Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

Csodálatos helyszínen, a BEFAG Keszthelyi Erdész Lövészklub – amelynek tagja jelen korunk egyik legeredményesebb sportlövője, Major Veronika olimpiai bronzérmes – Gyenesdiáson található lőterén rendezték meg 2025. október 18-án, immár jubileuminak számító tizedik alkalommal a Nemzeti Közszolgálati Országos Bajnokságot, az MSSZ Vadászlövész Szakágának közreműködésével, koronglövő versenyszámokkal. Ez a meghívásos rendezvény elsősorban belügyi dolgozók részére került megrendezésre, de a belügyi szférán kívüli meghívott versenyzőket is kihívás elé állította.

Fotó: Bókkon Mária – Agro Jager News

A lőtéren szép környezetben és az őszi időpont ellenére kedvező időjárási körülmények között folyt a verseny. A szervezők és a pályaépítők ismét kitettek magukért, hiszen az egészen könnyűnek tűnő korongoktól a lehetetlen küldetésnek tűnőkig minden szerepelt a repertoárban.
Több kategóriában mérhették össze a versenyzők a tudásukat, ahol a 2025-ös évben már egyre több hölgy is megmutathatta, hogy mire képes ebben a főleg férfiak által uralt közösségben.
Ezeken a versenyeken a hölgyek és az urak ugyanazokat a versenypályákat teljesítik azonos szabályok mellett. Az értékelésnél azonban külön kategóriákra bontják az eredményeket, nemre, korosztályra tekintettel, illetve a belügyes versenyre tekintettel „cégesekre” és meghívottakra. A lányok között nekem ezen a versenyen csak a 3. helyezésre volt elég az aznapi teljesítményem, de legalább láthatjuk, hogy mit kell még gyakorolni. A lövészsportok általában amúgy is túlnyomórészt fejben dőlnek el. Ha a koncentráció lankad, valószínűleg a találatok is elmaradnak.

Hölgyeknél – néha uraknál is – gyakori problémát jelent a fegyver személyre alakítása, beállítása. Nem árt, ha kicsit fizikailag is rágyúrunk az eseményre, hiszen egy 100 korongos versenyen minimum 80 alkalommal fel kell „kapni” a puskát vállba, és minimum 100 lövést le kell adnunk.
Szerencsére a lövész társadalom – különösen vadász vonalon – egyre befogadóbb, és komoly segítséget nyújtanak a tapasztaltabb, illetve idősebb lövésztársak, amelyekre érdemes odafigyelni, összegezni, kipróbálni, hogy egyre eredményesebbé válhassunk. Van néhány szuper végzettséggel is rendelkező szakember az országban, aki ennek a sportnak az oktatásával is tud és akar foglalkozni.

Fotó: Fülöp Máté – Rendőrség

Én a sörétes puskalövészettel 2020. augusztusában kezdtem el foglalkozni sok-sok unszolás után, hiszen nem hittem, hogy az égen repülő vagy a füvön guruló, igen gyorsnak tűnő, különböző színű korongokat egyáltalán el lehet találni. Ugyan lövészettel korábban is foglalkoztam, de ez inkább maroklőfegyverekkel történt, mely teljesen más kivitelezést és élményt okoz. Az első koronglövészetem alkalmával nem kiemelkedő, de 75/28 találattal végeztem, ami után elkapott a láz, valamint a többiek bíztatása, hogy mehet ez jobban is. Azóta próbálok minél többet gyakorolni, csiszolni a technikát, kezdetben kölcsönfegyverekkel, jelenleg már saját puskával és méretre faragott tussal. Reménykedem, hogy az ifjúság lelkesedését is tudom egy kicsit ösztönözni azzal, hogy ennyi idősen és nőként is lehet helytállni, akkor nekik teljes mértékben nyitott lehet ez a világ. Akik akkor hölgyként előttem álltak példaként, ma már befogadtak maguk közé, és egymást ösztönözve futunk neki minden egyes megmérettetésnek. Örülünk egymás sikerének, és szidjuk magunkat, ha figyelmetlenségből nem úgy jönnek a találatok.

A koronglövészet e válfajában egy pályán 25 darab, különböző pályán, irányban és sebességgel mozgó (repülő, guruló) korongot kell leküzdeni. A puska kezelését, a korong eltalálásának technikáit meg lehet tanulni, ha kellő időt, kitartást és természetesen nem csekély pénzt szánunk rá. A felszerelés szempontjából is elég tág határok vannak, hiszen valaki vadászias ruházatban, valaki sportruházatban jelenik meg. A fegyver és a lőszer mellett vannak a koronglövő mellények, amelyek igen hasznosak tudnak lenni a sok zsebbel (nem mindegyiken van sok), amelyekbe lőszert, vizet, zsebkendőt, szemüveget, homloktörlő kendőt lehet tenni. Sokan kesztyűt is viselnek: valaki az izzadás ellen, valaki a hideg ellen, és van, akinek a komfortérzetét növeli a hordása. Kívülállóként az ember úgy gondolja, hogy a sörétes puskák mind egyformák, de ha jobban megnézzük, számtalan fajta fegyvert fedezhetünk fel, amelyek nemcsak árban, hanem minőségben is nagyon különböznek egymástól. A lövők szívesen mutatják meg szerzeményeiket, büszkék az eszközeikre.

Fotó: Bókkon Mária – Agro Jager News

Hobbi- vagy hivatásos vadászoknak is nagyon hasznos tapasztalatokat nyújt, ha rendszeresen látogatják ezt a lőteret, vagy az ország területén sok helyen megtalálható koronglőtereket.
Kiemelhetünk sok remek helyet, azonban ami a szívemhez igazán közel áll, az a Görbeéri Koronglőtér Hatvanban, ahol elkezdhettem ezt a remek sportot, és rengeteg figyelmet, segítséget, bíztatást, szeretetet kaptam és kapok azóta is. Rengeteg géppel, több pályán, erdővel övezett, szépen kiépített helyen gyakorolhatjuk a koronglövészetet.
Ha azonban lakhelyünk szerint szeretnénk közelebbi helyeket találni, az ország sok pontján fellelhetőek szuper lőterek. Például Vas vármegyében a Kemenesmagasi Stüszi lőtér, Ravazdon a Magyalosi lőtér, Kunfehértón szintén érdekes és sok pálya található, Galgamácsán pedig két lőtér egymás szomszédságában várja a lövőket, és még lehetne sorolni a jobbnál jobb koronglőtereket.

Fotó: Bókkon Mária – Agro Jager News

Az év folyamán a sportnaptárak alapján mindenki ki tudja választani a neki tetsző vagy hozzá közel eső versenyeket, amelyek akár gyakorlásnak is betudhatók, hiszen – ahogy a hozzáértők mondják – a verseny a legjobb edzés. Stresszesebb úgy lőni, hogy tudjuk: megmérettetésre készülünk, néznek minket a többiek, és értékelik a produkciónkat.
Versenyeket egyrészről az MSSZ (Magyar Sportlövők Szövetsége) rendezésében találhatunk, amelyeken azonban csak azon lövők indulhatnak, akik rendelkeznek érvényes rajtengedéllyel és érvényes sportorvosi engedéllyel, tehát egy kicsit több feltételnek kell megfelelni. A FITASC-versenyeken kicsit egyszerűbb a részvétel, hiszen egy egyösszegű tagdíjat kell csak befizetni, majd ezután indulhat a sportnaptár „mazsolázgatása”, hogy mely helyszín és verseny felel meg az igényeinknek.
A történet elején említett verseny óta már több megmérettetés is lezajlott az év végéig az ország több pontján, azonban lehetetlen az összesen részt venni, hiszen nem ritkán egyszerre több verseny is zajlik egy időben.

Ha bárki kedvet kapna – még ha csak kipróbálás erejéig is – belevágni a koronglövészet bármely válfajába, nem szükséges egyből puskát, öltözetet, lőszert vásárolnia. A legtöbb lőtér rendelkezik kölcsönözhető puskával, és sok helyen segítenek az alaptechnikák elsajátításában is.

Remélem, hogy sokan kapnak kedvet, és csatlakoznak ehhez a jó hangulatú, segítőkész, lelkes társadalomhoz, hiszen itt a kezdők is nyugodt szívvel állhatnak be: nem lenézést, bántást, hanem buzgó segítőket találnak, akár a szabadidő kellemes eltöltéséhez is.

Írta: Bókkon Mária

Fotó: Fülöp Máté – Rendőrség – Bókkon Mária

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

Gyerekkori ígéretek. Avagy hogyan lettem libavadász. Garabuczi Zoltán élménybeszámolója:

Rég volt, egy szentmártoni boltban… Volt egy aranyos kis srác, Gabinak hívták. Egy nagyon egyszerű, de életvidám fiúcskát ismerhettem meg benne. Mindig jött, sztoriztunk: én akkor még a húspult mögött, ő a túloldalon, és sokszor hosszasan beszélgettünk. A fő téma már akkor is a vadászat és a huncutkodás volt.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Még mindig itt csengenek a szavai a fülemben:
„Hidd el, Zoli, megnövök még én, és viszlek én még majd magammal vadászni sokat.”

Az idő telt, elmúlt vagy tizenöt év, vagy még több is talán. A kisfiú megnőtt, elköltözött. Én is… Aztán a véletlen – vagy a sors akarata, nem tudom – megint összefújta a szemetet a szél. Aminek meg kell történnie, meg is fog történni – tartja a mondás is.

Gabi bejelölt a Facen. Egymásra írtunk, és a történet egy kicsit ott folytatódott, ahol anno abbamaradt. Vadásztunk… fotókat küldtünk zsákmányokról, elejtett vadakról, trófeákról, kutyákról… majd egy telefonszámcsere, és már kezdetét is vette a hosszú beszélgetés. Először egy fél óra, aztán a félből másfél lett… majd egy este csörgött a telefonom.

– Na, cső, Zolkó! Figyelj már, holnap nem jössz ki libára? – hangzott a kérdés, majd jött egy rövid, velős válasz.
– Legyen úgy.

Másnap reggel már négykor robogtam is kis csühös kocsimmal a libázásunk színhelyére. Szél volt és sár, aztán egy már-már vadászbaráti kézfogás ugyanazzal a huncut szentmártoni vigyorral fűszerezve, ami anno volt.

Megbeszéltük, hogy kitesszük a csali libákat, majd pirkadat előtt keresünk valami jól álcázó fedezéket, ahol lapulva várhatjuk az elhúzó és várhatóan visszaforgó libacsapatokat. Volt ott minden, ami a libázáshoz kell: illegő-billegő fejű csalik, őrszemek, libahívó, drótos vizsla, nagy dumm-dumm puskák. Már csak egy híja volt a sikerüknek: az érkező és a közeli halastóról kihúzó libák.

Első libavadászatom révén fülelve hallgattam mindent, amit Gabi mondott. Részletesen okított már a kihelyezéstől kezdve: melyiket hogyan, melyik nézzen a széllel szemben, hol helyezkedjünk el, merre lesz a húzás iránya, várhatóan hogyan fognak leforogni elénk, mikor próbáljunk meg lőni, hogyan hozzuk szinkronba a lövéseket, mikor kell szinte mozdulatlanná válva, akár a levegőt is visszatartva csak várni a kedvező pillanatot, hogy mindenkit lövéshez juttassunk.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Először az álcánk készült el: egy kökényesbe vettük be magunkat, takarosan, széles, de mégis szűk, keskeny nyílást hagyva. Ezután az avarból fekhely készült, eltakarítva magunk alól a szúrós ágacskákat. Jómagam a nagy várakozásban az érett, fanyarkás, dércsípte kökényszemeket szemezgettem…

– Jön a liba, ne mozdulj, várj, míg leforog… – hangzott az ukáz, és mindenki várt is türelmesen. Tovább szálltak, majd a vezérgúnár már fordította is vissza a csapatot. A tengeri tarló, a csalilibák megtették a hatásukat… jött a liba.

Még egy kör, és ereszkedtek lejjebb, aztán még egy kör, és még lejjebb. Akkor szinte egyszerre kezdtünk el lőni, és esett is liba. A csapat elszállt, ami maradt, már hozta is a vizsla.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Majd csend… vártunk, vártunk, majd meghallottuk a távolban: „Gágágá” – jönnek már.

Jöttek is, de valami gyanús lehetett, mert már emelkedett is a csapat, és nem forgott vissza. Ekkor láttam, hogy a másik vendég barna ruhában a leshely előtt áll és vár… de kb. így csak a megváltót várhatta, mert az ezután érkező két csapat is emelkedni kezdett. Ettől a fegyelmezettség kissé felbomlott, és a másik vendég a magasban lévő libákra is lőni kezdett, elvéve az esélyt a többiektől.

Mondanom sem kellett: megkapta a magáét a vadásztársaktól. A rövid továbbképzést és visszafogott fejtágítást követően újból csatarendbe álltunk. Mindenki szépen visszahúzódott az árnyat adó kökényesbe, és tovább vártunk.

Egyszer csak mögöttem hallom újból: „Gágágá”. Egy kettes liba közelített. Halkan jöttek, alacsonyan, mentek egy kört, és pont felém vették az irányt. A szomszéd már kapta is a puskát, és mellé is lőtt. Ekkor értek felénk, elengedtem a sörétet. A kis Zastava sörétesem nagyot szólt, majd az első liba tompa puffanással ért földet.

Áhh, ekkor már nem bírtam magammal, elkiáltottam magam:
„Juhujjjjj, sikerült!”

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Majd a távolból egy hang…
– Avatás lesz…

Mondanom sem kell, gondolom, kinek a hangja volt. De sok idő nem volt elmélázni, mert újabb libacsapatok jöttek a tározó felől. Még kétszer jutottam lövéshez, de hát na… sörétlövő tudományom kezdetlegessége miatt ezek most nem hoztak sikert.

Azért, ahogy telt az idő, a leshelyeken állóktól megkaptam:
– Zoli, a libád nézd, csinálja a vadkárt, eszi a vetést!
– Száz forint lesz fűszálanként!

És efféle folyamatos ugratásokkal fűszerezték a vadászat végét. Szomszédom viszont megszárnyazott egyet, ami földre huppanása után kereket oldott, így a vadászat végén Gabi gyalogmenetben indult meg a szárnyazott gyalogkakukkunk felkutatására. Hosszasan odavolt… de nem járt sikerrel, kutya kellett hozzá.

Viszont visszafelé azért csak lett egy extra zsákmány is: egy húsz kiló fölötti tőponty lufi formájában, amit meg is kaptam egy fotó erejéig, ezzel feltéve a koronát a napunkra. Este pedig eszembe lett juttatva az „óvd és tiszteld a vadat” szép, szószerint átütő mondókája is.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

A történetem az ezt követő reggelen folytatódik, ahol újabb páratlan dolog történt velem… hála Gabinak. De ez már egy másik történet.

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A FACE közlése szerint egy friss, lektorált tudományos tanulmány, amely a Nature Sustainability folyóiratban jelent meg, világszerte több mint 1600 szárazföldi emlősfaj adatait elemezte az IUCN Vörös Lista alapján. A kutatás megállapította, hogy azok a fajok, amelyekre szabályozott sportvadászat vonatkozik, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek stabil vagy növekvő állománnyal, és ritkábban kerülnek a veszélyeztetett kategóriába, mint azok a fajok, amelyeket nem vadásznak.

Fotó: FACE

Bár az elemzés globális léptékű, az eredmények különösen relevánsak az európai vadgazdálkodási modell szempontjából, amelyet szigorú jogi keretek, tudományos alapú kvóták, folyamatos monitoring és következetes végrehajtás jellemez. Európa-szerte számos vadászható emlősfaj – például az őz, a gímszarvas, a vaddisznó vagy a jávorszarvas – kedvező természetvédelmi helyzetben van, ami a hosszú távon működő, aktív kezelési rendszerek eredménye, amelyek egészséges állományokra és felelős gazdálkodásra épülnek.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a vadászat önmagában nem csodaszer, ugyanakkor a jól szabályozott, célzott és tudományosan megalapozott vadászat a fenntartható vadgazdálkodás szerves része lehet, és jelentősen hozzájárulhat az élőhelyek megőrzéséhez, valamint a szélesebb körű biodiverzitási célok eléréséhez. Ez az álláspont szorosan illeszkedik az európai gyakorlatba, amelyet a nemzeti és uniós jogszabályok határoznak meg.

Az eredmények összhangban vannak a FACE saját szakmai anyagaival is. A FACE Biodiverzitási Kiáltvány bemutatja a vadászok jelentős szerepét az európai élőhely-védelemben, míg a FACE Ungulate Harvest Report 2025 – amely 34 európai ország elejtési adatait foglalja össze – szemlélteti, hogy a szabályozott vadászat miként alapozza meg a nagyvadfajok fenntartható kezelését és állományuk helyreállását. Ezek a folyamatok a vadászok által végzett monitoringra, adatgyűjtésre és adaptív gazdálkodásra épülnek.

A tudományos és gyakorlati bizonyítékok együttese egyértelműen megerősíti, hogy a vadászat Európában legitim, hatékony és nélkülözhetetlen természetvédelmi eszköz.

👉 A teljes tanulmány itt érhető el:
https://www.nature.com/articles/s41893-025-01714-6

Forrás: FACE

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131