Vadászat
A két szűz
1997. szeptemberében miután csaknem egy éve dolgoztam az erdészetnél elérkezett az első szarvasbőgés ideje. Az első csoport öt német vendéggel berendezkedett a vadászházban, majd az ismerkedő beszélgetések után elosztottuk, ki melyik vendéget fogja kísérni. A tapasztaltabb kollégáimra testálva a komolyabb bikákat lőni szándékozó vadászokat, magamat a végére hagyva, a legkisebb trófeaigényű vendég jutott nekem. Tettem ezt azért, mert mind a vendégkísérésben, mind a szarvastrófea-bírálatban tudásom enyhén szólva is hiányosnak volt nevezhető. Egyszóval életem első vendégét kellett bőgő bikára vezetnem, és úgy gondoltam, minél kisebb trófeát szeretne zsákmányolni, annál valószínűbb, hogy nem követek el szakmai hibát a kor és a súly megítélését tekintve. Hogy történetesen ő egy csinos, fiatal fogorvosnő volt, ez természetesen kizárólag a véletlen műve.
Egy éve dolgoztam a területen. Tapasztalataimból és a kollégákkal történt gyakori beszélgetésekből azt a következtetést szűrtük le, hogy meglehetősen kevés bikánk volt, azok is jobbára fiatalok. Hála az azelőtti rablógazdálkodásnak, amely során három évvel ezelőtt két év alatt 240 db gímbikát lőttek a hétezer hektáros vadászterületen azzal a jelszóval, hogy: A vendég bika nélkül nem mehet el!. A bikák zöme hat-hét éves korosztályhoz tartozott, elvétve egy-egy idősebb, és több még ennél is fiatalabb.
Elhatároztuk hát, hogy néhány évig kizárólag selejt bikát engedünk lőni a területen, abból is csak évi 2030 db-ot, és ehhez mérten szerveztük a csoportokat, fogadtuk a szerényebb igényű vendégeket. Többé-kevésbé tartottuk is magunkat ehhez az elhatározáshoz a következő öt esztendőben, amely önként vállalt böjt meg is hozta az eredményét, mert a 2000-es évek elejére már 10 kg fölötti bikáink is voltak.
Na de hol van az még! Egyelőre olyan kalappal köszöntünk, amilyen volt, márpedig ez a kalap meglehetős szerény tulajdonságokkal bírt, azaz hogy középkorú, és fiatal villás agancsos, 36 kg-os trófeával.
Szóval délután elindultunk első vadászatunkra vendégemmel, amely során egy dagonyához terveztem vele leülni. Azon az őszön nagy volt a szárazság, szeptember első hetében jártunk, szóval nagyon gyenge bőgés járta. A dagonyákba lajtos kocsival kellett a vizet hordanunk, hogy ki ne száradjanak. Vadászati berendezéseink is elég hiányosak voltak még, így két három lábú vadászszéket vittünk magunkkal, jó széllel azon helyezkedtünk el, mintegy ötven méterre a dagonyától. Kényelmes magasleshez szokott vendégem meg is kérdezte, hogy lehet ilyen testhelyzetben lőni? Meg kellett neki mutatnom, hogy könyökeit két térdére támasztva, viszonylag kényelmesen, biztos lövést tud tenni. Fejét csóválva próbálgatta a célzást, majd hitetlenkedve támasztotta a fegyvert fedezékül szolgáló cserfánk oldalához.
Mivel alig mozdult valami körülöttünk a délután jobbára beszélgetéssel telt, amelynek során megtudtam, hogy első bikáját szeretné meglőni. Ezután én is elárultam, hogy nekem is ez lesz az első bikám, amelyre vendéget kísérek. Na, két szűz bikavadász! Ezen aztán jót nevettünk. A szerencsejátékban a szűz kéznek szerencséje van, meglátjuk, igaz-e ez a vadászatra is?
Jártuk az erdőt hajnalban, este, ültünk lesen vadföldön, cserkeltünk nyiladékokon, az utolsó napokban már a déli órákat is a dagonyák mellett töltöttük, hátha most akadunk össze a keresett bikával. De bizony nem akadtunk. Hol fiatal reményteljes, hol a kívántnál nagyobb agancsosokkal találkoztunk, amelyek számunkra nem voltak lőhetők.
(Illusztráció)
Egyik este tovább maradtunk hallgatózni a vadföld széli magaslesen, úgyhogy ránk sötétedett. A cserkészút körülbelül százötven méteren a sötét szálason vezetett keresztül, s mivel lámpával nem akartam zavarni a vadföld körül bőgő bikákat, anélkül sétáltunk lefelé a jól kitakarított ösvényen. Ez olyan csöndesen sikerült, hogy egy turkáló konda kellős közepén találtuk magunkat. Körülöttünk minden irányban mozgott, zörgött, szöszmötölt, röfögött az erdő. Csendben súgtam vendégemnek, hogy meg kell állnunk, mert beleszaladtunk a disznókba, várjuk meg, amíg elvonulnak. A koca szagot kaphatott, mert egy hatalmas fújás kíséretében megugrott az egész csapat. Abban a pillanatban egy visszafogott sikoly kíséretében vendégem már a nyakamba is ugrott, úgy megijedt a disznóktól. Nyomban el is határoztam, hogy gyakrabban fogunk éjszaka cserkelni az erdőben
Már kezdtek jönni a vendégek és kollégáim részéról az élcelődések, hogy nem is vadászni járunk az erdőbe, ígyhát no meg azért is mert már csak egy esti és egy reggeli lesünk volt hátra valamit sürgősen tenni kellett. A többieknél már két jó bika feküdt a terítéken, az elejtők már nem is vadásztak, csak ünnepeltek.
Estére vadföld széli pódiumra ültünk. Ez egy földre épített leskosár, amelyről a tíz hektáros zab árvakelés szinte egésze belátható és belőhető. Csend, sehol egy bőgés. Már kezd szürkülni, amikor tőlünk balra újra ki tudja hányadszor az este folyamán megtávcsövezem az ismert váltót, ahonnan esetleg a bikát várhatjuk. Legnagyobb meglepetésemre egy bika eleje látszik az erdő szélén. Hamar nézem az agancsot, de már veszem is le szememről a távcsövet, egy nyolc kiló körüli koronás bika áll a vadföld szélén. Súgom a vendégnek, hogy ott a bika, de lényegesen nagyobb, mint az általa megadott felső határ. Veszi a távcsövet, ezzel egy időben a bika hátrahajtja az agancsát, és nagyon halkan, hosszan elbőgi magát. Szájából jól láthatóan száll a pára az esti szürkületben. Vendégem ekkor nyugodtam megkérdezi, hogy elég öreg-e a bika?
Mint akit az áram megcsapott, kapom a szememhez a távcsövet, közben kérdezem, hogy annak ellenére meglőné, hogy három kilóval nehezebb mint amilyet lőni szeretne? Ha elég öreg, akkor igen jön a válasz. Elsőre nem is figyeltem a korát, hiszen az agancs túl nagy volt nekünk, így alaposabban meg kellett néznem a még mindíg szoborszerűen, egy helyben álló szarvast. Fiatal, még nem golyóérett, agancsában fölül van az erő, hosszúak a középágak, hosszúak a koronaágak, nyaka, testalkata sem mutat öreget. Kimondom hát a végszót: Nem lőhető! Halk sóhajjal ereszti le a már célzásra emelt fegyvert. Pedig olyan szép! Csendben szedelőzködünk, maradt az utolsó hajnali vadászat.
Este, miután letettük a vendégeket a vadászházban, végigkérdeztem a kollégákat, láttak-e valahol nekünk való bikát, mert én már tanácstalan vagyok. Biztos bikát senki nem tudott, de a szomszéd pagony kerületvezető gazdája azzal biztatott, menjünk reggel a Nagyhalálvölgy alján lévő lesre, az este jó bőgés volt, ott reggelente még világoson is mozognak a szarvasok.
Reggel még sötéttel elfoglaljuk helyünket a lesen. Mögöttünk szálerdő, előttünk keresztben egy széles völgy lekaszált legelővel, szemben vele a Sírkút oldali öreg erdő. Három bika bőg a szemközti oldalban meglehetősen erősen. Hangjukból ítélve egy csapat bika két mellékbikával. Egyre világosodik, halljuk hogy a szarvasok tőlünk távolodva vonulnak egyre feljebb az erdőben, majd el is hallgatnak.
Na, ezzel az utolsó esélyünk is elszállt gondolom magamban. Azért kitartunk a teljes világosság ellenére, hiszen itt világossal is várható a szarvasok átváltása, bár őszintén szólva nem sok reményt fűzök a dologhoz. Egyszer csak újra megszólalnak a bikák a túloldalon, kettő egyre messzebb hallatszik, de az egyik mintha közeledne. És valóban, a következő bőgés alig 200 m-re tőlünk hangzik. Készüljön föl, szólok a vendégnek, mert mindjárt itt a bika. Ahogy ezt kimondom, már ki is lép a szálasból, egy harmadik-negyedik agancsú, mindkét szárán villás bika, olyan 33,5 kg. Nem nagy trófea, de első bikának pont megfelel. Tőlünk balra igyekszik át a mi oldalunkra az erdőbe.
Igen ám de a szelünk éppen arra fúj, ha tovább megy, szagunkat fogja és már ugrik is. Rábőgök, hogy megálljon mondom a vendégnek , és akkor lőjön, mert nemsokára szagot kap. Amikor a bika két bokor között szabadon átlép, ráböffentek. Szembe fordulva haptákba vágja magát. A távolság kb. 80 méter, és már dördül is a 7×64-es. A szügyön lőtt bika nagyot ugorva jelzi a találatot és futva megindul eredeti irányában az erdő felé. Gyorsan ismételni!, sziszegem a vendégnek, de már rajta is van a bikán újból, és amikor egy pillanatra megáll, magas lapockán lövi. Mint akit letaglóztak, a bika tűzben rogy.
Ekkor tör ki mindkettőnkön a vadászláz. Bikát lőttünk! szakad ki belőle a halk sóhaj, és könnyes szemmel megölel, talán még két puszit is kaptam.
Együtt megyünk a már dermedt vadhoz, átadom a töretet, gratulálok, és nagyon örülünk mindketten első bikánknak. Az első lövés kicsit alacsonyan érte a szügyét. Halálos volt ugyan, de azért kellett a második golyó, ami megkímélt bennünket a hosszas utánkereséstől.
A vadászházhoz érve egyedül üldögélünk az udvari padon. Akik meglőtték a bikájukat még alszanak, a többiek pedig nem jöttek még be, így kettesben beszélgetünk. Honnan, honnan nem előkerült egy teljes karton kis üveges Kümmerling pálinka, azzal koccintgatunk, és töviről hegyire újra éljük az egyheti vadászat eseményeit, legfőképp a ma hajnali élményeket. Mire a többiek megjönnek, kiürül a karton, és mi meglehetősen vidám hangulatban fogadjuk a gratulációkat. Közben a korábban bikát lövők is előkerülnek, így az egész csoport és a kísérők velünk együtt örülnek. Testületileg, két terepjáróval megyünk ki a bikáért, közben újra el kell mesélnünk a hajnali vadászat minden mozzanatát.
A terítéken égnek a máglyák, szól a kürt, vége a vadászatnak. Következik az ilyenkor szokásos avatás, majd a koccintás, az ismételt gratulációk. Térülünk fordulunk, keressük az elejtőt, de nincs sehol. Lemegyek a terítékhez és látom, hogy vendégem a földön ül a bika mellett, annak nyakát átölelve patakokban potyognak a könnyei. Körém gyűlnek lassan a többiek is, és csendben meghatódva nézzük a meghitt pillanatot. A szűz kezek szerencsét hoztak hát.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login