Vadászat
Különleges trófea
A vaddisznó legbecsesebb trófeája a vadkanagyar. A vadászok többnyire kártékony dúvadnak tekintik a vaddisznót. Szó, ami szó, elég nagy kárt tehetnek a mezőgazdasági területeken, és az erdőszéli kiskertekben; különösen kondába verődve. Létszámuk gyérítése ezért gyakran napirenden szerepel a vadásztársaságoknál, különösen a vadkárelhárítások idején, egyéni vadászatokon és az őszi-téli hajtások során. Különös esemény minden vadász számára, ha ilyenkor összetalálkozik egy-egy agyarassal és felteheti a szobája falára annak trófeáját, az élesre fent vadkanagyart. A külföldi vadászok is szívesen jönnek hozzánk ezért a trófeáért. A vadászati kiállításokon is látni lehet a pavilonok falán a díjnyertes vaddisznóagyarakat. Én is büszkélkedhetek egy-két ilyen érmes agyarral, de most mégsem ilyen trófeáról akarok írni, hanem egészen különlegesről. Olyanról, hogy azt csak idézőjellel ellátva lehet trófeának tekinteni.
Somogy megyében vadásztam, vadászati szempontból kitűnő adottságú területen. Nyári este volt, kifejezetten vaddisznóra szólt a meghívásom. Abban az évben különösen száraz volt a nyár, gyakori és tartós volt a hőség; megviselte ez az embert és a vadat egyaránt. A dagonyák sorra kiszáradtak volna, ha vadásztársaság lajtos kocsival nem pótolta volna bennük a nagy hőségben elpárolgott vizet. A helyi vadászok azt tapasztalták, hogy a vaddisznók között bizonyos küzdelem folyt a dagonyák birtoklásáért és ebben a nagy erőfölénnyel bíró kanok voltak előnyös helyzetben. Azon az estén szerettem volna én is egy ilyen kannal összetalálkozni és a szobám falára tenni az agyarát.
A helyemet egy olyan erdőrészen jelölték ki, ahol bőven volt vaddisznó. Üzemi kocsiút szelte ketté a területet, amelynek egyik oldalán szálas erdő volt, a másik oldalán pedig hatalmas területen sűrű, bozótos, szinte átjárhatatlan indás rész terült el. Ez volt a disznók nappali tartózkodási helye. A közelben volt egy nagy dagonya, amely nem a szálas erdőben, hanem bent a bozótosban alakult ki; nem messze annak szélétől, az erdei kocsiút közelében. Én késő alkonyatkor, a szálas erdő szélén, hátamat egy fatörzsnek támasztva helyezkedtem el a háromlábú vadászszékemen, ahonnan végig láthattam az út menti sűrűség hosszú szakaszát. Várható volt, hogy a disznók késő este elhagyják majd a rejtekhelyüket és beváltanak a szálasba, ahol bőséges makktermés és más egyéb csemege várta őket. Abban reménykedtem, hogy bárhol is lépnek ki az útra a sűrűből, én azt időben észreveszem.
A helyiekkel egyeztetve egészen a lővilágig maradhattam a kijelölt helyemen és szükség szerint mozoghattam az útmentén. A szálerdőbe kiváltó disznókat, így cserkeléssel is meglehetett volna közelíteni, hiszen rajtam kívül másik vadász nem volt beírva az adott területen. A szelem is jó volt; enyhe szellő lengedezett a sűrű felől, így az onnan közeledő disznók tőlem nem kaphattak szagot.
Ültem és türelmesen várakoztam. A látcsövemet a nyakamba akasztottam és az élesre töltött fegyveremet a térdemen pihentettem. Élveztem a csendet. A sűrű felől néha madarak csiviteltek, itt-ott felröppentek. Néha hallani véltem egy-egy halk ágroppanást, de jellegzetes zajt egy ideig nem észleltem. Este kilenc óra felé járt az idő és a közeledő éj lassan kezdte sötétszürke lepellel betakarni a tájat. Már nem sok időm maradt a lővilágig. Végre tőlem nem messze, a sűrű felől határozott ágreccsenéseket hallottam. Sőt több is volt az annál; inkább csörtetésként hatott, egyértelmű volt, hogy nagy testű vad közeledik a sűrű bozótos széle felé. Nagyjából a dagonya irányából hallatszott a mozgás.
Kis idő múlva disznószimatolás, egy-egy mély fúvás jött a sűrű felől. Kitűnően lehetett hallani, amikor a disznó belefeküdt a dagonyába. Forgatta a testét a hűsítő sárban és időnként kéjesen nagyokat fújtatott. Kisebb-nagyobb szüneteket tartva pancsolgatta, mártogatta testét a dagonyában.
Fél óra is eltelt, mire a disznó elhagyta a dagonyát. Többször megrázta magát és valamilyen dörzsfát találhatott, mert jól hallhatóan dörzsölgette magát, s annak közelében még látni lehetett a bokrok mozgását. Reménykedtem, hogy majd csak a szálerdő felé veszi az útját, ha befejezte a vakarózást és így előjön a sűrűből. De ha folytatni akarja a dörgölőzést, igazi méretes dörzsfát a szálerdőben is találhat, körülöttem ugyanis néhány fatörzsön látni lehetett a korábbi dörzsölések nyomait.
Minden esetre felkészültem a disznó fogadására, hogy ha kilép a sűrűből az erdei útra, megtudjam lőni. Próbaképpen ellenőriztem a céltávcsővel, hogy az erősödő szürkületben lehet-e még megfelelően látni. Úgy ítéltem meg, hogy erre talán van még egy fél órám, mert fegyverlámpa használata ott nem volt engedélyezett. Egyre inkább szurkoltam tehát a szerencsémnek.
Feszültem figyeltem és hallgatóztam. Egy-egy közeli ágroppanás, bokrok közötti súrlódás, néhány mélyebb szimatolás jelezte, hogy a disznó közelít a sűrű széléhez. Ülő helyzetemből felálltam, a fegyveremet halkan kibiztosítottam és a fának támaszkodva vártam a disznó megjelenését. Néhány perc múlva meg is jelent. Egy nagy tömegű szürke test, lassú mozgással hagyta el a sűrű bozótost és tőlem mintegy hatvan méterre kiváltott az útra. Félig-meddig a hátsó fertályát fordította felém és ekkor szinte elhűlve valami furcsa képződményre figyeltem fel a testén, amit ekkor még szabad szemmel is lehetett látni. A látcsövemet ráirányítottam, és ahogyan komótosan lépkedett az úton, a fenekén egy méretes, labda nagyságú gomolyag ide-oda billegett, vagy inkább himbálózott. De a látcsővel sem tudtam megállapítani, hogy az micsoda. Hirtelen nem tudtam másra gondolni, mint egy hatalmas heredaganatra, mert az nem volt kétséges, hogy kanról van szó.
Nem meditálhattam tovább, célba vettem a disznót, de fenéken mégsem akartam meglőni, ezért vártam, hogy kissé oldalra forduljon. Megállt, egy ideig mozdulatlan volt, majd a fejét lassan jobbra fordítva indult volna a szálasba, amikor fültőre célozva csattant a lövésem és a kan összerogyott. Ismételt lövésre is felkészültem, de már nem volt rá szükség; kisebb vonaglás után elcsendesedett, mozdulatlanná vált, tehát kimúlt.
Egy ideig helyben maradtam, de alig vártam, hogy közelebbről szemrevételezzem, hogy a disznó vajon mit hordozott a hátulján. Ekkor szinte nem is foglalkoztatott, hogy mekkora testű kanról van szó, milyen az agyara stb.? Hanem főképpen az érdekelt, hogy mi az a hatalmas képződmény a kan fenekén? Mert, hogy nem egy magányos kocát lőttem meg, abban biztos voltam. Eltelt annyi idő, hogy biztonsággal oda mehettem a meglőtt disznóhoz. Odaérve felkapcsoltam a zseblámpám, és nem akartam elhinni, amit láttam; hogy egy nagy méretű, pettyes labda nagyságú, tömör, kemény sárgolyó van a kan hátulján, amelynek tengelyét a disznó farka képezte. Vagyis a hatalmas sárlabda a disznó farkára rakódva épült fel.
A lövésemet hallották és odajött hozzám a társaság vadászmestere, kíváncsian kérdezte, hogy mihez lehet gratulálni? Mutattam neki a fekvő kant és hamar észrevette ő is a furcsa képződményt. Ámulva csodálkozott mondván, hogy ő hosszú évek óta vadászik már, de ilyet még nem látott. A vadászkésével megkocogtatta a hatalmas sárgolyót és az olyan kemény volt, mint a kő. Szó sem lehetett róla, hogy azt el lehessen távolítani a disznó farkáról. Megállapodtunk abban, hogy ennek a kannak ez lesz a különleges trófeája, amelyet csak a farokkal együtt lehet elválasztani a disznó testétől.
Így is történt. Másnap reggel, amikor elkészítették, ünnepélyesen átadták nekem ezt a különös trófeát. Az agyarával úgy sem lehetett különösebben dicsekedni, mert egyik sem érte el a tizenhét centit. A korát pedig mintegy tíz évesre becsültük. Súlyra viszont igencsak méretes kan volt, mert zsigerelve meghaladta százhúsz kilót. Ez esetben is igazolódott, hogy a nagy testű kanoknak különösen, ha korosak a legritkább esetben van igazán méretes agyaruk.
Este folyamán, a beszélgetésünk során többször is visszatérő téma volt, hogy vajon miképpen képződhetett a disznó farkán ez a furcsa képződmény. A helyiekkel együtt, beleértve magam is, a vadászmester véleményét fogadtuk el, aki erre azt a magyarázatot adta, hogy ez fokozatosan, akár több év alatt rakódott fel, dagonyázás során a disznó farkára. Kezdetben ez egy kisebb sárcsomó lehetett, mondjuk, mint egy pinpong labda, amely egyre csak száradt, az újabb felrakódásoktól akár teniszlabda nagyságúvá növekedett. A vaddisznó ettől persze igyekezett megszabadulni, hiszen a farkát legyezésre is használni akarta, s ezért azt fekvő helyzetben is csóválgatta; valószínű, hogy a dagonyától nedves sárgolyót a fekvő helyén ide-oda ütögette, forgatta és fürdette a száraz porban, amelyre így újabb rétegek rakódtak fel és ettől egyre nagyobb, keményebb lett. Minél nagyobb lett ez a kolonc, annál kellemetlenebb csomagot kellett neki cipelni a farkán, és így annál inkább szeretett volna attól megszabadulni, ami viszont újabb felrakódásokkal járt. Valószínű így lett ebből csaknem focilabda méretű, kőkemény, tömörített és rászáradt sárgolyó, amelyet a zsigerelésnél is csak a disznó farkával együtt tudtak leválasztani.
Így lett tehát nekem, egy különleges vaddisznótrófeám!
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login