Vadászat
Szarvasvadász
Már a nap is lemenőben
Tüzet rakott a felhőben
Ők a szarvast egyre űzik,
Alkonyatkor ím eltűnik.
Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett
Mint töviset szél játéka,
Mint madarat az árnyéka.
Arany János: Rege a csodaszarvasról
Valaha a Föld minden táján éltek népek, amelyek állatokat tartottak ősüknek vagy testvérüknek. Minden törzsnek, nemzetségnek megvolt a maga ún. totemállata, ezeket szövetségesüknek tekintették és védőszellemként vagy istenként tisztelték. A történelem előtti időkben az isteneket valószínűleg állatok alakjában képzelték el, később pedig azért tiszteltek szentként sok állatot, mert istenek megtestesítőit látták bennük.
A szarvas nagyon sok nép kedvelt, szentként tisztelt mitikus állata. A szarvas a vadászok vezérlő állata. Talán emiatt még napjainkban, ebben a felgyorsult, értékvesztett világban is ünnepnek számít egy példány elejtése. Olyan élmény ez, mely élete végéig kíséri az igaz vadászt — pláne ha az első bikáját ejti el… jómagam nemrég részesülhettem ebben a kiváltságban.
Két éve vadászom lakhelyemhez közel, egy 6000 hektáros vegyesvadas területen, bérvadászként. Sok-sok szép élményben volt részem, itt lőttem az első szarvasomat, az első vaddisznómat, rókámat, kedves bakjaimat. Sok gyönyörű hajnalban, alkonyatban gyönyörködhettem cserkelve, lesen ülve. Minden alkalommal több tapasztalatot, tudást és értéket szívhattam magamba kísérőmtől, s az erdő, mező magába fogadott, részévé váltam. Eljött az idő, megértem arra hogy elejtsem első bikámat… ezt éreztem én is, az erdő is.
Várva vártam a szeptember elsejét, bár nálunk a bikák csak tizedike táján kezdenek igazán bőgni, mégis jó volt hajnalonként kimenni.
Sajnos munka mellett nem minden nap nyílt lehetőségem vadászni menni, de azért minden adandó alkalmat kihasználtam. Elsején és másodikán hajnalban és este is hallgatóztunk, nem sok eredménnyel, kereső bikákat viszont láttunk — egyikük különösen megtetszett, a távolság miatt lövésre nem került sor. Kilencedikén hajnalban páratlan élményben volt részünk, egy kisebb fenyvesben hat bika bőgött, kivilágosodás után is. Két példányt alkalmunk nyílt megfigyelni, egyikük kímélendő, a másikuk spíszer volt.
Tizenegyedikén, a vasárnap hajnal már ismét az erdőben talált minket. Még sötétben osontunk el az egyik vadföld szélén lévő kis leskosárig, útunk sötét fenyvesben rejtelmesen vezetett, csupán a ragyogó csillagok mutattak irányt. Aztán megszólalt az első bika… majd a második… feleltek egymásnak… én pedig megálltam, hogy igazán, legbelül is átélhessem ezt a pillanatot. Lassan tudatosult bennem: régi, dédelgetett álmom válik ezekben a pillanatokban valóra. BIKÁRA VADÁSZOM! Eljött a nap… érzem. Amíg a leskosárban ülünk, hűséges kis tacskómra gondolok, aki az autóban vár. Tegnap este megbeszéltük hogy ma kijöhet vadászni, és ma bikát lövünk. AZ ELSŐT. Már este nem akarta a puskát, a kikészített ruhát, felszerelést otthagyni. Most mégis kénytelen várakozni, mivel a későbbiekben cserkelni fogunk, nem lenne célszerű magunkkal hozni.
Ahogy telik az idő, egyre több bika bőg, zeng az erdő. Hangjuk tiszteletet ébreszt bennem és vágyat. Néha összenézünk kísérőmmel, elhull egy-két szó, de legbelül tudjuk, érezzük: csak arra a pillanatra várunk, amikor már kellő fény lesz ahhoz, hogy elindulhassunk a bikák után.
Lassan megszólalnak a madarak, a föld és az ég elszakad egymástól. A vadföldön gomolygó pára még rejteni próbálja az éjszakát. A fenyők csúcsa felett feldereng a hajnal. Itt az idő… a jól gondozott cserkészút engedelmesen simul a lábunk alá, halk lépteink összeszokott ritmusúak. Minden érzékszervünk maximális kapacitáson működik, a legkisebb zörejt is megszűri fülünk, szemünk minden apró részletet elnyel, és igen — a szarvasok szagát is érzem!
Nemsokára elérünk egy újabb lest, ígéretes helyen van, jó váltók közelében. Éppen csak felmászunk, máris meglátunk egy kisebb, lőhető bikát. Azonban ő is észrevett minket, elindul az erdő felé, megcélzom ugyan, de nem kockáztatom a lövést a pára miatt. Alighogy bevált, szinte egyidőben a föld túlsó vége felől tarvadak közelednek, tehenek és borjak vegyesen, és egy bika… Nekem első pillantásra kissé nagynak tűnik, de kísérőm megnyugtat — szakértő szeme már el is bírálta a fővadat — lőhető, bár nagyobb mint amit elsőre lőni gondoltam.
Pár pillanatig még gyönyörködöm a látványban, a vadászláz egyre jobban erőt vesz rajtam, kezem-lábam remeg, szám kiszárad, légzésem-pulzusom felgyorsul, minden elképzelhető vegetatív tünetet produkálok. Nem bírom tovább, kissé elhamarkodottan lövést teszek, félve attól hogy a szarvascsapat hamarosan bevált a fenyvesbe. A lövés nem talál, szerencsére a szarvasok nem túlzottan foglalkoznak vele, van időm ismételni (szerencsére duplagolyós a puskám), és a bika összeesik.
Alig hiszem el… felállni is alig sikerül, annyira az izgalom hatása alatt vagyok még. Távcsöveinkkel figyeljük egy kis ideig a bikát, majd elindulunk felé. Leírhatatlan érzés… levett kalappal közeledem feléje. Kísérőm előremegy, s mivel a bika még egyet-egyet rúg, megadja a kegyelemlövést. Leveszi kalapját, összemosolygunk, majd magamra hagy és elmegy töretért. Letérdelek a bika mellé, simogatom agancsát, szőrét, megköszönöm neki hogy életét adta álmomért. Aztán elerednek a könnyeim… kissé szipogva veszem át a töretet, és örömömben jól megölelgetem vadásztársamat…
…Leterítem a kabátot a bika elé, amíg a terepjáróra és a kutyámra várok, gyönyörködöm zsákmányomban, újból átélem a pillanatot. Aztán megérkezik a kocsi, Danti röpül felém, meglátja a bikát, rögtön körberohanja, majd mikor meglátja a puskát, megtorpan, s rám néz. Tudom, hogy tudja mi történt, legalább olyan boldog mint én.
Körülbelül háromnegyed órát várunk amíg a segítség megérkezik. Most már ketten ülünk a kabáton, ketten örülünk a zsákmánynak, ketten gyönyörködünk benne. Esküszöm, minden perccel szebb lesz…
Segítségül a másik hivatásos vadászt várjuk, érkezik vele két német vendég is. Kissé meglepődnek a külföldiek, hogy hölgy lőtte a bikát, hát még amikor megtudják, hogy ez az első bikám. Az avatási ceremónia jókedvűen zajlik, de azért a kedves és ünnepélyes szavak mélyen a lelkembe ívódnak.
A reggel már jócskán a délelőttbe nyúlik amikor a neves vendéglőbe megérkezünk ünnepelni. Bizony a kényesebb gyomrú vendégek arrébb ülnek olyan bikaszagunk van, és Danti is kijelölte a határokat. A bőséges reggeli mellett jólesik a finom pezsgő is, hát még a desszert! Időközben csatlakozik hozzánk idős osztrák vadászbarátunk is, egy csokor rózsával…
Az írást Horváth Ernő hivatásos vadásznak, kísérőmnek, barátomnak ajánlom.
Ravatalon a bika
Danti a bikával
A bikával és Dantival
Horváth Ernő avat
Kovács Tibor hivatásos vadász avat
Horváth Ernő hivatásos vadásszal
Vadászat
Türelem és szerencse
Gálos Csaba aranysakálra vadászott. Tapasztalatairól beszámolt lapunknak:
Etetőhöz terveztem a mai estét. Hosszú, keskeny borsóvetés két erdő között. Hátam mögött kefesűrű, fiatal akácsarjas, előttem, a borsón túl, magas domboldal, ami a gyulaji erdő kerítésére dől. A toportyánok legtöbbször onnan indulnak portyázni. A hívót letettem a les alá, habár nem terveztem hívni. Bíztam benne, hogy a kihordott ingyen koszt elcsábítja a sakálokat. De hiába. Jó két órás csendes várakozás alatt nem történt semmi.
Fotó: Gálos Csaba
Illetve annyi mégis, hogy a szél néha csavargott egyet-egyet minden irányba. Ez erősen leapasztotta a reményeimet. Gondoltam, mielőtt megfutamodok és a meleg cserépkályhát választom, már csak hívok egy sort.
El is indítottam a szokásos programot. Magányos kereső, aztán páros beszélgetős, majd malacsírás. Utána kis szünet és zárásként a hisztérikus, csoportos jajgatás. A lekapcsolás után fél perccel átsuhant egy árny a keskeny földön, jó háromszáz méterre tőlem. Amint takarásba ért a szemközti oldalon, már el is kezdett énekelni.
Nagyon érdekelte a betolakodók kiléte, időnként kicsit hangoskodott, de nagyon lassan közeledett. Jó fél órába tartott, mire a szemközti oldalból hallatta a hangját. Lehorgonyzott a legsűrűbb bodzás foltban. Amikor beadtam neki a magányos hangot, minden alkalommal válaszolt, de közben kínosan ügyelt arra, hogy csak itt-ott lássak belőle egy darabkát. De egyszer úgy ült le velem szemben, úgy 130 méterre, hogy a mellkasát semmi sem takarta. És a föld felé alacsonyan leszegett fejjel elkezdett vonyítani. Nem sokat tanakodtam.
Ha mellé megy, akkor a gyors és extra könnyű Varmint lövedék már egy vékonyabb ágon is teljesen szétfröccsen. Ha pedig eltalál az ágas-bogas terepen, akkor én nyertem… No, ide kellett a szerencsefaktor is, de végül a kis golyó a legjobb helyre vágott be, egy nagyon karakteres becsapódási hang kíséretében. A meglőtt sakál pedig csak eldőlt. És nem is mozdult meg többet. Nagyon nagy testű, öreg, kopott fogú kansakál került terítékre. Jó vadászat volt. Hasonlót kívánok mindenkinek.
Írta és fényképezte: Gálos Csaba
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Türelem és szerencse
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login