Keressen minket

Vadászat

Csengődi kacsázások

Közzétéve:

Feltöltő:

Két régen történt esetet mesélek el, Csengődről, augusztus 1-jei vadkacsavadászatról. Egy hajnali és az aznap esti húzást.

Ifjú puskaművesként állandó vendégként voltam számon tartva a helybéli vadásztársaság elnökénél. A műhelyben történt az ismeretség, és későbbi vendéglátóm valószínűleg azt gondolhatta, jól jön a társaságnál egy pesti kapcsolat fegyverjavítás terén. Én e rejtett kívánalomnak nagyjából igyekeztem is megfelelni, bár visszagondolva kicsit léha ifjúságomra, bizony előfordult, hogy cserben hagytam a bennem bízókat.

Szóval a vadászmeghívásokért cserébe soron kívül történt a javítgatás, az öltözőszekrényem nemegyszer a ruhaneműn kívül azonnali javítást igénylő csengődi puskát rejtett.

Augusztus elseje volt, kellemes nyári, hajnal előtti idő. Vendéglátóm házában voltam elszállásolva, így együtt indultunk. Pista egy kis Simsonnal robogott a szőlők között, én meg 175 köbcentis Cetka motorommal dübörögtem mögötte. Csillagos volt az ég, de a lámpafényes sötétben bizony nem nagyon volt fogalmam arról, merre is megyünk. Mentem Pista után. Megérkeztünk egy tanyára, ahol a gazda – talán rossz alvó volt –, felöltözve fogadott minket. Itt terv szerint letettük a motorokat, közben a tanya tulajdonosa egykedvűen megjegyezte, hogy „azt a motort vigye odébb, mert reggel ott gyün ki a tehén”.

A töksötét udvaron alig láttam, nemhogy tudjam, hol az istálló.

A Pék-tó, aznap hajnali vadászatunk színhelye még nem volt ismert előttem. Pista szerint néhány négyzetkilométernyi területű nádas övezte víz, belső nádfoltokkal tarkítva. Egy ilyen nádfolthoz lettem irányítva – csónak nélkül.

A nadrágot le kellett venni, aztán beleereszkedtem a lassan mélyülő, langyos, puha iszapos vízbe, miközben puskát, nadrágot, vadásztáskát a fejem fölött egyensúlyoztam. A legmélyebb részen mellig ért a víz.

Vagy harminc métert csobogtam a népdalunkban is megénekelt „fekete tóban”, nem látva, csak sejtve az irányt.

Mikor megtaláltam a kijelölt, nádba bujtatott, fából készült leshelyt, felkapaszkodtam rá, és úgy éreztem, kacsavadászatra tökéletesen megfelel. Körülbelül egy négyzetméternyi deszkaácsolat kicsit a vízszint fölé emelve, a nádas szélétől éppen csak beljebb. Előttem a tó vize, balra, jobbra és hátrafele a nádas, amely ha lebújok, nappal is eltakar.

Megszárítkoztam, visszaöltöztem, majd ellenőriztem papírhüvelyes töltényeimet, nem áztak-e el, betuszkolhatók-e még orosz bockom töltényűrébe.

Közben hallottam, hogy megérkezett a Judák Gyuszi is, aki egy kis ezüstös 20-as Victoriával szokott megjelenni a vadászatokon, és Pistával gyakran társul. A hajnali világosodást jelentő első kacsa őfelé ment, meg is lőtte, de látni nem láttam, annyira lapultam. Velem szemben a tóparti nádvízbe derékig ereszkedve Pista leselkedett orosz automatájával. A következő kacsa felé ment, elhibázta, de mivel nem ismételt, a felfelé és felém irányzó kacsát én meglőttem.

A hajnali világosság még nem sietett nagyon, a túlsó part homályából motoszkálás, furcsa hangok szűrődtek át hozzám, majd kis idő múlva tisztán hallottam: – Valami elugrott a puskámból – morgott Pista. Mint utóbb kiderült, elakadt automatáját addig babrálta míg a tárrugó lelökte a zárósapkát. Mehetett haza másik puskáért. Ez, azért valljuk meg, igen kellemetlen augusztus elsején, hajnali kacsalesen.

Mi a Judák Gyuszival leshelyünkön maradtunk, és lőttünk fejenként 5-6 tőkést, néhányat a vízre, néhányat a nádba. Ott tanultam meg, milyen nehéz a vízen úszó sebzett kacsát meglőni. Mikor teljesen kivilágosodott és vége lett a húzásnak, két kacsát a mögöttem sűrűsödő nádból kellett előkeresnem. Furcsa érzés az ilyen nádban járkálás. Ahogy az ember belép a nádasba, az mintegy fal zárul össze mögötte. Van egyfajta torokszorító varázsa az ilyen nádi világnak. Nem is nagyon merészkedtem be, egy kacsát kihoztam, azzal is meg voltam elégedve.

* * *

A délutáni vadászat idejére máshová mentünk, egyenesen ki a tocsogós, zsombékos, belvizes pusztába, minden vadmadár szeme láttára. Sehol egy fa, bokor, alkalmi búvóhely. Kaptam egy T-formára ácsolt lécalkotmányt amelyre ráülhettem, hogy ne legyek vizes, mert száraz hely egy tenyérnyi nem volt.

Nagyon meleg idő járta, tűzött a nap, jólesően csorgattam gumicsizmámba a hűvös vizet. Majd mivel éreztem, hogy muszáj valami rejtőzködési lehetőséget kitalálnom, egyszerűen beleültem egy mélyebb vízgödörbe. Előzőleg a lőszer egy részét a vadásztáskával bebujtattam a közeli zsombékba, a nálam maradt töltényeket zubbonyom felső zsebébe raktam és máris eggyé váltam a pusztával. A puskatus kicsit megmerült a vízben, de orosz bocknak nem árthatott. Előttem a végtelen égbolt, így vártam a kacsákat.

Rövidesen megérkeztek az elsők. Ahogy tanultam, az első párt lövés nélkül továbbengedtem, magasan is voltak, meg azért is, hogy ne vigyék híremet. Később aztán jöttek szépen, egyenként párosával, nem túl közel, nem túl távol, én pedig szedegettem belőlük. Ha egy kis szünet volt, hasra fordítgattam a lelőtteket, vagy a zsombékba dugtam, aztán ugrás vissza a pocsolyámba. 15-öt szedtem fel este, aminek súlyát már érzi az ember.

Ekkora besötétedett, lövöldözni kezdtem, hogy segítségre szorulok, sok a kacsa, a puska, meg a T-ülőke, azt sem tudom, hol vagyok. De nem jött senki, mehettem, ahogy birok.

Amikor kiértem, látom, hogy Pistáék az esti hűvösben ugyanúgy vacognak a vizes göncükben mint én, és gatyára vetkőzve szállnak a Zsiguliba. Szégyenlősen követtem őket. De hogy még a falu kocsmájába is – minden pironkodás nélkül – bemenjenek egy fél Hubertusra, azt azért nem gondoltam volna. Igaz, akkoriban engem még nem nagyon érdekelt a Hubertus.

Vadászat

Őrizzük Geges István emlékét!

10 éve hunyt el Geges István fegyvermester

Published

on

“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”

Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.

Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -,  és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.

„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…

Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”

(Fekete István: Búcsú)

Őrizzük Geges István emlékét!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

A bronzérmes kan

Révész Zsolt élménybeszámolója:

Published

on

Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.

Írta és fényképezte: Révész Zsolt

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!

Az OMVK cikket közölt a vadászjegyváltásról

Published

on

Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.

Fotó: Agro Jager News

Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.

A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.

Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.

Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.

Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.

Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.

Forrás: OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom