Vadászat
Fortuna ajándéka
A vadászember számára lehet-e annál nagyobb örömöt okozó születésnapi ajándék, mint amikor Fortuna, a szerencse istenasszonya megajándékozza egy sikeres vadászati élménnyel, hát még ha kettővel! Nekem sikerült átélni ezt az érzést. Június hónapban van a születésnapom. Persze hogy én ezt tartom a nyár legszebb hónapjának. Ilyenkor már teljes virágzását éli a természet. Kezd érni a dús kalászokat lengető gabona, fejlődésnek indulnak a kapásnövények, zöld az egész határ, teljes színpompában virulnak a mezei virágok, és fenséges illatok terjengnek a levegőben. Különösen hajnalban és az esti órákban. Ez a nyári hónap nekem a vadászatban általában szerencsét hozott. De olyat, mint amiről itt beszámolok csak egyszer; pont a születésnapom előestéjén és másnap hajnalban, vagyis a születésem napján.
Napokkal előtte felhívott az egyik vadászbarátom és azt indítványozta, hogy ezen a számomra nevezetes napon menjünk ki vadászni. Tegyük próbára Fortunát, hátha tartogat valami kellemes meglepetést a számomra. Pláne ha Dianát, a vadászat istenasszonyát is megnyerte ennek az ügynek? De ha mégsem, attól még felbonthatunk majd egy üvegpezsgőt és megünnepelhetjük a kerek születésnapomat! A barátom figyelmessége nagyon jólesett, örültem a meghívásának. A vadászterületük nem messze a fővárostól, nagyjából Pusztazámor, Tárnok és Kajászó térségében terült el, így hát nem is kellett messzire utazni. A megbeszélt időpontban, időben nála voltam, hogy a vadászat előtt még tudjunk egy kicsit beszélgetni.
Beszélgetésünk során egyben felvázolta a tervezett programunkat. Elmondta, hogy neki egy selejtbakra van kilövési engedélye, és ezt ajándékba átadná nekem. Elmesélte továbbá, hogy a területükön van egy öreg, visszarakott őzbak, amelyiknek olyan ősz a feje, hogy szinte messziről világít. Már többen megpróbálták elejteni, lövést is adtak le rá, de eddig még senkinek sem sikerült terítékre hozni. Nagyjából ismerték a tartózkodási helyét is, de eddig kellő lőtávolságban még alig sikerült megközelíteniük. Nehezíti a dolgukat az is, hogy a bak szokásai teljesen eltérnek a megszokottól. Nevezetesen pl. abban, hogy nappal, a rekkenő hőségben a közeli búzatáblák valamelyikében fekszik el, majd estefelé, legtöbbször csak nagyon későn vált ki a búzát szegélyező, hűs akácos fasorba. Patak nincs a közelben, ahová nappal inni járna. A szomját valószínű, hogy éjszaka folyamán oltja, valahol távolabb.
Mit ne mondjak, felkeltette az érdeklődésemet a bak iránt, de különösebben nem jöttem lázba; úgy voltam vele, hogy nekem már az is ajándék, hogyha újra kint lehetek a természetben. A barátom figyelmessége és jó szándéka pedig ezt az érzést csak elmélyítette bennem. Úgy este hat óra felé összekészítettük a felszereléseinket és a barátom terepjárójával kikocsikáztunk a beíróban is megjelölt területre. A terepjárót egy szélesebb fasor végén állította le és onnan gyalogosan közelítettük meg a fasor, búzatáblával határos oldalán felállított magas lest, amelyre feltelepedtünk. Időnk még volt bőven az esti szürkületig, hiszen éppen hogy elmúlt este hét óra. A fasor másik, nekünk ellentétes oldalán kukoricatábla volt, de a hajtásai még elég gyérek voltak ahhoz, hogy a bak oda, világos nappal kimerészkedjen. Bár azon az oldalon is volt magasles, de oda nem lett volna értelme felülni.
Úgy éreztem, hogy a barátom feltett mindent egy lapra; vagy meglátjuk majd a bak ősz fejét a búzatáblában, ha kimozdul a helyéről és akkor valahogyan követni tudjuk, vagy a fasor szélén jelenik meg valahol és akkor esetleg gyalogosan rá lehet cserkelni. Ez a terv nem látszott komplikáltnak, a terület jellegét látva én sem gondolhattam volna más variációra. Ültünk a magaslesen, halkan, szinte suttogva beszélgettünk. Élveztük a csendet és én mély szippantásokat vettem a kristálytiszta levegőből. Időnként a látcsöveinkkel átpásztáztuk a kiterjedt búzatáblát. Őszintén bevallom, hogy én nem nagyon bíztam a vadászatunk sikerében. Nekem ugyanis úgy tűnt ez az egész, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. Előttünk a hatalmas gabonatábla, mintegy tizenöt méter széles, magas aljnövényzetű fasorral szegélyezve, közel-távol sehol egy erdőfolt, ahonnan még esetleg más vad is kiválthatna. És mi itt várjuk az egyetlen lőhető öreg bak megjelenését?
Az aggodalmamat természetesen nem osztottam meg a vendéglátómmal, mert a kételyeimmel igazán nem szerettem volna elbizonytalanítani és főleg megsérteni. Vártunk hát nyugodtan tovább. Közelünkben a fasorban rigók fütyörésztek. Távolabb egy szajkó éles rikácsolása törte meg a csendet. Mindketten arra gondoltunk, hogy a közelében valami megmozdult. Lehet, hogy az öreg bak ma, napközben mégis a fasorban hűsölt? Azt észlelte volna a szajkó? Most készül talán a búzába kiváltani, éppen fordítva, mint ahogy eddig megfigyelték? Mi pedig éppen, hogy a búzából várjuk a felbukkanását! A magaslesről látcsővel kitűnően végig láttunk a fasor mentén, annak egész vonalán. A búzatábla széle és a fasor között alig volt néhány lépés a távolság. Amennyiben a bak bárhonnan is megjelenik, ezen a keskeny, kopasz földcsíkon látnunk kell, és ha megfelelő a lőtávolság, ott is kellene meglőni. Feltéve, ha a bak megvárná a célzást.
Én mindenesetre magamhoz vettem a les sarkában nyugvó, csőre töltött fegyveremet, hogy le ne késsek a bakról, ha azon az üres csíkon mégis megjelenik. Már elmúlt este nyolc óra, de egyelőre semmilyen mozgást nem észleltünk. Már egy ideje a rikácsoló szajkó s elhallgatott. Látcsöveinkkel hol egyszerre, hol felváltva pásztázgattuk a fasor szélét, és a búzatábláz is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, amikor éppen a búzatáblára irányítottam a látcsövemet, hogy a szőkülő gabonában, a kalászok színétől elütő, sötétebb valami mozog és egyre csak halad kifelé a fasor irányába. Van, amikor a mozgása leállt, majd újra indult. Amikor nem mozgott, akkor sötétebb száraz kórónak nézhette az ember. Látcsővel sem volt könnyű pontosan megítélni, mert elég messze volt; legalább kettőszáz méterre a lesünktől és a gabona pedig jórészt takarta. Biztos voltam benne, hogy amit látok, az nem lehet valami száraz kóró, mert az nem araszolna a búzatáblában.
Megfigyelésemről szóltam a barátomnak, aki a látcsövével befogta azt a részét a búzatáblának, ahová mutattam. Amikor ő is látta a mozgását annak, aminek én; határozottan arra kért, hogy készüljek fel, mert a bakunk jön kifelé a búzából és be fog váltani a széles fasorba. Amit mi látunk, az nem más, mint az öreg bak visszarakott agancsa, amely néha kivillan a szőkülő kalásztengerből. Ekkor azért már egy kissé lázba jöttem, alig akartam elhinni, hogy ez megtörténhet. Mégis megtaláltuk volna a szénakazalban a tűt? Kibiztosítottam a fegyverem és a les kosár peremére támaszkodva felkészültem a célzásra. Ahogyan a bak néha meg-megállva – haladt kifelé, a tábla széle felé, úgy annál több látszott belőle, mert ott már a gabona is gyérebb volt. A fejénél több azért így sem látszott, az is többnyire egybeolvadt a szőke kalászokkal, mert az is ugyancsak őszes fehér volt. Azt reméltem, hogy ha kilép a búzatáblából, csak megáll egy pillanatra, amíg körülnéz. De nem így történt. A tábla széle közelében megtorpant, csak az agancs szárai látszottak ki, én ekkor megpróbáltam a céltávcsövet ráirányítani, hogy ha elindul, követni tudjam a mozgását, habár túl távolinak ítéltem meg a köztünk levő távolságot. Volt az bizony legalább kettőszáz méter.
Majd újra elindult ugyan, de olyan ravasz volt, hogy nem lépkedve közelítette meg a tábla szélét, hanem néhány hosszú szökelléssel bent termett a gazos fasorban. Mintha tudta volna, hogy idekint már várnak rá. Ekkor láttam igazán, hogy tényleg messziről világít az ősz feje.
No most mi legyen? Tanakodtunk a barátommal. Neki az volt a javaslata, hogy én egyedül induljak el afelé, ahol a bak beváltott, sőt mi több, berepülta fasorba, mert az ott lesz még egy darabig, egészen biztosan. Próbáljam nagyon óvatosan becserkelni, hátha sikerül. Vesztenivalónk nincs! Enyhe szellőcske lengedezett, az is jónak tűnt, mert abból az irányból simogatta az arcunkat. Óvatosan lelépkedtem a magaslesről és nagyon lassan, meg-megállva, néha kétrét hajolva haladtam a megfigyelt hely felé, ahol a bakot elnyelte a fasor. Ahogy közeledtem oda, a szemeimmel igyekeztem feltérképezni a fasor belsejének minden részletét. Voltak benne ritkább foltok is, ahol nem volt annyira dús az aljnövényzet. Tudtam azt is, hogy a bak a túloldalon nem hagyhatta el a fasort, mert ott nem lett volna jó takarása a gyér és zsenge kukoricatáblán.
Ahogy a távolság fogyott, egyre inkább megálltam és utána csak nagyon lassan araszoltam, állandóan szemmel tartva a fasor belsejét. Azért is nagyon óvatosnak kellett lennem, mert én egyáltalán nem voltam takarásban. Viszont sem a búzában, sem a gazos alléban nem tudtam volna zaj nélkül menni. Így pedig a mozgásom a bak könnyen észreveheti, ha ezzel én nem számolok. Lekuporodva lassan lopakodtam előre; közben meg kellett állnom, mert nagyon elgémberedtek a lábaim. Lassan, de nagyon lassan próbáltam felegyenesedni, amikor a fasor mélyén megpillantottam egy kéttenyérnyi vörös foltot. Nem volt kétségem afelől, hogy az a bak valamelyik oldala. Vállhoz emelt fegyverrel megcéloztam azt a foltot, de még vártam a bizonyosságra, hátha kimozdul, és akkor jobban látom majd a célpontot. És ezt jól tettem, mert a bak az aljnövényzetet csipegetve egyet előre lépett nem volt távolabb húsz méternél és ekkor már látható volt a teljes teste, persze a lombokkal itt-ott takarva. Ekkor a pontos célzásban már semmi sem zavart. Dörrent a fegyverem és a bak elvágódott, mintha csak letaglózták volna. Utána még rúgott egyet-kettőt, de mire a barátom futva megérkezett a lesről, akkorra már véglegesen kimúlt.
Vele együtt mentünk be az öreg bakért. A megőszült aggastyán ez esetben elveszítette azt a játszmát, amit az elmúlt évek során több vadásszal is lejátszott. Levett kalappal tisztelegtünk neki. Ez esetben Fortuna, mint a legfőbb szerencseosztó nekem akart kedvezni. Ez volt számomra a születésnapi ajándéka. De nem csak ez! Másnap hajnalban ugyanis kimentünk a barátommal csak úgy, hogy levegőzünk egyet. Kiszellőztetjük a fejünket az esti ünneplésünk után. Vigyünk azért puskát is, mondta ő, de sok reményünk a sikert illetően már nem nagyon lehet, hiszen legfeljebb csak disznót lőhetnénk, mert a bakot már meglőttem. Disznó viszont csak nagyon elvétve van a területükön. Több mint egy éve nem is lőttek disznót, vallotta be őszintén.
A terepjárójával kikocsiztunk egy másik területrészre, ahol a fasorokon kívül itt-ott kisebb erdőfoltok is voltak. Engem feltett egy hordozható lesre, ő pedig elment egy másik helyre. Elvileg disznóra ültünk ki, ami a hallottak szerint nem nagyon van a területükön. A Vértesből jöhetnének talán, de idáig már nem igen jutnak el, mert oda közelebb is van bőven terített asztaluk. Hajnalok hajnalán ezzel a tudattal ücsörögtem a lesen a töltött fegyveremmel, amikor hirtelen észrevettem, hogy az előttem elterülő réten két jókora süldő futva igyekszik a közeli kisebb erdőfolt irányába. Annyi időm volt csak, hogy a vállhoz kapott fegyverem menet közben kibiztosítottam és a céltávcsőbe befogott elsőnek futó süldőt fültövön, karikában lőttem. A másodikról sajnos lemaradtam. A barátom, aki örömmel gratulált a meglőtt süldőhöz, el sem akarta hinni, hogy ilyen van. Ők, akik egész évben járják a területet, disznót nem is látnak, nem még hogy lőnének.
Hiába! Ha Fortuna és Diana istenasszonyok összefogva egy vadászt a kegyeikbe fogadnak, akkor annak ilyen az eredménye. Mindig emlékezetes marad a számomra ez a születésnapi ajándék!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login