Keressen minket

Vadászat

Mosolyog a Hold

Közzétéve:

Feltöltő:

Ünnepi hangulatban ültem fel a lesre, hiszen ünnep is volt. Elmélázva helyezkedtem el és az egész augusztus huszadikai história eredetén gondolkoztam.

Próbálkoztam megfogni innen, hozzányúlni onnan, de végül is olyan távoli, évezredbe vesző időutazás kerekedett belőle, amibe lassan belefáradtam. Hogy is tudnék igazán megérteni valamit a múltból, tucatnyi emberöltő távlatából, amikor kilométer magasan repülőgép húz, a csillagok között műholdak sietnek és a szomszéd faluból pocsék sramlizene szól….

–– Hát igen, Szent István azért nagy ember volt! –– szögeztem le magamban közhelyesen és rendkívül frappánsan, csakhogy valamit mondjak. Még jó, hogy senki sem hallotta….

Ezzel a mondattal le is zártam a múltat illető világraszóló felfedezésemet, annál is inkább, mert nyekkent egyet előttem a kukoricaszár. Óvatosan. Olyat nyekkent, amitől még az ember nem kap komoly szívdobogást, de a tekintetét odahúzza.

Nem volt nehéz a delikvenst észrevennem, hiszen a telehold teljes pofával szórta fényét a gazos, térd fölé érő kukoricacsíkra. Egy őz volt. Azaz egy bak. De milyen! Vékony, lépegető, kigyomlálandó agancsát tisztán láttam az éjféli fényárban. Nagyot nyeltem. Igen, egy ilyen bak pompás ajándék egy állományt javító tervekkel felvértezett vadász számára. Nem is fiatal. Be is fogom árulni barátomnak szegényt és szinte éreztem, ahogy szemem villan, akár Vuknak, aki macskát lát… Gonosznak éreztem magam.

Mindezek ellenére kellemesen szórakoztam. A Hold még magasabbra kúszott, szinte fentről világította a kukoricást. A völgy szájából finom pára emelkedett és akár egy nedves, hideg paplan húzódott rá a teknőre. A bak úgy látszik jóllakott, mert mire ismét megkerestem, már a sűrű szélén volt, és a közelgő párával farkasszemet nézve, szinte elgondolkozva állt. Aztán döntött és komótosan belépett galagonyásba.

Egyedül maradtam. Mindjárt negyed egy. Ekkor jönnek értem a fiúk. Körbetávcsöveztem, de mivel csendes volt a kivilágított tábla, kényelembe helyeztem magam. Ilyenkor szoktam szundítani. Persze nem nagyot, csak mint az őrök – gondolom én, bár ennek igazát nem tudom bizonyítani, hiszen ki tudja mi minden kószál el mellettem, amíg a szememet pihentetem….

Telt-múlt az idő, de barátaim csak nem érkeztek meg. Cserkelnek – ugrott be. Biztos elmentek a napraforgó szélébe leskelődni! Viszont ha nem jönnek, akkor disznókra akadtak, és szinte már vártam egy öblös dörejt valamely ígéretesebb hely felől. Ezekre gondolva legeltettem szemem az ezüst színű párapaplanon, az egyre világosabb Holdon, amikor hanyagul, unatkozva – nem tudom megmondani miért – erősen balra néztem….

Mintha áramütés ért volna. Nagy fekete test nyomult előre a szárak között teljesen hangtalanul! Egyedül. A les előtt fog elmenni 40 méterre… Mire a gukkert felkapom és belenézek, már szinte velem egy vonalban van….

Megáll a takarásban. Olyan némán érkezett és olyan gyorsan, hogy nem mertem elhinni, hogy disznó. De már a puskán támaszkodok! Látom a szárak között elősötétleni nagy testét, de most csak topog. Némán. Ez megint elbizonytalanított….

Gukker fel! Már lőnöm kéne, de egy utolsó pillantást még rá kell vessek! Hol a fenébe van? Már megy is tovább, akár egy vonat. Azt a betyárját!!! Puska fel, most ér egy tiszta részre.  Ekkor látom meg a hosszú csőrén a visszaverődő holdfényt, apró disznószemeit. Konok pofával, maga elé nézve, durcásan, sietve suhan. Valamire berághatott….
–– Állj meg öreg, állj meg…! –– csikorgatom a fogam az agyra préselődve. Azonban a kan másképp gondolja. Csak megy, megy……

Még két méter a takarásig…, 45-re lehet…. Már csak egy…. Picit a lap elé kellene tartani, mert nem fog már megállni! DURR!

A torkolattűz vakítása alatt hallom még a becsapódást….

Szinte szikrázik a zárdugattyú, ahogy ismétlek. Most hallok először zörgést a „mozdony” felől… A deszkán pihenő reflektort rányomva négy lábat látok kaszálni az ég felé!

Rossz tapasztalatom van az ilyennel kapcsolatban, tehát sietve puskára kapok ismét, és kemény elhatározással – miszerint ha feláll, azonnal lövök – figyelem a haláltusát….

Halkul, csendesedik a zaj. Csak a szívem kezd éktelen zakatolásba… Már célozni sem tudnék – lespalánk ide, támaszték oda, teljesen elgyengültem….

Majd teljes csönd ült a tájra. Halotti.
A tábla felett csak egy remegő reflektorsugár pásztázik.
Keresem a disznót…

Rövid fütty mögülem az útról. Válaszolok, majd csörtetés felém.
–– Mi volt? –– kérdezik a sötétből.
–– Belelőttem egy egyes disznót a kukoricába! –– nyögöm elfúlón.
–– Na, ha az a disznó lesz, amit mi láttunk…! Mutasd merre lehet!
Ismét felgyúl egy remegő reflektorsugár.
–– Ott valahol…

Mennek be a fiúk. Egyszerre elindulnak egyfelé. Pár hangfoszlányt, nevetést csípek el.
–– Hú, öregem…!
–– Ez volt az….
–– Nagyon el lesz verve…!!!

Igen, bizony. Első disznóm! Több évnyi leskelődés, kijárás, hibázás után végre megvan! Akkor ébredek tudatára. Szinte leugrom a lesről, és vágtatok át a vizes táblán.
Mire odaérek, már megy a saccolgatás.
–– Lesz vagy 15 centi.
–– Én azt mondom zsigerelve vagy 90 kiló. Szerinted?
–– 95! –– és nevetnek.

Két vadász vár első disznóm felett, parolára nyújtott kézzel. Hát nem álomszerű? Aztán elmennek a kocsiért.

Kezemben kalapommal és a véres törettel egyedül maradok a kan mellett. Felnézek a Holdra és százezer kilométerek távolságából megköszönöm neki ezt az éjszakát.

Csendben lemosolyog rám.
Visszamosolygok.
Ő érti a múltba nyúló históriát, látta eredetiben. Nem mai legény….

Vadászat

Őrizzük Geges István emlékét!

10 éve hunyt el Geges István fegyvermester

Published

on

“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”

Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.

Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -,  és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.

„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…

Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”

(Fekete István: Búcsú)

Őrizzük Geges István emlékét!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

A bronzérmes kan

Révész Zsolt élménybeszámolója:

Published

on

Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.

Írta és fényképezte: Révész Zsolt

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!

Az OMVK cikket közölt a vadászjegyváltásról

Published

on

Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.

Fotó: Agro Jager News

Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.

A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.

Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.

Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.

Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.

Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.

Forrás: OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom