Vadászat
Győrmezőben jártam
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia kedves Barátom!
Tegnapelőtt (szombaton) Győrmezőben jártam. A disznószezonnak vége, de libát, kacsát, rókát még szabad lőni. No, ezeket szeretném én luk iránt látni. Reggel fél nyolc felé parkoltam le a Wartburgomat a barnaháti téglagyár udvarán. Lili és Pamacs türelmetlenül ugrál körülöttem, amíg én a leltárt csinálom: Deréköv a papírokkal, a Buck bicskámmal, puska, patronok, golyók, fényképezőgép, kenyér, szalonna, lila hagyma, víz és három deci „róka könnye”. Minden a helyén. Mehetünk. Drillingem jobb csövébe 3,5 mm-es, a bal csövébe 4 mm-es sörétes patront csúsztatok, alulra meg egy 11,2 gr-os Sellier-Bellot golyót. Most már mindenre föl vagyok készülve, közelre-távolra, kicsire-nagyra. Jöjjön, amit ma nekem szánt Diana. Állok elibe!
A ludasi kanálishoz igyekszek (kataháti csatorna). A szivattyú utáni hídnál szeretnék átmenni a túloldalra és az új halastó környékét kivallatni. Már ott járok úgy száz méternyire a csatornától, amikor kutyáim két őzet ugrasztanak föl egy ritkás nádfoltbol. Az őzek fejvesztve rohannak át a hídon, neki az Arankának. Közben fölriasztanak három libát a búzatábláról a csatorna túloldalán. Félreugrok, lehúzódok a ritkás nádfolt takarásába, de már késő. A libák észrevesznek. Tanácstalanul, lomhán leírnak egy fél kört és elmennek a halastó felé. Azon méltatlankodok, hogy miért is voltak itt az őzek, miért pont arra menekültek, miért…, miért… Lehet, hogy a töltés takarását kihasználva lövéshez is juthattam volna.
Közben odaérek a töltéslábhoz. Nem figyeltem eléggé. Nem követtem kutyáim mozgását. Egy kicsit elméláztam. Csak akkor tértem vissza a valóságba, amikor egy csapat kacsa nagy robajjal, sápogva, szitkozódva, pörölve kutyáim előtt fölszállt egy tisztás vízszakaszról, tőlem harminc méternyire. Egy szép zöld nyakú gácsér egy kicsit lemaradt a többiektől. Odakapom, dörren a puskám. No, ez most már nem is éri utol a többieket ebben az életben. Szárnyaszegetten csapódik vissza a gyékényes túlsó partnak.
De ebben a pillanatban megnyílik előttem a föld. Csobogás, rivatt sápogás, szárnysuhogás. Minden felé kácsa. Jobbról is, balról is, a lábam alól is kelnek a kacsák csapatostól. Kapkodom a fejem, a puskám, melyiket lőjem. A bőség zavarában elfog a kapzsiság. Nem egyet veszek célba, bele a sűrejébe, hadd kaszáljon a sörétnyaláb.
Kaszált ám! Meg esett! De nem a kacsa, hanem az én állam. És úgy maradt tátva a szám a csodálkozástól. Hát ezt hogy csináltam? Szinte lehetetlen. Ennyi kacsa és még a tolluk se görbült.
Lili kutyám csobogása hoz vissza az ámulatból. Lilit nem hozta zavarba az a sok kácsa, ő csak arra az egyre figyelt, csak az az egy szárnyaszegett érdekelte. Rövid kergetőzés, bújocska után a macska, azaz a kutya tűnt ügyesebbnek. A sekély vízben beszorította a gácsérkomát a gyékénytorzsa közé. Megdicsérem. Biztatom, hogy hozd ide, hozd ide! De Lili jobbnak látja inkább a túlsó partra vinni a zsákmányt. Leteszi. Megrázkódik. Finom selymes szőréből csillogva szállnak szét a gyöngysugarak. Tövig kurtított farkahelyén az elázott szőrtincs úgy kunkorodik, mint a gácsér farkatolla.
Megmosolygom. LIli most új fogást tesz és megindul a híd felé. Gazdinak az okos kutyája. Nagyon megdicsérem és én is elindulok a híd felé. Fölemelt fejjel, büszkén kocog át a téglahídon. Amikor hozzám ér leültetem, és úgy kacsástól magamhoz ölelem.
A nagy boldogságtól teljesen megfeledkezünk Pamacsról, aki kétségbeesve, értetlenül forgolódik körülöttünk. No, mi van most? Engem senki se szeret? Én nem vagyok okos meg szép?…. Fölkapom Pamacsot is és magamhoz szorítom. Most már szent a béke. Mindenki örül. Mindenki boldog. És ha már ki kell oldani a hátizsákot, hogy beletegyem a zsákmányt, akkor egy nyitással kiveszem az elemózsiát és a flaskót. Mindenkinek jól esik az a „pár falat”, a gazdinak még az a pár korty is, mielőtt tovább megyünk.
Fölmentem az új halastó töltésére, hátha meglátom azt a három libát. De semmi. Teljesen üres a víztükör. Úgy látszik a lövöldözésem elriasztott minden kacsát-libát a környékről. Fölmentem egészen a szajáni határig. Átnéztem minden nádast, benéztem minden bokor alá, de semmi. Pár tapsifüles, egy-két csapat őz amivel találkoztunk.
De volt valami, ami izgatóvá tette ezt a cserkelést. Lépten-nyomon keresztezte az utamat egy jókora disznó lábnyoma. A nyomak nagyon frissek, egy-két naposnál nem idősebbek. Tudom, hogy nem lőhetem meg, pár napja már tilalom van, a fekete csuhások összes nemzedéke védelem alatt áll. De azért izgalmas lenne vele a találkozás. Próbára tehetném ügyességem, rátermettségem. Kipróbálhatnám a kani tűrőképességét, mennyire enged magához közel. Láthatnám a kutyáim viselkedését egy ilyen meleg helyzetben. Mindent végig csinálnák, mintha valóban disznóra vadásznák, csak éppen a végére nem tennék pontot, nem görbíteném meg a jobb mutatóujjam. Ha netán még lencsevégre is kaphatnám…. Minden egyes nádfoltnál, ahol ott volt a kani lába nyoma, újra meg újra hatalmába kerített ez az érzés.
A nap nagyon gyorsan elszaladt. Bejártam Győrmező összes zeg-zugát. Most már torony azaz kémény irányt veszem az utam. Megyek a kocsim felé, de teszek még egy kis kitérőt. Bal felől van egy kis árok. Víz alig van benne, helyből át tudom ugrani, de mindkét partját tizenöt-húsz méter széles ritkás nádas szegélyezi.
Egy vadcsapáson haladok lassan előre, a nedves, kitaposott talajon csendben esik a járás. A szél szembe fúj, tehát nagy az esélye annak, hogy sikerül meglepnem egy vörös frakkos gavallért, aki későn ért haza az éjszakai dorbézolásból, és most kicsit mélyebben alszik a kelleténél. Kutyáim teszik a dolgukat. Teljes szélességében átjárják a nádast. Pamacs most épp egy nyúlcsapát vallat. Elindul a szántáson, de tíz méter után visszajön a nádasba.
Lili itt van előttem. Valami izgalmat látok a mozgásában. Hopp, már meg is állt. Teste megmerevedik. Előre nyújtott feje, kissé jobbra, egy térdig érő száraz fűfolt felé mutat. De valami most mégis más, mint a megszokott. Amikor a fácánt állja még a szempillája se rezzen. Olyan mozdulatlan, mintha bronzba lenne öntve. Most meg időközönként felém fordítja tekintetét. Mintha tőlem kérne tanácsot vagy várna segítséget.
Lövésre készen lassan megindulok a kutyám felé. Egy nádszál elroppan a csizmám talpa alatt. Abban a pillanatban megugrik valami. A száraz fű szétnyílik majd bezárul a rohanás után, mint amikor valami nagy halat megugrasztanak a sekély vízben, az általa keltett hullám ott szalad, de magát a halat nem látjuk. No, így voltam ezzel én is. Valami ott rohan, de csak sejtettem, hogy róka. A mozgása gyors és egyenletes. Talán csak egy vadmalacé hasonló ehhez. De mit keresne itt egy vadmalac egyedül egymagában? Csakis róka lehet!
Ezek a gondolatok szaladnak végig az agyamban. Közben a rézgömböcske a célzósínem végén ott nyargal a szétnyíló fűszálak elején. Most egy pillanatra, egy kis tisztás közepén megvillan a sárga, semmivel össze nem téveszthető bunda. Abban a pillanatban begörbül a jobb mutató ujjam, magától, csak úgy, anélkül, hogy mondtam volna neki. A koma belebukfencezik a dörrenésbe. A lendülettől hanyatt esik be a tisztás túloldalán lévő fűbe. Eltűnik a szemem elől. De hát ott van. Hol lehetne.
Megindulok felé. Közben kiveszem a kilőtt patront és egy újat csúsztatok a jobb csőbe. Fölkapom a fejem. Újból zizeg a nád, hajlik a fű. Fölkapom a puskám, de nyomban visszaeresztem. Az a valami nem egyedül rohan. Ott van a nyomában még két valaki. Ekkor fölhangzik Pamacs szinte fület sértő sivalkodása. Most kikanyarodik az egész rohanó társaság a gyöpre. Lili ebben a pillanatban utoléri a rókát. Belemar a hátuljába. Az visszafordul és összegabajodnak. Nem lehet kinézni, ki kinek a füle-farka. Lili fájdalmassan följajdul. A koma a szántáson próbál kereket oldani. De Lili már megint beérte.
Most sokkal óvatosabb. Nem ront ajtóstól a házba. Körbetáncolja, csipkedi. Közben a rövid tacskólábak is odaérnek. Most már két oldalról villognak a fogak. Innen is, onnan is belenyilall a fájdalom a koma inába. A róka pörög, vonaglik, mint egy kigyó. De csak nem bír a túlerővel. Kivédi a támadást jobbról, elkapják balról. Minden figyelmét lekötik a kutyák. Rám se hederit. Pedig már pár perce én is ott ugrálok körülötte. A kellő alkalomra várok.
No most! És odalépek a koma gallérjára a 43-as csizmámmal. Hagyom kutyáim, hadd élvezkedjenek. Hadd csupálják még egy kicsit azt az amúgy is siralmas állapotban lévő bundát. A róka farkán alig van szőr. A fara is tiszta kopasz. A rüh megcsúfolta ezt a gyönyörű jószágot (az idén nagyon sok társával egyetemben).
Most a bal lábammal a mellkasára lépek és teljes súlyommal kiszorítom belőle az életet. Előveszem a gépem és fényképezek. De miért is nem jutott ez az eszembe egy pár percnek előtte. Fantasztikus képeket készíthettem volna a küzdő felekről alig egy méternyi távolságról.
Levágom a róka farkát és elindulok a kocsi felé. Pamacsot a hónam alá veszem, mert önszántából nem hajlandó otthagyni a küzdőteret. Főleg, hogy most már egyértelműen ő kerekedett felül.
Hát így történt.
Zenta, Vajdaság
Lili és Pamacs az elejtett rókával
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login