Vadászat
A századik vaddisznó
Csak úgy dobálja a havat az öreg Suzuki, ahogy próbálja venni a kanyarokat a dimbes-dombos tájon. Lajoska nagyokat szuszogva tekeri a kormányt, alig fér el a számára elég pici autóban, keresztbe fésült haja alatt a homloka apró cseppekben gyöngyözik.
Lajoska tagbaszakadt ember, nevét még fiatalkorában érdemelte ki, amikor a TSZ-hez került agronómusként. Azóta megnőtt inkább csak széltében és meg is kopaszodott, de az egész falu Lajoskának szólítja. Igaz, hogy azon a régi havas szilveszter éjjelen nem ezt a nevet írták a születési bizonyítványába, de már ő is hozzászokott.
Már két hete készül erre a vadászatra. Két hete nézegeti minden este a disznókat ezen a szórón, de mégse lőtt rájuk egyszer se, ugyanis a századik vaddisznóját méltó módon szeretné elejteni. Egyszerre akarja ünnepelni mindhármat: a születésnapját, az új évet és a századik elejtett vaddisznót.
A domboldalon halkan gurul a szóró felé, igaz, a nagy hó ebben a segítségére van, ám ő mégis jobban örülne, ha csak ujjnyi vastagságú lenne. Rövid gondolat fut végig az agyán, korát jelezve, hogy már magában beszél, de hamar elhessegeti:
– Kimenne ez a kisautó még a Himaláján is
.
Leállítja az autót, valahogy kiszáll a kocsiból. Örül, hogy végre kiszállhatott, mert már eléggé nyomta a hasát a kormány, azért kinéz a sarkon a szóróra, hátha van rajta valami, de csak kíváncsiságból teszi ezt, tudja jól, hogy a kondára még kell egy órát várni. Magára veszi a kabátot, vállára a puskát és indul is a les felé.
Nem kell sokat gyalogoljon, mert ő azt a nézetet vallja, hogy minél kevesebb szagot kell hagyni az erdőn. Régebben a les mellé állt a kocsival szagot csak a létrán hagyva, de a cimborák kérésére, ami a halk mosolygástól a hangos vinnyogásig tartott, hajlandó hatvan métert gyalogolni.
Elhelyezkedik a lesen és vár. A gondolatai a kukorica és a búza árán illetve azon a beteg kocán forognak, amit nem akart levágni, de ha még holnap is csak fekszik, akkor disznóvágást kell tartani. Jobbról ágroppanás, oda se akarna nézni, a konda még messze jár, ám valami belső ösztön odahívja a tekintetét. Nem is hisz a szemének, pislog kettőt. Derék kan turkálja a havat a háta mögötti rudas erdőben. Nyúl a puska felé és már fordulna, de szűkösen tud mozogni a lesen, hiába télen ez a sok ruha nehézzé teszi nagyon a mozgást Ahogy célba veszi a kant, már látja maga előtt a cimborák irigy képét és a fényképet, ahogy térdel a vad mellett és a szöveget alatta: SZÁZADIK VADDISZNÓMMAL!
Elsüti a fegyvert és a kan csak az oldalára fordul, rúg néhányat és átköltözik az örök vadászmezőkre. Lajoska súlya alatt nagyokat nyikorog a létra, ahogy ereszkedik lefelé, de őt ez most egyáltalán nem érdekli, annál inkább az, hogy vajon épek-e az agyarak. A kan olyan, mintha sarlók állnának ki a szájából, boldogan tűzi a töretet a kalapja mellé. Ekkor jut eszébe, hogy ezt a nagy állatot nem tudja betenni a Suzukiba, nyúlna a telefonja után, hogy hívja a vadőrt, ám eszébe jut, hogy elment az aktuális barátnőjével Budapestre szilveszterezni.
Ráncba szökken a homloka:
– Kinek van még terepjárója?
Nem akarja hívni Dömét, az erdőmérnököt, akit ő csak gombarugdosónak hív, mert az igaz, hogy szomszédok, de egy idő óta, még ha köszönni kell neki, az is olyan, mintha a fogát húznák. Nagyon jó barátságban voltak leszámítva azt, hogy kukoricamérnöknek titulálta őt, megsértve agrármérnöki mivoltát, de miután Lajoska visszajött Afrikából megszakadt a barátság.
A rossznyelvek szerint az erdőmérnök Lajoska feleségét nagyon sokat autóztatta, amiből annyi biztosan igaz, hogy miután az agronómus elrepült, lerohadt a terepjáró és Döme húzta be a közeli kisvárosba a bedöglött kocsit, a mutatós, fiatalos Annácskával együtt, és ő is vitte érte.
Mivel más nem maradt, felhívta Kilencest, aki a kárba ment nagylábujjával érdemelte ki ezt a nevet. Őt se szívlelte igazán, mert az már vagy három éve történt, hogy Lajoskának sikerült elejteni a megye legnagyobb bikáját. Lajoska egy lábbal a föld fölött járt. Akkor már javában folytak ezek a híres háznál nevelt képes históriák.
Kilences mogorva ember volt a műtét óta, de azért a tréfás kedvét és a vadászirigységét se felejtette el. Megkérte a fiát aki informatikus volt a gyárban, hogy csináljon neki a Lajoska bikájának a fényképéből egy összevágást. Kilences fia – aki értett a Photoshophoz – olyan képet csinált, hogy csak szakember mondta meg, hogy a kép, amin Lajoska bikáját egy kislány simogatja a ketrecben, hamis.
Na, ezeket a képeket Kilences kiaggatta a falu összes kocsmájába és csak másnap mondta el az igazat, de akkor már késő volt Sokan még mindig röhögnek Lajoska nagyravágyóságán, holott tényleg nem kertben ejtette el a bikát.
– Ha szeretnéd látni, hogy mekkora kant lőttem, gyere ki a tompori szóróhoz.
Kilences már a kocsmában készítette magát az új évre. Vele volt Tekerő és Edvárd is. Tekerő a régi világban szintén vadászott, de néhány kevert gránáttal a fejében belefutott egy rendőrségi ellenőrzésbe, azóta se jogosítvány, se fegyvertartási. Azt tartja, hogy még egyszer nem éri őt ekkora szégyen, inkább jár gyalog, vadászni meg lehet Kilencessel is. Edvárd pedig a közeli erdészeti szakiskolában vadászatot oktat, külseje vívta ki a diákság körében a Jim Beam tanár úr nevet.
Kilences érzékelte, hogy nem tudná már úton tartani az UAZ-t, így átszaladt Döméhez, hogy segítsen behozni egy hatalmas kant. Azt nem árulta el, hogy ki lőtte, mondván legyen meglepetés. Lett is meglepetés, de inkább Lajoskának, amikor meglátta az erdészeti terepjárót a domboldalon.
Morgolódott magában, de ahogy Kilences kiszállt a kocsiból, mindent megértett. Edvárd, aki nem nagyon szeretett beszélni mert azon már nemcsak a diákjai mosolyogtak rögtön gratulált, habár az arca olyan volt, mintha sárgára festették volna:
– Glatulálok Lajoskám, delék kant lőttél – mondta erősen raccsolva.
– Köszönöm szépen, mégis a századik vaddisznónak nem lőhettem malackát! – s közben a szeme sarkából Dömét nézte.
Döme az irigység jele nélkül nyújtott kezet, míg Kilences a Lajoska nyakába ugrott olyan szaggal, hogy azt egy szeszfőzde is megirigyelte volna. Lajoska lehámozta magáról Kilencest, majd együttes erővel felrakták a nyitott platóra a kant. A sötét falun áthaladva kicsit bántotta Lajoska önérzetét, hogy a falusi emberek nem fordulnak a kocsi után, de vigasztalta az a gondolat, hogy nem ő ül az előtte haladó kocsiban, illetve már látta maga előtt a vadásztársak arcát, amikor egyenként benéznek majd a hűtőházba.
A vadászháznál zsigerelés közben megcsördül a telefonja:
– Merre vagy Lajoskám, már tíz óra mindjárt itt az új év. Igazán hazajöhetnél már
.
– Annácskám, meglőttem életem kanját, most zsigereljük.
– Kivel?
– Itt van Edvárd, Kilences, Tekerő, no meg a gombarugdosó is
.
– Na, ha befejeztétek, hívd át őket hozzánk, hogy koccintsunk egyet. Úgyis itt van a Panni, a barátnőm, legalább bemutatom nekik. És hozd haza a disznót is, egy az, hogy nem romlik meg az udvaron, kettő, hogy megnézném én is, három mégis szilveszter van, legyen malacunk.
Lajoskában meggyúlt a féltékenység lángja, de mit tehetett volna mást. Döme kicsit gondolkodóba esett az invitálás után, de mivel csak a szomszédba kellene átugrani így elfogadta azt, legalább nem a kutyájával kell koccintson idén.
A koccintás annyira jól sikerült, hogy Kilencesnek majdnem még egy lábujja odalett, Tekerőt reggel a disznó mellett találták, Edvárd pedig felvehette volna a Kalinka tanár úr nevet. Mégis, akik hallották a történetet, nem ezen lepődtek meg. Lajoska és Döme kibékültek és Döme még a nyáron feleségül vette Pannit.
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login