Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

A Hajnal kan

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

… a világ egy kicsinyt olyan, mint amit elhiszünk belőle….

Nem is tudom, melyik a mélyebb ösztön? Egyidős tán. Fajfenntartás, zsákmány. Örökös, örökölt gén. Ma már másképp hívjuk, szelídebben: Szerelem és Vadászat…

Véletlenül akadt a kezembe….
„Nem tudom egészen elmondani.… Egy percre azt is sajnáltam, hogy nem férfinak születtem. Az erdő miatt, a vadak miatt. A vadászat miatt. Titkát, így nekem még kevésbé adja. Mégis befogad. Csodaerdő.… Valamit megértettem mélyen s váratlanul az erdőből. Belém jött a tudás, s a vágy is egy időben. Mintha ezzel születne mindenki, csak a város közben lezárja szemeinket. Valami igazi jó történt most velem.… Az erdőt vágyom Vajka, az erdőt, a sűrűt amelyet jártunk. A vadat, az ősotthont kívánom, a kíméletlen öntörvényeit, hogy hideg, sötét, büszke. Az állatokat akarom. S minden lényét és virágát.”

Nesze….
Egy lány gondolta. Régen.
(Ezt a hajót elúsztattuk… ezer egyedül töltött régi estén. Hányszor vágytam szavad, telefonvárás-pórázán szűkölve! S nem is szólhattam.…)

Azt mondta, majd belém halt. Nem mese.
Heged a seb, tompít, szűr az idő. Már csak a volt.… Elfogadod.
A hajamat azért levágattam. Legközelebb vénségemre lesz varkocsom. Ha megérem: Fehér, font.

Na, lapozzunk.

Aztán néha megkegyelmez a lét…. Engedi, hogy újat dobhass.
Most ezt élem épp… (Hát lehet, hát lehet?… Hát mégis lehet!?) Zalából jövök haza, köröttem zöldsárga gabonaföldek hullámoznak. Suhan a táj, szívem telve, mint még sose tán. Iszom be az időt, a napfényt. Meg is állok. Tolatok. (Ejszen mindegy.…) Eggyel elébb fordulok le a 8-asról.

Iszkáz…. Egy kocsmát keresek, csak helyiek, a tegnapot beszélik, a mát, a munkát. Tiszta, világos, egyszerű szavak. Bort rendelek Nem véletlen: a kerülő… Nagy Lászlót olvastam fel elalvás előtt. S csak úgy volt a test, az álombaölelés. A Csillagok fejünk felett, Bennünk.

Mosolyogva állok fel. Visszaköszönnek. Azt gondolom, hogy jó itt lenni. Szeretni és szeretve lenni.

Girbe-gurba keskeny utak, kétoldalt jegenyefák. A közelítő nyár illata… Laposan ragyog a nap, szűrt pasztell színek. Saját szűrőinken keresztül létezik a világ. Lassítok. Kerékpárosok jönnek: fiú, lány. Fiatalok. Nevetnek, intenek. Szerelmesek.

Lesem a Somló kékes szürke kúpját. Egyetlenegy nagy repülés…, mint a kérész.
Szép és nehéz.

Eszembe jut (ne mondja ki szám…), lehet van szebb hely, és különb mint Gencs. Alkalmasint a lehetőségek is nagyobbak. Eddig mindezt elutasítottam, bezárkózva saját univerzumomba. Mellette nyílott rá a szemem: Butaság… Ugyan, ott másoké az erdő, a folyó…. S tán ott is mindnek neve van. Másoknak jelenti azt, mint számomra ez a táj. Ott csupán vendég lehetek. De ha nyitottan érkezem, befogadnak. A falu, az emberek. Látok, érzek. Csak több leszek.

És szinte hihetetlen! Még Pápától is más…. Az ismert, megszokott, közvetlen vidéket is úgy látom most, mintha épp felfedezném. De mégis, minden valahogy édesebb. Részem és közöm van hozzá. Hozzáteszek, alakítom. (Hát kicsinyt én vagyok.) Ettől van az, hogy kedvesebb.

…* * *

Tán ezek a Megérkezések a legszebbek.
Pang!… –– a kapu. Nem járt erre senki. Minden úgy, ahogy hagytam. Belül mégis öröm dörömböl. (Nem vagy egyedül!…)

Lehullott szirmokból ujjnyi vastag, hervadt szőnyeg a lila akác alatti asztalon. Lesöpröm, leülök. Május van. Közel egy hét előttem. Milliárd dolgot érezhetek, tehetek. Mérhetetlen, féktelen szabadság. Ígéret. Hogy minden, minden még előttünk van. Mint legutolján gyermekkoron. Azt csinálok, amit akarok.

Kipakolok, ráérősen (enyém a világ). Átmegyek Háriékhoz, hozom mindkét puskát. Tennivalóm ugyan akadna, de nekivágok… A régi D-t járom, mániákusan. A Csurgó partján gyalogolok, Radó, fiatal akác ültetvényínek széliben egy vörös folt ötlik szemembe. Őz?…– Róka!– Kushadok. Bakancsban lábalom meg a vizet. Szúr, karmol a bozót. Fölfekszem a túlparton. A francba van, alig látom. Fordul, ugrik. Meg-megáll. (Kérlek, kérlek!…) – Na… –– hallom a becsapódást. Lelépem. Száznyolcvanhét. Pofájában még ott az egér. Utolsó falat. Fröccsenés a füvön, vagy méterre tőle a test. Idáig tolta a goromba lőszer…

Gondolok egyet, kiírok. Át a Marcalnak. Most nem éget a Nap, csak simogat, mint egykor. A Cinca mentén visz utam. Őzek dobják ki magukat a fűtengerből, azokat lesem. Szökell, hullámzik a két karcsú test Az egyik bak. Megáll, riaszt. Jól van, legény, öregedj! De a pokolban egy másik vörösség. Róka keresgél a búzatábla végiben. Mérhetetlen nyugalom száll meg. Készülődök. (Hihetetlen.…) Kabát, fölé a hátizsák. Nekifekszem. Rá-ráhajlok, mély levegőket veszek. Lássuk.… Felül, felém les. A fejre célzok, mozdulatlanul áll rajta a kereszt. Lassan, nagyon lassan görbül az ujj.

Megrúg a tus. Csönd.

Nem látom elszaladni. Megsimogatom az agyat. Jól van öreg Mauser….

Legalább kétszáz méter. Soha-soha nem lőttem el semmire ily messzire. Két árkon is át kell kelnem, amíg odaérek. Még él, villog a szem. Vicsorog. A medencét lőttem el, mellső lábain húzza magát. – Hát ennyit esik itt már a lövedék. – Felém-felém fordul, kaffog. A szájába nyomott puskacsővel tartom távol.

Szép varázslat van rajtam, valaki fogja a kezem. Érzem, tudom. Leülök. A fű, a virág, a tőzegföld illata leng körül. Mondhatatlan öröm. Sőt büszkeség. – Nesze, nesze! (Mi is?… Hogy itt lehetek, hogy szeretnek. Hogy rendben a fegyver. Meg persze, jó adag hiúság. S hogy még jövőt is hihetek.)

Lám, a vadászhit…. (Mintha nem is babona lenne: „Induláskor szép asszonyt látni: szerencse.). Hát még így!… Szinte érzem tenyeremben a melleit. (Lesem a lét csodáját Önben. Hajlik, mozdul. Izmok. Fények. Lélek.)

…* * *

Estére meg őriznem kell! … Sanyi bá’’ kért meg rá, beleunt már. Aztán csak meg ne bánja!… Valami komolyat akarok. Nagyot. Most egészen biztosan tudom, hogy megjön. Hiszem. Az Öreg mondja is, hogy jár ki egy piszok nagy, babos kan. Nem sikerült még lövést se tennie rá. Vigyáz magára. Ha egy mód van rá, hagynám meg neki.

Vártam én már eleget rájuk… Márciustól esőben, szélben. Sok-sok éjjelen. Az ősszel beszántott tarlókban erjedő kukoricát túrják, a vetések alatt. Ahol nincs les, embert próbáló. Aztán, csak belelőttem alájuk a földbe. Még a felülőmnél, a gödreimnél sem mertem elvállalni. Rám fognák hamar: Kocavadász.

–– Hát, Sanyi bá! Ha fölismerem….

Tommal vágunk bele az estbe, ketten. Tán először van az, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy választhassak. A „Szigeti” táblát akarom. Delelőjén túljutott a Hold, fogy. De legalább kitart, Hajnalt ér. Hogy majd látok végig.

Azért, hosszú lesz.

Mintha, nem egyedül ülnék a lesen… Csöndben kucorog ott valaki. Elférünk. (A sarokból leslek. A szíved sarkából. Megtalálsz.)

S egy üzenet villog a kijelzőn: „Az ember hajlamos várni arra, hogy majd történik valami, ami egyszerűbbé teszi a helyzetet, amitől megérti, mit akar valójában, ami olyan változást hoz, amihez nem kell erőfeszítést, fájdalmat elviselni. És csak várja. Aztán nem történik semmi. Mert ez ilyen…. Megharcolni, beledögleni, s még akkor sem biztos. De ezt nem vállalják az emberek. S az idő megy, a legfontosabbnak hitt érzelmek pedig meghalnak a ketrecben, amelybe bezárták őket.”

Minél többször olvasom, annál mélyebbre ég.
Ehhez nincs mit hozzátenni.

Szar a les, szinte bírhatatlanul. Új, bejáratlan fenyőalkotmány. Mutatós, de fenét se ér, már mostanra megvetemedett. Feszülnek az ablakkeretek, nyikorog, kényelmetlen. De legalább jó helyen van. Mögöttem az erdő, s a placcra néz.

Semmi. Távolból, a Berek felől kíséri riasztás a vonuló kondát. Éjfél elmúlt. A fáradtság, az elmúlt éjszaka…. Szempilláim leragadnának. Azért erőt veszek magamon: Szégyenben csak nem maradok! (Felrémlik a fakó földet reggelre csúfító friss fekete túrás….) Főleg, hogy így, más nevében.

Eszek. Paprika, szalonna. Kinyitom az ajtót. Semmi. A Holdat lesem. Róka ugat valahol.

A hideg, a múló idő, a sötét kezdi megtörni az embert. A báj, ami rajtam volt, erőtlenedik. Őrség lesz a vadászatból. Már csak a Hajnalt várom. Hogy majd felkel a Nap, s eljő. (Ej, be könnyen születik a kétely!)

Balra nézek: két disznó… (azanyjakínja!).

Szellemek. A semmiből kerültek elő. Két fekete test a megpirult síkon. A kisebbiket már-már célzom. Visszaszaladnak. Mi ez? Szagom nem vehették, a Hold nem ér be az ablakon, hát meg se láthattak. Nem erről volt szó! De nincs is időm végiggondolni. Most már hallom, ahogy ropog az akác. S ömlik ki a disznó…. Szűk ötven. Egy csomó koca, malacok. Kisebb gombócok. Hömpölyögve lepik el a földet.

Elől egy nagy, egy nagyon nagy, Fekete Bölény. S mögötte hosszú, laza, széles sorban a többi. Messze vannak. Tán a határon. És nem merem elvállalni a lövést. Mindig van amelyik áll, lemarad. S csak úgy szalad át a másikon. A malacok, mint valami uszály, amit a szél cibál… innen-onnan túlfolynak a nagyokon. Innen szinte lehetetlen kiválasztani, bolondság aki mást beszél. Valami nagy-nagy szerencse kell. Süldő? Első ellésű koca? Még a szopatlan csöcs se mentség. Félek, ez az a banda, ami a gödreimhez is meg szokott jönni. (Mennyit szórtam. Szinte szemem láttára teltek ki.) De már mindegy is. Kicsúsznak a lövés határából. Tomot hívom, hogy menjen rájuk. Lélekben feladtam. (Most se.…) Elmagyarázom a helyzetet, mert hogy ott vannak már, a túl sarokban.

Határozott, kijózanító a szava. – Ne szerencsétlenkedj… oda tudsz menni hozzájuk a csupasz földön is. Mögötted a Hold, sötétből mész. Én csak beszagosítanék, te vagy szél alatt.

Hát legyen.

De éled is a remény, hisz eszembe jut, hogy ma megtörténhet bármi. S majd csak találok valami kisebbet.

Leszállok, gémberedettek már a tagjaim. Meggörnyedek, toronyiránt indulok. (Egy életem….)

Húszat ha lépek. Egy roppanás balra mögöttem…. Csönd.

Hát megjött! (tudom) S már susog, pattog a sűrű. Egyes lesz. Guggolok. Kiszalad egy nagy állat (édesistenem!), a széltől tízre megáll. Egyből emelem a puskát. Szabad szemmel is jól látni: magasan a has, hosszú orr. Kan. De hogy mekkora! Mintha világosabb foltok lenének rajta. (Na, Sanyi bá’!…)

Gyors, határozott mozdulatok. Bal könyökömet megtámasztom a térdemen, kattan a gyorsító. Villámot okád a cső. Lefojtja dörrenését a tompa huppanás. Távcső se kell. Egyhelyben dobálja magát. Elcsendesül… Térdelek, homlokommal megérintem a földet. (Hát lehet, hát lehet…? Hát mégis lehet?)

S nem merek odamenni hozzá! Pedig az lesz,… tudom. Olyan szép, hogy nem akarom már megélni. Húzni akarom az időt. Hát megállok. Harminc lépésnél nem megyek közelebb. Csak gukkerrel lesem. Szürkés foltok rajt. Remeg a lábam.

Elindulok Tomi elé, keresztül át a vetésen. Hanem, csak megtúrták… Vödörmély, sötét kutak több helyütt. Öt percet se voltak kint. Bolond világ lett volna reggelre!

Jön velem szembe. Vigyorog. – Kan. A’szem. Csak gyalló voltam odamenni.

Leáll… előreenged. Hátulról kerülöm. Még egy pillanat, fél… Nna most! Alig akarom felemelni a szemem. (Jaj, hadd hihessem!) De duzzad-dagad ám combjai között a két nagy zacskó! Lerogyok. Ordítok. Iszonytató feszültség szabadul föl bennem. Vad, régi hit, Szilaj. Ősidőkből eredő. (Baj) Társam, Barátom áll mellettem… – Győztünk lám! Komolyan, mélyről jön a kézfogás.

Franc se a lány, a nő.… Hol van!? Ugyan… Gén-egyívás! Ölelés, nevetés. Régen érzett, féktelen, pogány diadal. Kan! A legnagyobb (ami idén esett). Hun a csaj? Sehun.… Csak a Most van. Hold. Tom, Éjtszaka. Az illat, a vér szaga. A vastag, villogó agyarak. A sörte, ahogy sercen ujjaid alatt. A dagonya iszama….

A kannak járó tiszteletlövés moraja oszlik el….

S jön elő.… Ölelni kezd, simogat. A siker önmagában üres, ha múlik a Pillanat. Az előbbit se élném így. Egyedül torzó. (Éjjel ha felébredsz, a csönd, mint a sír karmol beléd. Fagyos ujjaival a semmi ölel.)

Ketten. Esetleg lehet…

Mert, bár (legyünk őszinték) a szerencsét nem Ő hozza…. Sokkal inkább a kitartás, a hit…, a csüggedést nem ismerő szellem. Az viszont erőt onnan merít.

Nincs első… vagy fontosabb. Egyszerre van, minden. Hullámok. Erősítik egymást, ha összesimulnak. Igen.… Az összes Egy. A Dolgaink.

Néha sikerül. Elterül az öröm….

Vida Gusztávnak gratulál Oláh Csaba

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom