Keressen minket

Vadászat

Az első nagy kanom

Berhida-Ősi Földtulajdonosi Közösség területén vaddisznókant ejtettek el

Közzétéve:

Feltöltő:

2007 nyarán a Berhida-Ősi Földtulajdonosi Közösség interneten vadkárelhárító vadászatot hirdetett, amelyre telefonos egyeztetés után jelentkezésemet elfogadva eljutottam. A vadászterület rendkívül jó adottságokkal rendelkezett.

Fotó: Agro Jager News

Már sötétedés után megindult a forgalom, többször összecsaptak a kondák a kukoricatáblákban, ami akkoriban olyan 700 ha-on helyezkedett el. Kezdőként, első alkalommal, egész éjszaka óriási élmények közepette nem tudtam mit kezdeni az erdőből kiváltó süldőkkel, a túl sokáig tartó lámpázás miatt elugrottak és visszahúzódtak az erdőbe. Amilyen gyorsan jöttek, mentek is.

Amikor a nap másnap felkelt, összepakoltam és elindultam a megbeszélt helyre. Menet közben elém szaladt egy jól kigömbölyödött, jóllakott malac, amit némi tétovázás után meglőttem (sajnálgattam míg futott felém). Mikor vadásztársaim odaérkeztek értem, az utolsó falat már a malac szájában volt, ők pedig már keresték a vesszőt, ami alkalmas volt arra, hogy felavassanak. Büszkén tértem haza az első törettel.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A nyár folyamán többször is voltam arrafelé vadászni, sajnos eredménytelenül, míg aztán eljött az ősz, learatták a kukoricát, és helyére búzát vetettek. A disznó előszeretettel turkált a kukoricaszemek után. 2007. október 21-én, pontosan három hónap elteltével, újra vadászni mentünk barátaimmal Ősibe.

Ezen az estén még érdekesebb dolgok történtek, búgási időszakban vadásztunk, szerencsénkre a nagyobb kanok a kisebbeket elverték. Ekkor sikerült elejtenem egy kisebb kant, ami tíz centis agyarral büszkélkedett. Negyedóra múlva Szabi barátom szintén egy kant lőtt, az övé 13 centi lett. Nagyon nagy élménnyel tértünk haza.

A túlszaporodott disznóállomány és az óriási vadkár miatt a társaság vezetősége úgy döntött, vaddisznóhajtást szervez januárban, pár nappal ötödike előtt. Futó Lacitól meghívást kaptam, nagy örömömre hajtóként segíthettem. Nagyon szép időben  a hó is fedte a tájat  nagyon jó eredmény született, 15 disznó került terítékre. A vendégek maximális megelégedésével a következő évre esedékes hajtást is lefoglalták

2008 tavaszán sikerült újra eljutnom Ősibe, ezen az estén is komoly disznómozgásnak voltam tanúja, kocák, malacok, majd süldők jöttek a vetés irányába. Rálőttem egy süldőre, de sajnos nem találtuk meg  valószínűleg elhibáztam.

A nyári vadkárelhárítás nem volt túlságosan eredményes, nagyon magasra nőtt gabonafélékben nem lehetett bírálni a disznókat. Eljött az ősz, a kukoricatáblákra koncentrálódott a vad, így ismét elmentem vadászni, és egy komoly eredmény született. A történet így kezdődik:

2008 09. 18. A társaság megint tudott engem fogadni vadászatra, pontban esti fél hatkor érkeztem Laciékhoz. Tőlük terepjáróval mentünk a beírókönyvhöz, ahol Miklós bácsi azon gondolkodott, hogy hova írja magát. Kiszálltunk az autóból, rögtön kezet nyújtott és ezt mondta: Megjöttél igazi vaddisznóvadász? Ezt feleltem: Igen Miklós bátyám.

Figyelgettük a széljárást, ez bizony északi lesz, és remélhetőleg nem is fordul akkor sem, ha lenyugszik a nap. Laci barátom a cirok melletti lesre gondolta a vadászatomat, ekkor Miklós bátyám is közbeszólt: A nyugati oldalon levő lesre ültesd a gyereket, ott most hátulról fúj a szél, az oda pont jó, mert a völgyből érkezhetnek a disznók. (Utóbb kiderült két hete odajárt Miklós bátyám, hallotta is őket jönni-menni az erdőbe, de csak nem jött ki semmi.) Beírókönyvbe rögzítettük a négyes körzetet és elindultunk.

Menet közben láttunk sutát két gidával, és nem messze tőlük egy bakot is, amit meg is nézegettünk, aztán tovább indultunk. A leshez érkezve Laci a lestől jobbra levő területet mutatta, elvileg ott kell nekik kiváltani. A nap lassan nyugovóra tért. A szürkületben láttam még, amikor egy borz beosont a cirokba. A cirok 4-5 méter magasra nőtt az idén, ez csodálatos – én még ilyet nem láttam.

Sötétedés után 20 óra 18 perckor megindult az erdő, a nagy csendet disznók visítása törte meg. (Miklós bátyám a beíráskor említette, hogy megkezdődött a búgás.) A konda nekem jobbról jött és balra ment, siettek a dagonyára, ami a mögöttem levő erdő mélyén található.

Egy óra elteltével ágroppanásra lettem figyelmes, valami csendben jött, de azért néha elhibázta a lépéseit. Közeledett folyamatosan, míg aztán furcsa hangokat hallottam, amit még eddig soha. Gondolkodás, töprengés után rájöttem, a bokrok között állt egy dupla feketefenyő, ennek a törzséhez dörgölőzött a disznó. Szépen, nyugodtan tette a dolgát.

Újabb roppanás, a másik irányból vetélytárs érkezett. A kan odavágott neki, ez pedig menekülőre vette, visítva rohant le a völgynek. A kan visszajött, újra dörgölőzött. Rendesen körbevakarta az oldalát, eltartott úgy öt-hat percig, majd elindult a cirok irányába és szép lassan kilépett a bokrok mögül.

Közben a hold is erőlködött, hogy megmutassa a disznót nekem, de a disznó átugrotta a hold által megvilágított tarlót és szerencsémre a cirok árnyékában megállt. Itt már nem volt mit tennem, gyorsan megkerestem a puskatávcsőben és a lövedéket útjára indítottam. Elfutott a disznó, én pedig kb. Negyedóra múlva szóltam Lacinak a történtekről.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Laci megérkezett, én a lesen maradtam, így pontosan meg tudtam mutatni honnan érkezett, hol lőttem rá, és merre menekült a disznó. Minden kis területet aprólékosan átnéztünk, de vért nem találtunk a rálövés környékén. Húsz perc után elindultunk abba az irányba amerre futásnak eredt a disznóm. A visszaváltás helyét csak nagyjából tudtam megmutatni, ettől a helytől három méterre találtam egy csepp vért, mondanom sem kell, megkönnyebbültem, legalább az már biztossá vált, hogy eltaláltam.

A vérnyomon haladva Laci megkérdezte, mekkora lehet. Azt válaszoltam: hetven kiló biztosan megvan. Haladtunk tovább, amikor egy kökénybokron bőséges vért találtam, és itt már egy kis húsdarab is került a bokorra. Laci ekkor megjegyezte, nagyobb ez a disznó hetven kilónál, ha ilyen magasan keni a vért. Nagyon bíztam benne, hogy ennyi vér után is megtaláljuk. A keresés közben aztán eltűnt a bő vérnyom, megint csak egy-két kicsi vércseppet találtunk.

Hosszas helyben topogás után nincs vér, keresgéljük hova tűnhetett, már azon gondolkodott Laci, felhívja a kutyás barátját és megkeressük vele a disznómat.

Még egy kis keresés, megint csak nincs vér, Laci megfordult és a háta mögött ott feküdt a bokor szélén a disznóm. Felkiáltott: Gyere csak ide, mekkora ez a disznó! Mondanom sem kell könnybe lábadtak a szemeim (még most is borsódzik a hátam). Ez egy számomra felejthetetlen nagy kan. Most már láttam, a hetven kilótól lényegesen nagyobb, zsigerelve 103 kilót nyomott.

Nem minden nap és nem is minden vadászévben adatik meg egy ekkora kan, ezért most itt is szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek és ezután is segíteni fognak az eredményes vadászatokon. Néhány nevet említenék, akik hozzásegítettek a sikerhez: F. László, K. Gabi, M. Miklós (Ősi), K. Szabolcs, M. János (Nemesvámos, Öreg-Tölgy Vt), M. Béla (Nemesvámos „Felhő” Vt), Ú. László (Szentgál), és még sokan mások.

Kívánok minden vadásztársamnak, kezdőnek és haladónak jó egészségben eltöltött, eredményekben gazdag vadászéveket!

Vadászat

A Visszatérő!

Erdélyi kopókkal vadásztak a Tisza árterében.

Published

on

Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.

Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó:  Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.

Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.

Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Ábra: Facebook

Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.

Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.

Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.

Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.

Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó  Sznupinak!

Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág

 

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története

A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..

2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.

Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:

-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!

Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager

Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.

-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!

-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!

Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.

-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.

Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:

-Mi újság ? Megvan?

-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.

-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.

Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager

Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.

Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager

A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.

-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.

Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:

-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?

-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.

-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!

Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager

Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…

Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Agro Jager News

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!
Tovább olvasom

Vadászat

A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson

A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején

Published

on

A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.

Fotó: NEFAG Zrt.

A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.

Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.

Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.

Fotó: NEFAG Zrt.

Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.

A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.

A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.

Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.

Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!

 

Forrás: NEFAG Zrt.

 

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Agro Jager News

Tovább olvasom