Vadászat
Láttam erdőidet
Láttam erdőidet, hol rózsaszín’ ködökbe vetkezik az október;
kőrisfádtól nyurga őzek illannak a sáfrány Holdba. Fel. Ezüst
patáik köré égi szekérre halovány sugárnyi lánykák lépnek,
lenn szarvasbikák viszik hátukon az éjfélt…
a tisztás virágait oltárrá fonja egy tündéri kéz. Hajnalra.
Más kép(p) egy vadászról
A kőrisfáról némán ereszkedik a délután. A fiatal erdőben az ágak között mintha rózsaszínű köd szitálna. A levelek rezdülése mögött figyelő tekintetek. Agancsos őrzők, vagy maga az erdő. Nehéz nem elfogultnak maradni.
A szívós terepjáró magabiztos gördülése s a zöld kalapos úr pásztázó tekintete azt az érzést erősítik meg bennem, hogy ők itt otthon vannak. A természet és az ember ősi viszonyának pillanatai ezek. Pátosszal és nélküle. A neve nem fontos – mondja. A több évtizedes hivatás és az azt megelőző álmok együtt fémjelzik annak az embernek a munkáját, akinél eltöltök néhány napot Hántán.
Írhatnék hangzatos statisztikai adatokról, szép és mutatós számokról, de nem teszem. Amit lát és megtapint az ember errefelé, túlmutat a quantitatív elemzéseken. A természet és kultúra dinamikus állandóságának lenyomatai ezek. Élő és lüktető lenyomatok.
A koros fák, a növények, a súlyos agancsokban illanó állatok egy panteisztikus világ idilli képkockái is lehetnének, de valójában egy ökoszisztéma meghatározó láncszemei.
A lesen való tartózkodáshoz aznap délután nem öltözöm úgy, mint aki napi rutinból tudja, milyenné válhat az októberi este alkonyat után. Zoltán számít erre. Hivatásos vadászként számtalan helyzettel találja magát szembe, mikor vadászvendégeit kíséri. Kapok pelerint és pulóvert, valamint egy távcsövet, amit ösztönösen fordítva kezdek el használni. Ő szabad szemmel is jobban látja, amit én a műszerrel sem.
A fahéjszínű földekre hamarosan aláereszkedik a nehéz sötét. Számunkra a látás erős korlátozását okozza, ám az előbukkanó őzeknek oltalmat és magabiztosságot kölcsönöz.
Amikor a vadászházba érkezünk későre jár. A villany kattan. Zoltánt figyelem. Bakancsának tompa tónusú hangját. Az erős bőröv leoldódik, vele jó néhány tárgy indul pihenni. A ruhadarabok puha és markáns zöldjébe vegyülök. Látom, ahogy ez a férfi viseli őket. Túlmutat a praktikumon és a vadászviselet esztétikáján. Alázat van benne. Büszkeség. Elhivatottságának hangsúlyos szignáljai.
Másnap kísérő lehetek az etetésnél. A traktor nem indul. Néhány perc alatt mindenféle drótok, fémcsipeszek lógnak innen-onnan, majd felbőg a kopott masina. Addig, hogy ne lábatlankodjak, a hatalmas kert ékességeinél, a két óriási szelídgesztenyefánál teszek látogatást. Tiszteletet követelnek az alattuk időzőtől.
E lírai pillanatokat váltja fel a munka. A hatalmas narancsszínű gyöngyhalom arra vár, hogy a pótkocsira kerüljön. Zoltán friss és határozott mozdulatokkal már tölti is. Én is keresek egy lapátot. Egy kisebbet – hangzik az utasítás. Aztán a verslábak ritmusában siklanak a falatok a pótkocsira. Az erdő lakói már itt-ott a csemegéző helyekről rebbennek szét a masina duruzsolására. Már ismerik az órákat és a hangokat, amikor érkezik a friss táplálék utánpótlás. A lapátról spirálban szóródnak szét a narancsszínű gyöngyök. Megfestik az erdő szürkés árnyalatait. Én is megpróbálom. Aztán úttalan utakon, csapásokon, ösvényeken halad tovább a traktor, számomra eddig elképzelhetetlen szögben megdőlve. Minden erőmmel kapaszkodókat keresek. Zoltán mosolyogva himbálózik az ülésben. Ő sötétben is jól ismeri ezeket az alig fél méteres utakat a cserjék között. Ahol kidőlt fa állja el utunkat, leugrik a gépmasina nyergéből, mint egy zöld kalapos királyfi lováról és kézzel könnyedén elhárítja az akadályt. Az etetőhelyeknél téglányi szürkés só darabokat helyez el. Ez rendkívül fontos a vadállománynak az ásványi anyag utánpótlás érdekében – vallja. Újra sötétedik.
A traktor, amíg körbejárja a még mindig virágokkal borított tisztást, én gyalog folytatom utam az erdőben. Szinte tapintható a lassan ereszkedő köd. Fátyol borul a fákra, hogy elfedje éjszakai életüket lakóikkal együtt az óvatlan tekintetek elől. Dámok pompás, ruganyos teste szökken a fák között, mintha láthatatlan faunok és tündérek utasításait követnék. A vadászházban gyertyát gyújtok. Zoltán a hatalmas, ovális fa asztalra tálalja a vacsorát. Szarvas sonkát, házi szalonnát és kolbászt. Amíg kutyáinak is elkészül a vacsora elrendezgetem az ételt az asztalon s két csésze gőzölgő teával enyhítem a helyiség hűvös érintését.
Reggel mikor felébredek, Zoltán már hatalmas üstben főzi a belsőségeket. Az óriás fakanál a disznóvágások hangulatát idézi. A szagok is. Szeretem. Amikor elkészültnek érzi, egy hatalmas fedőre halmozza a tüdő-lép-máj darabokat. A kizsigerelt vadak belsőségeit Zoltán rendszeresen készíti el kedvenceinek, akik munkájában is segítik olykor. Ők családtagok is. A család Tagok.
Gondosan feldarabol mindent, majd hierarchikus sorrendben megy végbe az etetés esténként. Kilencen vannak. Sába a legtürelmetlenebb. Ő a kiváltságos szuka, aki Zoltán rezidenciáján lakik.
Zoltán kezét figyelem. Finom, íves és fehér. A vadászélet kemény fizikai megterheléseinek szinte nyoma sincs. Talán egy-két mélyebb barázda árulkodik a férfierőt is megpróbáltató pillanatokról. Szereti és tiszteli munkáját. Nem ő mondja, de látható és átérezhető a mozdulataiból, ahogy telefonál, ahogy megnyilvánul. Keveset beszél. Keveset nevet. Tekintete viszont szuggesztív és átható. Mintha maga is az erdő egy darabja lenne. A modern világ attribútumai között viszont eltéved. Nem az ő közege. A naplók, jegyzőkönyvek, elszámolások is leginkább utoljára maradnak a munkában bevallása szerint. Hangja nyugodt és fegyelmezett. Bizalmat gerjeszt. Talán ez nem is utolsó szempont e hivatáskörben. Segítőkészsége nem ér véget a munkaköri leírásokban meghatározottakkal.
Ahogy elmélkedem, megérkezik egy kolléga, fiatal dámot hoz. A zsigerelést és a hús feldarabolását is végignézhetem. Még segíthetek is. Egy hatalmas ollószerű tárggyal átmetszem a csontot, amelyre Zoltán rámutat. Sohasem láttam ekkora bíborszínű hústömeget egy fémcsigára függesztve. A hús, a bőr és a csontok elválnak egymástól. Az íves szép test sonkákra és egyéb részekre darabolódik, majd az asztalra kerül. Zoltán mozdulatai határozottak, magabiztos szakértelemről tanúskodnak. Néhány perccel később már a traktort viszi valahová, majd az üstben forgolódó koponyákat kevergeti.
Kora délután, amikor a nap arany árnyékai az udvart súrolják, néhány edényben vizet készít és egy kis széket. Ezen ül órákon keresztül és aprólékos figyelemmel vakarja, faragja a fejre tapadó lágy részeket. Ropogás. A csontok egy része átalakul és lassan megrajzolódik egy általam is ismert trófea formája. Még nem hófehér, de a vegyszeres oldást követően elnyeri végleges színét – állítja Zoltán.
A vadászház szegleteiben sorakoznak a nemesebbnél nemesebb trófeák. Zoltán keze munkáját dicséri valamennyi. A hálószobájában pedig egy kék tollas madárka figyeli az érkezőt. Preparátori tanulmányokat is folytatott. Régen még érdekelte – mondja – mára átértékelődtek e tervei.
Ahogy sötét lesz a szobában, eszembe jut a hatalmas Kőrisfa, amely kapuként őrzi a rózsaszínű köddel alkonyuló erdőt, a feketevízi mesébe illő mézeskalács ház, egy őz, mely percekig hagyta, hogy gyönyörködjem a teremtésben általa. A kitakart földek, a fehér virágokra ereszkedő harmat szivárványos cseppjei, a szagok és illatok. A harang áhitatra hívó hangja a szomszédban. Egy ember, aki szövetséget kötött a természettel és lakóival, hogy óvja és oltalmazza őket, ameddig teheti.
Őszinte hitben.
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login