Vadászat
Karakas István: A hivatásos vadász feladatai – FEBRUÁR
Karakas István egész életében a vadgazdálkodásban dolgozott, miközben folyamatosan tanult, képezte magát, egyetemekre járt. Barátságos, de szigorú, pragpamatikus embernek ismerjük. Idén 80 éves és él-hal a vadászatért, igazi úriember.
Karakas István 1944. március 15. Nagymágocson született, majd gyerekkorát Kunszentmártonban töltötte. Apja fogságba került a háborúban, kilenc évesen ismerhette meg. Egész életében rajongott a természetért és erdész szeretett volna lenni. Persze, ahogy szokott lenni, nem vették fel. Ez azonban nem szegte kedvét és előbb Szarvason öntözési- és meliorizációs szakon végzett, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen folytathatta az egyetemi tanulmányait. A későbbiekben megszerezte a Soproni Egyetem kiegészítő szakán az erdőkezelői felsőfokú képesítést és tovább folytatta a tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vadgazdálkodási szakán. Fővadász megannyi helyen, vadgazdaságvezető – Szenes István fővadász meghívására – a Szarvasi Bemutató Gazdaságban, majd nevéhez köthető a Várerdei Vadaskert kialakítása. Bélmegyerben, egészen 78 éves koráig dolgozott. 2024. március 15-én tölti a 80. életévét.

Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Munkája mellett oktatási intézmények sorában tanított: Csongrádon, a Bársony István Technikumban, Gyöngyösön, a Károly Róbert Főiskolán. Szarvason volt idő, amikor éves szinten, irányítása alatt, 80 000 fácánt és további 30 000 vadrécét neveltek. Különleges körülmények között, szabadon nevelték a fácánt, amelyet később hálókkal fogtak vissza és az élő fácánt exportálták főleg Olaszországba és Franciaországba. A Várerdei Vadaskert kialakítása után, nyugdíjazását követően sem tétlenkedett és Bélmegyerbe kapott meghívást, ahol egészen 78 éves koráig dolgozott. Irányította a vadtenyésztést és évente ismét 20-30 000 fácánt neveltek fel.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Karakas István, avagy, ahogy a szakmában ismerik „Pista bácsi”, most sem tétlenkedik és eljuttatta az Agro Jager szerkesztőségébe, hogy mi is a feladata egy hivatásos vadásznak. Azzal a megjegyzéssel, hogy okuljon belőle az is, aki csak sportvadászként vagy laikusként figyeli a vadászokat, de zsinórmértéke legyen a mostani hivatásos vadászoknak is.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Február
Megnyúltak a nappalok és a fákon éjszakázó fácán is éberebb. Különös hangok bújnak elő éjjelente s a szél más szagokat hoz. Ha hideg is a február, de napközben már ereje van a napnak és kint az erdőn, a meleg, napsütötte részeken már sarjad a fű, ahogyan a gabona is napról napra bokrosodik. Párban járnak már a hollók, fészkét építi a réti sas és amikor az őzbak felkapja a fejét, már látni lehet, hogy barkás agancsa egyre inkább gyarapszik. Ébred a táj és hamarosan besurran az ajtón a március. A tavasz bizonyosan nincs messze, mert megjöttek a seregélyek, s már szalonkát is láttak az erdőn…
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Karakas István: A hivatásos vadász februári feladatai
- A vadállomány folyamatos, állandó megfigyelése, feljegyzések készítése, állományszámlálás.
- A vadállomány takarmányozása, szóró utak karbantartása (ha szükséges, hóekézés).
- A vadállományt károsító fajok folyamatos féken tartása.
- Apróvad kibocsátások még tartanak.
- Rókahívás (ilyenkor mozog legjobban, míg tart a koslatás).
- Az apróvad volierekben megkezdeni a karbantartások és egyéb teendők felmérését, azok előkészítését.
- A vadászatok még tartanak, azok előkészítése, vadászatok tartásának időszaka van még.
- A tarvad vadászatok alkalmával, zsigereléskor, embriószámlálás elvégzése és azok dokumentálása.
- Adminisztráció.
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK