Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Tókerti történetek II.

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Jó sorsom és a véletlen a napokban elvitt a Cserhát szívében fekvő Tókerti Vadásztársaság területére – az itt esett, ez évi legnagyobb nógrádi gímszarvas trófeáról a „Bika a Bikamájról” című írásban számoltam be.

A társaság területén a vad számára a lehető legnagyobb nyugalmat biztosítják – ennek köszönhetően a szarvas már világosban kivált a mezőgazdasági területekre, a disznó is megindul már olyankor – erről a Tókerti történetek I. című, előző részben esett szó. A területen a disznó sötétedés utáni vadászatára engedélyezett a lámpa használata.

Ezen a helyen is szeretnék köszönetet mondani Nagy Zoltán úrnak, a Tókerti Vadásztársaság elnökének, a Nagyvad-Hunting Vadászatszervező iroda ügyvezető igazgatójának a szép élményekét és az alapos tájékoztatásért – nemkülönben a vadászat lehetőségéért.

ÚJHOLD A TÓKERTBEN
Völgykatlan aljában, öreg diófa mellett, meglehetősen sűrű erdőben áll a tókerti magasles – az egész vadásztársaság innen vette a nevét. Azt kértem vendéglátómtól, hogy, ha lehet, egyedül ülhessek ki – szeretem az erdei magányt, a vadra való várakozást, ami sosem unalmas az éjszaka különös neszeinek, a csendet néha megtörő, szívdobogtató hangoknak köszönhetően. Ezek még félálmából is felriasztják és ember, s akár órahosszat is izgalomban tartják…

–– Lőhetsz bármilyen disznót, de kocát lehetőleg ne –– figyelmeztet Nagy Zoltán a leslétra alsó fokán állva a búcsúzáskor.
–– Rókát?
–– Itt ne! –– aztán nagy kalappal kíván és pillanatok alatt elnyeli léptei neszét a távolság.

Világos van még, jól látni a környéket. Előttem a szóró, s amerre ellát az ember, erdő. Az igen gyenge légmozgás – úgy érzem – szemből, a szóró felől érkezik. Felveszem a pulóvert, a kabátot, mindenhová magammal hurcolt, ócska hálózsákomat a padra terítem. A sötétre számítva már most felteszem a lámpát a puskára, ne kelljen később fölöslegesen világítani és zajt csapni miatta.

Alig telik el húsz perc, valami már csörtetve közeledik szemből! Hangtalanul a mellvédre támasztom a puskát… Nemsokára az avarcsörgés bal kéz felől mellém ér, nagy horkantás hallatszik – nincs harminc méterre, de a lombjaikat még tartó fák között nem látom. Viszont most már biztos, hogy disznó! Az avarcsörgés tovább halad az oldalban, még percekig hallani, amint meg-megállva lefelé halad, majd hirtelen riaszt egy őz. A disznó már a hátam mögött van, ahonnan nem jön vissza. Gondolom, rátalált a leshez vezető úton a nyomainkra és szagot fogott.

Aztán egyre sötétebb lesz, a szórón egy darabig még szinte világító kukorica is belevész apránként az őszi estébe. Már nem látom a legközelebb álló fák törzsének körvonalait sem, majd a puskacső vége is eltűnik, végül olyan vaksötét lesz, hogy a puskaagyra szerelt lámpa körvonalait úgy harminc centiről éppen csak hogy sejteni lehet!
Igaz is: ma van újhold.

Némi szöszmötölés, egy kis zörgés, kétszer őz, kétszer szarvas riaszt a közelben. Nem sokat, csak egyet-kettőt böffentenek, meg néha egy kis avarcsörgés is hallatszik, de vad nem jön. Az elmúlt napokban már fagyott, a földre hulló száraz falevelek ropognak minden lépésre, akármilyen sötét is van, meghallanám az érkezőt.

Aztán egyszer csak mintha kétszer egymás után kukoricaszem roppanna a szórón, meg egy kis avarcsörgés is párosul mellé.…

A puskát célra tartva felvillantom a lámpát, de a szóró mögött pásztázom az erdőt – a sötétségben elfelejtettem, hogy milyen közel is van! Mire megtalálom a fénycsóvában a kiszórt kukoricát, már nagy a csend a Tókertben.

Mi volt itt? Disznó? Borz? Vagy őz? Ki tudja.

Eltelik másfél óra mozgás nélkül. Este kilenckor megbeszélésünk szerint telefonálok Zolinak, mondom, hogy jó ideje nem hallok semmi. Két perc múlva ott van értem a terepjáróval.
–– Ha kilencig nem jön itt vad, már nem érdemes várni –– vigasztal. – Sok év tapasztalata….

Említem a korai disznót, mire bólogat:
–– Van itt egy öreg kan. Körbejárja a szórót, mielőtt rámenne….
Alighanem őt hallottam hát szöszmötölni és horkantani alkonyatkor! Mit lehet ehhez még hozzátenni? Ha az ember elmegy vadászni, akkor legalább esélye van a vad elejtésére – feltéve, hogy egyszer az öreg kan fog ki rossz napot….

VÉRVÖRÖSEK
Sötét van még, amikor Galibapusztáról elindulunk, de még akkor is csak a csillagok fénye világít, amikor a magyarnándori beírókönyvbe bevéssük a megfelelő rubrikákba, amit ilyenkor kell. Közben pedig szarvasbőgést hallunk! Aztán másodszor is, harmadszor is…
–– Október közepe van, de tart még –– mondja Zoli. Látni rajta, örül, hogy legkedvesebb vadjának nászidőszakából még hallunk valamit.

Aztán kocsival lemegyünk a Szandai-patak völgyébe, onnan megindulunk a folyásiránnyal szembe, meg-megállva, nézelődve. Egy helyen szarvasok ugranak meg előlünk a sűrűben.
–– Megkerüljük a hegyet, ott még látjuk őket! –– int Zoli. A szomszéd völgy aljában folytatjuk utunkat. Egyszer csak az út jobb oldalán csörtetést hallunk, újra szarvas menekül közeledtünkre, de megpillantanunk nem sikerül, pedig már világosodik.

Cserkelünk még pár száz métert, amikor újabb rudli kerül elénk! Most már látjuk is őket, tehenek, ünők, borjak – vannak vagy tízen – s még a lélegzetem is elakad, amikor Zoli mutatja a velük járó hatalmas bikát! A reggeli pára némileg takarja őket.
–– Micsoda bika! –– suttogja kísérőm. –– Nem láttam még!
A látvány még őt is izgalomba hozza, pedig neki mindennapos az ilyen.

A bika agancspárja valóban hatalmas, a koronát mindkét száron legalább négy-négy, igen hosszú, fehérre fent ág alkotja – de korántsem biztos, hogy jó száz méterről a sűrű reggeli párában mindent látunk!
–– Ha nem haragszol…, ne most lőjünk borjút közülük! Nem akarom őket zavarni….
Haragudni? Hiszen én vagyok adósa az élményekért, a vendéglátásért!

Távcsövezünk még pár percig, amikor Zoli megcsóválja a fejét.
–– Becsapott a pára, kilenc kiló legfeljebb! Jégághiányos is, lőj egy borjút!
Rázom a fejemet, hogy nem akarnék kárt tenni….
–– Öregedhet még vagy két-három évet is ez a bika! Nyugodtan lőhetsz!
Már le is támasztotta a lőbotot, jó száz méterre pedig, némileg a gaz takarásában kinn áll egy borjú. A vezértehén azonban már észrevett bennünket, megindul az erdő felé, a nagy bika megy utána, de a borjú még vár….

Hogyan, hogy nem, eldördül a lövés. A pára megtévesztő, a derékig érő gaz takar, kísérőmmel pedig összenézünk, mert volt becsapódás, a borjú nem jelzett… Várunk hát jó darabig, aztán megvizsgáljuk a rálövés helyét. Néhány kicsi, piros gyermekláncfűlevél és a zsidócseresznye narancsszínű termése alaposan megdobbantja vagy kétszer a szívemet – de bizony hiába nézzük át alaposan újra és újra az erdőszélt, sehol semmi.

Hibáztam. Éreztem a rálövés pillanatában is, most meg már valahogy tudni vélem – mindenesetre a lelkiismeret az eset óta is meg-megkérdezi időnként: „Biztos vagy benne?” (FOLYTATJUK)

Napkeltekor pára üli meg a völgyek alját a Tókert környékén
( A SZERZŐ FELVÉTELEI)

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom