KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

A cím elolvasása után bizonyára sokakban felvetődik a kérdés: „…csak másfél évszázad?!” Természetesen nem, hanem sokkal több, hiszen vadásztak ezen a vidéken, amióta ember él itt. Bizonyíthatóan, szervezett módon „csak” mintegy másfél évszázada. Épp ezért, mielőtt bemutatnánk a manapság működő Őzbak Vadászegyesület munkáját, feltétlenül tennünk kell egy rövid időbeli utazást a múltba, és szólnunk kell eleink munkájáról is, hiszen anélkül nem tudnánk kellőképpen értékelni a mai eredményeket. Ugyanis, ahogy minden fának van gyökere, amely élteti, a vadászatnak is megvannak a saját gyökerei, amelyek megismerése nélkül nem tudjuk értelmezni nemcsak a mai eredményeket, hanem a hivatás gondjait sem, mert azok is vannak.

Fotó: Őzbak Vadászegyesület – Agro Jager News

Valójában a topolyai polgári vadászegyesület megalakulásáról nincs írott dokumentumunk, ugyanis az a két világháború viharában elveszett. Az első említése az egyesületnek,  1887-ből áll rendelkezésünkre, és nem más, mint egy, a terület bérletének meghosszabbításáról szóló okmány. Tehát ezek szerint az egyesületnek léteznie kellett, ha területet bérelt, és ha a bérleti szerződést meg is hosszabbította. Itt a polgári egyesületről van szó, ugyanis ezzel párhuzamosan a vidék nagybirtokosai és a nemesség külön szervezetben működtek, és a saját területükön vadásztak. Ezek az utóbbiak főleg agarásztak, méghozzá igen magas szinten, Vojnits Oszkárnak köszönhetően, aki hosszú éveken át volt a Magyar Agarász Egyesület elnöke. De nemcsak agarásztak, hanem a topolyai báró Kray családnak köszönhetően nagyhírű vadászatokat is tartottak minden év novemberében, Borbála napján. Ugyanis Giesel Borbála, aki maga is aktívan vadászott, báró Kray János felesége volt, és az ő tiszteletére rendezték a nagy nyúlhajtásokat, ahova a környék és az ország krémje hivatalos volt.

Fotó: Őzbak Vadászegyesület – Agro Jager News

De térjünk vissza a mába. A ma működő egyesületet Őzbaknak hívják és mintegy 9 ezer hektáron gazdálkodik. A terület apróvadasnak mondható. Az egyetlen állandó nagyvad az őz, melynek állománya kielégítő, bár itt is észlelhető az egész Alföldre jellemző csökkenés. Átlagban egy-egy idényben 30-34 bak esik, amelyeknek mintegy fele érmes.

Egészen 2011-ig a fővad, a nyúl volt. Ekkor azonban a földművelés áttért a vegyszeres gazdálkodásra, ami a nyúlállomány eltűnését eredményezte, azaz a biológiai minimum határára csökkent. A vadászok munkájának, azaz a kellő védelemnek hála, az utóbbi néhány évben újra elkezdett szaporodni, úgy, hogy most már évente egy-két alkalommal lehet rá vadászni. Elmondhatjuk, hogy a nyúl kis híján a fogoly sorsára jutott. A fogoly állománya szinte teljesen eltűnt a nyolcvanas évek végére azonos okokból; csupán egy-két csapat van a területen, és nem képes talpra állni, annak ellenére, hogy majd 40 éve nem vadászunk rá. Hála a fácán mesterséges szaporításának és tartásának, ennek a vadnak a vadászata kielégíti a tagság szükségleteit.

A kilencvenes évek balkáni háborúi előtt, a topolyai Őzbak Vadászegyesület, egész Európában ismert volt a vendégvadásztatásról. A hetvenes években egymásnak adták az egyesület kilincsét az olasz, osztrák, német és spanyol vadászok, idényről idényre, kezdve a tavaszi őzbakvadászattól a nyári fürj- és gerlevadászaton át egészen az őszi-téli nyúl- és fácánvadászatig. Az így befolyt pénzből tudta az egyesület fenntartani a vad élőhelyét és biztosítani annak téli etetését. Sajnos ma ez elmarad, de azért vannak állandó, visszatérő külföldi vendégek, akik ma is hozzájárulnak az egyesület működéséhez.

Az Őzbak Vadászegyesület ma 69 tagot számlál. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy 4 hölgyvadász is ékesíti sorainkat, akik aktívan kiveszik részüket nemcsak a vadászatból, hanem az egyesület minden munkájából is.

Fotó: Őzbak Vadászegyesület – Agro Jager News

Végezetül, de nem utolsó sorban, szólni kell az aranysakál elterjedésével járó gondokról is. Tekintet nélkül arra, hogy vannak, akik szerint a sakál kis rágcsálókat és tücsköt-bogarat eszik, amióta megvetette lábát ezen a vidéken, jelentősen lecsökkent az őzgidák száma. Ez világosan mutatja, hogy a ragadozó állományának növekedése összefügg az őzállomány jelentős csökkenésével. Vannak kutatások, amelyek arra utalnak, hogy egy szaporodó sakálszuka, a fiatalok etetése során, átlagban 19-20 őzgidát ejt el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szinte minden gidát a falka vadászterületén megesznek. Lehet, hogy itt kell keresni az őzállomány csökkenésének egyik okát.

Írta: Hadzsy János

Vadászni szeretne a Vajdaságban, az Őzbak Vadászegyesületnél?

Keresse bizalommal Brindza Lajost, az Őzbak Vadászegyesület, valamint a Magyar Vadászok Egyesületének elnökét

Email: srndac@stcable.com , lajos.brindza@capriolo.com 

Tel: + 63214993

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131