Vadászat
Az elálló
Csípős novemberi reggel volt, amikor a vadászháznál gyülekeztek a puskások és a hajtók. Az idős vadász megtartotta a baleseti eligazítást, amelynek végén elhangzott a szinte már ikonikus kérdés is: „Van valakinél gyöngygolyó? Disznót jelentetek a városi erdőnél!” A vendégvadászok csak néztek, miért is hozna valaki társas vadászatra gyöngygolyót, de a helyiek csak nevettek, sőt már várták is a kérdést, mivel tudták, hogy ez a mondat szinte felér egy kürtjellel. Indulhat a vadászat! Az aznapi hajtások helyszíneit és irányait közölte az egybegyűltekkel, majd a vadászat vezetését átadta a hivatásos vadásznak, mivel úgy gondolta, a mai napon inkább elálló lenne.
Felálltak az első hajtás végénél, a szántóföld alatti úton. Mögöttük egy sűrű fenyves, mely jótékonyan fogja fel az északi szelet, de szerencsére most szemből fújdogált, bár ez sem volt éppen meleg. Csöndben álltak. Figyeltek. Mellette a fiatal vizsla, Fickó ült fegyelmezetten. Ránézett és örült, hogy alig két éve milyen jól választotta ki az alomból. Jó kutya. Pedig milyen játékos és bohó volt, amikor hazavitte. Mozdulatlan csak akkor volt, amikor fáradtan, összegömbölyödve aludt a kandalló előtt. A lángok fényénél úgy nézet ki, mint egy ropogós, vörös cipó.
De hirtelen visszatért az emlékezés távolából amikor a kutya felállt és minden érzékszervével az előttük benyúló nádfoltra mutatott. Mi lehet az? A hajtósor még messze van, de a nádba megbújó vad már érzi őket. A szél felé hozza hangokat, szagokat. Az öreg vadász szinte hallja, hogy Fickó könyörög, „hadd menjek, hadd fogjam meg”, de nem engedi, ne menjen szembe a hajtókkal. Messze vannak még ahhoz, hogy a felvert vadat terítékre hozzák.
De nem is kell. Vuk leszármazottja óvatoskodik kifelé a nádasból hátra-hátra pillantva. A fenyves előtt mozdulatlanul álló zöld ruhás jágereket észre sem veszi, viszont egy pukkanásra felfigyel, de tovább már nem tud foglalkozni a hanggal, mert egy láthatatlan mancs, száz karmával mar a pofájába. Védekezne, de már nem tud. Annyit hall még: „Hagyd Fickó! Majd felveszik, ha ideérnek.”
Szól a puska. Egyre hangosabban, egyre közelebbről. Hozza a szél a hangot: „Megállunk! Megvan? Indulhatunk! Jobb szárny lassabban! Tartsd a vonalat!”
Megint elgondolkodik az öreg vadász. Régen több volt a vad, többször kellet megállni, hogy felszedjék a kakast. Annyi volt a nyúl, hogy ha lőttünk egy madarat, szinte biztos, hogy egy nyúlra eset. Elmosolyodott magában, hányszor mesélte ezt már a kezdő vadászoknak. Mindig csodálkozva hallgatták a múlt vadgazdagságáról szóló történeteit. Ezért is jó a vadászat utáni ebéd, lehet anekdotázni, mesélni. Összeforr a tapasztalat a fiatalos lelkesedéssel.
De az emlékékezés fátylát átszakította a kakatolás, a puska automatikusan emelkedik, a dörrenéssel egy időben indul Fickó, és már hozza is lábhoz a kakast. Közel a lénia. Egyre több az előre menekülő vad. Megint jön a madár. Tyúk! Kiabálnak a hajtásból. Menjen csak, kell a szaporulat. Kevés a fácán, a tavalyi enyhe télen sok kapott tüdőgyulladást.
Már tisztán lehet hallani a fiatal vadász parancsszavait: „Előre nem lövünk! Elállók vannak a fenyvesnél.” A szántás barázdáiban eddig csak óvatosan megülő nyulak oldalra próbálnak kitörni. Bíztak benne, hogy a szél által hozott zajok elhalnak, de már a vélt menekülés irányából is szól a rettegést és borzalmat kiváltó csattanás, és azt követő nyulak számára érthetetlen hang: „Hozd Vadász! Lábhoz Fickó! Jó kutya! Add ide Betyár!”
Elérte az erdősávot az első szélpuskás, épp hogy megállt, két nyúl tört ki oldalra. A hajtóvonal előtt még csak szemmel követte, majd a puskát arcához emelve lőtt. A két lövés szinte egynek hangzott, a tapsifülesek bemutatták földi pályafutásuk utolsó talajgyakorlatát. két bukfenc és egy nyújtás. A képzeletbeli bírák tíz ponttal jutalmazták az elejtőt. Az idős vadász elismerően biccentet. Szép, tiszta lövés. Mire elhangzott a lövés visszhangja már nem mozdultak a nyulak.
Amíg feltették az állatokat az ott várakozó autóra, felsorakozott a hajtósor az út mentén. Az idős vadász beült az autóba, majd elindultak a következő hajtás végére. Miután kiszálltak, volt ideje átnézni az autókon lévő zsákmányt. Örömmel konstatálta a tényt, hogy még egy ilyen hajtás és szép terítékkel büszkélkedhetnek.
Ez a hajtás nehéz terepen történik, van idő egy kevés beszélgetésre, mire ideérnek. A többi elálló is tapasztalt vadász volt, ők is sejtették, hogy ez a hajtás lesz az utolsó. Rég volt ilyen szép zsákmány. Miután megtömte a pipáját, egy cseppet megint elgondolkozott. Fiatal korában még annyi idő sem volt a hajtás megindulása és az első lövés között, hogy egy cigarettát elővegyen, bár őnem dohányzott, a pipát is csak nemrég kapta. Ezzel lepte meg a fia hatvanadik születésnapjára. Ezüstveretes, rózsafagyökér pipa. Több mint egy tárgy, több mint egy ajándék. Negyven év szeretete és tisztelete egy maréknyi eszközben. Amikor felizzik a parázs, az otthon melegét idézi meg, és a szálló füsttel a gondok is elillannak.
Szeme sarkából észreveszi Fickó viselkedésének változását. A mellette lévő fiatalosból kiváltott egy magányos őzbak. Önkéntelen bírálat. Szépen gyöngyözött hatos bak. Ereje teljében. Kímélendő. Már el kell dobnia az agancsát. Most vette észre a vadászokat. Egy elegáns szökkenés és már nem is látják. A mögöttük lévő cserjés felett cserreg a szarka, feléjük jön. Egy pillanat és észreveszi a vadászokat, hirtelen felfelé veszi a menekülés irányát, de egy hosszú lövés megtorpantja a lendületét. Dögre esik. Ez sem fog több fészket kirabolni.
Még érezni a lőpor füstjét a levegőben, amikor feltűnik a hajtók vonala. Annak ellenére, hogy változatos, nehéz a terep, szinte tökéletes vonalban jön a sor. Jól boldogul a fiatal vadász a rábízott feladattal, ismeri a terepet és a társait is. Az aggatékokon lógó vadak számából látszik, hogy a sok leadott lövésből kevés volt a hibázás. Megérte a szezon elején tartott korongozást megtartani, jelentősen javult a tagság lőkészsége. Az idős vadász összeszámoltatta a vadakat, majd az eredmény ismeretében befejezettnek nyilvánította a vadászatot.
Szerencsére ez a hajtás közel volt a vadászházhoz, ezért a többiekkel együtt sétált vissza a reggeli gyülekező helyszínére. A vadászház alatti réten készítették el a terítéket, két nagy máglya között. Ritka szép volt a felhozatal. A kakasokon és nyulakon kívül rókákat, szarkákat és még egy mátyás madarat is terítékre hoztak. Viccelődtek is, hogy ha ilyen lesz a következő vadászat is, hamar meglövik a tervet, és az év utolsó vadászatán már csak kártevőt lőhetnek.
A vadnak járó végtisztesség megadása után az idős vadász a tagságot és vendégeit meginvitálta egy korai ebédre. A menü egy augusztusban eset gyilkos bakból készült pörkölt volt. Ugratták is a fiatal vadászt, aki az ételt készítette.
– Remélem csak a bak volt gyilkos, az íze nem lesz az
De jött a kontra is.
– Ne féljenek, van nálam ellenméreg, nagyanyám hegyes-erős paprikája kivisz minden rosszat a szervezetükből. – Lett is nevetés, mivel ismerték az öregasszony kétszer csípős paprikáját. Jó hangulatban telt az ebéd.
Az idős vadász elővette pipáját, szájba vette a csutorát és így nézett maga elé. Szép emlékek jutottak az eszébe a mai nap, de a jelen is legalább ilyen kellemes. Mert nem is kívánhat többet az ember magának, mint jó levegőn, kellemes társaságban eltöltött sikeres vadászatot.
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login