Vadászat
Túl sok a medve
ERDÉLY | Háromszéken igen nagy a felháborodás amiatt, hogy egy miniszteri rendelettel megszüntették a nagyvadak kilövési kvótáját – gyakorlatilag tehát nem szabad medvét, farkast és vadmacskát kilőni, csak ha veszélyesek.
A gazdák, polgármesterek, intézményvezetők hangsúlyozzák: rengeteg a medve okozta kár a megyében, sőt, embereket is megsebesítettek vadállatok. Széles körű konzultációt tartottak tegnap Sepsiszentgyörgyön, majd a megyeházán összegyűltek levélben fordultak a szakminiszterhez, s a dokumentumot a kormányfőnek is eljuttatják.
Az is kiderült: a hivatalosan jegyzett medveállomány kétszerese él a háromszéki erdőkben, ám kormányszinten nem ismerik el ezeket az adatot.
Polgármesterek, vadásztársaságok, erdészetek, közbirtokosságok képviselői, valamint károsultak vettek részt a megyeháza által összehívott tanácskozáson. Tamás Sándor tanácselnök elmondta, nem a megyei önkormányzat feladata a kérdéssel foglalkozni, de igen sok embert érint, és igyekeznek segíteni. Ismertette a szóban forgó miniszteri rendeletet, annak visszásságait, valamint a medvék okozta, hivatalosan jegyzett károkat.
Az elnök elmondta, túlszaporodott a medvepopuláció, hivatalosan 650–700 állatot jegyeznek, ám szakemberek szerint ennek kétszerese él a megyében. Nem az a baj, hogy az erdőben találkoznak az emberek a medvével, hanem hogy az utcán, sőt, a gazdaságokban is, és nemcsak a terményben tesz kárt, hanem a pajtából elviszi a háziállatot, és emberre támad. Közös álláspont kialakítására törekednek, és azt levélben megküldik Cristiana Paşca Palmer környezetvédelmi miniszternek, valamint Dacian Cioloş kormányfőnek.
A Kovászna Megyei Szarvasmarhatartók Egyesülete már küldött egy tiltakozó levelet a minisztériumba. A szervezet elnöke, Ötvös Mózes az ülésen kifejtette, a minisztérium gúnyt űz mindenkiből. Vargyasi és erdőfülei károkkal példálózott, emberekre támadt a medve, ez tűrhetetlen. A baj, hogy puhák vagyunk, tette hozzá, keményen kell fellépni, mondotta. Beadványt fogalmazott meg Fodor István, Sepsibodok község polgármestere, és felolvasta azt. Ő is ecsetelte a medvék túlszaporodása okozta károkat.
Könczei Csaba, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője közölte, heti egy-két kártérítési igénylés fut be a hivatalba. Már 2014-ben kidolgoztak egy kárfelmérési eljárástervet, amelyet felküldtek a szaktárcához, de semmi foganatja nem volt.
Több károsult gazda elmesélte eseteit. Erdővidéki, zágoni, Bodza-vidéki esetekről lehetett hallani. Egy baconi gazdának évente okozott kárt a vad, háromszor egy-egy tehenét pusztította el, negyedszer a gyümölcsösben tett kárt. 2012 óta egyetlen bani kártérítést nem fizettek, pedig kéréseit kedvezően bírálták el. Közben védekezésül kutyákat szerzett, azért viszont megbírságolták.
Tamás Sándor elmondta, a minisztérium egymillió euróval finanszírozott állatvédelmi programokat, miközben hat éve nem fizet kártérítést az állatok okozta károkért.
Kiss József, Zágon község polgármestere kifogásolta, hogy a hivatalos adatok nem valósak. A bejelentett kárnál sokkal kevesebb jelenik meg a statisztikában, a reális medveállománynak csak mintegy felét szerepeltetik. A kártérítést nem fizetik ki. Az emberek félnek kimenni az utcára, Zágon községben az utóbbi 30–40 napban huszonkét juhot és három tehenet pusztított el a medve.
Egy falusfele tizenegy medvetámadást jelentett, abból miért csak kettő jutott el Bukarestbe? – tette fel a kérdést a felelősök iránt érdeklődve és a környezetvédelmi hivatal vezetőjére nézve. A kormány képviselője, a prefektus miért nincs jelen? – tette fel a szónoki kérdést, megtoldva, ő is csak a zászlókkal tud törődni. Simon András baconi polgármester a vadkárok mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a túl nagy medvepopuláció miatt kiveszett a Kárpátok büszkesége, a szarvas, idén egyetlen szarvasbőgést sem hallottak.
Gheorghe Neagu, a környezetvédelmi hivatal ügyvezető igazgatója ismertette az intézményhez befutott adatokat. Elmondta, annál több lehet, de ennyire érkezett kártérítési igénylés: 106 esetre ebben az évben. Ami a medvék valós létszámát illeti, a közölt útmutatás szerint, a lábnyomok alapján elvégezték a számlálást: 1300 egyedet jelentettek, végül csupán 650–700 példány jelent meg a hivatalos kimutatásban.
Az is elhangzott, hogy a kilövési kvótát leállító miniszteri rendelet kiadása előtt egy munkacsoport dogozott a javaslaton. Azt törvényellenesen állították össze, mivel nem a szakágak képviselőiből állt, hanem zömében állatvédők, civil szervezetek küldötteiből. Többen szorgalmazták a medvepopuláció reális felmérését, azt is javasolták, a bukaresti íróasztalaik mellett döntők jöjjenek, s legalább egy éjszakát töltsenek Háromszéken, „kóstolják meg”, miről van szó.
Benedek Barna, a Pro Silva Vadászegyesület vezetője figyelmeztetett, hogy a minisztériumban elhelyezett időzített bombáról van szó, hiszen a jelenlegi tárcavezetőnek még néhány hete van hátra, nem hozhatott volna ilyen horderejű döntést. A háttérben egy árnyékban levő bűnözői csoportot feltételez, mert hatalmas európai uniós pénzösszegek lehívásáról van szó.
Ha ez a csoport megkaparintja a vadállomány megfigyelési, felmérési jogát, akkor nagy bajok születnek. Sárkány Árpád, az Abies Hunting vadásztatócég vezetője és dr. Benke József, a zetelaki erdészet igazgatója is támogatta azt a felvetést: ne azt kérjék, hogy az állományt felmérjék, hanem egyenesen azt, hogy tegyék közzé a valós adatokat.
Az ülés végén megfogalmazott beadvány egyik pontja ezt kéri, a másik azt, hogy a kilövési kvótákat reálisan állapítsák meg, hiszen a megyében él a romániai medveállomány nyolcada, akkor a kvóta is arányosan ezt tükrözze, továbbá a károk mielőbbi megtérítését is szorgalmazzák.
Szekeres Attila
3szek.ro
– A természeti erőforrásokat használó társadalmi kategóriák cinkossága elveszejti a medvét mint fajt, mert az értékét veszíti mindenki előtt: nem lesz érdek a megtűrése a vadászok számára sem, mert megeszi más vad elől a táplálékot, sőt a más vadat is – vonta le a következtetést a Pro Silva vadászegyesület elnöke.
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK