Vadászat
Az első bőgő bikám
A cím nem teljesen fedi a valóságot, hiszen lőttem már bikát, nem is egyet, bőgésben is vadásztam, igaz kísérőként, és ejtettünk is el vendégeimmel számos bikát, azonban bőgő szarvasra, azzal a céllal, hogy a végén a lövés is engem illessen, életemben először vadásztam.
Történt pedig ez 2009 szeptemberében a Cserhát egyik kis falujának erdeiben, ahová Gábor barátommal érkeztünk néhány napos vadászatra. Házigazdánk régi ismerősünk, Jóska bácsi, aki a pagony vadászmestere, és egyben szállásadó gazdánk, mivel falubéli kis házában tanyázunk a vadászat idejére. A ház a falu közepén, mégis félreeső helyen, kis dombon épült, régi parasztház. Egy szobája, konyhája, és kis zuhanyzója nekünk a vadászathoz bőven elegendő, sőt akár túlzott luxusnak is nevezhető.
Nem először vendégeskedünk a barátságos vadásztanyán, hiszen a nyáron, üzekedéskor Gabival három őzbakot ejtettünk el ugyancsak ezen a vadászterületen, amikor is szintén itt ütöttük fel bázisunkat. Nagy örömömre akkor velem volt tizenkét éves fiam is, aki először kóstolt bele igazán a vadászat ízeibe, és minden jel arra mutat, hogy az első élmények elvetett magjai termékeny talajra találtak lelkében, mert azóta is erős érdeklődést mutat a vadászat iránt.
Neki sem ez volt az első találkozása erdővel, vaddal, vadászattal, hiszen akár azt is mondhatjuk, hogy beleszületett a vadászatba. 1997. szeptember 30-án született a szarvasbőgés java idejében, amikor az erdészet, és a benne zajló intenzív vadgazdálkodás és vadászat volt hivatásom. A kórházból az erdő szélén lévő szolgálati lakásunkba érkezett, ahol esténként szarvasbőgés volt az altatója. Nem hiszem, hogy sok nála fiatalabb gyermek volt annyi szarvas-, vaddisznó- és őzbakterítéken, mint ő, aki sokszor még járni sem tudott, vagy alig totyogott ezek időpontjában.
Élvezettel, csodálkozva bámulta az égő máglyákkal körülrakott terítékeket, hallgatta a vad tiszteletére felcsendülő kürtöt. Olyannyira, hogy három évesen már pályát is választott magának, miszerint ő kürtös lesz, ha felnő. (Vagy trágyahordó! Ugyanis ez volt a másik őt lenyűgöző hivatás, amit egyik ősszel a kertünkben dolgozó, azt friss trágyával megterítő napszámos munkáját figyelve határozott el.)
Na de térjünk vissza a szarvasvadászathoz. Jóska bácsi abban a megtiszteltetésben részesített, hogy egyedül, kísérő nélkül engedett szabadjára a területen, azzal az útbaigazítással, hogy kedvemre vadászhatok, hiszen el tudom bírálni a vadat, mielőtt útjára engedem a golyót. Minden alkalommal együtt mentünk az általa választott helyszínre, ahol megmutatta a számomra bejárható terület határait, útba igazított a terepadottságokat és irányokat illetően, majd a szokásos cserkelés előtti kívánalmakkal utamra engedett. Megbeszéltük, mikor és hol találkozunk, majd ügyességemre és jó szerencsémre bízta a továbbiakat.
Nagy szó ám ez mostanában, amikor a vendégek zöme hozzá nem értő, vagy ne adj’ Isten teljesen megbízhatatlan vadász, akit kizárólag a terepet és a vadat jól ismerő és elbírálni tudó hivatásos vadásszal szabad csak vadászatra vezetni.
Sok régi nagy vadász leírta már, hogy szarvasra cserkészni néha még egy ember is sok, amivel teljesen egyetértek. Ezt azonban csak olyan igazi vadászokkal lehetett és lehet megtenni, akikből manapság elvétve találni. Sokat volt részem kísérni öt év alatt, ezért nekem nem okoz problémát kettesben cserkészni vagy lesen vadászni, sőt szívesen osztom meg vagy osztozom az eredményes vadászat sikerében, esetleg a sikertelenségében, amit könnyebb átbeszélve, egymást bátorítva és biztatva, esetleg vigasztalva megemészteni.
Szóval ezúttal nem volt kivel osztoznom a megélteken, magamban jártam az erdőt, hallgattam a bikákat, lopakodtam utánuk. Nem volt jó bőgés azon az őszön, a bikák ritkán szóltak, azt is inkább csak éjszaka. Nem is láttam sok szarvast a rendelkezésre álló idő alatt, csak néhány tarvadat és fiatal bikát, de lőnivalót egyet sem. Sokszor kerültem egész közel a bőgő bikához, azonban vagy a sötétség, vagy a sűrű cserjés-bokros erdő választott el attól, hogy megláthassam, esetleg lövést tehessek rá.
Egyre fogytak a napok, s velük együtt reményem is, hogy lőhető bikával találkozom. Eljött az utolsó reggeli cserkelés ideje is, délelőtt már indulnunk kellett haza. Az autóból kiszállva erős bőgést hallottunk a szemközti magaslatról. Jóska bácsi elmondta, hogy a tetőn a tarlón bőg a bika, ami már a szomszéd pagony, oda nem mehetek át, de ha a felénk eső erdőbe húznak vissza a szarvasok, akkor lövésre kaphatom a bikát.
Még sötéttel értem fel a szálerdő sarkához, ahonnan kiláthattam a meglehetősen nagy tarlóra. A bika látszólag egyedül bőgött tőlem vagy kétszáz méterre a tarlón, már a szomszédban. Ezért megálltam és vártam, hogy számomra kedvezően alakuljanak a dolgok. Egyrészt mert sötét volt még, így bírálni nem tudtam, másrészt mert a terület határán túl bőgött a bika.
Egyre világosodott, és a bika jó széllel felém, azaz hogy inkább az én területem felé kezdett húzódni, de számításaim szerint mintegy jó kétszáz méterrel jobbra szándékozott beváltani az én oldalam erdejébe. Elhatároztam hát, hogy az erdő szélén óvatosan elé cserkelek, hogy vadászias lőtávolságban fogadhassam, még mielőtt bevált. Igen ám, de figyelmemet cserkelés közben a bika kötötte le, amiben nem is lett volna semmi hiba, hiszen a tarlón közel s távol más vadat nem láttam, a szürkület még a pártomat fogta, a bika pedig elég messze volt, hogy meglásson.
Alig cserkeltem pár métert, amikor tőlem vagy negyven méterre, mintha a földből nőtt volna ki, egy hosszú tehénfej és két hatalmas fül meredt rám. Meglepetésemben kővé dermedtem, de már késő volt, a tehén észrevett, és már indult is, magával vitte a többi tarvadat és a bikát is. A tarló túlsó szélén sebes galoppban váltottak be az erdőbe.
A szürkületben nem vettem észre, hogy előttem a tarlón egy völgy van, ahol számomra láthatatlanul a tarvadak békésen legeltek, amíg én a bikára cserkeltem. Ahogy az erdő szélén haladtam, fokozatosan látókörbe kerültem a völgyben legelő tehenek számára, akik természetesen azonnal észrevettek.
Leültem az erdő szélére és azon tűnődtem, hogy figyelmetlenségemmel az utolsó esélyemet is elszalasztottam, hogy első bikámat meglőhessem. Beszálltam a közben értem jött terepjáróba, és töviről hegyire elmeséltem mindent Jóska bácsinak, akinek látva elkeseredettségemet megeshetett rajtam a szíve, mert „Van még egy ötletem, azt megpróbáljuk” vezényszóval már haladtunk is egy másik területrész felé.
Egy nyiladékon álltunk meg. Miközben kifelé kászálódtam az autóból, már hallottam is két vagy három bika bőgését. Az öreg útba igazított, cserkeljek végig a nyiladékon a keresztnyiladékig, aztán hallgassam meg a bikákat, és onnan már rajtam múlik a dolog, na meg Diana istenasszonyon. A nyiladéktól balra kb. százötven méterre a völgyben párhuzamos út a vadászterület határa, azon túl nem mehetek. A többi irány szabad. Ő az erdő túloldalán vár, amíg hívom.
El is indultam a nyiladékon, folyton hallgatózva. Teljesen világos nappal volt már, mégis három bikát sikerült megkülönböztetnem, akik folyamatosan bőgtek. Még nem értem el a keresztnyiladékot, amikor megállapítottam, hogy két bika az egyik valószínűleg a csapat bika a tehenekkel és egy mellékbika már a szomszédban bőg, míg a harmadik még az én oldalamon, a szálasban. Nosza, mindent egy lapra feltéve szaladtam le a tölgyes meredeken, hogy a határúton elvághassam a bika útját, aki feltevésem szerint azon átváltva a többiek után igyekezett.
Már láttam az utat a völgyben a fák között, amikor veszélyes közelségben, mintegy 80–100 méterre rám bőgött a bika. Szaladásommal járó meglehetős zörejt nyilván egy másik bika által keltett zajnak vélte, és felém jött fölöttem az oldalban. Mint a vizsla, amelyik vadat áll, fél lábamat a levegőben tartva torpantam meg és igyekeztem a bika pontos helyét meghatározni. Hallottam, hogy felém jön, ezért hogy hitében megerősítsem fél lábon állva, egyik kezemet a számhoz emelve csak úgy rábőgtem. Rögtön felelt és tovább jött fölöttem az oldalban.
Gyorsan egy fa mellé léptem és kezembe vettem a távcsövet, hogy agancsát megnézhessem. Egyelőre azonban semmit sem láttam, csak hallottam, hogy a bika kb. negyven méterrel fölöttem az oldalban közeledik, igyekszik szél alá kerülni, hogy mivoltommal tisztába jöhessen.
Egyszer csak a távcsőben megláttam jobb agancsszárát, illetve csak a tetején lévő nagy villát. Nekem azonban ennyi elég volt, hogy a keresőt céltávcsőre cseréljem és várjam a megfelelő pillanatot, amikor a bika megcélozható testrészéből is látok valamit. A lombok takarásában egy kis szabad helyen megjelent a bika lapockája és nyaka töve egy pillanatra. Nem sokat gondolkoztam, hanem szabad kézből rézsút szemből fölfelé nyaktövön lőttem.
Éreztem, hogy a bika megkapta a nehéz, majd 13 grammos golyót, ezért nagyon elcsodálkoztam, amikor ahelyett, hogy tűzben rogyott volna elindult tovább előttem keresztben.
Lett ám nagy kapkodás, hiszen cserkészeten 8×57-es duplagolyósomnak mindig csak az alsó csövét töltöttem meg, ezért üres puskával álltam. Gyorsan új lőszert kerestem, sikerült becsúsztatnom a csőbe, és miközben a bika elég betegen egy kis völgybe éppen beereszkedett, két fa között átlépve lapockán lőttem.
Ismét éreztem a jó találatot, de a bika a völgy túloldalán is fölkapaszkodott. Újabb kapkodás, új lőszer keresés, s mire a töltéssel elkészültem hallom, hogy a bika velem egy vonalban a kis völgyből kikapaszkodva már nem távolodik, hanem egy helyben zörög. Jobbra-balra lépve próbálom meglátni, hogyha esetleg szükséges, megadhassam a kegyelemlövést, de sehogy sem sikerül föllátnom hozzá, amikor egy halk, bőgésszerű, de inkább nyögő hangot hallottam. Igaz, hogy soha életemben eddig nem hallottam ilyet, mégis azonnal tudtam, hogy a bikám búcsúzott az élettől.
Csak ekkor tört ki rajtam az eddig összegyűlt feszültség méghozzá olyan erős remegés formájában, hogy percekig tartott, amíg úrrá tudtam lenni a vadászlázamon. Lövésre kész fegyverrel lassan közelítettem a közben elcsendesedett bikához. A völgy oldalán fölkapaszkodva, annak peremén egy kis fennsíkon, fejét egy tuskóra támasztva feküdt előttem a már dermedt bika.
Határtalan örömmel és könnyes szemmel markoltam hosszú szárait, mindkettőn hatalmas villáit. Aztán az évek alatt belém ivódott hivatásos reflexszel a korát vizsgáltam, vajon nem éltem-e vissza a vadászmesteri bizalommal, nem követtem-e el olyan szakmai hibát, amit ugyan a jelenlegi vadászati törvény már nem is ismer, nem is büntet, mégis a magamtól elvárt szigorú szempontoknak mindenképpen meg akarok felelni.
Első benyomásom még a lövés előtt nem csalt meg, hat-hét éves villás bikát lőttem, bal szárán kicsi jégággal, tehát páratlan 10-es, igazi lőni való selejt bika. A bírálaton az agancs 5,8 kg-ot nyomott.
A lövéseket megkeresve megdöbbenve láttam, hogy első golyóm rézsút fölfelé a nyaktövön hatolt be, de csontot nem ért, hanem a bika marjában, valahol a gerinc melletti vastag húsban megállt. Tehát annak ellenére, hogy hatalmas fájdalmat okozhatott, egyáltalán nem volt halálos. Ha másodszor nem tudok rálőni, a bika hamarosan erőre kapott volna, és minden bizonnyal soha többé nem találkoztam volna vele, esetleg hetekkel később nyomorultul elpusztult volna valahol.
Megnyugodhatok tehát, sem Jóska bácsira, sem saját magamra nem hoztam szégyent, nyugodtan nézhetek holnap is tükörbe, és örülve, hogy nem vesztettem el szerencsétlen első lövésem után a vadat, bátran a falra akaszthatom első bőgő bikám agancsát. Köszönöm neked Diana istenasszony!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login