Keressen minket

Vadászat

Láttam erdőidet

Közzétéve:

Feltöltő:

Láttam erdőidet, hol rózsaszín’ ködökbe vetkezik az október;
kőrisfádtól nyurga őzek illannak a sáfrány Holdba. Fel. Ezüst
patáik köré égi szekérre halovány sugárnyi lánykák lépnek,
lenn szarvasbikák viszik hátukon az éjfélt…
a tisztás virágait oltárrá fonja egy tündéri kéz. Hajnalra.

Más kép(p) egy vadászról

A kőrisfáról némán ereszkedik a délután. A fiatal erdőben az ágak között mintha rózsaszínű köd szitálna. A levelek rezdülése mögött figyelő tekintetek. Agancsos őrzők, vagy maga az erdő. Nehéz nem elfogultnak maradni.

A szívós terepjáró magabiztos gördülése s a zöld kalapos úr pásztázó tekintete azt az érzést erősítik meg bennem, hogy ők itt otthon vannak. A természet és az ember ősi viszonyának pillanatai ezek. Pátosszal és nélküle. A neve nem fontos – mondja. A több évtizedes hivatás és az azt megelőző álmok együtt fémjelzik annak az embernek a munkáját, akinél eltöltök néhány napot Hántán.

Írhatnék hangzatos statisztikai adatokról, szép és mutatós számokról, de nem teszem. Amit lát és megtapint az ember errefelé, túlmutat a quantitatív elemzéseken. A természet és kultúra dinamikus állandóságának lenyomatai ezek. Élő és lüktető lenyomatok.

A koros fák, a növények, a súlyos agancsokban illanó állatok egy panteisztikus világ idilli képkockái is lehetnének, de valójában egy ökoszisztéma meghatározó láncszemei.

A lesen való tartózkodáshoz aznap délután nem öltözöm úgy, mint aki napi rutinból tudja, milyenné válhat az októberi este alkonyat után. Zoltán számít erre. Hivatásos vadászként számtalan helyzettel találja magát szembe, mikor vadászvendégeit kíséri. Kapok pelerint és pulóvert, valamint egy távcsövet, amit ösztönösen fordítva kezdek el használni. Ő szabad szemmel is jobban látja, amit én a műszerrel sem.

A fahéjszínű földekre hamarosan aláereszkedik a nehéz sötét. Számunkra a látás erős korlátozását okozza, ám az előbukkanó őzeknek oltalmat és magabiztosságot kölcsönöz.

Amikor a vadászházba érkezünk későre jár. A villany kattan. Zoltánt figyelem. Bakancsának tompa tónusú hangját. Az erős bőröv leoldódik, vele jó néhány tárgy indul pihenni. A ruhadarabok puha és markáns zöldjébe vegyülök. Látom, ahogy ez a férfi viseli őket. Túlmutat a praktikumon és a vadászviselet esztétikáján. Alázat van benne. Büszkeség. Elhivatottságának hangsúlyos szignáljai.

Másnap kísérő lehetek az etetésnél. A traktor nem indul. Néhány perc alatt mindenféle drótok, fémcsipeszek lógnak innen-onnan, majd felbőg a kopott masina. Addig, hogy ne lábatlankodjak, a hatalmas kert ékességeinél, a két óriási szelídgesztenyefánál teszek látogatást. Tiszteletet követelnek az alattuk időzőtől.

E lírai pillanatokat váltja fel a munka. A hatalmas narancsszínű gyöngyhalom arra vár, hogy a pótkocsira kerüljön. Zoltán friss és határozott mozdulatokkal már tölti is. Én is keresek egy lapátot. Egy kisebbet – hangzik az utasítás. Aztán a verslábak ritmusában siklanak a falatok a pótkocsira. Az erdő lakói már itt-ott a csemegéző helyekről rebbennek szét a masina duruzsolására. Már ismerik az órákat és a hangokat, amikor érkezik a friss táplálék utánpótlás. A lapátról spirálban szóródnak szét a narancsszínű gyöngyök. Megfestik az erdő szürkés árnyalatait. Én is megpróbálom. Aztán úttalan utakon, csapásokon, ösvényeken halad tovább a traktor, számomra eddig elképzelhetetlen szögben megdőlve. Minden erőmmel kapaszkodókat keresek. Zoltán mosolyogva himbálózik az ülésben. Ő sötétben is jól ismeri ezeket az alig fél méteres utakat a cserjék között. Ahol kidőlt fa állja el utunkat, leugrik a gépmasina nyergéből, mint egy zöld kalapos királyfi lováról és kézzel könnyedén elhárítja az akadályt. Az etetőhelyeknél téglányi szürkés só darabokat helyez el. Ez rendkívül fontos a vadállománynak az ásványi anyag utánpótlás érdekében – vallja. Újra sötétedik.

A traktor, amíg körbejárja a még mindig virágokkal borított tisztást, én gyalog folytatom utam az erdőben. Szinte tapintható a lassan ereszkedő köd. Fátyol borul a fákra, hogy elfedje éjszakai életüket lakóikkal együtt az óvatlan tekintetek elől. Dámok pompás, ruganyos teste szökken a fák között, mintha láthatatlan faunok és tündérek utasításait követnék. A vadászházban gyertyát gyújtok. Zoltán a hatalmas, ovális fa asztalra tálalja a vacsorát. Szarvas sonkát, házi szalonnát és kolbászt. Amíg kutyáinak is elkészül a vacsora elrendezgetem az ételt az asztalon s két csésze gőzölgő teával enyhítem a helyiség hűvös érintését.

Reggel mikor felébredek, Zoltán már hatalmas üstben főzi a belsőségeket. Az óriás fakanál a disznóvágások hangulatát idézi. A szagok is. Szeretem. Amikor elkészültnek érzi, egy hatalmas fedőre halmozza a tüdő-lép-máj darabokat. A kizsigerelt vadak belsőségeit Zoltán rendszeresen készíti el kedvenceinek, akik munkájában is segítik olykor. Ők családtagok is. A család Tagok.

Gondosan feldarabol mindent, majd hierarchikus sorrendben megy végbe az etetés esténként. Kilencen vannak. Sába a legtürelmetlenebb. Ő a kiváltságos szuka, aki Zoltán rezidenciáján lakik.

Zoltán kezét figyelem. Finom, íves és fehér. A vadászélet kemény fizikai megterheléseinek szinte nyoma sincs. Talán egy-két mélyebb barázda árulkodik a férfierőt is megpróbáltató pillanatokról. Szereti és tiszteli munkáját. Nem ő mondja, de látható és átérezhető a mozdulataiból, ahogy telefonál, ahogy megnyilvánul. Keveset beszél. Keveset nevet. Tekintete viszont szuggesztív és átható. Mintha maga is az erdő egy darabja lenne. A modern világ attribútumai között viszont eltéved. Nem az ő közege. A naplók, jegyzőkönyvek, elszámolások is leginkább utoljára maradnak a munkában bevallása szerint. Hangja nyugodt és fegyelmezett. Bizalmat gerjeszt. Talán ez nem is utolsó szempont e hivatáskörben. Segítőkészsége nem ér véget a munkaköri leírásokban meghatározottakkal.

Ahogy elmélkedem, megérkezik egy kolléga, fiatal dámot hoz. A zsigerelést és a hús feldarabolását is végignézhetem. Még segíthetek is. Egy hatalmas ollószerű tárggyal átmetszem a csontot, amelyre Zoltán rámutat. Sohasem láttam ekkora bíborszínű hústömeget egy fémcsigára függesztve. A hús, a bőr és a csontok elválnak egymástól. Az íves szép test sonkákra és egyéb részekre darabolódik, majd az asztalra kerül. Zoltán mozdulatai határozottak, magabiztos szakértelemről tanúskodnak. Néhány perccel később már a traktort viszi valahová, majd az üstben forgolódó koponyákat kevergeti.

Kora délután, amikor a nap arany árnyékai az udvart súrolják, néhány edényben vizet készít és egy kis széket. Ezen ül órákon keresztül és aprólékos figyelemmel vakarja, faragja a fejre tapadó lágy részeket. Ropogás. A csontok egy része átalakul és lassan megrajzolódik egy általam is ismert trófea formája. Még nem hófehér, de a vegyszeres oldást követően elnyeri végleges színét – állítja Zoltán.

A vadászház szegleteiben sorakoznak a nemesebbnél nemesebb trófeák. Zoltán keze munkáját dicséri valamennyi. A hálószobájában pedig egy kék tollas madárka figyeli az érkezőt. Preparátori tanulmányokat is folytatott. Régen még érdekelte – mondja – mára átértékelődtek e tervei.

Ahogy sötét lesz a szobában, eszembe jut a hatalmas Kőrisfa, amely kapuként őrzi a rózsaszínű köddel alkonyuló erdőt, a feketevízi mesébe illő mézeskalács ház, egy őz, mely percekig hagyta, hogy gyönyörködjem a teremtésben általa. A kitakart földek, a fehér virágokra ereszkedő harmat szivárványos cseppjei, a szagok és illatok. A harang áhitatra hívó hangja a szomszédban. Egy ember, aki szövetséget kötött a természettel és lakóival, hogy óvja és oltalmazza őket, ameddig teheti.

Őszinte hitben.

Vadászat

A Visszatérő!

Erdélyi kopókkal vadásztak a Tisza árterében.

Published

on

Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.

Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó:  Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.

Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.

Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Ábra: Facebook

Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.

Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.

Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.

Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.

Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó  Sznupinak!

Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

 

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története

A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..

2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.

Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:

-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!

Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.

-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!

-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!

Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.

-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.

Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:

-Mi újság ? Megvan?

-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.

-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.

Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager

Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.

Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager

A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.

-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.

Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:

-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?

-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.

-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!

Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…

Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Agro Jager News

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!
Tovább olvasom

Vadászat

A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson

A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején

Published

on

A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.

Fotó: NEFAG Zrt.

A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.

Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.

Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.

Fotó: NEFAG Zrt.

Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.

A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.

A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.

Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.

Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!

 

Forrás: NEFAG Zrt.

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

Tovább olvasom