Vadászat
A kiflis bak
Vadászataim során nemcsak disznókkal meg szarvasokkal volt dolgom, találkoztam én már őzekkel is. Már sajnálom, hogy róluk nem vezettem pontos nyilvántartást, mint a disznókról. Pedig hát az őzállomány nagyobb számban megsínylette vadászati tevékenységemet, mint a disznók. Közülük összességében jóval a háromszáz feletti terítékről beszélhetünk, amelybe a suta- és gidaelejtések is beletartoznak. Sőt ők teszik ki a többséget.
Tarpán volt olyan évünk, amikor az erdőfelügyelőség meg a vadászati hatóság által előírt kilövés egyedszáma 350 volt. Ebből 100 bak és 250 suta illetve gida! Meg kellett dolgozni a terv teljesítése érdekében. Sajnos a fiatal tölgyerdő-telepítésekben ez a hatalmas állomány óriási károkat okozott. A kilátásba helyezett súlyos szankciók elkerülése érdekében hozni kellett az így már száz darabbal megemelt tervet. Nem egy egyszerű mutatvány volt. Tagjaink fele ritkán járt ki, akkor is csak apróvadazni. A másik fele pedig amikor kiült a saját etetett szórójára, inkább a disznót meg a szarvas tarvadat óhajtotta elejteni, nem pedig az őzet.
Kénytelenek voltunk meghirdetni tízes csomagokban az elejtéseket. Sokat értékesítettünk így, de még messze jártunk az előírttól. A hivatásos vadászokkal jártam ki nagyon sokat, hogy besegítsek. Három pótlapot is kellett kérnem a vadászjegyemhez, mert mindegyik betelt.
Amikor bakvadászati szezonban voltunk, mint a társulat elnöke rendszeresen kísértem vendégeinket. Külföldit, belföldit, társulati tagot egyaránt. Vadászataink során rengeteg emberrel ismerkedtem össze, amiből igen sok esetben hosszan tartó vadászbarátságok alakultak ki. Több tíz kötetre való érdekes őzvadászatot is leírhatnék ezekből az időkből.
Pista vadőrünkkel jártam ki a legtöbbet. Már egymás gondolatát is tudtuk. A vadászat igen sok apró csinyját-binyját lestem el tőle. Azért néha én is tudtam érdekes dolgokkal előrukkolni. Határjárásaink során a legkisebb, jelentéktelennek tűnő dolgokra is odafigyeltünk. Pista, állítom, jobban ismerte a területet, mint a saját tenyerét. A megfigyelt vadjainknak sokszor nevet is adtunk.
Tavaszi határjárásunk közepette a daróci területünkön észrevettünk egy bakot. Hosszasan megfigyelve látszott rajta, hogy a bal oldali agancsszárról eléggé alulról tűzve egy hosszú szemág ágaskodik az ég felé. Ez aztán nem semmi. Azt is észrevettük, hogy az alatta lévő rózsa beborítja az őz fél fejét. Ez is ritkaság. Az érdekes agancs különben nem egy nagy súlyú. Legjobb esetben sem haladja meg a 350 grammot. Igazi kuriózum. A hosszú, bal oldali szemágat kifli nagyságúnak néztük. Nemsokára el is neveztük „Kiflisnek”.
Társulatunknál a többiekhez hasonlóan mindig a bérkilövő vendégekkel kezdtük a bakvadászati szezont. A tagi kilövések a taggyűlés által meghatározott darabszámmal és nevesítve csakis ezek után következhettek. Nekem is volt egy jutalom kilövésem, így aztán reménykedtem abban, hogy hátha megmarad nekem ez a Kiflis ritkaság. Jónéhányszor még láttuk, de aztán eltűnt. Mondtam Pistának, hogy nyugodtan lövesse meg valamelyik vendéggel, ha véletlenül összefutnak vele, és a vendégnek is megtetszik. A Kiflis azonban szőrén-szálán eltűnt.
Már az őzek násza is elkezdődött de az én bakom sehol sem mutatkozott. Jól elűzhette valami nagy agancsú, erős bak. Vagy ki tudja, területünkön hatalmas a takarás. Lehet, hogy nem messze van, csak mi nem látjuk. Egyik délután két osztrák vendég érkezett. Nálunk vadászó barátaik javasolták ezt a területet. Igen ám, de a főnök, aki a Hubi becenévre hallgatott, csakis rendkívüli, különleges agancsú bakot akart lőni. A szabályos hatos – bármekkora is – nem érdekli. Rögvest előadta, hogy a Kiflis bakot vagy a hozzá hasonló abnormális bakokat óhajtaná elejteni. Be is gurultam, hogy ki árulhatta el neki, honnan tudhat róla.
Első nap az én terepjárómmal jártuk a területet Pista vadőrünk kíséretében. Akármennyi bakot is mutathattunk, folyton csak a Kiflist hajtogatta, pedig sok és különb is beugrott hívásunkra.
Mellesleg Hubi bácsi nagy tudora volt az őzeknek. Mi még a távcsövet emelgettük a szemünkhöz, amikor Ő már el is bírálta és ironikusan mosolygott rajtunk. A keresett bakot viszont nem találtuk. Már kezdtük azt hinni, hogy csak szórakozik velünk és csak kirándulni – meg Pista szavaival élve – mozizni jött hozzánk. Körülbelül 10–12 lőhető bakkal hoztuk össze, de neki egyik sem kellett. Ilyen válogatós, meg ráadásul nagyszájú vendégvadásszal soha nem találkoztunk.
Másnap hajnalban már ki se mentem velük. Ámbár nagyon is ott kellett volna lennem. Hubi bácsi rendesen „benézte”! Látnom kellett volna az arcát! Szóval az egyik bak mégis megtetszett neki méghozzá úgy, hogy az abnormális minősítésébe a kis vadkörte fa ágát is belekalkulálta, ami mellett az őzike állt. Pista látta, de jóváhagyta a lövést.
Amikor a rálövés helyéhez közeledtek az őz felugrott és Hubi gyorsan egy újabb lövéssel leterítette. Az amúgy szabályos hatos bakból mégis abnormális lett, mert a második elkapkodott lövésével frappásan lelőtte az egyik agancsszárat. Csak egy kis 5–6 centis csokány maradt a bak fején. Hogy mit kapott délután tőlem, azt nem részletezem. Mosolyogva nézegettem a törött agancsot és elismerően gratuláltam az abnormális bak elejtéséhez. Hubi annyira restellette a dolgot, hogy estére már ki se ment a területre. A Kiflis viszont vígan túlélte eme híres, nevezetes vadászatot.
Hamarosan Kanizsa Lajos barátom is bejelentkezett, hogy jönne a bakját meglőni. Jó hangulatban indultunk Pista kíséretében. Nézegettük a bakokat, sípolgattunk, igazán szép kirándulás volt. Egyszer csak behívtam egy bakot, ami Lajosnak nagyon tetszett és Pista jóvá is hagyta az elejtését. A lövés sikeres volt, amíg zsigerelünk a Nap is lemegy, annyira sötétedik, hogy abba kell hagynunk a vadászatot.
Másnap reggel korán találkozunk. Lajost majdnem vérig sértem, amikor arra buzdítom, hogy hagyja otthon a puskáját, mert ugyebár most én következek.
Jó nagy területet bejárunk, de számomra megfelelő bakkal nem találkozunk annak ellenére sem, hogy azért jó néhány az utunkba akad. A Nap már elég magasan járkál, de még mindig nem jutottam lövéshez. Meg is beszéljük, hogy még a daróci szárító üzem mellet lemegyünk a csatorna partján és ezzel be is fejezzük a reggeli vadászatot, mert már nyolc óra elmúlt.
Amikor visszafelé jöttünk az igen sűrű, vadkörtefákkal benőtt régi legelőn, még egyszer megpróbáltam a sípolást. Amint a sutahangot fújtam hirtelen, nagy csörtetéssel elénk ugrott egy bak. Nem volt messzebb negyven méternél. Pistával egyszerre súgjuk, hogy a Kiflis!
A bak gyönyörűen áll a bokrok között. A Nap fényében szabályosan csillog az agancsa. Nem gyönyörködhetünk benne túl sokat, mert félő, hogy elugrik. Ha pedig egy vadásznak lehetősége van arra, hogy egy ilyen szép bakot elejtsen azt nem szabad elszalasztani. Azt már nem is tudom, hogy hallottam e Pista vezényszavát, amit állítólag mondott. Egy utolsó szempillantás után megszólaltattam vadonatúj .243-as Tikkámat. A Kiflis bakom is vetett még egy pillantást rám és a lövéstől tűzbe rogyott.
Pistával alig tértünk magunkhoz. Csak mondogattuk, míg odaértünk, hogy nem létezik ekkora mázli, mégis puskavégre került ez a mással összetéveszthetetlen bak. Örömöm leírhatatlanb, oldogan tűzöm ki a Pista által átadott töretet. Büszkeségemet csak növeli, amikor Lajos megjegyzi, hogy miért is nem engedte, hogy én lőjem az elsőt. Mosolyogva válaszoltam, hogy nálunk a vendég mindenek előtt….
Kopóvilág: A Visszatérő! …. mondhatnám magamra, bár én nem a medvével küzdöttem, mint Leonardo DiCaprio, hanem a térdig érő vadszőlővel és a sűrű vízi akáccal a Holt Tiszánál.
Gyalogakácosban a Holt-Tiszánál. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Legutóbbi blogbejegyzésem épp arról szólt, hogy milyen érzés otthon várni a hajtásból hazaérkezőket és végigizgulni a napot, aggódni a hajtókért és a kutyákért, hogy mindenki épségben meglegyen a nap végére. Most viszont 2024.12.12.-én, Jász-Nagykun- Szolnok megyében a Tisza mellett cirka 1450 nap szoptatás és pelenkázás után, újra bevetettem magamat én is a hajtásba. Végre erdőben, a kutyákkal, vadászaton… Már igazán hiányzott! Nagy szerencsénkre klasszikus vaddisznóhajtás volt aznap egy, a közepestől kicsit nehezebb terepen. Bár a hajtósorban épp két kezdő volt mellettem, jobb és baloldalról is, így a megszokottnál többet kellett hallatni a hangunkat és figyelni egymásra, de nap végére igazi csapattá kovácsolódtunk.
Bevetés előtt. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
A kutyák szépen dolgoztak és az átállások között elismerő visszajelzéseket kaptunk a vadászoktól, akik „akció” közben látták az erdélyi kopókat. Zete kutyánk, aki még csak 2,5 éves és ez a második vadászidénye, nagy hévvel hajtott egy fiatal vadkant, ami becsalta őt a bozótosba. A szemtanú vadász elmondása szerint, a kutyánk ezután felnyüszített, a vadkan pedig kirontott a sűrűből. Ezután Zete sántítva tért vissza hozzánk az első hajtás végén, egy 3-4 cm széles vágott sebbel a jobb első hónaljában. Látható volt, hogy Zetét ki kell venni a hajtásból, ehhez minden segítséget megadtak a hajtás szervezői. Terepjáróval elmentünk a gyűjtő álláshoz és ott, az elsősegély után a fedett platón, a traktorvezető felügyelete mellett várt meg minket a második hajtás végéig.
Irány és távolság ahonnan a hajtóhang és a lövés hallatszik. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Ábra: Facebook
Az esti terítéknél is sok pozitív visszajelzést kaptunk az erdélyi kopóink munkájáról, de talán minden szónál többet jelent az, hogy az alföldi területen lévő helyi vadásztársaság életében rekord született, 15 db vaddisznót sikerült terítékre hozni, ami ötven százalékkal több az elmúlt évek átlagánál.
Miután Gabi bácsi finom őzraguját elfogyasztottuk, még 3 órás vezetés várt ránk, hogy Zetét állatorvos is lássa, így hajnali fél 1-re meg is műtötték őt, kiderült, hogy a fiatal vadkan egy 10-12 cm mély belső sebet ejtett (kötőszövet és részleges izomszövet roncsolódás) rajta.
Azóta már eltelt 6 nap, Hálistennek és a profi állatorvosnak (Sidó Szilveszter, Búcs, Szlovákia) Zete ma már erőteljesen nyargal, várva a következő hajtást, reméljük sokat tanult az esetből és óvatosabb lesz, mondhatni „szerencsésen” átesett a tűzkeresztségen.
Az e napi erdélyi kopós csapatunk. Fotó: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
Kutyás hajtó társaink voltak aznap Farago Attila Hírös-Vadász Avarral, valamint Króner György Aranyhegyi Vadorzó Zengővel és Mesivel. Érdekesség és jóleső találkozás volt számunkra. hogy Sepsiszentgyörgy környékéről is voltak erdélyi kopós hajtók.
Nagyon köszönjük a lehetőséget és az ajánlást Szloboda István barátunknak, a legendás utánkereső-bőrdíszműves- hobbittartó Sznupinak!
Forrás: Dr. Roczkó Zsuzsanna – Kopóvilág
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét.
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Így történt: A nyáron Bakucz Péter polgármester úr jóvoltából, aki egyben a Sarkadkeresztúri Vadásztársaság elnöke is, őzbakok után járhattam a “keresztúri” határt. Átbogarásztuk, töviről hegyére átjártuk a területet, miközben régi iskolatársammal, Márta Józseffel, aki felettem járt a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban, felkerestük a régi erdőket, a kísérleti mocsárciprusokat, ahol még Zsibók András tanár úr is meg-megfordult. A vadászházban sok szép régi fotót is láttam, melyek közül egy jó kan felkeltette az érdeklődésem és a fotóról egy újabb fotót készítettem, amelyet most, így advent idején feltöltöttem a WILD Hungary csoportba, melyre azonnal érkeztek is a kommentek, hogy ki és mikor ejtette el a remetét. Természetesen felkerestem az elejtőt, Balogh Zoltánt, aki örömmel fogadta az Agro Jager érdeklődését és az alábbi történetet küldte szerkesztőségünkbe, mely mellé további fotókat is csatolt. 2010-be utazunk vissza és vadászatáról az elejtő mesél..
2010. márcusát írtuk a Sarkadkeresztúri Vadásztársaságnál. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Előszóban el kell mondani, hogy emlékeim szerint 1985 és 1995 között a Sarkadkeresztúri Egyetértés Vadásztársaság és a Vasvári Petőfi Vadásztársaság együttműködési megállapodást kötött apró és nagyvad cserevadászatára – persze vadászatársasági szinten. Természetesen, ebből adódóan, később egyéni vadászbaráti kapcsolatok is születtek. Így történt ez az én esetemben is. A vasvári vadászbaráti kapcsolatom szinte a mai napig megmaradt. Így Vasváron 1989-től 2010-ig 53 vaddisznót és több nagyvadat sikerült terítékre hoznom.
Időközben, nálunk, Sarkadkeresztúron is elszaporodtak a nagyvadak /vaddisznó,dámszarvas, gímszarvas/, de Sarkadkeresztúron 2010-ig , az ominózus időpontig nem tudtam disznót lőni. Pedig nagyon vágyakoztam már egy “hazai hegyesorrúra”. 2010 március elején Márta Józsi barátom, a vadásztársaság titkára, így szólt hozzám:
-Na, majd én lövetek már veled egy disznót! Holnap délután 3 órakor /március 10/ találkozunk a vadászháznál és én viszlek a saját MTZ traktorommal ,mert csak azzal tudunk most bemenni a jó disznós helyekre!
Pompás színekben játszott az égalja. Fotó: Balogh Zoltán / Agro Jager
Az előző napokban igen csapadékos idők voltak és a földeken, úgy, mint az utakon, mindenütt állt a víz. Március 10. délután 3 óra, vadászház – sosem felejtem el. Barátsággal üdvözöltük egymást Józsival.
-Te ülsz a Nagy-Szelesi lesre, én pedig a Vadföld 2-es lesre – mondta és már írta is a naplóba!
-Rendben – válaszoltam, de mit is mondhattam volna, hiszen ő már eldöntötte én megbíztam benne!
Felpakoltunk a szóló traktorra és elindultunk földúton a tőlünk kb 3-4 km-re lévő magaslesek felé. Nagyon durva volt az út, tengelyig érő sár és víz mindenütt.Útközben a traktorban mi csak a vadászatról beszélgettünk és az esélyeket latolgattuk, miközben megérkeztünk a Nagy-Szelesre.
-Hatóráig maradunk, azután már úgysem látunk semmit, majd jövök érted! – mondta Józsi. No, igen, akkoriban nem maradt kint senki.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Kiszálltam a traktorból, kívántunk egymásnak egy kalappal és továbbment a Vadföldi magaslesek felé. Mire felpakoltam a lesre, körülbelül úgy, fél 4 lehetett. Körbe szemléltem a terepet. Előttem hosszú, gondozott nyiladékon kb. 90 m-re szóró és dörzsfa. Távcsövezve láttam, hogy járja a vad. Tőlem balra fiatal nyárfaültetvény, egy igen vizenyős talajon. Jobb oldalon kökényes bokorsor és egy nagy nyárfaerdő. Közben nyugtáztam, hogy milyen szép az idő, napsütés, szivárvány és viszonylag szélcsend. Elhelyezkedés után aztán egy pipára gyújtva, véglegesen megállapítottam, hogy jó a szelem. Most valahogy lassabban múlt az idő, mint máskor. Még csak fél 5 konstatáltam. Közben a tájban gyönyörködtem, távcsöveztem, fotózgattam . Kb 5 óra előtt pár perccel mozgásra lettem figyelmes a fiatal nyárfásban.Gyorsan a Nikon kereső távcsövemhez nyúltam és láttam, hogy úgy 80 méterre egy róka egerészik.
Az első sarkadkeresztúri vaddisznóm! Ma is köszönöm vadászbarátomnak: Márta Józsefnek! Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Puska fel és céloztam. Számmal halkan cincogtam. Felfigyelt a “koma” és elindult felém. A pirospont még nem kellett, mert jó lővilág volt. 50 méterre lehetett, amikor útjára engedtem a 8×57-es lövedéket. Helyben maradt. Ismét pipára gyújtottam és várok néhány percet – gondoltam. Közben rezeg a telefon, hív Józsi:
-Mi újság ? Megvan?
-Igen, csak nem disznó, hanem egy róka- válaszoltam.
-Gratulálok, ülj csak vissza, majd jön a disznó is – mondta.
Keresztúri rókám, amely meghozta a szerencsém és elejthettem az első keresztúri vaddisznómat. Fotó: Balogh ZOltán / Agro Jager
Leszálltam a lesről felvenni a zsákmányt. Gyönyörű róka, még szép téli bundában. Megkapta a neki járó tiszteltet és fotózáshoz felaggattam egy mellettem lévő fára. Visszaültem a lesre és ismételt várakozás következett, miközben lassan bealkonyodott.
Vaddisznómat, a képen jobbról, ifj. Márta József is, segített behozni. Fotó: Márta József / Agro Jager
A fák fölött vörösen izzó napkorongról még készítettem pár fotót majd kezdett sötétedni. Úgy 6 óra előtt néhány perccel a bal oldalon a fiatal nyárfásban / lövésre még elég távol/ egy sötét foltra figyeltem fel. Gyorsan távcsövezve láttam, hogy disznó. Hamar és suttogva hívtam Józsit, hogy várjunk még egy kicsit, mert jön a disznó.
-Rendben – válaszolta és már tettem is le a telefont.
Közben feltettem a “Santa Barbarát”, 8-ra csavartam a piros pontot és a céltávcsőben megkerestem a disznót. Még kb 180 m-re lehetett. Lassan turkálva közeledett felém. Sok időm nem volt már várakozni, nagyon sötétedett. Amikor kicsit keresztbe állt, ismét útjára engedtem a “saller bélát”. Nagyon picit blatt fölé céloztam. Jó becsapódás hallatszott, a disznó felvisított és helyben maradt. Nagy csend lett körülöttem. A madarak is elhallgattak. Folyamatosan távcsöveztem. Fekszik a disznó! Nem tagadom, most kezdett egy kicsit úrrá lenni rajtam a “harctéri izgalom”, pedig lőttem én már vaddisznót! Most már bátrabban gyújtottam pipára. Ismét rezeg a telefon, Józsi hívott:
-Mi újság Zolikám? Megvan a disznó?
-Igen, fekszik! – válaszoltam nagy örömmel.
-Gratulálok! Megyek érted. Kb. 20 perc mire odaérek!
Ilyen az élethosszig tartó vadászbarátság, a képen jobbról barátom, Márta József, a vadásztársaság titkára. Fotó: Ifj. Márta József / Agro Jager
Már fejlámpával indultam el a sertevad irányába, miközben számoltam a lépéseket. Amikor odaértem láttam ,hogy nem egy kis süldő várt rám, hanem egy gyönyörű nagy kan, csodás agyarakkal. Boldogan nyugtáztam, hogy ez a “keresztúri” első disznóm! A védőszentek végül mellém álltak. A távolság egyébként 150 lépés volt. Amíg Józsi odaért, a méreteket latolgattam. Kb 90 kg-ra saccoltam, a nagy agyarakból úgy 4 cm látszott ki. Megérkezett Józsi a traktorral. Amikor meglátta a disznót, Ő is ámulatba esett. Minden így történt és valóban a vadászház ebédlőjében ma is ott lóg egy fotó arról az ominózus vadászatról…
Vadászüdvözlettel,
Balogh Zoltán
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Vadászat
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
A NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete trófeamustrát szervezett november elején
A több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő hagyományt ápolva, kellemesen hűvös, de verőfényes időjárási környezetben, XVII. alkalommal rendezte meg a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészete – a szomszédos vadászatra jogosultak partnerségével – a Pusztavacsi térség 2024. évi dám trófeamustráját.
Fotó: NEFAG Zrt.
A rendezvény 2024. november 5.-ére került megszervezésre a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének vadászházánál. A szemlét Hatos Tamás erdészetigazgató köszöntése után Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta azt a térségi összefogást, amely megalapozta, eredményre vitte, majd pedig minőségi szintre emelte a pusztavacsi régió dámgazdálkodását. Kiemelte azonban, hogy a jövő szakmai prioritásai között különös figyelmet érdemel a térség dámállományának mennyiségi kezelése.
Az állománynövekedés, illetve annak nagysága nem érheti el azt a szintet, amikor is az egyedek összessége a terület, illetve a térség ökoszisztémáinak ellenségévé válik és nehezen feloldható gazdasági érdekeket ütköztet. A kitűzött cél és egyben következő évek szakmai kihívása, a dámállományhoz kötött bölcs állománygazdálkodás és annak bölcs hasznosítása. Ezt követően a szakmaiság és tapasztalatcsere fontossága jegyében, méltatva az ilyen és hasonló szakmai jellegű rendezvények központi szerepét, nyitotta meg a trófeaszemlét. Az ünnepélyes megnyitó után Hatos Tamás erdészetigazgató vette át a házigazda szerepét és ismertette a rendezvény programpontjait, majd röviden összefoglalta az erdészet dámhasznosítási főidényéhez kapcsolható tapasztalatait. Ennek tartalma szerint, az erdészet jogosultsági területein a barcogási időszakban 115 db dámbika került elejtésre, melyek a trófeatömeg tekintetében 3,6 kg-os átlagot értek el. Az elejtett bikák összesített darabszámából, éremtáblázat hasábjain, mintegy 75 db trófea képviselteti magát.
Az általános információk után, az elejtésben közreműködő hivatásos vadászok adtak szakmai értékelést az egyes trófeák jellemző tulajdonságairól, az elejtés előtti bírálatok szempontjairól, valamint a hivatalos bírálati eredményeiről. A szakmai értékelések után az érdeklődők egyéni ízlésük alapján tekinthették meg a szemlére felsorakoztatott 100 db feletti dám trófeát. Különleges áhítat és csodálat övezte a főhelyen kiállított kimagasló pontszámú és kiemelkedő trófeatömegű vadászzsákmányokat.
Fotó: NEFAG Zrt.
Keresztes Tibor, a tájegység fővadásza zárógondolataiban összegezte, hogy az idei esztendő mind a barcogás, mind pedig a trófeatömegek tekintetében elmaradt a várakozásoktól. Részéről is kiemelésre, illetve megerősítésre került a dám állománynagyságának figyelemmel kísérése és a megfelelő mértékű szükség szerinti beavatkozás fontossága.
A meghívásnak nagy örömünkre széleskörű szakmai közönség tett eleget. Képviseltette magát a megye vadászati érdekképviselete, a dámmal gazdálkodó állami erdőgazdaságok szakemberei, a szomszédos vadászatra jogosultak és jelentős volt a szakmai érdeklődők tábora is. Nagy örömünkre, az elejtők közül is sokan tiszteltek meg bennünket a részvételükkel.
A szemle hivatalos részének zárását Hatos Tamás, a rendezvény házigazdája, a tartamosság és a szakmaiság fontosságára tett gondolataival és a következő évi találkozás reményében tartotta meg.
Vendégeink a rendezvény további részében a vadászházban, illetve a ház előtt megterített asztaloknál a kemencében sült húsokból és köretekből képzett „teríték” minőségét mustrálhatták és kóstolhatták, kötetlen ismerkedések és eszmecserék közepette.
Megköszönve a megtisztelő részvételt, Jó szerencsét és Üdv a vadásznak!
Forrás: NEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Visszatérő!
RÉGI FOTÓK: Balogh Zoltán – Az első keresztúri disznóm története
A NEFAG Zrt. 2024. évi dám trófeaszemléje Pusztavacson
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
12 százalékkal drágult a napraforgó-vetőmag
Öreg néne őzikéje
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Évzáró rendezvény a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nél
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Folytatódik a legkisebb termelők támogatási programja C
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
Farkas Imre a Bakony vadásza
Az első íjjal elejtett vaddisznóm
Vadászjegyváltás 2025/2025 évre
A születésnapi dámbikám
Visszanéző: Az érsekvadkerti vadkan
22 év után új magyar dámrekord született
Vadászjegy érvényesítés 2025/26
A deteki bika
You must be logged in to post a comment Login