Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Hanzi

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Na suttyókáim, ettől az embertől csak tanulhattok. Figyelmes, udvarias, mindent tud a vadról, ami tudni érdemes. Nagyon jól lő, megfontolt stb….” Ez volt az elnöki bevezetése a hétfőn érkező vendégnek.

Ismerhette, hisz előző évben zergére kísérte otthon. Kalandos úton került hozzánk. Az egyik osztrák vendégünk alkalmazásában álló hivatásos vadász, akit a főnöke meginvitált egy magyarországi őzbakvadászatra. A főnöknek közbejöttek családi, üzleti dolgok és lemondta az utat, de a vadászunk –– nevezzük Hanzinak ––, nem változtatta meg az elhatározását, és vállalta egyedül is az utazást.

Soha nem vadászott külföldön és mivel benne volt már a korban, nem akarta elszalasztani a lehetőséget. Három bak a háromszázötvenes kategóriában, erre szólt a szíves invitálás arra a területre, ahol a FŐNÖK egy hét alatt 12 bakot lőtt előző évben, köztük három nyálcsorgató érmeset és két sokra becsült, girbegurba „abnorm” agancsút is.

Tiszteltem a „gazdáját”, igen jó vadásznak és korrekt vendégnek ismertem meg. Minden bakhoz önálló véleményt alkotott. Nem lőtt úgy, hogy nem kontrollálta a bírálatomat – de tudott bosszantani néha. Fiatal, reményteljes bak szóba sem jöhetett, ám az érmes mellett a legkisebb, leggörbébb selejtbakot is meglőtte, ha úgy alakult. Nem szeretett kapkodni, nem vadászott autóból, viszont ki lehetett vele cserkelni a térképről.

Mennyivel jobb szájízzel vártam ezt a találkozót! Öt napunk lesz a vadásztatásra, ebből az utolsó előtti hajnal a főnöké, a többi az enyém, mert a kollégám a közben érkező másik vendéggel lesz elfoglalva.

Délután kettőkor érkezett a Toyota Tercel 4WD a megbeszélt helyre. Szállás nem a szállodában volt, mint a „gazdával” lett volna, hanem egy falusi vendégházban. Amikor előzetesen egyeztettünk, kérte, hogy keressünk egy olcsóbb megoldást, mert az alvóhelyért nem szeretne egy kisebb vagyont itt hagyni.

Ötvenöt-hatvan év közötti, magas, szikár, hosszúkás arcú, nyílt tekintetű ember szállt ki az autóból. Mosolygós, barátságos és közvetlen. Nem engedi, hogy udvariaskodjak. Hozza a hátizsákot, puskát és mivel nincs több keze, így férek hozzá a bőrönd füléhez.

Volt még időnk az esti kimenetelig így, leültünk beszélgetni kicsit. Tisztázzuk, hogy milyen vadászati módot részesít előnyben – mindjárt kijelenti, hogy autóból nem vadászik! Ezt valahogy előre sejtettem! Nem használ puskalámpát a közben beajánlott bónus vaddisznólesen!

Mennyit szeretne lőni és milyen bak érdekli igazán? Nem akarja kellemetlenül érezni magát otthon, így a súlyhatár tetejét mindenképpen tartanunk kellene. Szívesen lőne különleges formájú agancsot viselő bakot is, de a lényeg, hogy jót vadásszunk! Fülemnek kedves szavak!

Közben múlik az idő, megvacsorázunk és készülődünk. Két fontos kellék kerül a képbe. A kalap és a puska. A kalap egy igazi, patinás, zergetollas osztrák fejfedő, amit – a feliratok szerint – több év helyi „lőbajnoki” trófeáját jelentő jelvények díszítenek. A puska egy „hatésfeles” Steyr-Mannlicher stucni. Nem mai darab, de ápoltnak tűnik. Kiveszi, kihúzza a csövét és megy vissza a tokba. Javaslatomra a gumicsizma egyelőre csak a Nívába, félcipőben indulunk.

Az autót lerakjuk a tetőn és végigcserkeljük a völgyet. Két kisebb gabonatáblát és egy erdei rétet ejtünk útba. A második táblán egy fiatal bak okoz némi izgalmat, de nem őt keressük. Szinte szótlanul jön mellettem. Halkan jár, osonva. Minden mozdulatán érződik, hogy sokszor próbált műsort játszunk.

Felülünk a lesre. Még alig szürkül, amikor a szemközti domboldalban meglátok egy őzet. Mutatom, neki is. Távcsövezzük. Bak! Százötvenre lehet. Sikerül jól megnéznem az agancsát. Négy-öt év körüli a „sose lesz nagyobb” kategóriából. Többször láttam már, de vendéggel még nem sikerült.

Lövésre bíztatom! Milyen szép is lenne, már az első közös estét eredményesen zárni! „Messze van és nem látom jól!” Na puff! Hiába győzködöm, hogy nincs olyan távol, súlyra is ilyet keresünk, mutatós is az agancs, hajthatatlan. Neki ez messze van és punktum!

Másnap hajnalban a szálláshoz közelebbi lesen kezdünk. Gyönyörű a virradat! Látom rajta, hogy ő is élvezi a madárfüttyös ébredést. Sutát látunk többet is, meg egy fiatal, ígéretes versenyzőt. Jól megtávcsövezzük, kielemezzük.

Teljesen kivilágosodott, amikor meglátom a befelé igyekvő sárga bakot. Hatos ez is, de korosabb mint az esti. Szabályos hatos, semmi extra, nagyságra is jó. Oda sem fordulva, a fogaim között sziszegem: Lőjön! Semmi! Oldalra sandítok! Még mindig a keresőtávcső van a szeménél. Meglököm a könyökét! Mutatok a puskára….. „Fiatal!” suttogja vissza. EZ??? Hanzikám, az én istenem áldjon meg, legalább hat éves! „Hat éves, lőhető” sutyorgom vissza, közben a bak vészesen közel ért az erdőhöz. „Lehet” hangzik a csöndes válasz. Bólint és lassan nyúl a puska felé, de mire odaér a keze, már okafogyottá válik a mozdulat…

Hazafelé benézünk még két táblához autóval. Kiszállunk, távcsövezünk, sétálunk kicsit. A második táblánál, mielőtt megállnék, már látom, hogy egy bak néz kifelé messzebb a búzából. Fék, a motor jár, amíg távcsövezem. Lőhető!

Mondom neki, hogy begurulok a bokor mögé, ki kellene szállni és a bokorsor végétől megpróbáljuk meglőni. Rendben! Megállok, ajtó halkan kinyit, távcső a nyakba és osonás ….A bokros közepénél veszem észre, hogy nincs mögöttem. Megfordulok. Az autó végénél éppen elcsomagolja a „szerszámot”. Int, hogy jön már, csak hát….! Kiérünk a bokor mögül, a bak sehol! Na, ez megint nem nyert!

Befelé menet beszélgetünk családról, munkáról, házról és elhangzik a „varázsmondat”, ami azóta is a fülemben cseng! „Hogyan tudott a Kurt úr ezen a területen egy hét alatt 12 bakot lőni?” Olyan ártatlan és értetlen képet vág, hogy az előzmények ismerete nélkül még be is dőlnék neki!

Fortyog az agyam, nyelek kettőt és udvariasan az válaszolom „Szerencséje volt!”. Nem teszem hozzá, csak magamban, hogy a „gazdád” a harmadik töretet tartaná a kezében.

Taktikázik a Steyr vadőr úr! Nézelődünk, sétálgatunk, távcsövezünk, napközben fürdő, séta bevásárlás, bortúra és majd a hétvégén meglőjük a bakokat, hogy nehogy elfogyjon a három, és ne legyen érdemes kimenni. Értem én, és nem is igazán tudom elítélni érte, de akármi közbejöhet és akkor mit csinálok?!

Alaposan felkészülök az estére. Gondosan kiválasztom a lest, eltervezem az oda vezető utat. Nincs könnyű dolgom, mert sok az őz a területen, de én se ma kezdtem.

Szokásos délutáni csevely, vacsora és indulás. Kicsit izgulok, de igyekszem leplezni. Autókázás, távcsövezés, séta, megint távcsövezés. Semmi! Magasles szürkületig, de két játszó rókakölykön kívül egy árva nyúl se kerül elénk. Hanzi elszontyolodik! „Biztos időjárásváltozás jön!” mondom ártatlan képpel, amikor elbúcsúzom a szállásnál.

Na Pajtás, most mi lesz?! Alig várom a három órát, hogy indulhassak.

A magaslesnél hajnalban négy suta és két kölyökbak van kinn. Mellettünk zörren az erdő és negyven méterre kilép a BAK!

Erre Hanzi érdekes módon azonnal puskával mozdult rá. Harmattól csillogó, magas, vastag fekete szárak, csodás gyöngyözés, az egyik száron három, a másikon négy ággal. Izgatott mocorgás, puska a kabátra, ráhajol a távcsőre, mire megérintem a vállát: „400 gramm fölött van!” súgom halkan. Puska le, távcső fel, kútmély sóhaj! „Nagyon nagy!!! Gyönyörű!” leheli vissza! Nem sokáig engedi, hogy csodáljuk. Pillanatok alatt eltűnik a kanyarban.

Az autó felé menet többször végighallgatom, hogy ilyen gyönyörű, olyan csodaszép, ilyet ő még a főnökénél sem látott, és de szívesen is meglőtte volna, de hát ezt nem az ő pénztárcájához találták ki.

A tetőről egy másik bakot veszek észre. Rövid távcsövezés után egy régi ismerősre lelek őkelmében. A bal szár szabályos, a jobb szár villás és zergekampószerűen hátrahajló. Ez a mi bakunk! Bent áll a tábla közepén. Minden oldalról messze van és takarás híján nem is lehet rámenni.

Másodpercek alatt kész a haditerv. A domb takarásában elküldöm a vendéget az erdő széléig, ahol egyébként a tanyája van, én pedig az ellenkező irányból megpróbálom rámozdítani. Kockázatos és ritkán sikerül, de nincs más esély. Most már Hanzi szemében is látom a tüzet. Félszavakból értjük egymás. Hajlott háttal, tempósan indul a kijelölt fához. Én még rágyújtok egyet, figyelem a szelet, és amikor úgy sejtem hogy célnál van, elindulok.

Lassan kiérek a takarásból. A bak még a helyén! Hanzit is látom a távcsőben. Akkor hajrá!

Nagy vargabetűvel séta tovább, szinte araszolva. Észrevett! A feje fenn és elindul… Most dől el minden! Izgulok, mint egy elsőbálos! Na!!! Az irány egyelőre jó, nem rohan csak „elhúzódik”. Na még száz métert! Irányt változtat, „srégen” a domb aljában a másik erdő felé megy. A franc… – Idáig jutok, amikor meghallom a dörrenést! A távcsőben tisztán látszik a vérrózsa a bak oldalán, még pár bizonytalan lépés és eldől!

Közel egyszerre érünk a bakhoz. Kalapok a kézben, töret, gratuláció, lapogatás és két nagyon boldog vadász. Mintha még egy könnycseppet is láttam volna, de az lehetett a harmat!

Pár napra rá leléptem a távolságot. A fától az első vérnyomig 230 lépés. Ekkora távolságról lőtte hibátlanul blatton az első magyar bakját az én Hanzi kollégám, akinek a százötvenes becslésem messze volt! Talán nem véletlenül kerültek a jelvények a kalapja mellé!

* * *

Hétvégére meglett a másik két bak is. Az egyik lesről, a másik cserkelve, tiszta lövésekkel, ahogy illik. Hazavittem Hanzit egy családi vacsorára, bemutattam a feleségemnek, és úgy váltunk el, hogy ha valaha erre jár, feltétlenül, megkeres.

Búcsúzáskor megkérdezte, hogy az a második este az szándékos volt-e vagy véletlen? „Beszélgettünk eleget, láthattad milyen vagyok. Döntsd el magad – válaszoltam!

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom