Vadászat
Különleges trófea
A vaddisznó legbecsesebb trófeája a vadkanagyar. A vadászok többnyire kártékony dúvadnak tekintik a vaddisznót. Szó, ami szó, elég nagy kárt tehetnek a mezőgazdasági területeken, és az erdőszéli kiskertekben; különösen kondába verődve. Létszámuk gyérítése ezért gyakran napirenden szerepel a vadásztársaságoknál, különösen a vadkárelhárítások idején, egyéni vadászatokon és az őszi-téli hajtások során. Különös esemény minden vadász számára, ha ilyenkor összetalálkozik egy-egy agyarassal és felteheti a szobája falára annak trófeáját, az élesre fent vadkanagyart. A külföldi vadászok is szívesen jönnek hozzánk ezért a trófeáért. A vadászati kiállításokon is látni lehet a pavilonok falán a díjnyertes vaddisznóagyarakat. Én is büszkélkedhetek egy-két ilyen érmes agyarral, de most mégsem ilyen trófeáról akarok írni, hanem egészen különlegesről. Olyanról, hogy azt csak idézőjellel ellátva lehet trófeának tekinteni.
Somogy megyében vadásztam, vadászati szempontból kitűnő adottságú területen. Nyári este volt, kifejezetten vaddisznóra szólt a meghívásom. Abban az évben különösen száraz volt a nyár, gyakori és tartós volt a hőség; megviselte ez az embert és a vadat egyaránt. A dagonyák sorra kiszáradtak volna, ha vadásztársaság lajtos kocsival nem pótolta volna bennük a nagy hőségben elpárolgott vizet. A helyi vadászok azt tapasztalták, hogy a vaddisznók között bizonyos küzdelem folyt a dagonyák birtoklásáért és ebben a nagy erőfölénnyel bíró kanok voltak előnyös helyzetben. Azon az estén szerettem volna én is egy ilyen kannal összetalálkozni és a szobám falára tenni az agyarát.
A helyemet egy olyan erdőrészen jelölték ki, ahol bőven volt vaddisznó. Üzemi kocsiút szelte ketté a területet, amelynek egyik oldalán szálas erdő volt, a másik oldalán pedig hatalmas területen sűrű, bozótos, szinte átjárhatatlan indás rész terült el. Ez volt a disznók nappali tartózkodási helye. A közelben volt egy nagy dagonya, amely nem a szálas erdőben, hanem bent a bozótosban alakult ki; nem messze annak szélétől, az erdei kocsiút közelében. Én késő alkonyatkor, a szálas erdő szélén, hátamat egy fatörzsnek támasztva helyezkedtem el a háromlábú vadászszékemen, ahonnan végig láthattam az út menti sűrűség hosszú szakaszát. Várható volt, hogy a disznók késő este elhagyják majd a rejtekhelyüket és beváltanak a szálasba, ahol bőséges makktermés és más egyéb csemege várta őket. Abban reménykedtem, hogy bárhol is lépnek ki az útra a sűrűből, én azt időben észreveszem.
A helyiekkel egyeztetve egészen a lővilágig maradhattam a kijelölt helyemen és szükség szerint mozoghattam az útmentén. A szálerdőbe kiváltó disznókat, így cserkeléssel is meglehetett volna közelíteni, hiszen rajtam kívül másik vadász nem volt beírva az adott területen. A szelem is jó volt; enyhe szellő lengedezett a sűrű felől, így az onnan közeledő disznók tőlem nem kaphattak szagot.
Ültem és türelmesen várakoztam. A látcsövemet a nyakamba akasztottam és az élesre töltött fegyveremet a térdemen pihentettem. Élveztem a csendet. A sűrű felől néha madarak csiviteltek, itt-ott felröppentek. Néha hallani véltem egy-egy halk ágroppanást, de jellegzetes zajt egy ideig nem észleltem. Este kilenc óra felé járt az idő és a közeledő éj lassan kezdte sötétszürke lepellel betakarni a tájat. Már nem sok időm maradt a lővilágig. Végre tőlem nem messze, a sűrű felől határozott ágreccsenéseket hallottam. Sőt több is volt az annál; inkább csörtetésként hatott, egyértelmű volt, hogy nagy testű vad közeledik a sűrű bozótos széle felé. Nagyjából a dagonya irányából hallatszott a mozgás.
Kis idő múlva disznószimatolás, egy-egy mély fúvás jött a sűrű felől. Kitűnően lehetett hallani, amikor a disznó belefeküdt a dagonyába. Forgatta a testét a hűsítő sárban és időnként kéjesen nagyokat fújtatott. Kisebb-nagyobb szüneteket tartva pancsolgatta, mártogatta testét a dagonyában.
Fél óra is eltelt, mire a disznó elhagyta a dagonyát. Többször megrázta magát és valamilyen dörzsfát találhatott, mert jól hallhatóan dörzsölgette magát, s annak közelében még látni lehetett a bokrok mozgását. Reménykedtem, hogy majd csak a szálerdő felé veszi az útját, ha befejezte a vakarózást és így előjön a sűrűből. De ha folytatni akarja a dörgölőzést, igazi méretes dörzsfát a szálerdőben is találhat, körülöttem ugyanis néhány fatörzsön látni lehetett a korábbi dörzsölések nyomait.
Minden esetre felkészültem a disznó fogadására, hogy ha kilép a sűrűből az erdei útra, megtudjam lőni. Próbaképpen ellenőriztem a céltávcsővel, hogy az erősödő szürkületben lehet-e még megfelelően látni. Úgy ítéltem meg, hogy erre talán van még egy fél órám, mert fegyverlámpa használata ott nem volt engedélyezett. Egyre inkább szurkoltam tehát a szerencsémnek.
Feszültem figyeltem és hallgatóztam. Egy-egy közeli ágroppanás, bokrok közötti súrlódás, néhány mélyebb szimatolás jelezte, hogy a disznó közelít a sűrű széléhez. Ülő helyzetemből felálltam, a fegyveremet halkan kibiztosítottam és a fának támaszkodva vártam a disznó megjelenését. Néhány perc múlva meg is jelent. Egy nagy tömegű szürke test, lassú mozgással hagyta el a sűrű bozótost és tőlem mintegy hatvan méterre kiváltott az útra. Félig-meddig a hátsó fertályát fordította felém és ekkor szinte elhűlve valami furcsa képződményre figyeltem fel a testén, amit ekkor még szabad szemmel is lehetett látni. A látcsövemet ráirányítottam, és ahogyan komótosan lépkedett az úton, a fenekén egy méretes, labda nagyságú gomolyag ide-oda billegett, vagy inkább himbálózott. De a látcsővel sem tudtam megállapítani, hogy az micsoda. Hirtelen nem tudtam másra gondolni, mint egy hatalmas heredaganatra, mert az nem volt kétséges, hogy kanról van szó.
Nem meditálhattam tovább, célba vettem a disznót, de fenéken mégsem akartam meglőni, ezért vártam, hogy kissé oldalra forduljon. Megállt, egy ideig mozdulatlan volt, majd a fejét lassan jobbra fordítva indult volna a szálasba, amikor fültőre célozva csattant a lövésem és a kan összerogyott. Ismételt lövésre is felkészültem, de már nem volt rá szükség; kisebb vonaglás után elcsendesedett, mozdulatlanná vált, tehát kimúlt.
Egy ideig helyben maradtam, de alig vártam, hogy közelebbről szemrevételezzem, hogy a disznó vajon mit hordozott a hátulján. Ekkor szinte nem is foglalkoztatott, hogy mekkora testű kanról van szó, milyen az agyara stb.? Hanem főképpen az érdekelt, hogy mi az a hatalmas képződmény a kan fenekén? Mert, hogy nem egy magányos kocát lőttem meg, abban biztos voltam. Eltelt annyi idő, hogy biztonsággal oda mehettem a meglőtt disznóhoz. Odaérve felkapcsoltam a zseblámpám, és nem akartam elhinni, amit láttam; hogy egy nagy méretű, pettyes labda nagyságú, tömör, kemény sárgolyó van a kan hátulján, amelynek tengelyét a disznó farka képezte. Vagyis a hatalmas sárlabda a disznó farkára rakódva épült fel.
A lövésemet hallották és odajött hozzám a társaság vadászmestere, kíváncsian kérdezte, hogy mihez lehet gratulálni? Mutattam neki a fekvő kant és hamar észrevette ő is a furcsa képződményt. Ámulva csodálkozott mondván, hogy ő hosszú évek óta vadászik már, de ilyet még nem látott. A vadászkésével megkocogtatta a hatalmas sárgolyót és az olyan kemény volt, mint a kő. Szó sem lehetett róla, hogy azt el lehessen távolítani a disznó farkáról. Megállapodtunk abban, hogy ennek a kannak ez lesz a különleges trófeája, amelyet csak a farokkal együtt lehet elválasztani a disznó testétől.
Így is történt. Másnap reggel, amikor elkészítették, ünnepélyesen átadták nekem ezt a különös trófeát. Az agyarával úgy sem lehetett különösebben dicsekedni, mert egyik sem érte el a tizenhét centit. A korát pedig mintegy tíz évesre becsültük. Súlyra viszont igencsak méretes kan volt, mert zsigerelve meghaladta százhúsz kilót. Ez esetben is igazolódott, hogy a nagy testű kanoknak különösen, ha korosak a legritkább esetben van igazán méretes agyaruk.
Este folyamán, a beszélgetésünk során többször is visszatérő téma volt, hogy vajon miképpen képződhetett a disznó farkán ez a furcsa képződmény. A helyiekkel együtt, beleértve magam is, a vadászmester véleményét fogadtuk el, aki erre azt a magyarázatot adta, hogy ez fokozatosan, akár több év alatt rakódott fel, dagonyázás során a disznó farkára. Kezdetben ez egy kisebb sárcsomó lehetett, mondjuk, mint egy pinpong labda, amely egyre csak száradt, az újabb felrakódásoktól akár teniszlabda nagyságúvá növekedett. A vaddisznó ettől persze igyekezett megszabadulni, hiszen a farkát legyezésre is használni akarta, s ezért azt fekvő helyzetben is csóválgatta; valószínű, hogy a dagonyától nedves sárgolyót a fekvő helyén ide-oda ütögette, forgatta és fürdette a száraz porban, amelyre így újabb rétegek rakódtak fel és ettől egyre nagyobb, keményebb lett. Minél nagyobb lett ez a kolonc, annál kellemetlenebb csomagot kellett neki cipelni a farkán, és így annál inkább szeretett volna attól megszabadulni, ami viszont újabb felrakódásokkal járt. Valószínű így lett ebből csaknem focilabda méretű, kőkemény, tömörített és rászáradt sárgolyó, amelyet a zsigerelésnél is csak a disznó farkával együtt tudtak leválasztani.
Így lett tehát nekem, egy különleges vaddisznótrófeám!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login