Vadászat
Kétszázon túl
A 200-ik vaddisznóm:
Amikor 1981 év tavaszán felvettek Tarpán a régi, nagy hírű Esze Tamás Vadász Társulat soraiba akkor még álmodni sem mertem volna arról, hogy annak a megszűnése előtt tíz éven keresztül én leszek az elnöke. Arra meg főként nem gondoltam, hogy vadászataim során jó néhány vadasparkot is feltölthető mennyiségű vadat fogok elejteni. A nagyvadvadászatok közül a disznóvadászatot tartom a legizgalmasabbnak, legszebbnek. Így aztán ennek a szenvedélynek vagyok igazándiból a rabja.
Fotó: Agro Jager News
A régi időkben azért egy disznó elejtése tiszteletet parancsolt. Főleg, ha valami nagy agyaras volt a szenvedő fél. A mai őrült méretekben elszaporodott disznóállomány mellett már jobban felnéznek vadásztársaim egy szép toronykakas elejtésére, vagy egy karikára lőtt nyúl látványa emelteti meg disznószőrrel körbetűzött kalapjukat. Ugye mekkorát változott a világ! Lehet, hogy ha megélem, tíz év múlva már én is a nyulakat fogom inkább jegyezni…
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
De itt még nem tartunk. Így hát nincs mit tenni, részletes és precíz nyilvántartásomat továbbra is a disznók töltik ki. Tévedni nehezen tudnék, mert néhány igen jó vadászbarát is pontosan nyomon követi elejtéseimet.
Egyik alkalommal három disznót lőttem a szóróm mögötti tarlón. Hívtam is rögtön Kanizsa Lajos barátomat, és csak annyit mondtam, hogy 185. Lajos emelt hangon beszólt, hogy nem a 183-as következik?! Aztán felvilágosítottam, hogy húsz perce még úgy volt, azóta viszont három disznó fekszik előttem a tarlón.
A kerek számok közelébe érve mindig nagy izgalommal töltött el, hogy mikorra sikerül elérnem. Még táblát is készítettünk az esemény tiszteletére. Emlékszem, hogy a 100-as tábla már teljesen megkopott a rengeteg rakosgatás miatt annyira sokáig kellett rá várni.
Az eseten okulva, na meg valljuk meg egy kis szerencsével a 200-as tábla már nem kopott el annyira. Azért a 2011. augusztus 10., és a 2011. november 9. között ebben az esetben is eltelt pár nap. Volt a táblának most is ideje fakulni egy hangyányit.
Szóval nem egy könnyű mutatvány volt ez most sem. Míg nagy a takarás, addig nehezen lehet puskavégre kapni a disznókat. A nagy tábla kukoricásba beveszik magukat az erdők közelében, és onnan még egy tornádó sem söpörheti ki őket. Sokan állítják, hogy ilyenkor kell ám igazándiból vadkárt elhárítani. Én meg azt mondom, hogy az állomány kordában tartása és a megfelelő egyedszám tartása lehet a megoldás. Mert szeptember-október hónapokban már csak a fejünket vakarhatjuk. Akkor a kárt már nem lehet megelőzni, legfeljebb csak felmérni annak nagyságát.
Szóval, ezekben a hónapokban nekem sem haladt a sorszám, pedig igen gyakran kijártam. Sokszor eláztam, megfáztam, a milliónyi szúnyoghadak össze-vissza csipkedtek, szívták a véremet. Rengeteg kimaradt tévéműsor, baráti, családi összejövetel, meg minden más egyéb.
Aztán november 9-én változott a helyzet! Liba Endre barátommal, mint megannyiszor, újból megpróbáltuk a Beregszászi erdőn lévő 16-os számú lesemen. Ezt a hivatalos megnevezést csak a beírókönyvben használjuk, mert Andris unokám egyszerűen csak büdösnek hívja, aminek meg is van az oka. A szóró már nagyon régóta üzemel, és hát ugye a disznók nemigen használnak francia parfümöt. A sok poshadt maradék, na meg a disznók szaga okán találó kifejezése volt “büdös” a kis unokámnak. Azóta mi is egyszerűen csak büdösnek nevezzük, pedig hát a többi szóróm sem valami kellemes illatú.
Egyszóval akkor délután, még jócskán sötétedés előtt csendesen felosontam a büdös lesre. Az erdő szélén mögöttem és balra kukoricatarló, jobbra pedig a kiálló erdősarokig igen gyengén vetett és kelt repcetábla. A lesen természetesen a megszokott módon helyezkedtem el úgy, hogy a balra lévő tarlót és előre, az erdei nyiladékon lévő szórót tudjam figyelni, arra tehessek lövést szükség szerint.
Már kezdtem disznókról ábrándozni, amikor az erdőben halk zörejeket véltem felfedezni. Az izgalom hamar elmúlott, amikor a csendes neszek okozói egy suta két gidájával átballagtak a szóró mögötti nyiladékon. Szokásukhoz híven szép csendesen sétáltak, úgy, hogy azért előtte jobbra-balra szétnéztek.
Éppen a gidákban gyönyörködtem, amikor jobbról a hátam mögüli erdősarok felől ágreccsenést hallottam. Óvatosan hátrafordítottam a fejem, de a néhány centis repcetáblán még egy árva egeret sem láttam. Azért ez az ágreccsenés elég erős volt! Vártam egy darabig, a nyakam már majd kimeredt, de síri csend lett, így aztán visszafordultam és figyeltem előre.
Rövid idő elteltével kezdett sötétedni és egy újabb ágtörés zaja már hátrafordíttatta őszülő fejemet. A kereső távcsővel pásztáztam az erdő szélét, amikor jó 250 méterre megláttam egy megtermett fekete tömeget. Még szerencse, hogy nem közelebb jött ki, mert így fel tudtam állni és átlépve az ülőkén meg tudtam fordulni. Mázlim volt, hogy mindezeket a manővereket a lehető legcsendesebben elvégezhettem. A lővilág utolsó perceiben lehettünk. Ámbár ez disznóéknál már csak így divat. Had mutassák csak meg a vadászurak, hogy mire képesek, mert ha valaki, akkor egy ilyen jó mázsás kancsi már csak nem adja egykönnyen a bőrét. Nehogy már kiálljon napvilágnál, hogy ide lőjetek fiúk. Nem, őkelme megvárja a sötétedést. Most az egyszer viszont rendesen eltévesztette.
Már a céltávcsövön figyelem, de várok, mert az erdő szélétől pár lépésre egyenesen felém közeleg. Célkereszt a helyén, puska kibiztosítva. Na gyere haver, azért csak nem hagyom, hogy felülj mellém a lesre. Szemtelenség részemről, de én már biztos vagyok a sikerben. Már alig van 70 méterre, amikor keresztbe fordul a kukorica tarló irányába. Aztán a repcetábla közepén valami gyanús lehetett neki, mert megállt és visszafordult az erdő felé. Úgy gondolta, hogy erről a fedetlen terepről mégis csak el kell tolnia a kerékpárt.
Ezt már nem nézhettem tétlenül, és a 30-06-os nagy durranása véget vetett a küzdelemnek, ami az eddigi találkozásaink alkalmával mindig neki sikerült, de most én nyertem! Gyors újra tölts után figyelem, de az én szép kancsim nem mozdul. Már a vadászmezőkön jár, és ott szagolgatja az őszi kukoricás finom illatát. Azért biztos, ami biztos alapon még egy darabig rajta tarom a célkeresztet, de lőnöm már nem kell. A 200-ik vaddisznóm örökre megpihent Beregdaróc határában a repceföldön.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Endre barátom már tűkön ül a Nivában, hogy sikerült-e elejteni a disznót, mert ő is észrevette, amint kijött az erdőből. Leszállok a lesről, és Endre barátom kíséretében birokba veszem gyönyörű nagyvadam.
Az esetről rögtön tájékoztatom Leveleki József vadászmesterünket, aki halk susogással gratulál és közli, hogy rálőtt egy disznóra, amit most keresnek. Nincs más hátra, eldicsekszem az esetet elnökünknek is. Pisti elég sokára veszi fel a telefont, majd nagy háttérkiabálás közepette gratulál, s egyben elárulja, hogy a nagy zajt az okozza, hogy ő is lőtt egy szép kant, és most rakják az utánfutóra. Gratuláció és kalapemelés vissza, csak így telefonosan, és Endrével nekilátunk a zsigerelésnek.
Alig végzünk a munkával mikor újra csörög a telefon. Herka István elnökünk hív, hogy a tiszteletemre egy kis nosztalgia terítéket kellene készíteni a tanya melletti gyepes területen. Semmi akadálya, csak lehet, hogy ezt a disznót ketten nem fogjuk bírni felrakni a vadszállító rácsra. Az elnöki válasz egyszerű volt, mert azt mondta, hogy azért csak próbálkozzatok, mert jelenleg minden ember foglalt.
A haditerv hamar meg is született. Betolattam egy nagy disznótúrásba és odahúztuk a kancsit. Így is majd kigúvadt a szemünk, míg a disznót sikerült felrakni a vadszállítóra. Örömteli és büszke ábrázattal indultunk a találkozó helyszínére.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a tanya előtti kukoricatarlón az úttól kb. 70 méterre jó harmincas vaddisznókondát pillantottunk meg. A tanyasi reflektor fényében nyugodtan táplálkoztak. Nem zavarta őket az úton lévő forgalom. Amikor a tanya utáni gyepes területre lehajtottam akkor értettem meg, hogy mit is jelentett az elnök által mondott nosztalgia teríték. Azon az estén ugyanis érdekes dolgot művelt a sors.
Mint a régi nagy tarpai társulat elnökének tiszteletére ott álltak és vártak a két utód társulat elnökei. Herka István a Beregdaróci, és vendégeként Kelemen Attila az Új Tarpai VT elnökei valamint Ricsei István, a régi, illetve Leveleki József az új vadászmesterünk. Kiderült, hogy azon az estén területünkön öten voltunk disznólesen és mindenki sikeres volt. Így aztán jöttek mentek a gratulációk, a kalapok beleszédültek az emelgetésekbe. Szép este és nagy élmény volt. A meglepetés igazán nagyra sikeredett. Köszönöm a sorsnak, és nektek Vadásztársak!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login