
Örömöm határtalan volt. Már eddig is szép volt ez a nap, de így!
Ismét nem sokáig örülhettem, egy kutya csaholva közeledve jött egy csapat süldőt hajtva a hegytető felől. A kilenc disznó libasorban vágtatott a hegyről lefelé. Azt se tudtam hirtelen, melyiket célozzam. Felkaptam a fegyvert, és a harmadikra lőttem. A fegyver dörrenését a hegyek csak még jobban felerősítették, most se hallottam semmit, a vad nem jelzett. Újratöltöttem, lőttem, de ezt a lövésem, talán kicsit elkapkodtam, a földet szaggatta fel az egyik disznó előtt. Ekkorra az először meglőtt disznóm oldalra bukott.
Még egyet ismételhettem, az utolsó előttit megcéloztam, és lőttem. A disznó, mintha halkan visított volna egyet. A kis jagd terrier, amely oly bőszen hajtotta a süldőkondát, nekiesett a meglőtt, fekvő süldőnek, és elemi erővel tépte, marcangolta azt.
Nevetve néztem, füttyentésemre odajött. Pont olyan volt, mint az enyém otthon, a Pocok. Megsimogattam, és mutattam neki a hegy túloldala felé: Szaladj, küldj még erre egy párat! A kutyus elszaladt a megbeszélt irányba.
Kisvártatva a hegytetőn úgy kétszáz méterre megjelent egy szőrös, csúnyácska kis süldő. Egyet rálőttem, mire az feljebb ment és a gerincen szaladt végig. Mivel nem volt mögötte golyófogó háttér, nem mertem több lövést leadni rá, de mintha lassult volna a rohanása, mielőtt a bokrokhoz ért volna.
Közben kezdett lassan esteledni, és a januári nap egyre gyorsabban kúszott le a hegyek mögé.
Megjelent az elnök is, az embereivel. Mikor mutattam, hol, mi fekszik, s milyen távolságokban, gratuláltak nekem. Először a kis süldőt néztük meg, tüdőlövése volt, kicsi be- és kimeneti nyílásokkal. Következett az ebben a hajtásban elsőként lőtt nagytestű disznó, amely egy termetes, élősúlyban 160 kiló körüli meddő koca volt, jókora kampókkal.
Ezután a másodikként meglőtt, kannak vélt disznóhoz mentünk, melynek kb. 12 centis agyar kandikált ki a szájából. Az elnök úr felismerni vélt benne egy disznót, amire korábban már kétszer rálőtt. Rögtön elkezdtünk számolni, szorozni mekkora lehet ez az agyar egészben! A süldőcsapatból még egyet eltalálhattam, mert a rálövés helyén erős vérzést láttunk, ami a tövisbokrok közé vezetett, de a ránk szakadó este miatt inkább elkezdtük a disznókat összegyűjteni, pótkocsira rakni, utánkeresni pedig kijönnek a fiúk majd világosban másnap.
Nem kis munka volt a nagyobb testű jószágokat levonszolni a hegyről a tövises bokrok között. Erre a munkára a jól megtermett, alsókulcsos Western-puskával vadászó vadásztárs ajánlkozott. Kis tanakodás után fegyverének középagyára kötöttük a kötelet, úgy húztuk ketten a zsákmányt le a pótkocsihoz.
Örömöm határtalan volt! Ilyen szép eredményre legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Telefonomon nem volt magyar térerő, így szlovák hálózatból értesítettem vadászbarátaimat a nap eseményeiről sms-ben.
A teríték a vadászháznál gyönyörű volt. Tíz disznó, elöl középen az én nagy kanom, a főnök, amelynek agyara 19 centiméteres volt, mellette balján Poór Imi 12 centis kanja, jobbján az én nagy kocám, mögötte a kisebb disznók. Egyértelműen az utolsó, időben legrövidebb hajtás volt mindenki számára a favorit, itt lőtt rá mindenki a legtöbb disznóra.
Az okokat a finom vacsoránál hosszasan elemezgettük: az egyik, a hely fekvése, amíg csak világos volt, szinte végig ide sütött a nap, körbejárva a völgyet, a disznókat jól beetették, és már két éve, még egyéni vadászatok alkalmával sem háborgatták őket. Elismerés a szervezőknek, és a jól, hangosan hajtó kutyás hajtóbrigádnak.
Egy biztos, októbertől, ha megint indul a szezon, ide biztosan visszajövök!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login