Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Megfuttatott a kani

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia kedves Barátom!

A tegnapi fácánvadászatunk elég izgalmasra sikeredett, erről szeretnék egy rövid beszámolót írni:

Három szenttamási vadászkollégát láttam vendégül a szezonzáró fácánvadászaton. Rajtuk kívül még két újvidéki vendége is volt a csoportunknak. Tíz puskás, ez a mi csoportunkban egy kicsit szokatlanul soknak számít. Ezért a falu végén (Petőfi Sándor utca végén) két csoportra váltunk.

Mi négyen szenttamásiak és a Lengyel Sanyi a fiával (15 éves) a Tisza-töltés felé vettük az irányt. Mi a pöcéri kanális Tisza felőli oldalát vadásszuk. A másik öt puskás: Peko Anti, Véber Gyuszi, Varsli Tivadar, Bozóki Józsi (puska nélkül) és a két újvidéki a kacsató felé vették az irányt. Ők fölmennek a kacsató töltésén egészen Bátkéig és ott próbálnak szerencsét.

Nagyon úgy nézett ki, hogy a szerencsére nagy szüksége lesz mindenkinek. Mindenfelé csak víz, meg víz. A Tisza kint van az erdőben. Az egész Pöcér minden laposa víz alatt. A jó ragadós padéi sár a csizmáinkat majd leszedte. Nagyokat kellett kerülni, hogy följussunk a Tisza-töltésig. A három kutya, egy szenttamási sárga labrador, a Lengyel német drótszőrű vizslája és az én Lili kutyám minden bokor alá benéztek, minden szederkupacot átszimatoltak, de a fácánoknak se híre, se hamva. Így ment ez egészen a Jaksa gyümolcsöséig. Már kezdtem szégyelni magam a vendégek előtt.

Az öreg, lerongyolódott budárház elötti kis asztalon kiraktuk a hátizsákok tartalmát. Volt ott finom ropogós vekni, sonka, kolbász, házisajt. Egy szó mint száz, mire mindezzel végeztünk, egészen jó kedvünk kerekedett. A fejünk fölött átrepült egy lármás vadlibacsapat. A Tisza fölött vadkacsák keringtek. Hát mégiscsak van élet ezen a bolygón! Van ám, nem csak a levegőben, most már a földön is. A Lili csutak kis farka izgatottan kalimpál, majd megmerevedik, az egész teste mint egy kőszobor. Kissé félreforduló orra egy lehajló nádcsomó felé mutat.

Szólok a többieknek, hogy rákészülhessenek. Nehogy má’ az első mai fácánunk szégyenszemre meglógjon. App! App! Lili egy lépést tesz előre és újbol megmerevedik. Megrúgom a nádcsomót. Megugrik valami alatta, de visszaesik. Második probálkozásra sikerül is átvergődnie az összekuszált nádszálakon. Egy rémült fácántyúk igyekszik elérni a Tisza-parti árterületet. Lajcsi barátom kis huszas Merkelje azonban még időben megszólal. A fácán csak összekapja szárnyait és egy kisebb tavacskába toccsan. Lili szinte repül. Már hozza is a zsákmányt. Szemei szikráznak a büszkeségtől. Gazdi láttad, láttad milyen ügyes vagyok? Láttam, láttam, a gazdi is nagyon büszke rád és megsimogattam buksi fejét.

A siker azomban a fejünkbe szállt. Lili még kétszer megismételte a produkciót, de a stüszivadászok elpuskáztak egy kakast és egy újabb tyúkot. Közben odaértünk a régi jó táborozóhelyünkhöz. Fölvezettem egyik szenttamási vendéget, hogy megmutassam neki, hogy hol is táboroztam én valamikor réges-régen a Kanadába szakadt barátommal. Magyarázom neki, hogy itt milyen jó, kemény homokos a talaj. Visszafelé forog a víz. Itt milyen jó fürdeni, meg pecázni is.

Hirtelen ösztönösen a Pöcér belseje felé pillantok. Megakad a szemem egy szokatlan szürke ponton. Mintha felénk haladna. Őznek nem őz. Más a színe, más a mozgása. Mutatom a kollégának, te nem disznó az ott? Nagyon messze van még, úgy három döllőnyire, a pöcéri nagyúton is túl. Valami nagy kutya lehet? De hogy egyenest felénk halad, annyi szent. A többiek, akik lent vannak a töltéslábban, nem látnak semmit. De mink már igen. Biztos disznó. Mindjárt odaér irántunkba a pöcéri kanálishoz. Eltűnik egy pillanatra a szemünk elől. Kicseréljük gyorsan az apró sörétet brennekére. Ej, ha tovább jönne….!

Ahol van ni! Már jön is át a csúrogi hídon. Az ujjaim görcsösen szorítják a puska nyakát izgalmamban. A lábaim maguktól megiramodnak. Rohanok a csúrogi följáró felé. De a disznó elfordul a kanális partján és rohan az akácos irányába. Egy ideig tartom vele a tempót. A köpcös kolegám lemarad. Rohanok. Nem is nézek a lábam elé, egy pillanatra se venném le a szemem a hatalmas szürke disznórol.

Egyre kevesebb levegőt kapok. A lábaim is ólomnehezek. Rohanok már négy-ötszáz métert. A tüdőm már kint lóg a torkomon. Lépésre váltok. Szomorúan nézem a mind jobban távolodó disznót. A disznó egyszer csak gondol egyet és irányt vált. Derékszögbe neki a Tisza-töltésnek.

Ez új erőt ad. Nem érdekel, hogy ólomból van a csizmám, hogy nincs már levegő körülöttem. Úgy néz ki, hogy egyszerre érünk ahhoz a ponthoz, ahol a disznó fölér a töltés tetejére. Eszeveszettül nehéz ez az utolsó száz méter, de nem adom föl. Még egy száz méternyi és lövéshez juthatok, csak még egy percnyi örjiítő fájdalom, csak ezt kibírnám!

De nem. Nem bírom ki. Elsötétül a világ. Térdre rogyok. Lekuporodok. Megpróbálok levegőt préselni görcsös mellkasomba, s közben félájultan, homályos tekintettel látom, hogy az a hatalmas, szilaj test tőlem úgy százötven méternyire átugrik a töltés tetején. Vállamhoz emelem puskám, az irányzékot egy kicsit fölé kapom és elhúzom a ravaszt.

A disznó rohan tovább. Nem jelzi a találatot. De hát ekkora távolságról sörétes puskával ez nem is várható el. Habár a saját gyártású, az orosz vadászok által tervezett, jól bevált, karcsú “diaboló” alakú mag volt a puskámban. De azért ez neki is sok volt. Tehetetlenül néztem, ahogy a disznó eltűnik egy kanyar mögött. Én még mindig térdelek, amikor a többiek is odaérnek. Megbeszéljük a történteket. Ej, ha a drilling most itt lett volna….

Közben a köpcös kolega elmegy a nyomon. Jó kétszáz méternyire a disznó bevált az erdőbe. Azon a helyen, a kőris és gyalogakác surja, úgy fél méternyi magasságban vörösre van mázolva. A nyomok alapján a disznó bal oldala vérzik. Nekem is ezt az oldalát mutatta amikor rálőttem. De nem, én nem találhattam el, mert akkor jelezte volna a találatot. A többiek szerint is az első bal lábát kímélte futás közben. Ahogy visszagondolok, az első bal lába térdtől lefelé sokkal sötétebb volt.

Alvadt vér! Tehát már régebbi, egy-két napos a sérülés. Tanácstalanul állunk. Mit csináljunk? Az erdőben derékig ér a víz. A Tisza szélén, az erdő túloldalán van egy sziget, száraz sáv. A disznó biztos, hogy oda úszott ki. De hogy hol állt meg, ki tudja? Csak nagy kerülővel tudnánk mi is utána menni. De hogy utolérjük abban a kefesűrű bozotosban szinte lehetetlen. Kis tétovázás után úgy döntünk, hogy ráhagyjuk, tovább megyünk, fácánok után járunk.

A kis akácosnál, a Komanov tanya romjai körül, majd a pöcéri nagyút menti kanális náddal, szederszárral benőtt partján szorgalmasan dolgoztak a kutyák, szépen szólt a puska. És mire a Jaksa hídnál visszaértünk a Tisza-töltés mellé, már mindenkinek megvolt a maga két-két fácánja.

Közben az idő is szépen elszaladt. Délután három is elmúlt. Fátyolos köd ereszkedett a tájra és a hat, a mai élmenyüket fölidéző vadászra. Nagyon belemélyedtünk a beszédbe. Mindenki nagyon boldog, elégedett volt a mai nappal. Észre se vettük, hogy a semmiböől, a tejfölös ködből, sötét árnyak csúsznak felénk.

Csöndben mint a szellem, mint egy látomás, minden gágogás, szárnysuhogás nélkül egy hatalmas libacsapat úszik a fejünk fölé. Én veszem őket elöször észre. “Vigyázzatok, libák!” kiáltással kapom le a puskát a vállamról. Ugyanazzal a lendülettel megtöröm, kapkodva, idegesen szedem ki az aprósörétes patront a csőből. Nagy szemű, libának valókat teszek a helyükbe. Vagyis csak egyet, mert a másik kiesik a kezemböl és érzem, nincs idő a földről fölszedegetni. Közben körülöttem fülsiketítően szól a puska, serceg a toll az apró sörétek nyomán.

A többiek már leeresztik a fegyverüket, amikor én lövésre lendítem puskám csövét. Érzem, hogy elkéstem, a madarak már olyan hatvan méternyire lehetnek, de azért utánuk eresztem a lövést. Most már bánom, hogy én is, mint a többiek, nem lőttem azzal a patronnal ami a csőben volt. A nyolcas sörét, arról a negyven-negyvenöt méterről lehet hogy hatásosabb lett volna. Hogy lett volna? Mi lett volna? A Jézuska se tudja. De a mi libáink, köztük az én libám is, ahogy jöttek úgy el is tűntek a ködben. Még egy élménnyel, izgalommal ajándékozott meg bennünket ez a csodálatos szezonzáró vadásznap.

Zenta, Vajdaság

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom