Vokányban járunk Baranya vármegyében, a Siklósi járásban, lent délen a Dráva-folyó bal partján, még innen, Magyarországon. A község a Siklóstól, némire északkeletre található, a Villányi-hegység északi oldala alatt. Az Árpád-korban a Trinitás bencés apátság állt itt, ám török dúlás alatt az apátság szerzetesei a közeli Siklósra menekültek és soha többet nem tértek vissza. A helyén falu született és laktak itt szerbek s őket pedig német nemzetiségű telepesek követték. A viharos történelme ma már múlt s ha némák is a kövek, az emberek emlékeznek, ahogyan Éva Zsófia is, mert ezen a területen nőtt fel édesapja mellett, aki a vadásztársaságot mintegy 40 évig vezette. A Császárhegyi Egyetértés Vadásztársaság területén indulunk cserkelni..

Vokány egy rendezett, festői szépségű kicsi falu a Villányi-hegy északi oldalán. Fotó: Google Maps

Május elsején reggel, Éva Zsófia párjával elhatározta, hogy estére a kertjük végén álló Vokány Fácános erdőben álló magaslesükre ülnek ki. Beköszöntött az őzbak vadászata és ha másért nem is, de cserkeljenek be a lesig s ezt a kora nyári meleget idéző május elsejét töltsék együtt.

A Császárhegyi Egyetértés vadásztársaság tagsága kicsivel több, mint 20 fő. Jó erdők, mezőgazdasági területekkel szabdalva. Az ország egyik legjobb gímszarvas állományával gazdálkodnak, nemcsak egy-egy vadásztársaság, hanem a Drávától fel a Mecsekig s onnan le egészen a Dunáig. Igaz, hogy a fő vad a gímszarvas és a vaddisznó, de azért megmutatja magát a fácán, a mezei nyúl is. Ha szánnak rá elég időt, s vannak kutyások, akkor, ahogyan a régi időkben, ma is lehet apróvadazni.

Magaslesem a Vokány Fácános erdőben. Fotó: Éva Zsófia / Agro Jager

A nagyvadas területen az őz egy külön színfoltja egy-egy társaságnak. S ebből a sorból a Vokányi Egyetértés Vadásztársasága sem lóg ki. Nem hagyja hidegen a tagság egyetlen egy tagját sem s van aki szívesen vállára akasztja a puskáját. Aki pedig inkább messzebbről figyeli az őzbakvadászokat, azért meg-megnézi: no, mit adott elő az erdő?

Úgy tartják Vokányban és édesapám mindig mondogotta nekem: „Akkor jó egy bak, ha már dől a búza!” – emlékezett vissza Éva Zsófia. S van ebben valami igazság, mert még nem olyan régen május elsejével indult az őzbak vadászati idénye.

Sosem látott őzbakom. Fotó: Éva Zsófia / Agro Jager

Talán ez is benne volt, hogy éppen ezen a napon indult párjával Éva Zsófia, aki ragaszkodik a hagyományokhoz, ragaszkodik a vadászat társasági kultúrájához s mint mondja, ehhez a társaság összes tagja is köthető. Finom, íratlan szabályok, amelyek messze a vadászaton túl, valahol a jóérzésű ember lelkében ma is meglelhetők s ha valaki kinézett magának egy vadat s nap, nap után, hétről, hétre járt utána, akkor más nem lövi meg, avagy barátjuk, tagtársuk kedves erdeit nem vallatja. Ez a kölcsönösség, jó érzés otthonra lelt a vokányi emberekben és vigyáznak rá a társaságban is. Meg lehet, talán ez az öröksége az apátoknak. Ki tudja?

A jó idő, a meleg és a Baranyában hullott eső miatt, magas már a fű s mire kilombosodott az erdő, a lénián is magas már. Mikor beléptek az erdőbe, már elütötte a toronyóra a hét órát és a szikrázó napsütés miatt egy pillanatra szokni kellett a szemnek az erdei fényeket. Különös pillanata ez az évnek, mert a füvek magasak, az erdő meg éppen lombos.

A magasles felé tartanak, szépen csendben és a két vadász egy pillanatra megállt, mert a lőbot otthon maradt. Nem baj, úgy is, csak a lesre ülünk fel, mindjárt jövünk…

Így volt – emlékezett vissza Éva Zsófia és csendben, hallgatva a tavaszi erdő trillázó, erdei énekeseit még léptek párat.

Azért párat, mert némi mozgáson akadt meg a szeme. Édesapjával hatéves korától járja az erdőt, aki úgy nevelte, hogy, ha egy nő érvényesülni akar a vadászatban, a vadgazdálkodásban, akkor neki kétszer többet kell teljesítenie egy férfinél.

Az őzbak keresztbe állt. A lénia mögötte elkanyarodott s nem volt mire várni. Jó 50 méterről jóformán távcső sem kell s a válláról lecsúsztatta a fegyverét, ráemelte a szálkeresztet. Teljesen egyértelmű volt, hogy elejthető. Ág nélküli trófea, lefolyt rózsák.

Vadászati hírekért látogasson el a Vadászati rovatunkba! Kattintson a képre!

Egy ilyen találkozáskor sok idő nincs, mert mind a vadász, mind az őzbak egyszerre veszi észre egymást s a vad, ha még jó széllel is érkezünk, azért ilyenkor a szemének is hisz s villámgyorsan elugrik. Az erdőbe ilyenkor már nem lehet belátni s azután csak bottal üthetjük a nyomát, avagy sose látjuk többet.

Mert ezt a bakot jó eséllyel itt sem fogják többet megpillantani, ugyanis eleddig soha, senki nem látta, pedig karnyújtásnyira laknak s a lesre rendszeresen kiülnek – sokszor csak hallgatni az erdőt.

Eldördült a fegyver és a .30-06-os Blaser CDP lőszere helyben marasztalta az őzbakot. Tűzben rogyott. Még ki sem ürítettem a puskámat, amikor édesapám jutott eszembe, aki azt mondta, hogy az őzbaknak tűzben kell maradnia. Milyen igaza volt – emlékezett vissza a pillanatra és emlékezett vissza édesapja szavaira Éva Zsófia. Három év telt el mióta elment és őzbakot azóta most először ejtettem el, de már nem vele, hanem a párommal…

Őzbakomat édesapám emlékére szentelem. Fotó: Éva Zsófia / Agro Jager

Mellé térdeltünk, adott még nekünk az erdő, adott még nekünk az őzbak néhány pillanatot, ami csak a mienk volt s azután jöttek a telefonok, jöttek a vadért. Igen. Ment tovább az élet..

Jóbarátom, Busi Krisztián szavai csengtek a fülemben – mesélte Éva Zsófia az Agro Jagernek.

A Császárhegyi Egyetértés Vadásztársaság újra megmutatta, hogy miért jó itt tagnak lenni, folytatta beszámolóját Éva Zsófia, mert még azok is megforgatták, megnézték a trófeámat, akik alapvetően gímszarvasra szeretnek vadászni. Persze egy jó trófea, egy különleges trófea, megdobogtatja az ember szívét, de nálunk nem az irigység miatt, hanem tényleg a másik sikerének szoktunk örülni. Bízom benne, hogy ez a szemlélet sokáig fennmarad a társaságunkban.

Írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Éva Zsófia

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Deszk, Magyarország – A Szegedtől keletre fekvő kis település, amely híres megőrzött természeti környezetéről és gazdag vadászati hagyományairól, április közepén két szerbiai vadász, Dejan Džakula és Aleksandar Cmiljanić számára adott otthont egy izgalmas őzbakvadászatra. Dejan Džakula, a szerbiai Lov i jos ponesto főszerkesztőjének, a Poredak szerbiai hetilap munkatársának beszámolója következik, akik a vadászatok közben a Szegedre is ellátogattak.

Őzbak Deszk határában. Fotó: Dejan Džakula / Lov i jos ponesto

Az út Deszkre, a személyes fegyverek – vadászpuskák – szokásos határátlépési eljárásával kezdődött, amely gond nélkül zajlott, lehetővé téve a kaland zavartalan folytatását. Mind a szerb, mind pedig a magyar oldalon segítőkészek voltak a hatóságok. Köszönet érte, mert saját fegyverrel mégiscsak másabb a vadászat, mint kölcsön puskával.

Jóbarátom, Aleksandar Cmiljanić őzbakjával. Fotó: Dejan Džakula / Lov i jos ponesto

Szerencsénkre a Deszki Gazdák Vadásztársaságnak kényelmes vadászháza áll a faluban. A társaság egy impozáns, 6200 hektáros változatos területet kezel – sík mezők, legelők és az árterek menti erdőségek váltakoznak közvetlenül a Maros mentén, de a Tisza-folyó sincs messze.

Deszken kevés a tanya, kevés a külterületi ingatlan és tágas, nyugodt az élőhely. Fotó: Dejan Džakula / Lov i jos ponesto

Az első vadászatot kora hajnalban szervezték meg, pontosan érkezett a vadőr és a vadásztársaság tapasztalt kísérőit biztosította számunkra. Míg jóbarátom, Aleksandar már az első alkalommal sikeresen elejtett két érett őzbakot, 300–320 grammos, illetve 320–350 grammos trófeasúllyal, addig nekem a természetfotózás jutott , élvezve a pusztai ,nyílt területek vadonjának szépségét és lestem a vadak viselkedését.

A vadászházba való visszatérést hagyományos reggeli és rövid pihenő követte, majd rövid kirándulást tettünk Szegedre, ebbe a bájos, történelmi városba. Élveztük a városközpontban tett sétát, kávéztunk és megkóstoltuk a híres magyar süteményeket. Új energiát gyűjtöttünk a délutáni vadászathoz.

A délutánt Szeged belvárosában, a Kárász utcán, az Acapella cukrászda teraszán töltöttük. Fotó: Dejan Džakula / Lov i jos ponesto

Ahogy ígérték, a vadászat új izgalmakat hozott: megkaptam az első lehetőséget, ám 177 méterről, mindössze egy centiméteres túllövéssel, elvétettem az őzbakot. Nem sokkal később azonban újabb esély adódott számomra, de ezúttal 206 méteres távolságból figyeltük az őzbakot. Megcéloztam és lövést tettem rá. Tűzben maradt és egy öt éves érett őzbakkal gazdagodott a gyűjteményem, amelynek trófeáját 320–350 gramm közötti súlyra becsülték.

Vadászati hírekért látogasson el az Agro Jager Vadászati rovatába! Kattintson a képre!

A Deszki Gazdák Vadásztársasága által kezelt vadászterületen uralkodó hangulat, autentikus és barátságos volt, ami nem is meglepő, hiszen a helyi földtulajdonosok által alapított társaság hosszú hagyományokra tekint vissza. Az őzbakok mellett, az itteni vadászterületek, fácánokban, nyulakban, vadkacsákban, valamint dámvadakban is bővelkednek, míg az árterek erdei menedéket nyújtanak a rókáknak is és aki szerencsés, vaddisznóra is kiülhet.

A délután meghozta a szerencsémet és én is elejthettem a deszki őzbakomat. Fotó: Lov i jos ponesto

Aleksandar számára és számomra is ez a vadászkaland nemcsak kihívást jelentett, hanem valódi élményt is a természetben, a magyar vendéglátók kedvességének megélésében és a határokon átívelő barátságok építésében.

Deszki látogatásunk véget ért. Fotó: Lov i jos ponesto

Deszk gazdag vadvilágával, jól szervezett vadászati lehetőségeivel és meleg vendégszeretetével ideális célpontnak bizonyult mindazok számára, akik szeretnék átélni az őzbakvadászat varázsát egy autentikus közép-európai környezetben.

Dejan Džakula 
főszerkesztő
Lov i jos ponesto

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Az OMVK Somogy vármegyei Területi Szervezete 2025.04.17-én a Tenisz Klub étteremben tartotta a hivatásos vadászok kötelező továbbképzését és egyben küldöttválasztó osztályülését.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131