Vadászat
Karácsony hava
Az enyhe Szent András hava csak fagyot ígért, és hozott is. A Karácsony hava viszont megmutatta mire képes valójában.
Fagyos reptű cinkék, elmélázó verébsereg az eresz alatt gubbasztva várták a tél markának pillanatnyi lazítását. A rénfán csüngő jégcsap egykedvűen lógatta magát, sziporkázva, hirdetve áttetszőségének csillogását. Az esthajnalcsillag hűvösen tekintett rá a lassan fogyásnak induló örök társára, kinek most nem kellett szégyellősen párafüggöny mögé rejtőznie ezen a fagyos hajnalon.
A nagy szántó egykedvű göröngyeit belepte a fehér hótakaró, amit szomorúan, némi kottogással fűszerezett hangon a nagy nyárfáról szemléltek a vetésiek. A vörösbe forduló lilás égtér mögül kisejlő fényjáték elúszó dunyhává változtatta a kihűlő kályhák elhamvadó leheletét.
A fagyos hó fájdalmasan csikordult meg, ahogy a pajta szúette, feketére érett ajtaját kitárva kilépett a jeges valóságba. A kitolakodó macska egy percig sem tétovázva egyetlen szökelléssel ugrott vissza a poros széna meleget adó rejtekébe. A kenderkötél durván sercent kérges markában, ahogy a kis szánkót kihúzta a hóba.
Meleg mélázással rátekintett a sok évvel ezelőtt készített ródlira. Nem is a sikló alkalmatosság méláztatta el, hanem az emlékek, amelyek hirtelen felszínre törtek, és lerohanták ezen a hűvös reggelen. Megannyi gyermekkacaj, visongás kötődik ehhez a fadarabhoz. Emlékezetes erdei kirándulások, hosszú-hosszú beszélgetésekkel telített téli emlékek. Az elbúvó fagyos szalonnazsír a fémtalp felett avasan hirdeti a nagy dombról történő lecsúszás emlékeit.
Igen. A hosszú-hosszú beszélgetések, a fagyos természet téli megfigyelése gyermekeivel, kiket megpróbált felkészíteni az igaz életre, a becsületre. Hitt egy olyan világban, ahol az adott szó szentírás, és az ígéretekhez nem szükséges papír. Ritka eseményszámba ment, amikor a kicsiny, fatornyos faluba ellátogatott két fia rázörgetni az ajtót az öregre.
– A vén bolond, mindig álmodozik. Ha nem itthon koptatja a padlót, akkor az erdőt járja – zsörtölődött sokszor tettetett haraggal felesége. – Menj a védenceid közé, ők jobban elviselik morgásodat!
Az évek múltával lelke megfáradni látszott. Ráncai számának gyarapodásával szíve is egyre keményebb lett. Elmúltak a várakozással teli pillanatok, elmaradtak a látogatások. Már idejét vagy valós okát sem tudta, mi volt az ok. Mikor pattant el az a láthatatlan szál, ami a családi békét biztosította. Álmából is felriad a csapódásra, amikor fiai kiviharzottak a pajtából és bevágták a kaput. Ő tudta, megtanulta, mi az, hogy szeretni. Tudta, hogy néha meg-meg kell állni és másokkal törődni. Gyermekei ezt nem tudták, elragadta őket tőle a városi élet, a cserfes menyek vállvonogatása, a lesajnáló nézések viseltes bakancsára, foszlott bekecsére, tanácsai.
– Unokát, hol él apuka? Ebben a világban ?
Megindult a kis szánnal az öreg, és tovább szorongatták torkát az emlékek. A közös vadászatok, a vad belopásának ezernyi fortélya, a vadásszá válás tanuló évei, az irtások csendje, a rókavár zsivaja. Megtanultak a természettel, a természetben élni. Vészjósló fényességű szekercéjét fogva baljában, roppanó lépések kíséretében indult a kis fenyvesbe.
Most nem a könnyed gyermekeit, nem is a várományos lőtt vad terhét, még csak nem is takarmányt az etetőkre kívánt húzni vele, hanem valami sokkal szebbet, nemesebbet. Két igazi karácsonyfát. Még az éjjelen derítette fel lelkét, melegítette szívét a gondolat. Akkor is lesz karácsony, közös, nagy, szeretetteljes. Úgy, mint régen. Megmutatom, ér még valamit az öreg. A vasútjegyet már előre megváltotta, sőt a poggyászkocsiban még helyet is kapott a szállításra szánt fenyők részére.
Kissé kifulladt, homlokát veríték lepte el. Nehéz kucsmáját meglóbálva friss hűvöset tolt homlokába. Pont itt, itt esett az első. Rámosolygott a nagy kökényes sűrűjére. A csökött sertevad kisebbik fia szatymalövésére itt fújta az utolsót. Lesz ám meglepetés, amikor beállít a fákkal, és elképzelte gondolatban, amikor a gyantás erdei illat belengi a városi nappalit. Nem holmi áruházi csúfság, messze földi ismeretlen fajta, hanem saját, igazi nevelésű bozontos erdei fenyő. Itt, itt a tölgyben, itt búgott a tehén keresve terítéken pihenő véres oldalú fiát, nagyobbik gyermekének első találatát.
Hirtelen megmerevedett, csendben szusszant egyet. Minden érzékszerve újra megfiatalodott, amikor rámeredt az előtte átváltó nyomra. A behemót! Óvatosan térdre ereszkedett. Csak ő lehet, de mi lelte? Ilyen közel soha sem jött a faluhoz. Bizonyára a hideg és az éhség az oka. Be sem kopogok, csak szépen csendben betámasztom a fákat. Úgy is tudják ki volt. A Jézuskához már régen felnőttek. Csak rám ismernek. Hol van már a harag, ez első ősszel elfújta a szél. Talán írnak majd egy pár sort, talán szilveszterre ideér .
Beletúrt a hóba, igen. A jobb hátsót kissé húzza. Minden vadász álma és rémálma. A szellemkan, a behemót. Tavaly télen látták utoljára. Előtte egy német puskázott rá, de a jellegzetes nyomokra később rátalálva tudta, ha kapott is lövést, kiheverte. A nyárfásban hever, nem-nem a disznóvölgyben vette fel a szórót. A fenét, a szomszéd Pista a másik falu mellett a kanálisnál látta dagonyázni. Ki itt, ki ott, de minden lövést elvitt, sokszor remegett a puska, reszketett a szálkereszt, és a hang amely róla szólt. Lassan misztikummá lett, és egy jelentőségteljes tudod-nál egy szót sem lehetett a vadászokból kicsikarni. És most itt van előtte a régen látott. Pont a szóró felé tartott.
A fájdalom, ahogy felállt, tompán kúszott fel bal karján, levegőért kapott. A szűk gombolás kiengedtével megszűnt a szomj. Átkozott pirulák, bizton elmaradt egy. Este, majd este fogadkozott magának, még egy misét megér az út előtt.
Élesen pengett a fejsze, és a hóköntöstől megszabadult kis fák már a szánkón várták, hogy nemsokára ünneplőbe öltöztetve hirdessék karácsony napját. Sebesen lépdelt, a feltámadt szél arcába vágta a havat, a pára a bajuszára fagyott.
A forró leves lassan ment, a másodikkal kissé elmélázott, a buktát már eltolta az asztalon.
– Kimegyek!
– Nem mész te sehová, már megint a régi nóta, legalább egyszer az életben
legalább a kályhát tedd rendbe! – A neje tudta, felesleges a szó, hisz’ ezért szeretett bele. Nyughatatlan természete, néha eltúlzott akarnoksága lendítette előre a szépen gyarapodó családot. – Vigyél egy kis teát legalább! Várj! A doki is megmondta!
A nap már jócskán lefele fordult, a megdermedt természet vörös sziporkában lángra gyúlt. Valami vészjósló hűvös csend telepedett a tájra. A létrát nehezen markolta vastag kesztyűjében, majd fogai közt tartva a pár jobbikát, biztosabb fogással elérte az ülőkét. A vastag pokróc kikerülve meleg fészkéből, a posztózsákból, jóindulatúan takarva be a kérges deszkát.
Ahogy leült, nemsokára kattant a zár, magába foglalva az ólomhegyű végzetet. Lámpára szükség nem lesz, a holdfénynél nincs rejtekebb. Átmenet nélkül, hirtelen sötétedett. A varjak egyszerre némultak el, a rigók megmeredtek, a kis cinkék a szórón gyorsan némaságba burkolóztak a hirtelen beálló szürkeségben. Mint kezdő, tanulatlan festő színei, ki a sokszínűségből szürkét nem kívánva bontakoztatná szárnyait, úgy terült ki az ég alja a tölgy szélén.
Egy suta bóklászott riadt fejemelgetésekkel a szóró felé. Mire elérhette volna, ismét feltámadt a jeges szél. Szabályos hózápor kerekedett, amikor a tölgyek rozsdás levelei megszabadultak fagyos terhüktől. A szóró sárga kis kukoricagyertyásai rögvest kihunytak az áldást követően. Ennek fele sem tréfa, az utolsó mentsvárat, a pokrócot is magára terítve résnyire hagyott szemnyíláson kémlelte a semmivé váló természet látványát. Lassan elszenderedett. A valóságban a pokróc oltalmából kikerült jeges deszkának hideg sütése és mozdulatlan lábujjainak dermedtsége térítette vissza. Karja már megint zsibbadt, és levegője is elfogyott. Óvatosan lélegzetért kapva megszabadult a pokróc havas börtönéből. Veríték verte ki és elmerengett. Egy kósza hópihe nyugalmat nem találva kerengett a korlát felett, ezüstösen megcsillanva a holdfényben.
Ahogy visszanyerte karikáktól tűzdelt látását úgy érezte szellemet lát. Egy jókora test körvonalit vélte tolakodni a szóró melletti frissen gyalult havon. Kesztyűjét levéve finoman megdörzsölve szemét, kitörölve belőle a könnyeket. A látomás életre kelt. A behemót! Lassú mozdulatokkal szinte kényeskedve túrta a havat, és minden talált szemet módszeresen elmorzsolgatott fogai között. Óvatlanul is nyögött egyet.
A jókora kan hirtelen elugrott. Kimért mozdulatokkal a korlátra fektette a dióverőt, megtörölte a deres távcsövet és rámarkolt a jeges tusra. Visszajön, úgyis visszajön skandálta magában. A nézőke hirtelen elhomályosult, amikor a test betolakodott a háttérbe. Egy kattanás, dörrenés majd lángcsóva jelentette a végzetet. Egész teste belesajdult a lövésbe.
A csend újra megtelepedett felvert magányából. Árulónak érezte magát és magányosnak. Megannyi éven át volt társa az alatta dermedten fekvő reménységnek. Hány éjszakán keresztül gondolt elejtésének kifőzött mozzanataira. Sokszor látta magát a Kiskurtában mutogatva a bizonyosság agyarait. Nem így lett. Megszűnt az álom, szertefoszlott a remény, ami sok nehéz órán tartotta benne a lelket. Most utoljára búcsúzott. Némán, szégyellősen lecsúszott a lesről, és ólomléptekkel közelített bajtársa kimúlt teteme felé. Ismét megszédült. Valami jeges görcs ostromolta kitartóan mellkhasát. Térdre rogyott, majd megkapaszkodott a vadkan bozontos üstökében.
* * *
Fiai reményt keltő várakozással, türelmetlenül csengettek. Ők is feladták, ez így nem mehet tovább. A jó hír és annak elmondása a menyekre vár, hogy labda vagy baba, az még nem biztos. De szép fák anyuka! Miért kettő ?
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login