Vadászat
A kísérő vadász könnyei
avagy a megsiratott dámlapátos
Alig hogy véget ér a gímszarvasok násza, fellobban a párzási ösztön a dámszarvasoknál. Mintha a természet, a nagy rendező gondoskodna arról, hogy e kettő időben ne essen egybe. Mindkét jelenséget hangos zene kíséri, csak éppen más hangszínben és tónusban. A gímbikák bőgése, hangzatos harsonája messzire hallik, míg a dámok barcogása ehhez képest gurgulázó kuruttyolás. De mindkettő hatással van a vadászok érzéseire. Nyilván nem egyformán, mert a gímszarvasbikák vadászata valószínű elsőbbséget élvez a vadászok körében. Így vagyok ezzel én is. Mégis örültem a lehetőségnek, amikor vadászéletemben először selejt dámbika kilövésére kaptam meghívást, olyan időszakban, amikor javában zajlott a barcogás. A Dunántúl jellegzetes területén, ahová a meghívás szólt, kedvezőek az élőhelyi adottságok a dámszarvasok tartására. Volt és van is ott vadlétszám ma is a dámszarvasokból bőven.
Nagy tapasztalatokkal rendelkező, tisztességben megőszült kísérő vadász volt a segítségemre, aki már megette a kenyere javát. Amint az ismerkedésünk alkalmából megtudtam, hosszú évek, sőt évtizedek óta dolgozott az adott területen. Ismerte a vadgazdálkodás és a vadászat minden csínját-bínját. Szenvedéllyel beszélt a dámszarvasokról; származásukról, elterjedésükről a kontinenseken, így például Európában is, élőhelyi igényeikről és jellemzőikről, szaporodásukról, állományszabályozásukról, és így tovább. Az volt az érzésem miközben őt hallgattam, hogy amit ő esetleg nem tudna a dámszarvasokról, azt nem kell tudni.
Nem tartottam túlzásnak amikor arról beszélt, hogy szép számmal van ugyan dámvad a területükön, de ő szinte egyenként ismeri őket. Végigkíséri a fejlődésüket a világra jöttüktől az elmúlásukig. Sokszor lehullnak a fák levelei és újra fakadnak a rügyek, míg a dám bikaborjakból jól fejlett lapátosok lesznek. Az elhullajtott agancsaikat kézbe véve szinte azonosítani lehet az egyes egyedeket. Csillogó szemei arról árulkodtak, hogy izzik benne a szenvedély; a munkája egyben a hobbija is, ezért nap mint nap feltöltődik az élményeivel. Gondoltam magamban, no lám, nem csak a gímszarvasok uralhatják el és színesíthetik az érzéseit egyik-másik hivatásos vadásznak.
Ez a beszélgetés érkezésem estéjén zajlott le a vadászházban, és ezzel egyben rá is hangolódtunk a másnapi vadászatra. Tudván, hogy selejt dámbika kilövésére van meghívásom, a kijelölt kísérőm megjegyezte, hogy nem lesz könnyű dolgunk, mert némi túlzással azt lehetne mondani, hogy a céltudatos állományszabályozásuk folytán talán több az érmes vagy a jövőbeni érmes jelölt dámbika, mint a kifejezett selejt. Látva arcomon a kételkedést rögtön hozzátette, hogy no, akad azért ilyen is, és van köztük azért jó néhány átlagos is; ezért ő velem sikeres vadászatra készül nyugtatott meg. Végül is dudva, a legszebben művelt kertben is akad, nem igaz? mondta hamiskás mosollyal és hozzá huncutul kacsintott. Abban maradtunk, hogy reggel korán indulunk, mert a dámok ebben az időben mozognak leginkább, no és a késő délutáni órákban. Persze, hogy megnézzük őket akkor is, ha reggel nem lenne szerencsénk.
Hajnali öt órakor indultunk a területre a kísérőm terepjárójával. Én ugyan mondtam neki, hogy szívesebben cserkelnék vele, de megnyugtatott, ha kint leszünk a terepen, arra is lesz lehetőség. Sőt, csak arra, mert ott nem fogjuk használni a terepjárót. Kivéve, ha területet váltunk. Megígérte, olyan helyre visz, ahol javában zajlik a barcogás. Ha még nem hallottam és láttam olyat, akkor nagy élményben lesz részem. Őneki minden évben része van ebben, de nem tudná megunni, tette hozzá hangsúlyosan.
Lassan haladtunk a terepjáróval az erdei utakon. A jármű lámpájának világító fényénél néha átugrott előttünk egy-egy dámtehén vagy ünő, néha több is, ami azt mutatta, hogy van itt vad bőven. A kísérőmet ez nem zavarta, egyenletesen haladva kormányozta a járművet a célja felé, néha irányt változtatva a keresztutakon. Majd megálltunk egy helyen, a kísérőm leállította a motort. Ekkor már halványan derengeni kezdett a keleti égbolt, egyre nagyobb terjedelemben vette birtokba az ég alját a korai hajnal.
Kiszálltunk a gépjárműből és belehallgattunk az erdő csendjébe. Csakhogy ezt a csendet valami megtörte. Nekem úgy tűnt, mintha a távolban sok-sok béka kuruttyolna. Kérdeztem is a kísérőmet, hogy van itt valami tó a közelben? Mosolyogva visszakérdezett, hogy mire gondolok? Mondtam neki, hallgassa csak meg, szinte kánonban kuruttyolnak a békák. Csendben elnevette magát és közölte velem, hogy nem a békák kuruttyolását, hanem a dámbikák barcogását halljuk. Kissé restelltem is magam a tapasztalatlanságomért, de én kezdettől fogva nem titkoltam, hogy életemben most először vadászhatok dámbikára; így hát még barcogást sem hallottam.
Várunk még egy kicsit, hagy legyen kissé világosabb és aztán megpróbáljuk csendben, jó széllel megközelíteni a barcogó helyet, közölte a tervét a kísérőm. Előre figyelmeztetett arra is, hogy a barcogó helyen nem szívesen lövetne velem dámbikát, azt nem tartaná etikusnak. Ugyebár a nászágy mégsem arra való. Nem igaz? mondta huncut mosollyal. Oda azért akar eljutni velem, hogy nézzük meg közelebbről, hogy milyen is az a barcogás. Majd az öngyújtójával ellenőrizte a szélirányt és lassan, óvatosan, helyenként lopakodva igyekeztünk megközelíteni a tetthelyet. Oda egyre közelebb jutva mindjobban kivehető volt a dámbikák gurgulázó torokhangja. Egy kissé tényleg hasonlított a békakuruttyolásra.
Közben egészen kivilágosodott. A kísérőm néha meg-megállva egyre lassúbb tempót diktált, miközben a tekintetével és a látcsövével gyakran átfésülte az erdőt. Amikor egy rövid időre megálltunk, halkan suttogva figyelmeztetett, hogy vigyáznunk kell, nincs-e a közelünkben a fák között dámtehén, mert ilyenkor azok roppant éberek. Akár csak bőgés idején a gímszarvasoknál a tehenek. A dámoknak is rendkívül kifinomult az érzékük; a szemüket és a fülüket nemigen lehet becsapni. Ha gyanús mozgást vagy zajt észlelnek, akkor a riasztásukkal egy pillanat alatt megzavarhatják a szerelmes idillt és persze a vadászatot is. A riasztásuk is rendkívül érdekes, mert a legyezőjükkel akkorát pattintanak, hogy annak hangja akár száz méterre is hallatszik.
Végre eljutottunk egy olyan helyre, ahol egy erdei lapos terült el előttünk és itt elénk tárult az egész műsor, amit nekem a kísérőm mutatni akart. Leültünk egy fa tövében, és mint a színházban, a látcsövünkkel néztük az előadást. A hatalmas laposban jó pár dámbika, egymástól különböző távolságban, az általa kapart teknőben állva hallata a hangját. A kísérőm pedig, mintha oktatófilmet néznénk, halkan magyarázott nekem. Nézze csak! A teknőben barcogó bikák szinte mindegyike többnyire koros bika. Körülöttük kissé távolabb ácsorognak, vagy ide-oda mozognak a fiatalabb dámbikák, nyilván azzal a reménnyel, hogy el tudnak majd csábítani egy-egy üzekedésre érett, kielégítetlen ünőt vagy dámtehenet. Ez azt is mutatja, hogy a területfoglalásnál az érettebb, erősebb bikák előnye érvényesült.
Rendkívül érdekes volt számomra látni azt, ahogy a dámoknál a párzás zajlott. A bikák egy lépést sem tettek a tehenek után, hanem azok keresték fel a barcogó dámbikákat a teknőknél. Nem túlzás, volt ahol sorba álltak egyik-másik helyen. A kísérőm felhívta a figyelmem arra is, hogy az egyik tehén ugyanazt a bikát, amelyik nem sokkal előtte borította, újra felkereste és képes volt újra beállni hozzá a sorba. Meg is mutatta nekem az éppen visszatérő tehenet. További érdekesség volt az is, hogy a környéken ténfergő bikák némelyike néha megpróbálta megszerezni valamelyik teknőt, ki akarta onnan űzni a barcogó bikát, de amíg ott voltunk, az nem sikerült egyiknek sem. Viszont a kísérőm arra hívta fel a figyelmem, hogy nézzem csak meg; főleg a sikeresebb bikákat akarják az ellenfeleik távozásra késztetni; vagyis ahol több üzekedő tehén várakozik. Fel is merült bennem a kérdés, talán azt hitték, hogy a teknő az oka a sikernek? A maga barcogó teknőjét minden bika harciasan védte, hiszen a párzás idején szinte benne élte az életét és a testnedveivel újra meg újra beillatosította azt. Erre volt példa a szemünk láttán is.
Olyan önfeledten néztem az egész műsort, ami ott zajlott, hogy szinte eszembe sem volt, hogy vadászni jöttem. De aztán történt valami, ami begyújtotta a vadászreflexeket. Az egyik barcogó teknőnél két bika összeverekedett. Az agancsok csattogására lettünk figyelmesek. Az összecsapás igen keménynek látszott. A párviadalban a bikák egymásnak feszültek, egyértelmű volt, hogy a teknőért megy a küzdelem. De amilyen hirtelen fellobbantak az indulatok, olyan hamar véget is ért a verekedés, mert a támadó bika menekülésre kényszerült. A kísérőm látcsövével a menekülő bikát figyelte. Intett, hogy álljak fel, mert megyünk. A távcső még mindig a szemén volt, és még álló helyzetben súgva mormogta, hogy a menekülő egy jó selejt bika. Már nem is fiatal; sőt úgy látja, hogy az egyik oldalon a lapátja az erős visszarakás jelét mutatja. Ha eltávolodna a barcogó helytől, megpróbálnánk becserkelni és meglőni; közölte velem a haditervét.
A bika mozgását figyelve álltunk még ott egy kis ideig. Lassan távolodni kezdett a barcogó helytől. Megállt néha ugyan, de mégis mintha egy meghatározott irányt vett volna a mozgása. A kísérőmnek az volt a tippje, hogy nem messze van egy másik, valamivel kisebb barcogó hely is, ahol csak néhány bika barcog; hátha ott akar szerencsét próbálni az öreg vitéz. Jó lenne őt megelőzni, suttogta a kísérőm. Határozottan intett nekem és tempós, de óvatos cserkelésbe kezdett. Olyan érzésem volt, mintha félkörívben akarná megközelíteni a bikát. A bika lassan, tétován haladt előre. Mi pedig egyre határozottabban, kétrét hajolva, néha azért meg-megállva, félkörívben közelítettünk hozzá. Kerülő utunk oda vezetett, hogy csaknem szembe kerültünk, a felénk lassan közeledő bikával, miközben a másik barcogó hely felől is elértek bennünket a hangok. Az kötötte le a bika figyelmét is. Mereven állt és a barcogás irányába hegyezte a fülét.
Ezt most ki kell használni! súgta a kísérőm. Jól látja a bikát? kérdezte kissé remegő hangon. Bólintottam, hogy igen. A távolság kb. százhúsz méter, ha tudja, lője meg, mielőtt elmozdulna, adta ki az utasítást. A bika még mindig mereven figyelt. Nekem kissé ferdén állt ugyan, de a szálkereszt már a nyaktövére tapadt. Elcsattant a lövés és a dámbika tűzbe rogyott. Utána alig rúgott még egy-kettőt és vége volt. A kísérőm levett kalappal gratulált ugyan, de mintha nem lett volna túlságosan lelkes.
Odamentünk az elejtett bikához és láttuk, hogy ez jó kilövés volt, az egyik lapát már a teljes visszarakásról árulkodott. A kísérőm simogatóan, végigtapogatta a lapátjait, majd tétován valamilyen töretet keresgélt és azt láttam, hogy közben a zsebkendőjével törölgeti a szemét. Gondoltam, valami belement a szemébe. Bogár vagy valami más. Éppen kérdezni akartam efelől, amikor a törettel a kezében visszalépett a bikához és akkor meglepődve láttam, hogy könnyesek a szemei. A töretet a találat helyéhez érintette és megkente a bika testén, miközben a következőket mondta elcsukló hangon: Itt jöttél a világra, ez a föld nevelt és itt ért el a végzeted. Mélységesen meglepődve és meghatódva vettem át tőle a töretet, hiszen nem volt még ilyen furcsa élményben részem.
Majd néhány perc múlva, már kissé megnyugodva, elnézést kért tőlem azért, hogy így elérzékenyült. Megértésemet kérte, mondván, hogy több mint tíz év is eltelik, amíg egy ilyen bikától búcsúzni kell. Vele együtt a saját életéből is eltelt egy évtized. Ennyivel ő is közelebb került az elmúláshoz.
Különös érzéssel fogtam vele kezet, megköszönve a segítő közreműködését. Igyekeztem átérezni az érzelmeit, magamban elismeréssel illettem a vadak iránti tiszteletét, még akkor is, ha egy kissé túlzottnak tartottam az érzelmi reakcióját. A baj csak az volt; hogy ebben a hangulatban valahogy nem tudtam felszabadultan örülni annak, hogy sikerült elejtenem a vadászéletem első dámbikáját. Úgy éreztem, hogy a szokatlan jelenet mintha nyomot hagyott volna az én lelkemben is.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login