Keressen minket

Mezőgazdaság

Fordulat előtt az európai mezőgazdaság?

Az Európai Unió az utóbbi években számos növényvédőszer-hatóanyagot ítélt kivonásra, és jelenleg is több hatóanyag szerepel azon a listán, amelyek engedélyének a megújítása kérdéses – tájékoztatott a Világgazdaság.

Közzétéve:

Az Európai Unió az utóbbi években számos növényvédőszer-hatóanyagot ítélt kivonásra, és jelenleg is több hatóanyag szerepel azon a listán, amelyek engedélyének a megújítása kérdéses – tájékoztatott a Világgazdaság.

Az Európai Unió az utóbbi években számos növényvédőszer-hatóanyagot ítélt kivonásra. (Forrás: Oláh Tibor – MTI)

A téma aktualitását az adja, hogy október 22‑én a brüsszeli Növényekkel, Állatokkal, Élelmiszerrel és Takarmánnyal Foglalkozó Állandó Bizottság (SCOPAFF) olyan kulcsfontosságú hatóanyagok engedélyével kapcsolatban tervez szavazást, mint a magyar agráripar által az elmúlt évtizedekben használt gombaölő szer, a többi között a peronoszpóra ellen is kiváló hatékonyságot nyújtó mankoceb.

A hatóanyagok sorsát az évek alatt elvégzett számtalan teszt és az azokból gyűjtött ismeretek határozzák meg. A növényvédő szerek kivonásában a fő szempont a környezeti és emberi egészségi kockázatok minimalizálása, ami elvitathatatlanul a Föld és lakóinak első számú érdeke. Ám a kép korántsem olyan fekete-fehér, mint amilyennek elsőre tűnik, óriá­si károkat okozhat, ha a növényvédő szerek fölött túl korán törünk pálcát.
Ahhoz, hogy megértsük a helyzet összetettségét, jobban meg kell ismernünk a teljes agrárágazat, azon belül is a növényvédő szerek piacát és működését, valamint az EU értékeit és aktuális céljait.

Szemléletváltás az EU-ban
Abban a teljes ágazat egyetért, hogy az emberi egészségre és a környezetre bizonyítottan és fokozottan ártalmas anyagok használatát nem szabad engedélyezni, az indokolatlanul nagy kockázatot hordozó ható­anyagok visszavonásának létjogosultságát nem lehet megkérdőjelezni.
Ez alapvetés, az ezt alátámasztó tudományos eredmények alapján született visszavonási döntések vitathatatlanok. Azonban az unió felelős szervei a növényvédőszer-hatóanyagok vizsgálata során a korábbi veszélyalapú értékelésről a kockázatalapú értékelésre tértek át. Ennek eredményeként egy hatóanyagról már akkor kimondják az ítéletet, amikor még csak a használattal járó, sok esetben nagyon esetleges kockázatokra derül fény. Ráadásul a hatóanyagok kivonásának üteme is érzékelhetően felgyorsult, ez pedig több szempontból is problematikus, főleg, ha nehezen helyettesíthető vegyületről van szó. Az ilyen hatóanyagok esetében, ha – ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – nem indokolatlanul kockázatos a használatuk, bizonyosan jobb megoldás lenne, ha csak akkor vonnák ki őket, ha már van olyan új megoldás, amelyet legalább a régivel megközelítőleg azonos hatékonyság és gazdaságosság mellett lehet használni. Egyelőre azonban nem efelé tartunk.

Bizonytalan jövő, óriási befektetés
Az új EU-s szemlélet magával hozta, hogy a hatóanyagok kivonásának üteme az agrárszektor számára lekövethetetlenül felgyorsult, veszélybe sodorva ezzel számos ágazati szereplőt. A fejlesztők kétszer is meggondolják, hogy belevágjanak-e új hatóanyagok előállításába, amely akár tíz-tizenkét évet és ­euró-százmilliókat felemésztő folyamat lehet az alapos vizsgálatok, elemzések és kísérletek miatt. A piac érthetően nem akar ennyi időt, energiát és pénzt ölni valamibe, amiről aztán néhány éven belül kiderülhet, hogy mégsem felel meg a szigorú szempontoknak, és ki kell vonni a forgalomból. Tehát az új EU-s gyakorlat minimális kockázatvállalásra sarkallja az ágazatot, és a bizonytalanság miatt sok esetben a helyettesítő szerek érkezése a nagyon távoli jövőbe tolódik.

Termelői szemmel nézve minden egyes kivont ható­anyag egy fegyver elvesztését jelenti a károsítók elleni küzdelemben. Mint ahogy korábban írtam, a kivonásokkal önmagában még nem lenne baj, ha a kivont hatóanyagok helyett azonnal kellően hatékony és gazdaságos megoldásokat kaphatnánk. De sajnálatos módon nem ez a tendencia, az alternatív technológiák pedig egyelőre csak ritkán tudják megteremteni azt a biztonságot, amely egy termelővállalkozás rentábilis működéséhez szükséges, úgy, hogy az előállított termék ára a fogyasztók számára is elfogadható maradjon.

Következmények
A hatóanyagok kivonásának egyik legdrasztikusabb következménye, hogy vannak olyan növényvédelmi problémák, amelyekre nincs engedélyezett megoldás. Ez lenne a helyzet a mankoceb kivezetésével: a hazai borászati ágazat nagy része kerülne szinte lehetetlen helyzetbe, hiszen a szer számos olyan új típusú invazív szőlőbetegség ellen véd, amely ellen nincs más hatékony megoldás.
További negatív következménye a növényvédelmi eszköztár szűkülésének, hogy az engedélyezett készítmények hatásmechanizmusa gyakran azonos, ami a rezisztencia kialakulásának veszélyét rejti magában.

A legrosszabb forgatókönyv pedig a fekete vagy a szürke technológiák alkalmazásának elterjedése. Fontos látni, hogy ez nem üres fenyegetés: ha nincs megfelelő legálisan alkalmazható védelem, és a több évtizedes befektetés kerül veszélybe egy nem vagy csak nagyon nehezen helyettesíthető hatóanyag kivezetése miatt, mint például a mankoceb, borítékolható, hogy a tiltólistára került készítménynél károsabb megoldások kezdenek elszaporodni.
Összességében elmondható, hogy a jól bevált növényvédő szerek elhamarkodott kivezetése össztársadalmi szinten súlyos károkat okozhat, és egy ideoló­giai döntés az agrárágazat szereplőinek jókora részét kényszerítheti lehetetlen helyzetbe, aminek természetesen a végfogyasztók is meginnák a levét. Reméljük, hogy október 22-én nem esnek ennek a rossz gyakorlatnak áldozatául az agrártársadalom számára meghatározó fontosságú szerek.

Forrás: Világgazdaság

Mezőgazdaság

Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat

Több évszázad erdészeti szakirodalmát digitalizálták

Published

on

Több évszázad erdészeti szakirodalmának anyaga a fenntarthatósági gondolatkör kialakulásának lenyomata, amely ma már digitális formátumban mindenki számára elérhető – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára Budapesten, szerdán, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár projekt bemutató rendezvényén. A 2007 óta tartó digitalizációs program eredménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 1500 dokumentum mintegy háromszázezer oldalnyi anyagával az egyik legnagyobb magyar nyelvű adatbázist jelenti.

Fotó: AM

Az államtitkár kiemelte, a 18. századra visszanyúló erdészeti szakirodalom tudásanyaga felbecsülhetetlen értéket képvisel, az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában őrzött könyvek a gyakorlati fenntarthatóság több évszázados szakmai történetéről szólnak.

Hozzátette, az erdőkezelés 1700-as években megalapozott hagyománya a fenntarthatóság és a zöldvagyon-kezelés fogalmain keresztül kapcsolódik a ma emberéhez. Magyarország jelenleg mintegy 2,3 millió hektárnyi erdőterülete nem létezne anélkül a szakismeret és tradíció nélkül, amelynek tudásanyagát és emlékeit az ágazati szakkönyvtárban őrzött könyvek és folyóiratok tartalmazzák – emelte ki Zambó Péter. Hazánknak azért lehet erdővagyona, mert a magyar erdészek évszázadok óta fenntartható módon kezelik ezt a nemzeti természeti erőforrást. Amikor a trianoni diktátum elvitte tőlünk a legértékesebb részeit, szakértelemmel, erkölcsi kitartással és szakmai összefogással száz év alatt megdupláztuk az ország erdővel borított területeinek arányát – húzta alá.

Zambó Péter elmondta, az erdészeti szakirodalom tudásanyaga a digitalizáció segítségével szabadon elérhetővé és feldolgozhatóvá vált, immár 300 ezer oldal terjedelemben, amely egyben a mesterséges intelligencia számára is hatalmas adatbázist jelent. A projekt az Agrárminisztérium támogatásával a Wagner Károly Alapítvány digitalizációs programja keretében valósult meg.

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek

Elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése

Published

on

A hazai gyümölcsfaiskolákban elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felhívja a figyelmet arra, hogy csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Ahhoz azonban, hogy az elültetett növény életképes maradjon, érdemes betartani a szakszerű faültetés szabályait is.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A kertészet, vagyis a kertészeti termesztés legspeciálisabb, a legtöbb felkészültséget és főleg a legnagyobb előre gondolkodást igénylő ágazata a faiskolai termesztés. A faiskolai ültetési anyagok előállítása két, három, de akár 4 évet is igénybe vehet fajtól, illetve technológiától függően. Az üzemi gyümölcsültetvények, de döntően a házikertek ültetési anyaga is gyümölcsfaiskolából származik. A gyümölcsfaiskolák jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen gyümölcskínálattal találkozhatnak a fogyasztók idehaza. Feladatuk sokrétű: nemesítőkkel állandó, naprakész kapcsolatot kell tartani, keresni kell az újdonságokat, a betegségeknek részben ellenálló, és a hazai klímában megbízhatóan termő fajtákat. A megfelelő fajtákból érési sorra van szükség. Szükséges a szaporított fajták termesztési tulajdonságainak ismerete, ami alapján az adott fajta egyáltalán ajánlható telepítésre.

A kitermelés előtt a leveles gyümölcs oltványokat minden esetben lelevelezni szükséges, ami jelentős kézi munkaerőt igényel még napjainkban is. Erre elsősorban növényélettani okok miatt van szükség, ugyanis a szabadgyökérrel kitermelt leveles oltványok, egyszerűen kiszáradnának a levelek általi párologtatásuk miatt. A lelevelezést követően a kitermelésre előkészített oltványokat, a kötegelésnek megfelelően jeltáblával látják el, így elkerülhető a fajtakeveredés. A kitermelés az ültetési növényanyag vermelésével fejeződik be.

Ahhoz azonban, hogy a faiskolában szakszerűen kitermelt, több évig nevelt növény a telepítőnél, vagy a ház körül elültetve életképes maradjon, tavasszal kihajtson és leveles hajtást hozzon, néhány dologra figyelni kell. Fontos, hogy az ültetéssel ne várjunk sokáig. Az őszi ültetés ideje a lombhullástól a fagyokig terjedő időszakra korlátozódik, fagyos időben és talajban mindenképpen kerüljük az ültetést. Ha nem szabadgyökerű, hanem konténeres gyümölcsfát vásároltunk, burkolt gyökérzetének köszönhetően elvileg bármikor elültethetjük, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy ez esetben is biztosítsunk a növény számára elegendő időt, hogy még a fagyokig megindulhasson a begyökeresedés a talajban.

Azt, hogy tavasszal, vagy ősszel eredményesebb az ültetés, a gyümölcsfafaj alapján kell eldönteni. A mandula, az őszibarack, a kajszi, a dió és a gesztenye nagyon érzékeny a téli kiszáradásra, ezért ezen fajokat ajánlott tavasszal ültetni. Az almatermésűeknél, bogyósoknál, (kivétel a szamóca, melyet tavasszal, vagy nyár végén ültetünk) az őszi telepítés a kedvezőbb. A berkenyét és a bodzát a gyakorlati megfigyelések alapján érdemesebb ősszel telepíteni.

Fontos, hogy csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Az ültetni kívánt gyümölcsfajta termékenyülési viszonyairól mindig tájékozódjunk, és amennyiben nem öntermékeny a fajta, úgy megfelelő pollenadó fajtát is kell ültetnünk, ami a kiválasztott fajtánkkal egyidőben virágzik. Ebben a faiskolák készséggel segítenek.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara arra buzdít minden gazdálkodót és házikert tulajdonost, hogy bátran ültessen gyümölcstermő növényeket, amelyek a hazai klímánkon különleges beltartalmi értékű gyümölccsel örvendeztetnek meg. Az üzemi gyümölcstelepítést a KAP ST keretében nemrég megjelent Ültetvénytelepítési pályázat is támogatja. De legyen szó kiskertről, vagy több hektáros ültetvényről, ne feledjük, hogy minden egyes fa szakszerű elültetésével és gondozásával hozzájárulunk az élhető környezetünk fenntartásához.

 

Forrás: NAK

 

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára

Emelkedett a kakaó, kávé és a tea ára

Published

on

Róma, 2024. november 15. – A globális élelmiszerimport-számla az előző évhez képest várhatóan 2,2%-kal, több mint 2 billió dollárra fog nőni 2024-ben, amit a kakaó, kávé és a tea áremelkedése, valamint a gyümölcsök és zöldségek magasabb importköltségei eredményeznek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) csütörtökön tette közzé Élelmezési kilátások jelentését.

Fotó: FAO

A kakaó, kávé és tea importkiadásai várhatóan 22,9%-kal fognak emelkedni, amely a teljes import-értéknövekedés több mint felét teszi ki. Ez elsősorban az időjárási viszonyok és a logisztikai problémák miatt megugrott nemzetközi árakat tükrözi ezen áruk esetében. A kakaó ára a tízéves átlag közel négyszeresét érte el az év elején; a kávéé közel a duplájára, a teáé pedig 15%-kal emelkedett a hosszú távon megszokott szintjük fölé.

Ezen áruknak az exportja számos ország gazdaságában fontos szerepet játszik, jegyzik meg a FAO közgazdászai. Burundiban és Etiópiában a kávéexportból származó bevételek általában e két ország élelmiszerimport számláinak közel 40%-át fedezik; a tea exportja hasonló módon Srí Lanka számlájának több mint felét teszi ki, Elefántcsontpart kakaóexportja pedig könnyedén ellensúlyozza az ország élelmiszerimport-költségeit.

Ezzel párhuzamosan a gabonafélék és olajos magvak importszámláinak csökkenése könnyebbséget jelent az alacsonyabb jövedelmű országok számára. A magas jövedelmű országok felelnek a globális élelmiszerimport-kiadások kétharmadáért, mely esetében ezen országoknak 4,4%-os növekedéssel kell szembenézniük 2024-ben, míg a felső-közepes jövedelmű, alsó-közepes jövedelmű és az alacsony jövedelmű országok költései valószínűleg csökkenni fognak.

A FAO Élelmezési kilátások jelentése, mely egy kétévente megjelenő kiadvány, frissített előrejelzéseket közöl a főbb élelmiszerek előállítására, kereskedelmére, felhasználására és készleteire vonatkozóan, valamint számos aktuális témát dolgoz fel. A legújabb számban különösen az olívaolaj és a műtrágyák kerülnek górcső alá.

Tovább olvasom