Vadászat
Hanzi
Na suttyókáim, ettől az embertől csak tanulhattok. Figyelmes, udvarias, mindent tud a vadról, ami tudni érdemes. Nagyon jól lő, megfontolt stb . Ez volt az elnöki bevezetése a hétfőn érkező vendégnek.
Ismerhette, hisz előző évben zergére kísérte otthon. Kalandos úton került hozzánk. Az egyik osztrák vendégünk alkalmazásában álló hivatásos vadász, akit a főnöke meginvitált egy magyarországi őzbakvadászatra. A főnöknek közbejöttek családi, üzleti dolgok és lemondta az utat, de a vadászunk – nevezzük Hanzinak –, nem változtatta meg az elhatározását, és vállalta egyedül is az utazást.
Soha nem vadászott külföldön és mivel benne volt már a korban, nem akarta elszalasztani a lehetőséget. Három bak a háromszázötvenes kategóriában, erre szólt a szíves invitálás arra a területre, ahol a FŐNÖK egy hét alatt 12 bakot lőtt előző évben, köztük három nyálcsorgató érmeset és két sokra becsült, girbegurba abnorm agancsút is.
Tiszteltem a gazdáját, igen jó vadásznak és korrekt vendégnek ismertem meg. Minden bakhoz önálló véleményt alkotott. Nem lőtt úgy, hogy nem kontrollálta a bírálatomat de tudott bosszantani néha. Fiatal, reményteljes bak szóba sem jöhetett, ám az érmes mellett a legkisebb, leggörbébb selejtbakot is meglőtte, ha úgy alakult. Nem szeretett kapkodni, nem vadászott autóból, viszont ki lehetett vele cserkelni a térképről.
Mennyivel jobb szájízzel vártam ezt a találkozót! Öt napunk lesz a vadásztatásra, ebből az utolsó előtti hajnal a főnöké, a többi az enyém, mert a kollégám a közben érkező másik vendéggel lesz elfoglalva.
Délután kettőkor érkezett a Toyota Tercel 4WD a megbeszélt helyre. Szállás nem a szállodában volt, mint a gazdával lett volna, hanem egy falusi vendégházban. Amikor előzetesen egyeztettünk, kérte, hogy keressünk egy olcsóbb megoldást, mert az alvóhelyért nem szeretne egy kisebb vagyont itt hagyni.
Ötvenöt-hatvan év közötti, magas, szikár, hosszúkás arcú, nyílt tekintetű ember szállt ki az autóból. Mosolygós, barátságos és közvetlen. Nem engedi, hogy udvariaskodjak. Hozza a hátizsákot, puskát és mivel nincs több keze, így férek hozzá a bőrönd füléhez.
Volt még időnk az esti kimenetelig így, leültünk beszélgetni kicsit. Tisztázzuk, hogy milyen vadászati módot részesít előnyben mindjárt kijelenti, hogy autóból nem vadászik! Ezt valahogy előre sejtettem! Nem használ puskalámpát a közben beajánlott bónus vaddisznólesen!
Mennyit szeretne lőni és milyen bak érdekli igazán? Nem akarja kellemetlenül érezni magát otthon, így a súlyhatár tetejét mindenképpen tartanunk kellene. Szívesen lőne különleges formájú agancsot viselő bakot is, de a lényeg, hogy jót vadásszunk! Fülemnek kedves szavak!
Közben múlik az idő, megvacsorázunk és készülődünk. Két fontos kellék kerül a képbe. A kalap és a puska. A kalap egy igazi, patinás, zergetollas osztrák fejfedő, amit a feliratok szerint több év helyi lőbajnoki trófeáját jelentő jelvények díszítenek. A puska egy hatésfeles Steyr-Mannlicher stucni. Nem mai darab, de ápoltnak tűnik. Kiveszi, kihúzza a csövét és megy vissza a tokba. Javaslatomra a gumicsizma egyelőre csak a Nívába, félcipőben indulunk.
Az autót lerakjuk a tetőn és végigcserkeljük a völgyet. Két kisebb gabonatáblát és egy erdei rétet ejtünk útba. A második táblán egy fiatal bak okoz némi izgalmat, de nem őt keressük. Szinte szótlanul jön mellettem. Halkan jár, osonva. Minden mozdulatán érződik, hogy sokszor próbált műsort játszunk.
Felülünk a lesre. Még alig szürkül, amikor a szemközti domboldalban meglátok egy őzet. Mutatom, neki is. Távcsövezzük. Bak! Százötvenre lehet. Sikerül jól megnéznem az agancsát. Négy-öt év körüli a sose lesz nagyobb kategóriából. Többször láttam már, de vendéggel még nem sikerült.
Lövésre bíztatom! Milyen szép is lenne, már az első közös estét eredményesen zárni! Messze van és nem látom jól! Na puff! Hiába győzködöm, hogy nincs olyan távol, súlyra is ilyet keresünk, mutatós is az agancs, hajthatatlan. Neki ez messze van és punktum!
Másnap hajnalban a szálláshoz közelebbi lesen kezdünk. Gyönyörű a virradat! Látom rajta, hogy ő is élvezi a madárfüttyös ébredést. Sutát látunk többet is, meg egy fiatal, ígéretes versenyzőt. Jól megtávcsövezzük, kielemezzük.
Teljesen kivilágosodott, amikor meglátom a befelé igyekvő sárga bakot. Hatos ez is, de korosabb mint az esti. Szabályos hatos, semmi extra, nagyságra is jó. Oda sem fordulva, a fogaim között sziszegem: Lőjön! Semmi! Oldalra sandítok! Még mindig a keresőtávcső van a szeménél. Meglököm a könyökét! Mutatok a puskára .. Fiatal! suttogja vissza. EZ??? Hanzikám, az én istenem áldjon meg, legalább hat éves! Hat éves, lőhető sutyorgom vissza, közben a bak vészesen közel ért az erdőhöz. Lehet hangzik a csöndes válasz. Bólint és lassan nyúl a puska felé, de mire odaér a keze, már okafogyottá válik a mozdulat
Hazafelé benézünk még két táblához autóval. Kiszállunk, távcsövezünk, sétálunk kicsit. A második táblánál, mielőtt megállnék, már látom, hogy egy bak néz kifelé messzebb a búzából. Fék, a motor jár, amíg távcsövezem. Lőhető!
Mondom neki, hogy begurulok a bokor mögé, ki kellene szállni és a bokorsor végétől megpróbáljuk meglőni. Rendben! Megállok, ajtó halkan kinyit, távcső a nyakba és osonás .A bokros közepénél veszem észre, hogy nincs mögöttem. Megfordulok. Az autó végénél éppen elcsomagolja a szerszámot. Int, hogy jön már, csak hát .! Kiérünk a bokor mögül, a bak sehol! Na, ez megint nem nyert!
Befelé menet beszélgetünk családról, munkáról, házról és elhangzik a varázsmondat, ami azóta is a fülemben cseng! Hogyan tudott a Kurt úr ezen a területen egy hét alatt 12 bakot lőni? Olyan ártatlan és értetlen képet vág, hogy az előzmények ismerete nélkül még be is dőlnék neki!
Fortyog az agyam, nyelek kettőt és udvariasan az válaszolom Szerencséje volt!. Nem teszem hozzá, csak magamban, hogy a gazdád a harmadik töretet tartaná a kezében.
Taktikázik a Steyr vadőr úr! Nézelődünk, sétálgatunk, távcsövezünk, napközben fürdő, séta bevásárlás, bortúra és majd a hétvégén meglőjük a bakokat, hogy nehogy elfogyjon a három, és ne legyen érdemes kimenni. Értem én, és nem is igazán tudom elítélni érte, de akármi közbejöhet és akkor mit csinálok?!
Alaposan felkészülök az estére. Gondosan kiválasztom a lest, eltervezem az oda vezető utat. Nincs könnyű dolgom, mert sok az őz a területen, de én se ma kezdtem.
Szokásos délutáni csevely, vacsora és indulás. Kicsit izgulok, de igyekszem leplezni. Autókázás, távcsövezés, séta, megint távcsövezés. Semmi! Magasles szürkületig, de két játszó rókakölykön kívül egy árva nyúl se kerül elénk. Hanzi elszontyolodik! Biztos időjárásváltozás jön! mondom ártatlan képpel, amikor elbúcsúzom a szállásnál.
Na Pajtás, most mi lesz?! Alig várom a három órát, hogy indulhassak.
A magaslesnél hajnalban négy suta és két kölyökbak van kinn. Mellettünk zörren az erdő és negyven méterre kilép a BAK!
Erre Hanzi érdekes módon azonnal puskával mozdult rá. Harmattól csillogó, magas, vastag fekete szárak, csodás gyöngyözés, az egyik száron három, a másikon négy ággal. Izgatott mocorgás, puska a kabátra, ráhajol a távcsőre, mire megérintem a vállát: 400 gramm fölött van! súgom halkan. Puska le, távcső fel, kútmély sóhaj! Nagyon nagy!!! Gyönyörű! leheli vissza! Nem sokáig engedi, hogy csodáljuk. Pillanatok alatt eltűnik a kanyarban.
Az autó felé menet többször végighallgatom, hogy ilyen gyönyörű, olyan csodaszép, ilyet ő még a főnökénél sem látott, és de szívesen is meglőtte volna, de hát ezt nem az ő pénztárcájához találták ki.
A tetőről egy másik bakot veszek észre. Rövid távcsövezés után egy régi ismerősre lelek őkelmében. A bal szár szabályos, a jobb szár villás és zergekampószerűen hátrahajló. Ez a mi bakunk! Bent áll a tábla közepén. Minden oldalról messze van és takarás híján nem is lehet rámenni.
Másodpercek alatt kész a haditerv. A domb takarásában elküldöm a vendéget az erdő széléig, ahol egyébként a tanyája van, én pedig az ellenkező irányból megpróbálom rámozdítani. Kockázatos és ritkán sikerül, de nincs más esély. Most már Hanzi szemében is látom a tüzet. Félszavakból értjük egymás. Hajlott háttal, tempósan indul a kijelölt fához. Én még rágyújtok egyet, figyelem a szelet, és amikor úgy sejtem hogy célnál van, elindulok.
Lassan kiérek a takarásból. A bak még a helyén! Hanzit is látom a távcsőben. Akkor hajrá!
Nagy vargabetűvel séta tovább, szinte araszolva. Észrevett! A feje fenn és elindul Most dől el minden! Izgulok, mint egy elsőbálos! Na!!! Az irány egyelőre jó, nem rohan csak elhúzódik. Na még száz métert! Irányt változtat, srégen a domb aljában a másik erdő felé megy. A franc Idáig jutok, amikor meghallom a dörrenést! A távcsőben tisztán látszik a vérrózsa a bak oldalán, még pár bizonytalan lépés és eldől!
Közel egyszerre érünk a bakhoz. Kalapok a kézben, töret, gratuláció, lapogatás és két nagyon boldog vadász. Mintha még egy könnycseppet is láttam volna, de az lehetett a harmat!
Pár napra rá leléptem a távolságot. A fától az első vérnyomig 230 lépés. Ekkora távolságról lőtte hibátlanul blatton az első magyar bakját az én Hanzi kollégám, akinek a százötvenes becslésem messze volt! Talán nem véletlenül kerültek a jelvények a kalapja mellé!
* * *
Hétvégére meglett a másik két bak is. Az egyik lesről, a másik cserkelve, tiszta lövésekkel, ahogy illik. Hazavittem Hanzit egy családi vacsorára, bemutattam a feleségemnek, és úgy váltunk el, hogy ha valaha erre jár, feltétlenül, megkeres.
Búcsúzáskor megkérdezte, hogy az a második este az szándékos volt-e vagy véletlen? Beszélgettünk eleget, láthattad milyen vagyok. Döntsd el magad – válaszoltam!
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login