Keressen minket

Vadászat

Aranysakálok az Ormánságban – GALÉRIÁVAL

Földesi Kálmán 1992-től figyeli az aranysakál terjeszkedését hazánkban

Közzétéve:

Földesi Kálmán Baranya megyében, az Ormánsági tájegységben, a Sellyei Vadásztársaság területén vadászik.  Fiatal erdészként egyike volt azoknak, aki testközelből figyelte meg az aranysakál újbóli megtelepedését, majd drasztikus elszaporodását Magyarország déli részén. Az első egyedet Jung Jenő fővadász ejtette el 1992-ben, a Tóthi erdőben.

Földesi Kálmán 1992-től figyeli az aranysakál terjeszkedését hazánkban. (Kép: Földesi Kálmán – Agro Jager News)

Ez a területrész mindig a sakálok egyik kedvelt „fészke” volt. Ez az egyedet további vizsgálatok céljából a fővárosba küldték, ahol a zoológusok minden kétséget kizáróan igazolták az aranysakál elejtést. Éveken keresztül kuriózum volt látni ezt a fajt. Mivel az állománya még nagyon alacsony lehetett, négy évig gyakorlatilag észrevétlen maradt a fedett területrészek biztonságában. Azonban egy-két egyed minden évben terítékre került 1992 és 1997 között.

Kép: Földesi Kálmán – Agro Jager News

Földesi Kálmán az első aranysakálját 1997. január 7-én hozta terítékre egy személyzeti vaddisznóhajtáson. Ekkor valami történt, mert 2000-től kezdve az állománya drasztikus gyarapodásnak indult. Földesi Kálmán vadászmesterként, 1999 és 2016 között, folyamatosan nyomon követte a nádi farkas populációjának változásait. A drasztikus fordulópont 2007 körül következett be, amikor a terelővadászatok egyre népszerűbbé váltak hazánkban. A nagy terítékű vaddisznóvadászatokat követően jelentős mennyiségű zsiger került ki a területre. A hajtások után elcsendesett az erdő, jelentős mennyiségű, könnyen megszerezhető táplálékot találtak ezek a jól alkalmazkodó ragadozók. A faj felszaporodásában a hazai vadászok is jelentősen hozzájárultak – véli Földesi Kálmán. A II. világháború előtt a nagyvad állománya jóval kisebb volt, pár évtized alatt azonban  jelentősen megnőtt: a táplálék mennyisége és minősége kedvezőbbé vált. Idő kérdése volt, hogy egy új ragadozó faj jelenjen meg hazánkban is. A toportyánokkal sokáig érdemben senki nem foglalkozott, ökológiai hatásuk kevésbé volt ismert. Zsuzsi, a GPS jeladóval ellátott aranysakál volt az első olyan egyed, amit megfigyeltek Magyarországon. Volt egy olyan időszaka, amikor a SEFAG Zrt. Lábodi Erdészet területéről indulva, 230 kilométert tett meg 12 nap alatt. Vélhetően, Zsuzsi az ivarérett kort elérve, vált rendkívül mozgékonnyá .

Akkor még senki nem sejtette, hogy jelenlétük mit fog okozni a következő években, évtizedekben. 10 évvel ezelőtt a faj még jóval óvatlanabb volt, vadászatuk nem volt ennyire nehéz. A faj ahhoz is alkalmazkodott, hogy egyes helyeken intenzíven vadásznak rájuk. A gyorsan alkalmazkodó, visszatelepült ragadozó, teljes mértékben a vadászokhoz igazította a szokásait. Manapság, ha lövés dördül, rövid időn belül felbukkan legalább egy aranysakál.

Hazánkban több helyen nem foglalkoznak az állományuk csökkentésével, ennek is köszönhető, hogy az állományok felszaporodott. A faj az utánkeresésben a legügyesebb, mivel bármelyik vérebnél jobban dolgoznak. Ha sebzés történik, a sakálok az elsők, akik „birtokba veszik” a vadat: az esetek többségében elég pár óra ahhoz, hogy a sakálok kikezdjék. Földesi Kálmán néhány évvel ezelőtt személyesen tapasztalta  ezt. Egyéni vadászata során egy magaslesen vaddisznóra várt. Felbukkant egy sántikáló, sebzett gímszarvasbika, ami mögött tisztes távolságban egy kocogó aranysakál látott. Egyértelmű volt, hogy a sakál követi a nálánál jóval nagyobb termetű, sérült állatot. A friss vér szaga vonzhatta.

Kép: Földesi Kálmán – Agro Jager News

Kép: Földesi Kálmán – Agro Jager News

Mivel a faj mindig a legkönnyebben megszerezhető táplálékot keresi, viselkedése szezonalitást mutat. A gímszarvas ellési időszakában a borjakat is keresi, a vaddisznók fialási időszakában a malacok vannak veszélyben. Mindkét nagyvadfajunk, próbál alkalmazkodni a sakálhoz. A kocák összeálltak, egymást védik kisebb-nagyobb sikerrel. Az egyedül fialó kocák malacai szinte „halálra” vannak ítélve, a sakálok által fertőzött területeken. A mezei őz állománya eltűnt, az erdei őz tudott csak alkalmazkodni ehhez az a visszatelepült ragadozóhoz. Az erdei őz állománya minimális. Rendkívül gyanakvó, és óvatos viselkedésüknek köszönhetően eddig túlélték a sakált. A terítékadatokat figyelembe véve, az első kimagasló év 2016 volt, ekkor 44 egyedet ejtettek el. Hat évvel később, 2022-ben a teríték adatai megduplázódtak.

Akik aranysakált szeretnének elejteni, alaposan fel kell készüljenek, illetve meg kell ismerjék a területet. A több évtizedes tapasztalatokkal bíró vadász térképpel a kezében egy lőbotot és kisszéket visz magával, illetve a kedvelt sípjait. Ez a módszer talán az egyik legeredményesebb és a legnagyobb felkészülést igénylő eljárás: ilyenkor csak a saját tudására támaszkodhat. Egyszerre kell hívni, figyelni és kezelni is a fegyvert. Egy népszerű márka sípjait használja előszeretettel, illetve egy másik márka szájsípját, amit a szájpadlásra kell helyezni. Ezekkel szigorúan csak otthon szabad gyakorolni, a területen soha! – mert ha rosszul csináljuk, semmi esélyt sem adunk magunknak. Az aranysakál vadászatában a kaszálások időszaka és az őszi vetésű gabonaföldek betakarítása az egyik legoptimálisabb időszak. Mivel számos könnyen felvehető élelmet találnak a mezőgazdasági gépek után, akár nappal is megláthatjuk őket. Ilyenkor kissé óvatlanabbak.

Nyilvánvaló, hogy a faj átlépve Magyarország határait, európai hódító útra indult. Elszaporodása annak is betudható, hogy a kezdeti években Magyarországon még a védett fajok között szerepelt. Az aranysakálok felszaporodásával várható azonban az is, hogy a természet önszabályozó képessége – mint több esetben tapasztalható- beindul, és valamilyen betegség alakul ki közöttük.

Önszerveződésben, a hazai aranysakál vadászok egymást tanítva adják át a gyakorlati tapasztalatokat egymásnak. Az alulról induló programok egyre több ragadozóvadászt szólítanak meg.

Az aranysakál ellen azonban nem szabad mindenféle eszközzel háborút indítani, ugyanolyan vadfaj, mint bármelyik más. A vadászok részéről a tisztelet őt is megilleti, annak ellenére, hogy az ország egész területén jelen van és kártétele egyre jelentősebb. A faj visszatelepült, a magyar vadállománya része lett, kezelése országos szinten történő összefogásra szólít fel – zárta beszámolóját Földesi Kálmán.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek forrása: Földesi Kálmán

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Vadászat

Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek

A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Published

on

2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Fotó: OMVK

Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.

Fotó: OMVK

Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.

Fotó: OMVK

 

Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA

Published

on

Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.

A vendégeket Hohmann Endre vadászmester (balról) és Mészáros Kálmán elnök fogadta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra”  települt tájat.

A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager

Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.

Aki korán kelt október 27-én Szaporcán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutatóközpontjában, azt ilyen csodák várták. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.

Jóbarátok, jószomszédok érkeznek. Az Ormánságban összetartanak az emberek, összetartanak a vadásztársaságok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.

A megnyitó előtti pillanatok: Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a legkisebbekre is szakított időt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.

Folyamatosan érkeznek a vendégek az ország minden tájáról. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.

Példás! Ezt az agancsot egy, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területén esett gímszarvas hullajtotta el, még 2023-ban és úgy gondolták, ha már itt hozták terítékre a tavalyi agancs is kerüljön a trófea alá! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.

Ünnepélyes megnyitó Szaporcán: balról Hohmann Endre vadászmester, Mészáros Kálmán elnök és Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.

Az ország talán legifjabb vadászkürtös hölgyei, akik a Baranya Vadászkürt Együttes csapatát erősítik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.

A trófeabemutató ünnepélyes hangulatáért a Baranya Vadászkürt Együttes felelt, akiket Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke vezetett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Agro Jager News

*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya

Tovább olvasom

Vadászat

Berregnek a kosok

A szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka

Published

on

Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.

Fotó: Pixabay

Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.

A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.

A Szombathelyi Erdészet Zrt.  által készített videó itt tekinthető meg.

Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.

Tovább olvasom