Vadászat
A fogolyvacsora
A hatvanas évek elején olyan hideg telek voltak egymás után, hogy az iskolában általános lehűlésről és mini jégkorszakról tanultunk. Gyerekfejjel ez némi aggodalommal töltött el bennünket és találgattuk, hogy mit hozhat a jövő. Azonban, amikor kiderült, hogy a hatóságok kézzel fogható intézkedéseket is tesznek, mégpedig iskolai szénszünet formájában, azonnal elviselhetőnek találtuk ezt az időjárási különlegességet.
Hideg ide, vagy oda, elektronikus játékok híján az egész napot kint töltöttük el, a „jó levegőn”, mondhatni. Élveztük a téli sportokat, szánkózás és korcsolya vég nélkül. Rendszeres hokimeccs zajlott a faluszéli libaúsztatók egyikén, ahol vegyesen játszottunk korcsolyások és talpasok is. Ez utóbbiak korcsolya nélkül voltak, mert nem minden család engedhetett meg magának ilyesmit. A hokiütöket helyben vágtuk egy öreg fűzfa ágaiból. A korong meg egy konzervdoboz volt. Ha meg ráúntunk a bádoghokira csak csavarogtunk erdőn, mezőn. Mivel a háztáji parcellázás minden évben máshol volt, úgy ismertük a falu határát, hogy a saját kertünket sem jobban. Minden erdősávot-foltot, nádasokat, vizenyős tocsogókat, sőt még a nevezetesebb fákat külön-külön is.
A hideg tél és szabadidő más téren is kínált érdekességeket. A zord időjárás a vándormadarak körében is sokkal nagyobb mozgást idézett elő, mint máskor. Ritkán, vagy soha nem látott madarak jelentek meg, csonttollúk, keresztcsőrűek, vadludak vertek tanyát a falu környékén. A legnagyobb feltűnést egy rétisas pár keltette, ami nem kis riadalmatt okozott a faluszéli baromfiudvarok lakói között. Ezek azonban inkább a nyílt mezőn maradtak, a falu fölött csak átszálltak.
– Hortobágyról szorította „üket” ide a tél – mondták az öregek. Régen is jártak ide.
– Itt sincs melegebb, mint a Hortobágyon – vélték mások. Északi madarak azok.
Mindegy honnan voltak, érdekességükön mit sem változtatott, de itt vertek tanyát a környékünkön. A falu északi részén volt egy vizenyős rész, aminek a szélén állt pár villámsúlytotta, öreg fehérnyár. Ezek karvastagságú száraz ágain szerettek tanyázni, meg ott is éjszakáztak. Onnan jó messzire belátták a határt, szemmel tarthatták akár élelemről, vagy ellenségről legyen is szó. Ellenség alatt csakis ember jöhetett szóba, vagyis mi gyerekek, mert felnőttek nem tették ki magukat fölöslegesen a tél kényének-kedvének.
Egyik nap is, mikor nem volt hokimeccs, Tónival, aki osztálytársam volt és a közelünkben lakott, elhatároztuk, hogy megnézzük a sasokat. Tóniék öten voltak testvérek és sokkal szegényebbek voltak, ami az idősebb bátyjától örökölt ruházatán is messziről lerítt. Ö is a talpasok között játszok hokizáskor. A szánkót jobban szerettük, mert öt-hat gyerek is élvezhette egyszerre, hiszen mindent megosztottunk. Nem volt azonban elég hó a szánkózáshoz.
Korcsolyázáshoz a dűlőutak melletti árkok és belvizes foltok végnélküli lehetőséget kínáltak. Kilométerekre el lehetett száguldani percek alatt. A korcsolyát azonban nem lehetett megosztani, mégha kölcsön is akartam volna adni. Akkoriban ugyanis kulcsos korcsolyák voltak többnyire, amiket csak jó minőségű bőrtalpas bakancsra lehetett felcsavarozni. Tóni lába nagyobb volt, ezért a bakancsomat nem adhattam oda. A korcsolyát meg nem lehetett feltenni az ő agyongyötört, örökölt klumpájára annak veszélye nélkül, hogy a korcsolya az egész talpat le ne tépje.
Így maradt az, hogy én korcsolyával mentem, ő meg szaladva-csúszkálva. Néha egy darab kötéllel húztam, de hamar kifulladtam benne. Így nagyobb szünetekben csak bandúkoltunk, többször én is inkább a vállamon vittem a korcsolyát. A rétisasok most is a helyükön voltak, már messziről látszott libányi méretük. Ránk se hederítettek, mozdulatlanul ültek. Bár, biztos nem vették le a szemüket rólunk. Sokat tűnődtünk, mit ehetnek, vagy hogyan vadásznak, mert soha nem láttuk mit csinálnak. Vagy a szokott helyükön gubbasztottak, vagy messze fönt láttuk őket a levegőben. Soha semmi nyomát nem láttuk, hogy ettek, vagy fogtak volna valamit.
Oldalazva haladtunk, öntudatlanul egy szabálytalan, agyonnyesett, botoló füzes sövényt követve. Már ki tudtuk venni a barna tollazatuk rajzolatait is. Hihetetlenül nagy volt gyerek-tenyérnyi horgas csőrük, melynek töve sárgán világított. Elkövettük azt a hibát, hogy megálltunk és feléjük fordultunk. Ekkor nehézkesen, vagy inkább méltóságteljesen, szárnyra kaptak. Kissé leejtették magukat a szellős űlőhelyükről és úgy bontották ki, a gólyákat is megszégyenítő, nagy szárnyukat. Nem siettek, nem mutattak semmi félelmet, inkább csak unottan szálltak tova, megvillantva fehérszegélyű farkukat.
Odamentünk a fák alá, hogy nem látunk-e valamit elhullajtva, de nem volt semmi a fa alatti bozótban. Csak az ürülékük nyoma fehérlett itt-ott az ágakon és a fatörzsön.
– Te, ezek a madarak éheznek – mondom Tóninak.
– Dehogyis, hiszen egy kutyát is meg tudnának fogni olyan erősek – vélte ő.
– Hogy fognának ezek meg akármit is, hiszen olyan lomhák.
– Lomhák, mikor csak repülnek. Biztos nem azok, mikor vadásznak.
– Igaz, nem láttuk őket még vadászni – adtam igazat Tóninak.
Tovább haladtunk a patak felé, hogy ott is szétnézzünk. A patakpart egy hosszú, magas töltésként zárta le a látóhatárt a sík vidéken. Nem sok növényzet volt rajta, mert rendszeresen kaszálták, de a töltés tövében, ahol vizenyős tocsogók voltak felverődött pár bokor. Fűzek a vizesebb, kökénybokrok a szárazabb helyeken. Messziről láttuk, hogy a jókora fogolycsapat szedeget a bokrok környékén. A magas töltés szélvédett és napsütötte oldalán már szine nem is volt hó. A kis hóban könnyen hozzáfértek a gyommagvakhoz, meg kapirgálni sem volt nehéz a szárazabb foltokon.
A patakpartra felkapaszkodva messzire el lehetett látni, bár nem volt magasabb 4-5 méternél. Alig ismertünk rá a nyári fürdések és pecázások helyére, mert a jég elnyomta teljesen a nádat és a sást. A patak vize hosszú ezüst sávként be volt fagyva és ellenállhatatlan pályát kínált egy jó kis korcsolya száguldásnak. Nem minden lelkiismeretfurdalás nélkül csavaroztam fel a korcsolyát, mert otthon igen tiltották a patakon való korcsolyázást, hogy az veszélyes, mert az élő vízen lévő jég megbízhatatlan. Az árkokkal, belvizes pocsolyákkal nem törödtek, mert azok ritkán voltak fél méternél mélyebbek.
Ahogy felerősítettem a korcsolyát, felállva leporoltam a havat a nadrágomról és méregettem, hol tudnék rámenni a jégre a sásos szegély rejtette meglepetések nélkül. Ekkor Tóni túl mutatott messze a másik parton
– Nézd, erre jönnek a sasok visszafelé.
Először nem láttam, mert fent magasan kerestem őket.
– Milyen alacsonyan szállnak – csodálkoztam, mikor megpillantottam a nagy madarakat.
Persze, a sasok is észrevettek és kicsit feljebb tartottak tőlünk a vízfolyáson. Ha tartják az irányt feltétlenül rárepülnek a fogolycsapatra. Mintha színházban lettünk volna, rögtön láttuk, hogy mi fog történni. Azonnal elkapott bennünket a vadászláz. A foglyok még mindig nem látták a ragadozókat, s továbbra is gyanútlanul csipegettek.
A sasok sem láthatták még a foglyokat, de azok szemmel láthatóan kerestek valamit, vagyis felkészültek voltak egy akcióra. A két ragadozó most szinte egy vonalban repült kb. húsz harminc méter távolságra tőlünk. Most közelednek a túlsó parti töltéshez, lassan emelkedniük kell. Az izgalmunk a tetőfokára hágott. A saspár kissé felvágott és abban a pillanatban meglátta egymást a vadász és a vad. A párból a nagyobbik azonnal megperdült a levegőben és ez elég volt, hogy zavart keltsen a felrebbenő fogolycsapatban.
Nem kellett messzire menniük a búvóhely eléréséhez, de szembe kellett fordulni az üldözőkkel és ez megzavart párat közülük. A közelebbi sas rögtön rájuk vágott és lenyomott egy foglyot a földre. A másik is oldalt csapott, de az messzebb lévén már nem érte el a bozótba vágódott fogolycsapatot.
Ebben a pillanatban valami ok miatt karjainkat a levegőbe dobva, torkunk szakadtából kezdtünk kiabálni és a színhelyre rohanni. Csak úgy, mintha az csirkeudvarról akarna valamit elvinni egy héja. Gondolom, önkéntelenül is a gyengébb, üldözött pártját fogtuk. A part alatt ráugrottam a jégre és a korcsolyával másodperceken belül beértem a zsákmányt szorító sast. Közeledtemre fel akarta emelni az áldozatát, de nyilván nem jól foghatta, mert ismételten visszahuppant felszállás közben. Végülis lassan, erőlködve elkezdett emelkedni, mikor már csak méterekre voltam tőle. Amikor, úgy embermagasságban lehetett, elejtette a zsákmányát és lassan továbbszállt a párja után, amelyik közeledtemre már előbb tovalibbent.
A parton előttem a szétszórt tollak között egy fogolykakas vergődött. Oldalán feküdt, kissé nyitott szárnyakkal, de lábai még szaladtak. Szaladtak, mint oly sokszor életében, mert eddig mindig a menekülést jelentették a gazdájuknak. A gyors lábak még éltek, de a gazdájuk már alig. A szeme már zárva volt, s ez a kapálózás már csak haláltusa volt. Még egyet fordult a földön fekve, majd megremegve, mozdulatlanná vált.
Mire Tóni odaért már kézben tartva vizsgálgattam az idei fogolykakast. A szárnya alatt az oldalán egy véres lyuk tátongott, ahol behatolt a sas karma a hasüregbe. Nyilván a vasmarkolat ereje mellett ez végzett a zsákmánnyal. A sasok után néztem és láttam, hogy már a szokott fájukon ülnek és tollászkodnak. Hirtelen elkapott valami bűntudat, hogy nem tudtuk megmenteni az áldozatot, de a szegény sasok meg vacsora nélkül maradtak. Forgattuk még egy darabig a foglyot, mert ilyet még egyikünk sem látott kéz közelből. Igen finom rajzolata volt a tollának, valahogy tetszetősebbnek találtuk minden csirkénél.
– Oda kell adjuk a sasoknak, hogy egyék meg, ha már így kimúlt – javasoltam.
Tóni nem szólt semmit, csak hallgatott. Nem egészen volt világos, hogy mi módon lesz ez lehetséges, de azért elindultunk a sasok fája felé. Lassan haladtam a jégen a foglyot lóbálva a kezemben. Tóninak még így is szinte szaladnia kellett a parton, hogy lépést tartson velem. Mikor a madarak közelébe értünk, takarásba húzódtunk a fűzbokrok védelmében. Egészen lehajolva mentünk addig, míg úgy éreztük, hogy a határon vagyunk ahhoz, hogy a ragadozók ismét szárnyra kapjanak. Ekkor hason csúszva egy kis nyíláson a bokorsor túlsó széléig kúsztam és kitettem a foglyot a hóra. Visszahátráltam és lélegzetvisszafojtva vártuk mi történik. A sasok viselkedésében azonban nem történt semmi változás.
– Talán észre sem vették. Kintebb kellett volna még tennem – mondtam tanácstalanul.
– Dehogynem – mondta Tóni. – Meglátnak azok mindent kilométerekről is.
Messzebb mentünk és jobb takarást kerestünk és a partoldalba húzódtunk, félig fekve. Ha nem látnak bennünket, akkor majd nekibátorodnak és hozzálátnak a megszolgált vacsorához. A sasok azonban közönyösek maradtak, sőt egy idő után a tollászkodást is abbahagyták és mozdulatlanul ültek. Közben eszembe jutott, hogy most már a fogoly dögnek számít a sasok számára és nem tudtam, hogy vajon ezek hozzányúlnak-e a döghöz.
– Hideg van – mondta egy idő után Tóni. A nap is lement, kezd szürkülni.
Makacsul kitartottam még pár percig, mert nem akartam belenyugodni, hogy akarva akaratlan rosszat tettem és olyasmibe avatkoztam, amiben semmi keresnivalóm nem volt. Csak be kellett lássam, hogy a sasok nyilvánvalóan elültek éjszakára. Levettem a korcsolyát és feltápászkodtam.
– A foglyot nem hagyhatjuk ott, mert az éjjel valami róka ráakad.
– Persze, hogy nem! – helyeselt Tóni élénken. Megvárta, amíg a madarat felvettem, mert végül is én vettem el a sasoktól, én voltam a gyorsabb a korcsolyának köszönhetően. A zsákmány engem illetett. Egyre rosszabbul kezdtem érezni magam.
Szótlanul bandukoltunk hazafelé. Máskor fennhangon vitattuk volna meg az átélteket. De, most úgy éreztem, közénk állt a fogoly, amit a lábánál fogva lóbáltam. Egyre jobban húzta a kezemet a korcsolya is, de inkább a fogoly kezdett igazán nehéz lenni. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy nem is a kezemnek, hanem a lelkemnek. Tóni néha lemaradt egy-egy lépéssel, s és olyan igézettel nézte foglyot, mint egy vadászkutya. Észre kellett vegyem, de az önzésem azonnal ellenszegült. A madár jogosan az enyém, nem mondok le róla.
Tóniék szegényes vályogháza közelebb volt a falu széléhez, előbb értünk oda. A kapuban megálltunk, hogy elváljunk.
– Bejössz? – kérdezte Tóni. Hozzám beszélt, de nem rám nézett, hanem a fogolyra, mintha azt invitálta volna.
– Késő van – bizonytalankodtam, de azért elindultam befelé én is.
Bent száradó ruhák és a földes padló szaga fogadott. Már jól ismertem ezt a megnevezhetetlen, nehéz szagot. A nyilvánvalóan szegényes belső ellenére azért meleg volt, a búboskemencébe be volt fűtve. A mennyezeten egyetlen 15 wattos villanykörte derengett, s csak homályosan világította meg a sarkokat.
– Mit hoztatok? – élénkültek meg Tóni kisebb testvérei.
– Foglyot vettünk el a sasoktól – válaszolta Tóni bizonytalanul, így többes számban.
Oda kellett tartsam a foglyot a fény felé, ahol a gyenge világításban, borzasan elég nyomorultul nézett ki. Ekkor a háziasszony felé nyújtottam és kérdeztem:
– Margit néni, meg lehet menteni ebből a madárból még valamit?
– Hogyne! Nincs ennek semmi baja. Ebből lesz ám egy kis finom leveske – válaszolta.
Egyszerre mindenki felvillanyozódott, s mintha még a villanykörte is világosabban égett volna. Mikor a mamája elvette a kezemből a foglyot olyan megkönnyebbülés vett erőt rajtam, mintha egy zsák krumplit vett volna le a vállamról, nem ezt a hitvány madarat.
Hamarosan elköszöntem és jókedvűen futottam egészen a kapunkig. Felnéztem a világító holdra és reméltem, a sasok nem haragszanak nagyon, hogy így alakult a fogolyvacsora.
Csincsa Tibor, erdőmérnök
Mississauga, Ontario, Kanada
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login