Vadászat
Egy hét alatt két kan
Ott kezdeném a történetet, hogy ilyenkor, a búza érésekor nagyon szeretek vaddisznóra vadászni. Mert egy vadászember az tudja, milyen az, amikor a sárga, ringó búzatáblában meglátja az éhes sertevadat. Több alkalommal jártam már sikerrel ilyenkor, de ami az elmúlt napokban megesett velem, az azt hiszem nem felejthető.
A kömlői földtulajdonosok vadásztársasága területén történt a két sikeres vadászat. Már napok óta figyeltem egy toklász nélküli búzatáblát, mivel a szóró most nem tartozik a menübe. Kedves feleségem egyik nap elkísért, amikor csak szétnézni mentem ki, és magyarázom neki, hogy mit keresek a búzában. Mondanom sem kell hogy a “bagózás” nyomait már itt-ott lehetett látni. A tábla alsó részét egy kanális választotta el a mögötte elterülő napraforgótól, ami ember magasságúra nyújtózkodott, biztosítva ezáltal a vadak számára a tökéletes búvóhelyet. A kanálisban a tavalyi víznek már a nyomát sem látni, de a nád megmaradt, és próbál a búzában is foltokban teret nyerni.
Ami nagyon fontos, van itt egy korhadt fűzfa, háromfelé ágazik a törzse. Eldöntöttem, hogy erre csinálok egy ülőkét és majd innen lepem meg a disznókat. Barátomnak megemlítettem a dolgot, neki van ács szaktudása. Június 20-án már mentünk is csinálni a lest. A feleségem azt mondta, nem vagyok normális, de ez már megszokott dolog nálunk. A barátom is megjegyezte, hogy ebben a határban ez a legkorhadtabb fa, miért pont ezt választottam? Elmondtam neki is mi a tervem, ő már megértőbb volt.
Másnap este indultam is, vittem magammal egy kömlöi barátom kisfiát, mert már régen megígértem neki, hogy kiviszem magammal vaddisznólesre. Amikor fel pakoltunk a lesre, megjelentek a zivatarfelhők, cikáztak a villámok. Villanyszerelő lévén tudom, hogy milyen veszélyt jelent. Mondtam is, gyerek, mehetünk le, vége van, mehetünk haza. Ahogy beültünk a Nivába már szakadt az eső ahogy csak bírt. Elindultam.
Nagyon beszürkült minden, de amikor a dűlőutat elértük, mintha csendesedett volna. Ránézek a kissrácra. Visszamegyünk? Bólogatott, hogy vissza bizony.
Tudom, hogy a vadak ilyenkor jobban mozognak és én is nagy ambícióval indultam vissza. Gyors fölpakolás, elhelyezkedés, mivel az ülőke elég jól elázott. Balra előttünk 100 m-re 10 m szélesen nyúlt el a búzatábla, a nagyobb része jobbra húzódott és elég tiszta, gyommentes, dicsérve legyen a gazda. 9 óra már elmúlt, fölszereltem a fegyverlámpát, fölkészülve, hogy ha kell, bár nem terveztem hogy sötétben is maradok. Gergő kis barátom a távcsövemmel kémlelte az előttünk elterülő rónát. Meg is láttunk egy bakot, amint a búzában keresztben átvágott. Ekkor valami azt sugallta, hogy nézzek balra. Látom amint egy nagy disznó a nádból kijőve kocog a búza szélében, nagy szürke orrát az égnek tartva szűrte az emberi szagot. Megállt, majd lassan csipegette a kalászt.
Ezt már nem tűrhetjük, gondoltam, elvégre vadkárelhárításra jöttünk. A fegyvert a kezembe vettem, a céltávcsőben látom, hogy kan, igaz az agyarát nem látom, de a testtartásából fölismertem. Mert az a legfontosabb, mielőtt az ember elindítja a lövedéket. Nem szerettem volna malacot vezető kocát lőni. Igaz, a törvény nem tiltja, de ezt hagyjuk. A disznó nem fogott szagot, nyugodt volt, eszegetett, én meg méregettem, hogy hová helyezzem a távcső bajor tüskéjét. Végül úgy döntöttem, jó magasan a blattjára. Hatalmas becsapódás, egy visítás és tűzben rogyott össze. A kiskölök örömujjongásba kezdett. Miki bátyja ez szép volt — jegyezte meg. Na, most van baj, mit csinálunk ketten a nagy disznóval — mondom neki -, telefonálj apádnak, hogy jöjjön ki segíteni bevinni.
Miközben vártuk, hogy megjöjjön a segítség, egy pár fotót készítettünk és megvizsgáltam a lövést, ami pontosan oda ment, ahová a bajor tüske mutatott. Ami igazán meglepett, nem volt agyara, még csak a foga látszódott, pedig a termete meghaladta az egy mázsát mint később kiderült.
Eltelt egy hét, és egy fárasztó nap után elfáradtan néztem az esti híradót, majd látva az időjárásjelentést gyors elhatározásra jutottam. Még ma kimegyek, mert utána jönnek az esős és viharos napok. Összekaptam magam és már indultam is, most a kissrácot nem hívtam — ki is kaptam érte –, szóval fölpakoltam a lesre, mondanom sem kell, ugyanoda a fűzfára.
Szép csendes nyári este, a levegő sem mozdult. A lucernaföldön egy fehér gólya szedegette a fiókáinak a vacsorát, a mezei nyulak kergetőztek, de őt ez mit sem zavarta, nyugodtan válogatott a békák és az egerek között. A kereső távcsővel figyelgettem őket, majd a búzában is láttam hullámzóan ugrabugráló nyuszi párokat. Örömmel nyugtáztam, hogy szépen szaporodnak, ami a tavalyi évhez képest jó érzéssel tölt el.
De nincs idő tovább elmélkedni, mert ott, ahol a múltkor, most is megjelent egy disznó. Az idő negyed tíz lehetett, még világos volt és nagyon jól lehetett látni. Megdöbbentem. Futott egy kört a száját kitátva, és a kalászok úgy szakadtak, mintha kombájnnal aratnák, majd megállt a szélében kb. három méterre, de tőlem vagy nyolcvanra, orrát a magasban tartva kereste a veszélyes illatot.
Ekkor már a puska a kezemben és a céltávcsőben figyeltem hatalmas termetét, ami rémisztő volt. Még hagyott időt gondolkozni, mintha azt mondaná, hogy úgy lőj, ha túlélem, utána én jövök!” Megcéloztam tehát a lapockát, egy kicsit haránt állt a fejével előre. Nem teketóriáztam tovább, elindítottam a 7×64-es lövedéket. Abban a pillanatban megtántorodott és kibukfencezett a búzából és a hátsó lábával rúgta is a haláltusát — ahogy vadászbarátom Veréb Jóska szokta mondani. Szeretném itt őt megemlíteni, mivel felajánlotta kutyás segítségét, ha netán a vadat keresni kell. Ő e nemes vadászatban profi és a kutyáit tekintve is eredményesen dolgoznak.
De visszatérve a disznóhoz, a csőbe új töltény, és rajta tartva figyeltem, ahogy egyre csak gyengült a mozgása Elkezdtem csomagolni. Megvillant az agyamban, hogy mit is csináljak? Egy telefon a vadőr barátomnak, gyere, de hozzál magaddal még két embert, mert nagyon nagy disznót kell bevinnünk.
Kétkedve fogadta a tanácsomat és csak a kis sógorát hozta magával. Amíg ők megérkeztek odamentem, hogy megnézzem a disznót, és ekkor nagyon meglepődtem. Hatalmas, kopasz teste csupa izom, ránézésre két mázsa — gondoltam magamban. Az agyara mint egy fehér kard, úgy világított ki a szájából .Majd elájultam a látványtól.
Amikor megérkezett a segítség nagy volt a meglepetés, mert ők sem gondolták komolyan, amit mondtam, gondolták csak viccelek. Hát ez nem tréfa , a vadőr barátom átadta a töretet és mindketten gratuláltak, majd fényképezkedtünk és megpróbáltuk fölrakni a platóra. Nem ment, ezért ott a helyszínen ki kellet zsigerelnünk, hogy könnyítsünk a helyzeten. A testet Besenyőtelek Tepélypuszta Fauna Zrt.-nek a hűtőkamrájába adtuk átvételre, zsigerelve a súlya 138 kg volt, ebből következtetve élő súlya meghaladta a 170 kg-ot. Az agyarakat a vadőrünk elbíráltatta, a nagy agyarak 20 és 19,5 cm, a kicsi 6,8 cm. Az éremről két mm hiányában maradt alul, de nekem az elsők között fog szerepelni az eddigi két trófeámat háttérbe szorítva.
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login