Vadászat
Megint esik…
Megint esik. Bent ülök a szobában és miközben a kávét kortyolgatom, elmélázva nézek ki az ablakon. Az üvegen csendesen kopog az égi áldás és akár békésnek is érezhetném a percet, ha a távolban nem a szél csavargatná az égig érő nyárfák tetejét, szinte a földig lenyomva az öreg óriásokat.
Egy szürke folt tűnik fel hirtelen, s szemem alig fogja fel a szélben vergődő gerle alakját. Szegény pára! kellett neked ilyenkor kirepülni gondolom, de eszembe jut, hogy ilyenkor már a fiókák követelik az életet táplálék formájában és a szegény szülőknek nem sok választásuk van. Vagy minden áron élelmet keresnek, vagy a szemük előtt pusztul el a következő nemzedék. Hát igen! A muszáj nagy úr! mélázok, s újabb forró kortyot küldök le a torkomon.
Szenvedek és szép dolgok keresésével próbálom meg kínlódásom mélabús stádiumát elviselhetővé tenni. Hetek óta, amikor csak tehettem kint voltam vadászni. Semmi sem tántoríthatott vissza, mert végre elérkezettnek éreztem az időt, hogy első vaddisznómat elejtsem és ezért a célért szinte minden tőlem telhetőt megtettem. Új helyeket kerestem, végigjártam a lehetőségeimből adott terület zegét-zugát nyomot, sertevadat keresve.
És erre most be vagyok zárva megint. Legalább a méheim megnézhetném! – gondoltam vagy egy bő órája, de amint kiléptem az ajtón, a gorombán arcomba zúduló hideg cseppek visszakergettek a négy fal közé. Azóta lesem az kint tomboló, őszbe illő időjárást.
Nemrég találtam egy ígéretes helyet. A les mögött sűrű fenyő, jobbra átjárhatatlan akácsarj, balra egy elhagyott tanya gyümölcsöse, előttem meg hatalmas tábla lucerna, mely most kezdi bontogatni a bimbóit. Amikor megláttam az erdőszéli túrásokat, egyből megtetszett a hely. Mentem is disznót lesni, de valahogy mindig kifogott rajtam a nyavalyás!
Ha este mentem, pár rigón, nyúlon és fácánon kívül nem láttam mást. Ha hajnalban, akkor meg igaz, hogy gyönyörű bakokkal és fülbemászó madárdallal kedveskedett az erdő, de hol érdekelt most ez engem, amikor megpillantottam az esti dorbézolás túrás-nyomait, amelyek szinte egy mélyszántással felértek volna. Panaszra ugyan nem volt okom, mert valóban szép őzbakok területén leskelődhettem. Szinte menetrendszerűen jelent meg először egy erős, tíz-tizenöt cm-rel a fül fölé nyúló aganccsal büszkélkedő fiatal példány, aztán egy félszárú, űzött, szedett-vedett pára csipkedte végig az előttem elterülő lucerna friss hajtásait, hogy aztán végül egy öreg, visszarakott őznagyapó zárja a sort.
Figyeltem őket, mert bár én most disznólesen voltam, azért a többi vad titkai is érdekeltek. Láttam őket enni, bagózni, porfürdőzni, kóbor ebek elől menekülni, sutát hajtani és egy-egy ottlégy után rogyadozó lábakkal tovatűnni a sűrűben. De a disznók, csak nem akartak jönni.
Fotó: Faragó Zoltán (illusztráció)
Már kezdtem is volna megunni a dolgot, amikor egyik nap szóltak, aznap ne menjek a szokásos helyemre, mert vendég érkezik őzbakra, és ha az nem jön össze, akkor kint marad estére is, hátha jön neki valami lőhető. Jött. Egy ötven kilós kansüldő formájában. Ilyen az élet! gondoltam, és elment a kedvem attól a helytől, amely számlálatlanul tárta fel előtte titkait, amelyeket szívesen nézegettem, de ki nem elégítettek. Én disznót akartam(!) lőni és kezdtem türelmetlen, önző lenni.
Odáig jutottam, hogy a frissen felfedezett túrásnyomokról nem beszéltem senkinek, s amikor kérdőre vontak, hogy miért nem a régi lesre járok, csak annyit mondtam, hogy azért, mert a mostani helyre könnyebben bejutok.
Tudom, ez nem volt szép, de az vesse rám az első követ, aki zokszó nélkül lemond a szerelméről más javára. Mert mi is lehet rosszabb a vadász számára, mint amikor a hőn áhított vadat az ő munkája és kitartása következtében más hozza terítékre! – nem olyan ez, mint amikor a férfi lassan, óvatosan, apró bókokkal meghódítja szíve választottját, mire az hirtelen mást választ? Nem ugyanaz a keserűség árad szét az emberben, amikor más oldalán pillantja meg az áhított hölgyet, mint amikor a sokat követett, kiismert vadat más terítékén látja?
Szinte nem létezett más, csak a disznók. Nem számított a szél, amely könnyet csalt a szemembe, a tüske, ami mély árkot vájt a karomra, az órákig tartó zsibbadás, amely a bokrok között ücsörögve kötötte gúzsba a lábam nem számított semmi, csak végre puskavégre kapjam az első disznóm. Mennyit fohászkodtam, hogy csak egyet sikerüljön meglőni! hogy csak egy süldőcske tévessze el a lépést és vezesse elém Hubertus nem volt nagy a kérésem, de senki nem hallgatta meg odafönn a fohászaim.
Sebaj! Én akkor is kierőszakolom a találkozást! tökéltem el magam és még nagyobb elánnal jártam ki a rét sarkán lévő galagonyásba és figyeltem a túlsó oldalon elterülő turjánt, ahonnét a vadat vártam. Lassan két hónapja izzott szívemben a vadászláz, amikor egy délután minden összejött: időben értem haza a munkából, időre sikerült ellátnom a háztájit és már indulhattam is ki a jól megszokott helyemre, a megszokott úton.
Elégedetten szálltam ki a kocsiból, és nagyot szívtam a földszagú, nedves réti levegőből, miközben a kutyát engedtem ki a kocsi hátuljából. Egy intésemre odajött hozzám és türelmesen megvárta, hogy a nyakörvébe akasszam a pórázt, majd a puskát a vállamra véve elindultam a bevált leshelyemre.
Miközben így haladtunk a cél felé, meg-megálltam, hogy a távcsővel körbekémlelhessem az előttem elterülő legelőt. A távolban egy bak legelészett, nem messze tőle pedig egy bambaképű tapsifüles kémlelte a határt. Újra elindultunk, mikor Tapi (a kutyám) megállt és szinte kővé dermedten figyelt egy pontot az elmúlt hetekben rejtekhelyet adó bokrok között. Ennek fele sem tréfa! torpantam meg én is és óvatosan emeltem a távcsövet a szemem elé.
Nem kellett sok idő, hogy megtaláljam a nem odaillő foltot a bokrok zöldjében akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem, minden vad felfigyelt rá, ami a környéket járja, de nem csönd és nyugalom honolt a tájon. Csak nem egy disznó? Csak nem sikerül végre ? derengett fel bennem, de a következő pillanatban le is higgadtam, mert egy feltűnően sötét színű suta lépett ki a fűre a galagonyát közül. Te nyavalyás! – majdnem szívrohamot kaptam miattad! mosolyodtam el és már folytattuk is az utunk.
Pár perc alatt letelepedtünk a megszokott, kényelmetlen, de jó takarást biztosító helyünkre. Tapi a combomra hajtotta a fejét, én meg a tájat figyeltem, hátha egyszer csak megtöri valami a nyugalmat. Így várakoztam csöndben, figyelmesen, de semmi nem akart moccanni. Lassan kezdett megkörnyékezni az álom, és bizony egyre nagyobbakat bólintottam. Talán el is aludtam volna, ha meg nem üti a fülem valami tompa moraj. Mintha a föld alól jött volna. Letettem a kezem a földre, de nem éreztem semmi természetellenes rezgést. Furcsállottam a dolgot, aztán az újabb mordulásra már kénytelen voltam felállni.
Előttem nyugodt a rét, a turján, oldalt a legelő, de amikor hátra néztem, megdöbbentem. A távolban olyan fekete felhők tornyosultak, hogy olyat nem szülhet evilági vihar, s ahogy néztem, szinte folyamatosan villantak fel a belőle kicsapó villámok. Messze van ez jelentettem ki magamnak. Addig még bármi történhet, mire ideér – s ezzel a gondolattal vissza is ültem.
Kár volt, mert nem telt bele öt perc, és végigvágott a vihar első hulláma a határon. Olyan hirtelen jött, hogy időm se volt a kalapom után nyúlni mintha egy láthatatlan kéz adott volna egy nyaklevest az oktondiságomért, úgy vágta le a szél a fejemről a fejfedőt. Gyerünk Tapi, mert ez már viccnek is rossz! Szóltam a kutyához, de nem kellett nógatni, mert érezte már ő is, hogy most rossz útra vitte a gazdája és csúnya vége lehet a cinkostársnak is
Szinte futottunk visszafelé, de a meg-meglóduló szél belekapott a mellényembe és hiába nem vagyok egy piszkafa-termet, bizony megfáradtam, mire átértem a legelőn, ahol semmi nem gátolta a vihar útját. De mintha még ez sem lett volna elég, félúton eleredt az eső. Hideg cseppjei közé kemény jéggolyók keveredtek, melyek úgy kopogtak Tapin és rajtam, mintha söréttel lőttek volna ránk. És abban a pillanatban, ahogy az autó felé néztem, egy kan szaladt át előttünk, alig harminc méterre. Egy pillanat volt csak, de tudtam, hogy nekem még nem terem disznót a vadászszerencse.
Bőrig ázva, megverve értük el az autót, és egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy Tappancs alig bírt beugrani az autóba. Beszálltam én is, majd indítottam, de alig láttam ki az üvegen, olyan sűrű cseppekben hullott az áldásnak épp nem mondható eső. Mondják, hogy az Alföldön nem nagy kunszt a terepen közlekedni de én bizony átizzadtam az amúgy is hideg és teljesen átázott ruhát, mire kinavigáltam a járművet az úttestre.
Az eső pedig csak szakadt, szakadt mintha soha nem akarna elállni. Lépésben haladtam az úton, mert látni csak azt láttam a vízfüggönyön keresztül, amit odaképzeltem közben pedig reménykedtem, hogy ne legyen előttünk semmi az úttesten!
Nagy nehezen hazaértünk és bár örültek érkezésünknek, nem lettem megdicsérve és szó mi szó, abban a pillanatban nagyon igazat adtam a páromnak. Azóta eltelt két esős nap, én pedig egyre nehezebben viselem a négy fal látványát. Unaloműzőnek bekapcsolom a rádiót és elkezdtem írogatni aztán megüti a fülem valami: – de estére elül a szél és néhol még az ég is kitisztulhat
Mire életem értelme hazaér, már zöld ruhába öltözve szedegetem össze a felszerelést és hiába néz rám azzal a jellegzetes szúrós pillantásával, tudom, hogy este már megint kint fogok ülni és várom, hogy mit vezet elém a sors. De ha nem jön semmi, az sem baj, csak kint lehessek!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login